1 És most lőn, hogy a Krisztus eljövetelétől számított tizenhatodik évben Lakoneusz, az ország kormányzója, levelet kapott ennek a rablóbandának a vezetőjétől és kormányzójától; és ezek a szavak voltak leírva, mondván:

2 Lakoneusz, legnemesebb és legfőbb kormányzója az országnak, íme, neked írom ezt a levelet, és rendkívül megdicsérlek szilárdságodért, és néped szilárdságáért is, annak fenntartásában, amit ti jogotoknak és szabadságotoknak gondoltok; igen, olyan jól megálltok, mintha egy isten keze támogatna benneteket szabadságotok, és vagyonotok, és országotok, valamint annak védelmezésében, amit magatokénak neveztek.

3 És sajnálattal látom, legnemesebb Lakoneusz, hogy olyan balgák és hiúk vagytok, hogy azt gondoljátok, ellen tudtok állni a parancsnokságom alatt álló oly sok bátor férfinak, akik most fegyverben állnak, és igen türelmetlenül várják parancsomat: Rohanjátok le a nefitákat, és pusztítsátok el őket!

4 És én, mivel ismerem legyőzhetetlen lelküket, mert a csatatéren már kipróbáltam őket, és mivel ismerem örök gyűlöletüket irántatok, amiért annyi igazságtalanságot követtetek el ellenük, tudom tehát, hogy ha rátok törnének, akkor teljes pusztítással látogatnának meg benneteket.

5 Azért írom tehát neked ezt a levelet, amit saját kezemmel pecsételek le, mert aggódom jólétetekért, mivel szilárdak vagytok abban, amit helyesnek hisztek, és mert lelketek nemes a csatatéren.

6 Írok tehát neked, mivel azt szeretném, hogy inkább adjátok át ennek a népnek, népemnek városaitokat, földjeiteket és javaitokat, mintsem hogy meglátogassanak titeket a karddal, és utolérjen benneteket a pusztulás.

7 Vagyis, más szavakkal, adjátok meg magatokat nekünk, és egyesüljetek velünk, és ismerjétek meg ^atitkos munkáinkat, és legyetek a testvéreink, hogy olyanokká lehessetek, mint mi – ne szolgáinkká, hanem testvéreinkké, és osztozzatok mind a javainkban.

8 És íme, ^aesküvel fogadom nektek, hogy ha ezt megteszitek, akkor nem fogtok elpusztulni; ám ha nem teszitek meg, akkor esküvel fogadom nektek, hogy a beköszöntő hónapban megparancsolom seregeimnek, hogy rohanjanak le benneteket, és hogy ne fogják vissza a kezüket és ne kíméljenek, hanem öljenek meg benneteket, és addig engedjék meg a kardnak, hogy lesújtson rátok, amíg ki nem pusztultok.

9 És íme, én Giddiánhi vagyok; és én vagyok ennek a ^atitkos Gadianton társaságnak a kormányzója; mely egyletről és annak cselekedeteiről tudom, hogy ^bjók; és ezek ^cősi eredetűek, és úgy adták őket tovább nekünk.

10 És neked írom ezt a levelet, Lakoneusz, és remélem, hogy vérontás nélkül át fogjátok adni a földjeiteket és a javaitokat, hogy ez a nép, népem, mely gonoszságotok miatt szakadt el tőletek, mivel megvontátok tőlük a kormányzás jogát, visszakaphassa jogait és a kormányzást, és ha nem teszitek meg ezt, akkor megbosszulom a sérelmeiket. Én Giddiánhi vagyok.

11 És most lőn, hogy amikor Lakoneusz megkapta ezt a levelet, rendkívül meglepődött Giddiánhi merészségén, hogy a nefiták földjének birtoklását követeli, és hogy a népet fenyegeti és hogy azok sérelmeiért áll bosszút, akiket nem ért sérelem, hacsak az nem, hogy ^amaguknak okoztak sérelmet azzal, hogy átpártoltak ezekhez a gonosz és utálatos rablókhoz.

12 Most íme, ez a Lakoneusz, a kormányzó, igaz ember volt, akit nem tudtak megijeszteni egy ^arablónak a követelései és fenyegetései; nem hallgatott tehát Giddiánhinak, a rablók kormányzójának a levelére, hanem meghagyta az embereinek, hogy fohászkodjanak az Úrhoz, erőért akkorra, amikor a rablók lerohanják őket.

13 Igen, kiáltványt küldött ki, szerte az egész nép közé, hogy asszonyaikat, és gyermekeiket, nyájaikat és csordáikat, és földjük kivételével a javaikat mind gyűjtsék össze egy helyre.

14 És meghagyta, hogy építsenek maguk köré erődítményeket, és hogy azok legyenek rendkívül erősek. És meghagyta, hogy a nefiták és a lámániták seregeit is, vagyis mindazokat, akiket a nefiták közé számláltak, helyezzék el őrként körös-körül, hogy éjjel-nappal figyeljék és védelmezzék őket a rablóktól.

15 Igen, azt mondta nekik: Ahogy él az Úr, úgy ha nem bánjátok meg minden bűnötöket és nem fohászkodtok az Úrhoz, akkor semmiképpen nem fogtok kiszabadulni ezeknek a Gadianton rablóknak a kezei közül.

16 És olyan nagyszerűek és csodálatosak voltak Lakoneusz szavai és próféciái, hogy félelem szállta meg az egész népet, és szívvel-lélekkel azon igyekeztek, hogy Lakoneusz szavai szerint cselekedjenek.

17 És lőn, hogy Lakoneusz főkapitányokat nevezett ki mind a nefita seregek fölé, hogy parancsoljanak azoknak, amikor a rablók lejönnek ellenük a vadonból.

18 Most kinevezték a legfőbbet az összes főkapitány közül, az összes nefita sereg főparancsnokát, és az ő neve ^aGidgiddóni volt.

19 Most, a nefitáknál mindenhol az volt a szokás (azon időszakok kivételével, amikor gonoszak voltak), hogy olyan valakit neveztek ki főkapitánynak, akiben megvolt a kinyilatkoztatás és a ^aprófétálás lelke is; ez a Gidgiddóni tehát nagy próféta volt, és ő volt a főbíró is.

20 Most a nép ezt mondta Gidgiddóninak: Imádkozz az Úrhoz, és engedd meg nekünk, hogy felmenjünk a hegyekbe és a vadonba, hogy rátörhessünk a rablókra, és a saját földjeiken pusztíthassuk el őket.

21 De Gidgiddóni azt mondta nekik: Az Úr ezt ^amegtiltotta, mert ha mi megyünk fel ellenük, akkor ^baz Úr a kezeikbe fog adni minket; földjeink közepén fogunk tehát előkészületeket tenni, és összegyűjtjük a seregeinket, és nem megyünk ellenük, hanem megvárjuk, hogy ők jöjjenek ellenünk; tehát ahogy él az Úr, úgy ha ezt tesszük, akkor ő a kezeinkbe fogja adni őket.

22 És lőn, hogy a tizenhetedik évben, az év vége felé, Lakoneusz kiáltványa mindenhova eljutott, szerte azon föld színén, és ők fogták lovaikat, és kocsijaikat, és marháikat, és mind a nyájaikat és a csordáikat, és gabonájukat, és mind a javaikat, és ezrével és tízezrével elvonultak, míg oda nem értek arra a helyre, melyet arra jelöltek ki, hogy ott gyűljenek össze, és ellenségeik ellen ott védjék meg magukat.

23 És az erre kijelölt föld Zarahemla földje volt, valamint az a föld, mely Zarahemla földje és a Bőség földje között volt, igen, addig a vonalig, mely a Bőség földje és a Pusztaság földje között volt.

24 És nagyon sok ezer, nefitának nevezett ember gyűlt össze erre a földre. Most, Lakoneusz az ^aészaki földön lévő nagy átok miatt hagyta meg a népnek azt, hogy a déli földön gyűljenek össze.

25 És megerősítették magukat ellenségeikkel szemben; és egy földön laktak, és egy csoportban, és olyannyira félték a Lakoneusz által elmondott szavakat, hogy minden bűnük megbánták; és az Úrhoz, Istenükhöz intézték imáikat, hogy ^aszabadítsa ki őket akkor, amikor ellenségeik csatában rájuk rontanak.

26 És rendkívül el voltak keseredve ellenségeik miatt. És Gidgiddóni meghagyta, hogy készítsenek mindenféle harci ^afegyvereket, és utasításai szerint erősítsék meg magukat fegyverzettel, és páncélzattal és kerek pajzsokkal.