Szentírások
1 Nefi 3


3. Fejezet

Lehi fiai visszatérnek Jeruzsálembe, hogy megszerezzék a rézlemezeket – Lábán megtagadja a lemezek átadását – Nefi buzdítja és bátorítja fivéreit – Lábán ellopja vagyonukat és megkísérli, hogy megölje őket – Lámán és Lemuel megütik Nefit és Samot, és egy angyal megfeddi őket. Mintegy Kr.e. 600–592.

1 És lőn, hogy én, Nefi, visszatértem az Úrral folytatott beszélgetésből, atyám sátrához.

2 És lőn, hogy szólt hozzám, mondván: Íme álmodtam egy aálmot, amelyben az Úr megparancsolta nekem, hogy te és fivéreid térjetek vissza Jeruzsálembe.

3 Mert íme, Lábánnál van a zsidók feljegyzése, valamint őseim anemzedékrendje, és ezek rézlemezekre vannak vésve.

4 Az Úr tehát megparancsolta nekem, hogy te és fivéreid menjetek el Lábán házához, és keressétek meg a feljegyzéseket, és hozzátok le ide a vadonba.

5 És most, íme fivéreid zúgolódnak, mondván, hogy nehéz dolog az, amit kívánok tőlük; de lám ezt nem én kívánom tőlük, hanem ez az Úr parancsolata.

6 Ezért menj, fiam, és jóindulattal lesz irántad az Úr, mert te anem zúgolódtál.

7 És lőn, hogy én, Nefi ezt mondtam atyámnak: aMegyek és megteszem azon dolgokat, amelyeket az Úr megparancsolt, mert tudom, hogy az Úr nem ad bparancsolatokat az emberek gyermekeinek, csak akkor, ha cutat készít számukra, hogy végrehajthassák azt a dolgot, amit megparancsol nekik.

8 És lőn, hogy amikor atyám e szavakat meghallotta, rendkívül örült, mert tudta, hogy engem megáldott az Úr.

9 És én, Nefi, és fivéreim útnak indultunk a vadonban sátrainkkal, hogy felmenjünk Jeruzsálem földjére.

10 És lőn, hogy amikor felmentünk Jeruzsálem földjére, én és fivéreim tanácskoztunk egymással.

11 És asorsot vetettünk – ki menjen be közülünk Lábán házába. És lőn, hogy a sors Lámánra esett; és Lámán bement Lábán házába, és beszélt vele, amint a házában ült.

12 És kérte Lábántól a feljegyzéseket, melyek a rézlemezekre voltak vésve, amelyek atyám anemzedékrendjét tartalmazták.

13 És íme, lőn, hogy Lábán dühös volt, és kiűzte a színe elől; és nem hagyta, hogy birtokába kerüljenek a feljegyzések. Ezt mondta tehát neki: Íme, rabló vagy, és meg foglak ölni!

14 De Lámán elmenekült a színe elől, és elmondta nekünk azokat a dolgokat, amiket Lábán tett. És mi rendkívül elszomorodtunk, és fivéreim már azon voltak, hogy visszatérnek atyámhoz a vadonba.

15 De íme, én ezt mondtam nekik: Ahogy él az Úr, és ahogy élünk mi, addig nem megyünk le atyánkhoz a vadonba, amíg végre nem hajtottuk azt a dolgot, amit az Úr megparancsolt nekünk.

16 Legyünk tehát hűek az Úr parancsolatainak megtartásában; menjünk hát le atyánk aörökségének földjére, mert íme, hagyott ott aranyat és ezüstöt, és mindenféle kincset. És mindezt az Úr bparancsolatai miatt tette.

17 Mert tudta, hogy Jeruzsálemnek el kell apusztulnia, a nép gonoszsága miatt.

18 Mert íme, aelutasították a próféták szavait. Ha tehát atyám ott lakna azon a földön, miután bmegparancsolták neki, hogy meneküljön el a földről, íme, ő is elveszne. Szükségképpen el kell tehát menekülnie arról földről.

19 És íme, Isten bölcsessége szerint való, hogy megszerezzük ezeket a afeljegyzéseket, hogy atyáink nyelvét megőrizhessük gyermekeink számára;

20 És azért is, hogy amegőrizhessük nekik a szavakat, melyek minden szent próféta szájából elhangzottak, melyek Isten Lelke és hatalma által adattak nekik, mióta a világ elkezdődött, méghozzá egészen mostanáig.

21 És lőn, hogy ilyenféle beszéddel győztem meg fivéreimet, hogy legyenek hűek Isten parancsolatainak megtartásában.

22 És lőn, hogy lementünk örökségünk földjére, és összegyűjtöttük aaranyunkat, és ezüstünket és értékes dolgainkat.

23 És miután mindezen dolgokat összegyűjtöttük, ismét felmentünk Lábán házához.

24 És lőn, hogy bementünk Lábánhoz és kértük, hogy adja oda nekünk a feljegyzéseket, melyek a arézlemezekre vannak vésve, amelyekért odaadnánk neki aranyunkat, és ezüstünket és mind az értékes dolgainkat.

25 És lőn, hogy amikor Lábán meglátta vagyonunkat, és hogy az rendkívül nagy, olyannyira avágyott rá, hogy kiűzött minket, és küldte a szolgáit, hogy öljenek meg minket, hogy megszerezhesse a vagyonunkat.

26 És lőn, hogy mi elmenekültünk Lábán szolgái elől, és kénytelenek voltunk magunk mögött hagyni a vagyonunkat, és az Lábán kezébe került.

27 És lőn, hogy a vadonba menekültünk, és Lábán szolgái nem értek minket utol, és elrejtőztünk egy sziklaüregben.

28 És lőn, hogy Lámán dühös volt rám, és atyámra is; és Lemuel is, mert ő Lámán szavára hallgatott. Lámán és Lemuel tehát sok akemény szót szólt hozzánk, fiatalabb testvéreikhez, és megütöttek minket, méghozzá rúddal.

29 És lőn, hogy amint rúddal megütöttek minket, íme, az Úrnak egy aangyala jött és állt meg előttük, és szólt hozzájuk, mondván: Miért ütitek rúddal fiatalabb fivéreteket? Nem tudjátok, hogy az Úr őt választotta buralkodónak felettetek, és ezt gonoszságaitok miatt tette? Íme, ismét felmentek Jeruzsálembe, és az Úr kezetekbe fogja adni Lábánt.

30 És miután az aangyal szólt hozzánk, eltávozott.

31 És miután az angyal eltávozott, Lámán és Lemuel ismét azúgolódni kezdett, mondván: Hogyan lehetséges az, hogy az Úr kezünkbe adja Lábánt? Íme, hatalmas ember ő, ötvennek is parancsolhat, igen, ötvenet még meg is ölhet; akkor hát miért ne minket?