Szentírások
1 Nefi 2


2. Fejezet

Lehi a Vörös-tenger melletti vadonba viszi családját – Hátrahagyják vagyonukat – Lehi áldozatot ajánl fel az Úrnak és fiait a parancsolatok betartására tanítja – Lámán és Lemuel atyjuk ellen zúgolódnak – Nefi engedelmes és hittel imádkozik; az Úr szól hozzá, és őt választja, hogy uralkodjék a fivérei felett. Mintegy Kr.e. 600.

1 Mert íme lőn, hogy az Úr szólt atyámhoz, igen, méghozzá egy álomban, és ezt mondta neki: Áldott vagy te, Lehi, azon dolgok miatt, amiket tettél; és mert hű voltál és kijelentetted ennek a népnek azon dolgokat, amiket megparancsoltam neked, íme arra törekednek, hogy aelvegyék az életedet.

2 És lőn, hogy az Úr amegparancsolta atyámnak, méghozzá egy bálomban, hogy cvegye a családját, és menjen el a vadonba.

3 És lőn, hogy ő aengedelmes volt az Úr szava iránt, tehát úgy tett, ahogy az Úr azt megparancsolta neki.

4 És lőn, hogy elment a vadonba. És otthagyta házát, és öröksége földjét, és aranyát, és ezüstjét, és értékes dolgait, és semmit nem vitt magával, kivéve a családját, és élelmiszert, és sátrakat, és aelment a vadonba.

5 És a határ mentén a aVörös-tenger partja közelében jött le; és a vadon határában ott ment, ahol közelebb volt a Vörös-tengerhez; és ment a vadonban a családjával, mely anyámból, Sáriából, és idősebb fivéreimből állt, akik bLámán, Lemuel és Sam voltak.

6 És lőn, hogy amikor három napot ment a vadonban, felverte sátrát egy vízzel telt folyó mentén lévő avölgyben.

7 És lőn, hogy épített egy akövekből készült boltárt, és felajánlást készített az Úrnak, és chálát adott az Úrnak, Istenünknek.

8 És lőn, hogy a folyó nevét Lámánnak nevezte, és az a Vörös-tengerbe ömlött; és a völgy a határban volt, közel annak torkolatához.

9 És amikor atyám látta, hogy a folyó vize a Vörös-tenger forrásába ömlik, Lámánhoz szólt, mondván: Ó, bárcsak hasonló lennél e folyóhoz, szüntelenül minden igazlelkűség forrása felé sietvén!

10 És Lemuelhez is szólt: Ó, bárcsak hasonló lennél e völgyhöz, szilárd és állhatatos, és rendíthetetlen az Úr parancsolatainak megtartásában!

11 Most, ezeket Lámán és Lemuel merevnyakúsága miatt mondta; mert íme sok dologban azúgolódtak batyjuk ellen amiatt, hogy clátomásokat látó ember, és kivezette őket Jeruzsálem földjéről, hogy otthagyják örökségük földjét, és aranyukat, és ezüstjüket, és értékes dolgaikat, hogy elvesszenek a vadonban. És azt mondták, hogy ezt szíve balga képzelgései miatt tette.

12 És így Lámán és Lemuel, lévén a legidősebbek, zúgolódtak atyjuk ellen. És zúgolódtak, mert anem ismerték annak az Istennek a cselekedeteit, aki teremtette őket.

13 Azt sem hitték el, hogy Jeruzsálem, az a nagy város, aelpusztulhat a próféták szavai szerint. És olyanok voltak, mint a zsidók, akik Jeruzsálemben voltak, akik arra törekedtek, hogy elvegyék atyám életét.

14 És lőn, hogy atyám beszélt hozzájuk Lemuel völgyében, ahatalommal, eltelvén a Lélekkel, míg testük breszketett előtte. És elhallgattatta őket, hogy többet nem mertek ellene szólni; úgy tettek tehát, ahogy ő parancsolta nekik.

15 És atyám sátorban lakott.

16 És lőn, hogy én, Nefi, lévén rendkívül fiatal, mégis jó nagy termetű, és hatalmas vággyal is rendelkezvén az iránt, hogy aIsten rejtelmeit megismerjem, fohászkodtam tehát az Úrhoz; és íme, ő bmeglátogatott engem, és cmeglágyította a szívemet, úgyhogy én mindazokat a szavakat delhittem, amit eatyám mondott; nem lázadoztam tehát ellene, mint a fivéreim.

17 És szóltam Samhoz, tudatván vele azokat a dolgokat, amiket az Úr, Szent Lelke által kijelentett nekem. És lőn, hogy ő hitt szavaimnak.

18 De íme, Lámán és Lemuel nem akartak hallgatni a szavaimra; és agyötrődvén szívük keménysége miatt, az Úrhoz fohászkodtam értük.

19 És lőn, hogy az Úr szólt hozzám, mondván: Áldott vagy te, Nefi, ahited miatt, mert szorgalmasan, alázatos szívvel kerestél engem.

20 És amennyiben megtartjátok parancsolataimat, aboldogulni fogtok, és elvezettettek egy bmegígért földre; igen, mégpedig egy földre, melyet nektek készítettem; igen, egy földre, mely kiválóbb minden más földnél.

21 És amennyiben fivéreid fellázadnak ellened, akivágatnak az Úr színe elől.

22 És amennyiben megtartod parancsolataimat, auralkodóvá és tanítóvá tétetsz fivéreid felett.

23 Mert íme, azon a napon, amikor fellázadnak ellenem, amegátkozom őket, méghozzá keserves átokkal, és nem lesz hatalmuk magod felett, kivéve ha ők is fellázadnak ellenem.

24 És ha úgy lészen, hogy fellázadnak ellenem, aostorai lesznek magodnak, hogy bfelserkentsék őket az emlékezés útjain.