1 Igen, mert így szól az Úr: Elbocsátottalak-e, vagy elűztelek-e örökre? Mert így szól az Úr: Hol van anyátok válólevele? Kihez bocsátottalak el, vagy melyik hitelezőmnek adtalak el? Igen, kinek adtalak el? Íme, bűneitek miatt ^aadtátok el magatokat, és vétkeitek miatt van elbocsátva anyátok.

2 Tehát amikor jöttem, nem volt ott senki; amikor ^aszólítottam, igen, senki nem volt, aki válaszoljon. Ó Izráel háza, megrövidült-e egyáltalán a karom, hogy nem tud megváltani, vagy nincs-e erőm megszabadítani? Íme, dorgálásommal kiszárítom a ^btengert, vadonná teszem ^cfolyóikat, és bűzlővé ^dhalaikat, mert a vizek felszáradtak és meghalnak a szomjúságtól.

3 ^aFeketébe öltöztetem a mennyeket, és ^bzsákruhát teszek meg takarójuknak.

4 Az Úristen a tanultak ^anyelvét adta nekem, hogy tudjam, hogyan szóljak egy szót annak idejében tehozzád, Ó Izráel háza. Amikor fáradtak vagytok, felserkent reggelről reggelre. Felserkenti fülemet, hogy úgy halljak, mint a tanultak.

5 Az Úristen megnyitotta ^afülemet és én nem voltam lázadozó, se nem fordultam el háttal.

6 Hátamat a ^averőnek adtam, és orcámat azoknak, akik szakállam szaggatták. Nem rejtettem el arcomat a gyalázkodás és köpdösés elől.

7 Mert az Úristen megsegít engem, ezért nem fognak megalázni, tehát olyanná tettem arcomat, mint a kvarc, és tudom, hogy nem vallok szégyent.

8 És közel van az Úr, és ő igazol engem. Ki fog veszekedni velem? Álljunk elő együtt! Ki az ellenségem? Jöjjön közel hozzám, és én lesújtok rá szájam erejével.

9 Mert az Úristen megsegít engem. És mindazok, akik ^akárhoztatnak, íme, mint ruha megöregednek, és a moly falja fel őket.

10 Ki van köztetek, aki féli az Urat, aki engedelmeskedik szolgája ^aszavának, aki sötétségben jár, és akinek nincs világossága?

11 Íme, mindannyian, akik tüzet szítotok, akik szikrákkal veszitek körül magatokat, saját ^atüzetek és a szikrák világosságában jártok, melyeket gyújtottatok. Ez lészen néktek kezeimtől – bánatban fogtok elszunnyadni.