1 És lőn, hogy miután én, Nefi, a lélekben elragadtattam, és mindezen dolgokat láttam, visszatértem atyám sátrához.

2 És lőn, hogy láttam fivéreimet, és ők egymással azon dolgok felől vitatkoztak, amiket atyám beszélt nekik.

3 Mert ő valóban sok nagyszerű dologról beszélt nekik, amiket nehéz ^amegérteni, ha az ember nem kérdezi meg az Urat; és mivel ők keményszívűek voltak, azért nem úgy tekintettek az Úrra, ahogy kellett volna.

4 És most én, Nefi gyötrődtem szívük keménysége miatt, és azon dolgok miatt is, amiket láttam, és tudtam, hogy azoknak elkerülhetetlenül be kell következni, az emberek gyermekeinek nagy gonoszsága miatt.

5 És lőn, hogy legyőzettem, ^amegpróbáltatásaim miatt, mert azt hittem, hogy megpróbáltatásaim mindennél nagyobbak voltak népem ^bpusztulása miatt, mert láttam vala bukásukat.

6 És lőn, hogy miután ^aerőre kaptam, beszéltem fivéreimhez, és szerettem volna megtudni tőlük vitatkozásuk okát.

7 És azt mondták: Íme, nem tudjuk megérteni a szavakat, amelyeket atyánk az olajfa természetes ágaival kapcsolatban és a nemzsidókkal kapcsolatban mondott.

8 És én azt kérdeztem tőlük: ^aMegkérdeztétek az Urat?

9 És azt mondták nekem: Nem, mert az Úr ilyesmit nem tudat velünk.

10 Íme, azt kérdeztem tőlük: Hogyan van az, hogy nem tartjátok be az Úr parancsolatait? Hogyan van az, hogy elvesztek szívetek ^akeménysége miatt?

11 Nem emlékeztek azokra a dolgokra, amiket az Úr mondott? – Ha nem keményítitek meg szíveteket, és hittel ^akértek engem, híve abban, hogy kaptok, szorgalmasan betartva a parancsolataimat, akkor biztosan tudomásotokra jutnak ezek a dolgok.

12 Íme, azt mondom nektek, hogy az Úr Lelke, mely atyánkban volt, Izráel házát egy olajfához hasonlította; és íme, nem törettünk-e le Izráel házáról, nem vagyunk-e Izráel házának egy ^aága?

13 És most, a dolog, amit atyánk a természetes ágaknak a nemzsidók teljessége által való beoltásán ért, az, hogy az utolsó napokban, amikorra utódaink ^ahitetlenségbe süllyedtek, igen, sok év múlva és sok nemzedékkel azután, hogy a ^bMessiás testben kinyilváníttatik az emberek gyermekeinek, akkor érkezik majd el a Messiás ^cevangéliumának teljessége a ^dnemzsidókhoz, a nemzsidóktól pedig magunk maradékához –

14 És azon a napon fogja ^amagunk maradéka tudni, hogy Izráel házából valók és hogy az Úr ^bszövetséges népe; és akkor fogják tudni, és ^cőseik megismerésére jutni, és Megváltójuk evangéliumának megismerésére is, mellyel őáltala szolgáltak atyáinknak; Megváltójuk és tana minden egyes pontjának megismerésére jutnak tehát, hogy tudhassák, miként jöjjenek hozzá és legyenek megszabadítva.

15 És nem fognak-e akkor, azon a napon örvendezni és örökkévaló Istenüknek, ^akősziklájuknak és szabadításuknak dicséretet adni? Igen, azon a napon nem az igazi ^bszőlőtőkéből nyernek-e majd erőt és táplálékot? Igen, nem Isten igazi nyájához térnek-e meg akkor?

16 Íme, azt mondom neked, igen, újra Izráel háza között emlékeznek meg róluk; ^abeoltatnak, lévén az olajfának egyik természetes ága, az igazi olajfába.

17 És ez az, amit atyánk ezalatt ért; és úgy érti, hogy ez mindaddig nem fog megtörténni, amíg a nemzsidók szét nem szórják őket; és úgy érti, hogy az a nemzsidók által fog megérkezni, hogy az Úr megmutathassa hatalmát a nemzsidóknak, pontosan annak okáért, mert a zsidók, vagyis Izráel háza ^aelutasítja őt.

18 Atyánk tehát nemcsak a mi magunkról beszélt, hanem Izráel egész házáról is, rámutatva az utolsó napokban betöltendő szövetségre; mely szövetséget Ábrahám atyánkkal kötött az Úr, mondván: A te ^amagodban áldatik meg a föld minden nemzetsége.

19 És lőn, hogy én, Nefi sokat beszéltem nekik ezen dolgokat illetően; igen, beszéltem nekik a zsidók számára történő ^avisszaállítást illetően az utolsó napokban.

20 És elismételtem nekik ^aÉsaiás szavait, aki a zsidók, vagyis Izráel háza számára történő visszaállításáról beszélt; és arról, hogy miután ez a visszaállítás megtörténik, azután már nem keverednek és nem is szóratnak szét többé. És lőn, hogy még sok szót beszéltem fivéreimnek, úgyhogy megbékéltek és ^bmegalázkodtak az Úr előtt.

21 És lőn, hogy ismét szóltak hozzám, mondván: Mit jelent ez a dolog, amit atyánk álomban látott? Mit jelent a ^afa, amit látott?

22 És azt mondtam nekik: Az ^aélet fájának jelképe volt.

23 És azt kérdezték tőlem: Mit jelent a ^avasrúd, amelyet atyánk látott, mely a fához vezetett?

24 És azt mondtam nekik, hogy az Isten ^aszava volt; és akik Isten szavára hallgatnak és ahhoz ^bragaszkodnak, azok soha el nem vesznek; és az ^cellenség ^dkísértései és tüzes ^enyilai sem tudják őket a vakságig legyőzni, hogy pusztulásba vezessék őket.

25 Tehát én, Nefi arra buzdítottam őket, hogy ^aszívleljék meg az Úr szavát; igen, lelkem minden energiájával, minden képességgel, amivel rendelkeztem, arra buzdítottam őket, hogy szívleljék meg Isten szavát és mindig mindenben emlékezzenek parancsolatainak megtartására.

26 És azt kérdezték tőlem: Mit jelent a vízzel telt ^afolyó, amelyet atyánk látott?

27 És azt mondtam nekik, hogy a ^avíz, amit atyánk látott, ^bszennyesség volt; és elméje annyira el volt merülve más dolgokban, hogy nem látta a víz szennyességét.

28 És azt mondtam nekik, hogy egy rettenetes ^aszakadék volt az, mely a gonoszokat elválasztotta az élet fájától, és Isten szentjeitől is.

29 És azt mondtam nekik, hogy az annak a rettenetes ^apokolnak a jelképe volt, amelyről az angyal azt mondta nekem, hogy a gonoszok számára volt elkészítve.

30 És azt mondtam nekik, hogy atyánk azt is látta, hogy Isten ^aigazságossága még elválasztotta a gonoszokat az igazlelkűektől; és annak fényessége a lángoló tűz fényességéhez volt hasonló, amely Istenhez száll fel örökkön-örökké és nincs vége.

31 És azt kérdezték tőlem: Vajon ez a dolog a test gyötrelmét jelenti a ^apróbatétel napjaiban, avagy a lélek végleges állapotát jelenti a halandó test ^bhalála után, vagy pedig olyan dolgokról szól, melyek földiek?

32 És lőn, hogy azt mondtam nekik, hogy ez mind földi, mind lelki dolgok jelképe volt; mert el fog jönni az a nap, amikor ^atetteik szerint meg kell, hogy ítéltessenek, igen, méghozzá azon tettek szerint, melyeket a halandó test cselekedett próbatételük napjaiban.

33 Ha tehát gonoszságukban ^ahalnak meg, őket is ki kell hogy ^btaszítsák, ami a lelki dolgokat illeti, melyek az igazlelkűséggel vannak kapcsolatban; Isten elé kell tehát állítani őket, hogy ^ccselekedeteik alapján ^dmegítéltessenek; és ha cselekedeteik tisztátalanok voltak, akkor nekik is szükségképpen ^etisztátalannak kell lenniük; és ha ők tisztátalanok, akkor szükségképpen nem ^flakhatnak Isten királyságában; mert ha úgy lenne, akkor Isten királyságának is tisztátalannak kellene lennie.

34 De íme, mondom nektek, hogy Isten királysága nem ^atisztátalan, és semmi tisztátalan dolog nem léphet be Isten királyságába; tehát szükségképpen lennie kell egy tisztátalan helynek, annak részére elkészítve, ami tisztátalan.

35 És van egy elkészített hely, igen, méghozzá az a rettenetes ^apokol, amelyről beszéltem, és annak elkészítője az ^bördög; az emberek lelkének végső állapota tehát az, hogy Isten királyságában lakjon, vagy kiűzzék, azon ^cigazságosság miatt, amelyről beszéltem.

36 A gonoszokat tehát elutasítják az igazlelkűektől, és az ^aélet fájától is, melynek gyümölcse igen értékes és igen ^bkívánatos, felülmúlva minden más gyümölcsöt; igen, és ez a ^clegnagyszerűbb Istennek minden ^dajándéka között. És így beszéltem fivéreimhez. Ámen.