1 Íme, lőn, hogy én, Nefi sokat fohászkodtam az Úrhoz, Istenemhez, fivéreim ^aharagja miatt.

2 De íme, haragjuk fokozódott ellenem, olyannyira, hogy életem elvételére törekedtek.

3 Igen, zúgolódtak ellenem, mondván: Fiatalabb fivérünk azt gondolja, ő ^auralkodik felettünk; és nekünk már sok próbatételünk volt miatta; most öljük meg hát, hogy ne sanyargassanak minket többé szavai miatt. Mert íme, nem lesz ő az uralkodónk; mert minket illet, akik az idősebb fivérek vagyunk, hogy e nép felett uralkodjunk.

4 Most ezekre a lemezekre nem írom le mindazon szavakat, melyekkel ellenem zúgolódtak. De elegendő, ha annyit mondok, hogy életem elvételére törekedtek.

5 És lőn, hogy az Úr ^afigyelmeztetett engem, hogy én, ^bNefi, távozzak tőlük és meneküljek a vadonba, és mindazok, akik velem akarnak jönni.

6 Lőn tehát, hogy én, Nefi, vettem családomat, és ^aZorámot is és a családját, és Samot, idősebb fivéremet és a családját, és Jákóbot és Józsefet, fiatalabb fivéreimet, és nővéreimet is, és mindazokat, akik velem akartak jönni. És akik velem akartak jönni, mind azok voltak, akik hittek Isten ^bfigyelmeztetéseiben és kinyilatkoztatásaiban; tehát hallgattak szavaimra.

7 És vettük sátrainkat, és ami dolgot csak lehetett, és sok napon át mentünk a vadonban. És miután már sok napon át mentünk a vadonban, felvertük sátrainkat.

8 És népem azt akarta, hogy a hely nevét ^aNefinek nevezzük; tehát Nefinek neveztük.

9 És mindazok, akik velem voltak, magukra vették, hogy ^aNefi népének nevezik magukat.

10 És mi azon voltunk, hogy minden dologban betartsuk az Úr ítéleteit, és rendelkezéseit és parancsolatait, ^aMózes törvénye szerint.

11 És velünk volt az Úr, és rendkívüli módon boldogultunk; mert magokat vetettünk, és aztán bőven arattunk. És elkezdtünk nyájakat és csordákat, és mindenféle állatokat nevelni.

12 És én, Nefi, magammal hoztam a feljegyzéseket is, melyek a ^arézlemezekre voltak vésve; és a ^bgömböt is, vagyis az ^ciránytűt, amelyet az Úr keze készített atyám számára, aszerint, ami meg van írva.

13 És lőn, hogy rendkívüli módon kezdtünk boldogulni és sokasodni ezen a földön.

14 És én, Nefi, vettem ^aLábán kardját és annak mintájára sok kardot készítettem, különben valamilyen módon az a nép, akiket ekkor ^blámánitáknak hívtak, ránk támadna és elpusztítana minket; mert ismertem gyűlöletüket irántam és a gyermekeim, és azok iránt, akiket népemnek hívtak.

15 És megtanítottam népemet épületeket építeni, és megmunkálni mindenféle fát, és ^avasat, és vörösrezet, és sárgarezet, és acélt, és aranyat, és ezüstöt, és értékes érceket, melyekből nagyon bőségesen volt.

16 És én, Nefi építettem egy ^atemplomot; és ^bSalamon templomának a mintájára állítottam össze; de nem volt olyan sok ^cértékes dologból építve; mert azokat nem találtunk ezen a földön, tehát nem lehetett olyanra építeni, mint Salamon templomát. De az összeállítás módja olyan volt, mint Salamon templomáé; és rendkívül finom volt annak kidolgozása.

17 És lőn, hogy én, Nefi, ^aiparkodóvá tettem népemet, és kezeikkel dolgoztattam őket.

18 És lőn, hogy ők azt akarták, hogy ^akirályuk legyek. De én, Nefi, azt szerettem volna, hogy ne legyen királyuk; mégis mindent megtettem értük aszerint, ami erőmből telt.

19 És íme, az Úr szavai beteljesedtek testvéreim számára, melyeket velük kapcsolatban mondott, hogy ^auralkodójuk és ^btanítójuk leszek. Tehát uralkodójuk és tanítójuk voltam, az Úr parancsolatai szerint mindaddig, amíg életem elvételére nem törekedtek.

20 Tehát beteljesedett az Úr szava, mellyel hozzám szólt, mondván: Amennyiben ^anem hallgatnak szavaidra, kivágatnak az Úr színe elől. És íme, ^bkivágattak a színe elől.

21 És rájuk küldte az ^aátkot, igen, méghozzá keserves átkot, gonoszságuk miatt. Mert íme, szívüket megkeményítették ellene, hogy olyanokká lettek, mint a kvarc, tehát mivel fehérek voltak és rendkívül ^btetszetősek és elragadóak, hogy ne legyenek csábítóak népem számára, az Úristen ^csötét bőrszínt küldött rájuk.

22 És ezt mondta az Úristen: ^aVisszataszítóvá teszem őket néped előtt, hacsak meg nem bánják gonoszságaikat.

23 És átkozott lesz annak magja, aki az ő magjukkal ^akeveredik; mert meg lesznek átkozva, méghozzá ugyanazzal az átokkal. És az Úr mondta ezt, és bekövetkezett.

24 És átkuk miatt, mely rajtuk volt, ^alusta nép lettek, tele gonoszkodással és álnoksággal, és a vadonban kutattak prédának való vadállatok után.

25 És az Úristen ezt mondta nekem: Ostorai lesznek magodnak, hogy felserkentsék őket az énrám való emlékezésben; és amennyiben nem emlékeznek rám és nem hallgatnak szavaimra, megostorozzák őket, méghozzá a pusztulásig.

26 És lőn, hogy én, Nefi ^afelszenteltem Jákóbot és Józsefet, hogy papok és tanítók legyenek népem földje felett.

27 És lőn, hogy a boldogság módja szerint éltünk.

28 És harminc év telt el attól az időtől fogva, hogy elhagytuk Jeruzsálemet.

29 És én, Nefi, feljegyzéseket vezettem lemezeimen, melyeket készítettem, eddig a népemről.

30 És lőn, hogy az Úristen azt mondta nekem: Készíts ^amásik lemezeket; és véss rájuk sok olyan dolgot, néped hasznára, mely jónak minősül szememben.

31 Tehát én, Nefi, hogy engedelmeskedjek az Úr parancsolatainak, mentem és elkészítettem ^aezeket a lemezeket, amelyekre ezeket a dolgokat véstem.

32 És azt véstem rájuk, ami Istennek tetsző. És ha népemnek tetszenek Isten dolgai, akkor tetszeni fognak nekik bevéséseim, melyek ezeken a lemezeken vannak.

33 És ha népem ismerni szeretné népem történetének pontosabb részét, a másik lemezeimet kell tudakozniuk.

34 És elegendő, ha annyit mondok, hogy negyven év telt el, és már voltak háborúink és viszálykodásaink fivéreinkkel.