Elnökök tanításai
9. Fejezet: Hallgatni Jézus Krisztus igaz hírnökére


9. Fejezet

Hallgatni Jézus Krisztus igaz hírnökére

Hogyan követhetjük hűségesebben az élő prófétát?

Bevezetés

1972 júliusában, Joseph Fielding Smith halálával Harold B. Lee lett az egyház tizenegyedik elnöke. Nem sokkal ezután Lee elnök ellátogatott a Salt Lake Templom egyik szobájába, ahol tíz elődjének képe függött a falon. „Ott, imádságos lelkű elmélkedés közepette – emlékezett vissza – megnéztem Isten ezen embereinek, igaz, tiszta embereknek, Isten nemes férfiainak a festményeit, akik hasonló elhívást betöltve előttem jártak.” Elgondolkozott e legutóbbi sáfárság mindegyik prófétájának jellemén és eredményein, majd végül az utolsó arcképhez ért. „Ott volt Joseph Fielding Smith, mosolygós arcával, az én szeretett próféta-vezetőm, aki nem kötött kompromisszumot az igazság tekintetében. Úgy tűnt, mintha abban a rövid pillanatban nekem adta volna az igazlelkűség jogarát, mondván: ,Menj, és cselekedj hasonlóképpen!’

A látásnál erősebb tanúbizonysággal tudom, hogy amint azt az Úr kijelentette, ,Isten országának kulcsai átadattak az embereknek a földön, [Joseph Smith prófétától, utódain át a jelenig,] és ettől kezdve az evangélium a föld minden határáig eljut’ ” (T&Sz 65:2).1

Az egyház elnöke az egyetlen olyan ember a földön, aki felhatalmazással bír a papság minden kulcsának gyakorlására. Egy utolsó napi próféta azt tanította: „Amikor az egyház elnöke beteg, vagy nem képes teljes mértékben ellátni hivatala feladatait, akkor két tanácsosa, akikkel együtt alkotják az Első Elnökség Kvórumát, viszi tovább az elnökség munkáját. Minden fő kérdést, irányelvet, programot vagy tant imádságos lélekkel megfontol az a tanács, amely az Első Elnökségben lévő tanácsosokból, valamint a Tizenkét Apostol Kvórumából áll. Az Első Elnökség és a Tizenkettek Kvóruma nem hoz úgy döntést, hogy azzal ne értene egyet minden jelenlévő. Az egyház ezt az inspirált sémát követve halad előre rendületlenül.”2

Az Úr egyházának tagjaiként teljes mértékben megbízhatunk az élő próféta vezetésében, akit Lee elnök az Úr „igaz hírnökének” nevezett. Lee elnök azt tanította, hogy „ha az Úr gyermekei, akik alatt nemzetiségre, bőrszínre vagy fajra való tekintet nélkül mindazok értendők, akik e földön laknak, hallgatnak Jézus Krisztus evangéliumának igaz hírnökére, akkor … idővel mindannyian megláthatják az Urat, és tudhatják, hogy Ő létezik”.3

Az Úr prófétájának követése által biztonságban megérkezhetünk utunk végcéljához, Mennyei Atyánk színe elé.

Harold B. Lee tanításai

Milyen tekintetben őrzője az Úr királyságának az egyház elnöke?

Ne felejtsétek el, hogy ennek az egyháznak az élén nem az egyház elnöke áll. Ennek az egyháznak az élén az Úr és Mester, Jézus Krisztus áll, aki uralkodik és kormányoz. Mindezen nyugtalanság közepette biztosak lehetünk az Ő irányításában. Ezt azért mondom, hogy ne felejtsük el.4

„[Jézus] a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első” (Kolossébeliek 1:18). Az is igaz viszont, hogy minden olyan sáfárságban, amikor a földön volt az evangélium és az Ő egyháza, az Úr mindig, minden ilyen sáfárságban kijelölt valakit, aki az egyház elnökének címét viselte, vagyis az egyház prófétája, látnoka és kinyilatkoztatója címet, és felhatalmazást adott neki. Ezek a címek, vagy az ilyen felhatalmazás elnyerése senkit nem tesz „az egyház fejévé”, mert ez a cím Jézus Krisztusé. Viszont Isten szószólójává teszi őt, aki Isten helyett cselekszik, és aki által Ő utasításokat adva szól a népéhez, hogy tantételeket és szertartásokat adjon, illetve vonjon vissza, vagy hogy ítéletekre figyelmeztessen.

Az egyház elnöke őrzője az Úr házának vagy királyságának. Kezébe adattak minden rész kulcsai. Az Úr utasítására más egyháztagoknak is átadja a felhatalmazás kulcsait, hogy kereszteljenek, hirdessék az evangéliumot, betegekre tegyék a kezeiket, illetve elnököljenek vagy tanítsanak a különböző hivatalokban. Csak néhány embernek ad felhatalmazást a templomok szertartásainak vezetésére, illetve arra, hogy ott házasságok megkötését vezessék, amelyek a földön és a mennyben is érvényesek.5

A próféta inspirált, Isten által kijelölt kinyilatkoztató, értelmezője Isten gondolatainak és akaratának. Birtokában vannak Isten királyságának a kulcsai napjainkban, olyan kulcsok, amelyek Péternek is megadattak az ő korában, mert a földön ő állt az egyház élén.6

Hadd olvassak el nektek valamit, amit [ifj. J. Reuben Clark elnök] írt egy másik alkalomra: „Nem szabad elfelejtkeznünk arról, … hogy kizárólag az egyház elnökének, az elnöklő főpapnak … áll jogában új, vagy kiegészítő kinyilatkoztatásokat kapni az egyház számára, illetve hiteles értelmezést adni a szentírásokról, amelyek aztán kötelezik az egyházat. Ő Isten egyetlen szószólója Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza számára, amely az egyetlen igaz egyház. Csak ő jelentheti ki népének Isten gondolatait és akaratát. A világ többi egyházának egyetlen hivatalnoka sem rendelkezik ezzel a magas és fenséges előjoggal.” [Church News, 1954. július 31., 10. o.]7

Az egyház elnöke az egyetlen felhatalmazással bíró személy, aki bármely új tant előhozhat, aki ennek megtételekor azt Istentől jövő kinyilatkoztatásnak nevezheti, és azt ilyen minőségben fogadja el a Tizenkettek Tanácsa, majd támogatja az egyház tagsága.8

Hogyan kerül sor az egyház elnökének kiválasztására?

Azok számára, akik felteszik a kérdést: Hogyan kerül sor az egyház elnökének kiválasztására vagy megválasztására? – a helyes és egyszerű válasz az ötödik hittétel idézésében rejlik: „Hisszük, hogy Isten hatalmazza fel az embereket az evangélium hirdetésére és szertartásainak elvégzésére kinyilatkoztatás és olyan személyek kézrátétele által, akiknek erre felhatalmazásuk van”.

Az elhívás, hogy valaki az egyház elnöke legyen, tulajdonképpen akkor kezdődik, amikor elhívják, felszentelik és elválasztják, hogy tagja legyen a Tizenkét Apostol Kvórumának. Az ilyen prófécia általi, vagy más szavakkal, az Úr inspirációja általi elhívás, hogy az illető birtokolja az elnökség kulcsait, valamint az azt követő, ugyanazon felhatalmazás által kézrátétellel végzett felszentelés és elválasztás, minden apostolt egy olyan papsági kvórumba helyez, amely tizenkét, apostolságot viselő emberből áll.

Minden apostol, akit ily módon kézrátétellel felszentelt az egyház elnöke, akinél minden más, felszentelt apostollal együtt ott vannak Isten királyságának a kulcsai, megkapta tőle az ahhoz szükséges papsági felhatalmazást, hogy minden pozícióban szolgálhasson az egyházban, még az egyház feletti elnökség pozíciójában is, ha az elnöklő hivatalnok elhívja, majd az egyház tagságát alkotó gyülekezet szavazata támogatja őt.

Az elnök halálát követően azonnal a rangsorban következő testület, a Tizenkét Apostol Kvóruma válik elnöklő felhatalmazottá, és automatikusan a Tizenkettek elnöke lesz az egyház ügyvezető elnöke mindaddig, amíg hivatalosan fel nem szentelik és hivatalában nem támogatják az egyház új elnökét.

Az Első Elnökség és a Tizenkettek minden tagját rendszeresen támogatjuk mint „prófétákat, látnokokat és kinyilatkoztatókat”. Ez azt jelenti, hogy ha ily módon kiválasztják és felszentelik, akkor az apostolok közül bárki elnökölhet az egyház felett, ha az adott „testület [melyet úgy értelmezünk, hogy a Tizenkettek Kvórumának egészét jelenti] jelöl[i] és a hivatalra felszentel[i], és … az egyház bizalma, hite és imádsága támogat[ja]” – így szól az idézet a témában kapott kinyilatkoztatásból – azzal a feltétellel, hogy ő volt ennek a testületnek a rangidős tagja, vagyis elnöke (lásd T&Sz 107:22).9

Amikor a Tizenkettek Tanácsa fiatalabb tagjaként én is ott ültem közöttük, akkor vehettem részt először újjászervezésben, amikor [Heber J.] Grant elnök elhunyt. Amikor [az új] elnök megnevezte tanácsosait, és azok elfoglalták helyüket a szoba elején, mélyen legbelül tanúbizonyságot kaptam arról, hogy az Úr azt akarta, ezek az emberek alkossák az egyház elnökségét. Olyan meggyőződéssel érkezett el hozzám ez a benyomás, mintha trombita harsogta volna fülembe ezt az igazságot.

Addig nem tértek meg igazán ennek az egyháznak a tagjai, amíg nincsenek meggyőződve arról, hogy a helyes úton vezetik őket, és hogy Isten ezen emberei inspirált emberek, akiket Isten keze megfelelőképpen kijelölt.10

[Az Úr] fedi fel a törvényt, választja ki, vagyis nevezi ki a hivatalnokokat, és tetszése szerint jogot formál megfeddésükre, helyreigazításukra, vagy akár eltávolításukra. így hát szükség van a közvetlen kinyilatkoztatásban megnyilvánuló kapcsolattartásra Őközte és az Ő egyháza között. A felsorolt tények példájaként minden olyan korszakra utalhatunk, amelyet feljegyeznek a szentírások. A kormányzás e formája az Éden kertjében kezdődött. Isten kinevezte Ádámot, hogy ő kormányozza a földet, és törvényt adott neki. Ez aztán állandóan tovább öröklődött Ádámtól Noéig, Noétől Melkisédekig, Ábrahámig, Izsákig, Jákóbig, Józsefig, Mózesig, Sámuel prófétáig, Jánosig, Jézusig és az Ő apostolaiig, akik közül mindenkit az Úr választott ki, és nem a nép.

Igaz, hogy az embereknek szavuk van Isten királyságának kormányzásában, ám elsősorban nem ők adnak felhatalmazást, és nem is vehetik el azt. Például nem a nép választotta meg Jézus Krisztus tizenkét apostolát, és többségi szavazással nem foszthatták volna meg őket apostoli mivoltuktól. Ahogyan a királyság kormányzása az ősi időkben fennállt, ma is úgy állíttatott vissza. Nem a nép választotta ki a nagyszerű mai prófétát és apostolt, Joseph Smith-et, hanem Isten választotta ki őt, a szokásos módon, ahogyan másokat is őelőtte – nevezetesen látomás útján, és saját hangja által, amely a mennyekből szólt.11

Átgondolva ezt a felelősséget [a prófétáét], és elég közel lévén az évek során a Testvérekhez, tudatosult bennem az, hogy aki ilyen pozíciót tölt be, az állandóan Annak felügyelete alatt áll, akit szolgálunk. Ő soha nem engedné meg valakinek, aki ilyen pozíciót tölt be, hogy félrevezesse ezt az egyházat. Ebben biztosak lehettek. Ha belegondolok, milyen folyamat eredményeként kerül valaki vezetői pozícióba az egyházban, saját harmincegy és fél éves tapasztalatom jut eszembe, és mindazon körülmények, amelyekkel saját életemben szembesültem – milyen lenyűgöző képzési program! Amikor változásra került sor az Első Elnökségben, összevetettem azt azzal, ahogyan a politikai pártok hivatalba iktatják az Egyesült Államok elnökét, vagy egy király beiktatásával, és láttam, hogy az Úr terve értelmében ezek a változások gyűlölködés és civódás nélkül zajlanak le. A terv működik, és az Úr nem követ el hibákat, ezt megmondta nekünk.12

Miért kell követnünk a prófétát?

Nos, legyen ez számunkra a komoly elmélkedés napja, és emlékezzünk arra, amit már elmondott nekünk az Úr! Prófétája itt van ma a földön, és ha tudni akarjátok, mi volt az utolsó olyan kinyilatkoztatás, amelyet ez a nép kapott, akkor vegyétek elő a konferenciai beszámolót, és olvassátok el, különös figyelmet szentelve annak, amit az Első Elnökség mondott! Meglátjátok, mi a legjobb és legutolsó szó, amelyet Mennyei Atyánktól kaptunk. Nem kell csak arra támaszkodnunk, ami az egyház alapvető műveiben van. Azon kívül, amit a szentírások mondanak nekünk, az is rendelkezésünkre áll, amit a próféták mondanak nekünk itt és most, és ez nekünk szól, ha meg akarunk menekülni Sion hegyén, amikor beáll a veszedelem. Figyelnünk kell és engedelmeskednünk.13

Amikor testvéreink felhatalmazással szólnak, oly gyakran van valaki, aki feláll, és kihívóan azt kérdezi: „Nos, pontosan hol találok valami hiteleset, amit idézni tudtok az elmondottak kapcsán?” Kísértést érzünk arra, hogy ezt mondjuk: „Menj vissza, olvasd el az egyház jelenlegi vezetőjének beszédét a témában, és minden hitelességet megtalálsz, amit keresel, mert az Ur így munkálkodik. Itt van a prófétája, és ma éppen olyan szükség van a kinyilatkoztatásra, és éppen úgy meg is kapjuk azt, mint az evangélium sáfárságának bármely időszakában a földön.”14

Ezen egyház tagjaiként csak akkor vagyunk biztonságban, ha pontosan azt tesszük, amit az Úr az egyháznak mondott az egyház megszervezése napján. Meg kell tanulnunk hallgatni azokra a szavakra és parancsolatokra, amelyeket prófétáján keresztül ad az Úr, aki úgy továbbítja azt, „ahogyan kapta, énelőttem szentéletű lévén; … [úgy] fogadjátok, mintha az én saját számból hallanátok [teljes hittel és türelemmel]” (T&Sz 21:4–5). Lesznek olyan dolgok, amelyek türelmet és hitet követelnek. Lehet, hogy nem tetszik majd nektek, ami az egyház felhatalmazottjától származik. Lehet, hogy ellentétes lesz a politikai nézeteitekkel. Lehet, hogy ellentétes lesz a társadalmi nézeteitekkel. Lehet, hogy nem lesz összeegyeztethető a társadalmi életetek egy részével. Ám ha úgy hallgattok ezekre a tanításokra, türelemmel és hittel, mintha magának az Úrnak a szájából hangzanának el, akkor az ígéret szerint „a pokol kapui nem vesznek erőt rajtatok; igen, akkor az Úristen majd előttetek szórja szét a sötétség erőit, és az egeket is megrázza tiértetek és az ő nevének a dicsőségére” (T&Sz 21:6).15

Utolsó napi szentek, bárhol legyetek is, tiétek lesz (a T&Sz 21:4–6- ban elhangzott) ígéret, ha követitek a vezetést, amelyet az egyházban az Úr felállított, és türelemmel, hittel szívlelitek meg a tanácsaikat!16

Utasítások tekintetében tekintsetek az egyház elnökére! Ha konfliktusra kerül sor, akkor ha világosságban akartok járni, tartsátok a szemeteket az elnökön!17

Ha népünk biztonságos útmutatásra vágyik a megtévesztés és a hamis szóbeszédek e [zavaros] időszakában, akkor követnie kell vezetőit, és az Úr Szellemének útmutatását kell keresnie, hogy ne essen áldozatául az okos manipulátoroknak, akik ravasz kifinomultsággal igyekeznek figyelmet kelteni és követőket találni, hogy saját eszméiket és időnként baljós indíttatásaikat szolgálják.18

A Mester napjaiban sok olyan ember volt, aki nem fogadta el Őt Isten Fiának. Voltak olyanok, akik azt mondták: „Ó, Ő csak József, az ács fia”. Mások azt mondták: „Belzebub fejedelme Ő”, amely azt jelenti, hogy az ördög fia. Amikor csodákat tett, azt mondták: „Részeges ember”, amely azt jelenti, hogy azelőtt erős bort ivott. Csak néhányan voltak, akik azt tudták mondani: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia” (Máté 16:16). Miért nem látta Őt mindenki úgy, mint Isten Fiát?

Azt énekeljük: „Bárcsak ott lehettem volna Vele akkor, amikor kisgyermekeket vett a karjába!” [Lásd „I Think When I Read That Sweet Story”, Children’s Songbook, 56. o.] Népünk között sokan nem fogadták volna el jobban Őt, mint amennyire azokat a tanokat elfogadják, amelyeket az igazlelkűség tanítói közvetítenek, akiket ugyanaz az Üdvözítő inspirál. Ha nem tudjuk elfogadni azokat, akik Őt itt képviselik, akkor egyáltalán nem lenne könnyebb magának a Mesternek az elfogadása, ha megjelenne.

Amikor misszióban voltam, egyszer egy csoport misszionáriussal együtt elmentem misszióelnökünkkel a Carthage-börtönhöz. Mivel hatással volt ránk a hely légköre, ahol a prófétát és testvérét, Hyrumot utolérte a mártírhalál, megkértük őt, hogy idézze fel a mártírhalálhoz vezető eseményeket. Nagy hatással volt rám, amikor a misszióelnök azt mondta: „Amikor Joseph Smith próféta meghalt, sokan voltak, akik lelkileg meghaltak vele együtt. Így van ez mindig, amikor változás történik Isten királysága igazgatásában. Amikor Brigham Young meghalt, sokan voltak, akik lelkileg meghaltak vele együtt, és így volt ez John Taylor, valamint az egyház minden egyes elnöke esetében.”

Időnként lelki értelemben elvágjuk magunkat a tiszta lelki világosságtól, és elfelejtjük, hogy van egy prófétánk ma, itt és most.19

Ezeknek a menny által felruházott hírnököknek a helyét, akik az evangélium minden sáfárságában az Urat képviselik a földön, jól illusztrálja egy történet, amelyet egy utazótól hallottam Észak-Európában. Utasunk hajóval indult Stockholmból, Svédországból, a Balti-tengerre kihajózva. Ehhez a hajónak ezernyi sziget között kellett áthaladnia. Az elülső fedélzeten állva az utas azt vette észre, egyre türelmetlenebb lesz annak láttán, ami neki hanyag útvonalvezetésnek tűnt. Miért nem közelítenek jobban ehhez vagy ahhoz a szigethez, amely érdekesebbnek látszik annál, amit a kormányos kiválasztott? Majdnem elkeseredve azt mondta magában: „Mi a baj az öreg kormányossal? Elvesztette az irányérzékét?” Hirtelen felfigyelt néhány jelzőre a feltérképezett út mentén, amelyek a vízből kiálló seprűnyelek-nek tűntek. Valaki gondosan feltérképezte ezeket a csatornákat, és kijelölte a hajók számára legbiztonságosabb utat. Így van ez életünk úhtjával is, amint a halandóság és az örök élet felé haladunk: „Isten mérnökei”, a mennyben készült térképet követve kijelölték a legbiztonságosabb és legboldogabb út irányát, és előre figyelmeztetnek minket a veszélyes területekre.20

Az Úr késztetéseket ad szolgáinak, hogy helyesen vezethessék az egyházat. Prófétái inspirációt kapnak az Úrtól, hogy azt mondhassák az egyház tagságának: „Ez az út, ezen járjatok” (Ésaiás 30:21). Még válságok idején is, amelyekre sor kerül napjainkban, az Úr, amint azt a mai kinyilatkoztatások ábrázolják, azt szeretné, hogy a stabilitás és az összetartás képét lássuk. Emlékeztek rá, hogy azt mondta tanítványainak: „Az én tanítványaim azonban szent helyeken állnak akkor, és nem [mozdulnak el]” (T&Sz 45:32).21

Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez

  • Valójában ki áll az egyház élén? Ki által ad az Úr útmutatást és utasításokat az egyházának?

  • Hogyan kerül új tan az egyház elé?

  • Milyen felkészülésben van része az egyház elnökének, mielőtt hatalmas felelősséget kapna? Hogyan irányítja az Úr egyháza elnökeinek a kiválasztását?

  • Az élő prófétától kapott milyen tanács áldotta meg különösképpen az életedet?

  • Szerinted miért van az, hogy egyesek tisztelik a múlt prófétáit, de nem tisztelik az élő prófétát? Milyen következményekkel jár az, ha nem hallgatunk az élő próféta szavára, vagy megkérdőjelezzük a felhatalmazását?

  • Milyen ígéreteket kaptak azok, akik hallgatnak az élő próféta szavaira és parancsolataira?

Jegyzetek

  1. Conference Report, 1972. október, 18–20. o.; vagy Ensign, 1973. január, 23–25. o.

  2. Howard W. Hunter, Conference Report, 1994. október, 6–7. o.; vagy Ensign, 1994. november, 7. o.

  3. The Teachings of Harold B. Lee, szerk. Clyde J. Williams (1996), 522. o.

  4. The Teachings of Harold B. Lee, 527. o.

  5. Decisions for Successful Living (1973), 103., 105. o.

  6. The Teachings of Harold B. Lee, 531. o.

  7. Konferenciai beszéd a Cambridge Insztitúttal, 1970. május 10., a Történelmi Könyvtár kartotékai, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, 8. o.

  8. The Teachings of Harold B. Lee, 543–544. o.

  9. The Teachings of Harold B. Lee, 534–535. o.

  10. The Teachings of Harold B. Lee, 542–543. o.

  11. The Teachings of Harold B. Lee, 547–548 o.; bekezdésekre osztás hozzáadva.

  12. The Teachings of Harold B. Lee, 535–536. o.

  13. The Teachings of Harold B. Lee, 471. o.

  14. The Teachings of Harold B. Lee, 428–429. o.

  15. The Teachings of Harold B. Lee, 525–526. o.

  16. The Teachings of Harold B. Lee, 529. o.

  17. The Teachings of Harold B. Lee, 532. o.

  18. The Teachings of Harold B. Lee, 437. o.

  19. Ye Are the Light of the World (1974), 31., 34–35. o.

  20. The Teachings of Harold B. Lee, 534. o.

  21. The Teachings of Harold B. Lee, 545. o.