21. Fejezet
Tökéletességre törekedve
Hogyan igyekezhetünk eleget tenni a „ legyetek azért ti tökéletesek” parancsolatnak?
Bevezetés
Harold B. Lee elnök tanított annak fontosságáról, hogy kövessük az Üdvözítő példáját, amikor tökéletességre törekszünk:
„Biztos vagyok benne, hogy a Mester nemcsak viszonylagos értelemben gondolkozott, amikor azt mondta: ,Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes’ (Máté 5:48). Feltételeznétek az Üdvözítőről, hogy olyan célt tűz ki, amelyet lehetetlen elérni, és ezáltal kicsúfolja az ilyen tökéletesség elérésére irányuló erőfeszítéseinket? Itt, a halandóságban lehetetlen elérnünk a tökéletesség azon állapotát, amiről a Mester beszélt, ám ebben az életben csupán az alapokat fektetjük le, amelyekre aztán az örökkévalóságban építünk; meg kell tehát győződnünk arról, hogy az alapokat igazságra, igazlelkűségre és hitre fektetjük. Ennek a célnak az eléréséhez be kell tartanunk Isten parancsolatait, itteni életünknek egészen a végéig hűnek kell maradnunk, majd a sír után is tovább kell fejlődnünk az igazlelküség és a tudás tekintetében, míg olyanokká nem válunk, mint Mennyei Atyánk.
[Pál apostol] megmutatta a tökéletességhez vezető utat. Jézusról beszélve azt mondta: ,Ámbár Fiú, megtanulta azokból, a miket szenvedett, az engedelmességet; és tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, a kik neki engedelmeskednek’ (Zsidók 5:8–9).
Ne múljon el nap úgy, hogy ne tanulnánk [Krisztus] életének nagyszerű tankönyvéből, hogy miként jutott el ő a tökéletes élethez! Járjunk mi is ezen az úton, és érjük el örök célunkat!”1
Harold B. Lee tanításai
Hogyan segít nekünk tökéletessé válni az, ha megértjük, minek vagyunk még híján?
Három alapvető dologra van szükség ahhoz, hogy valaki késztetést érezzen a krisztusi életre – vagy pontosabban, a szentírások nyelvén szólva arra, hogy még inkább úgy éljen, ahogy a Mester élt. Az ehhez szükséges első alapvető dolog, amit megnevezek, a következő: A tanítandó vagy tökéletes életre vágyó egyénnek tudatára kell ébrednie annak, hogy neki mire van szüksége.
A gazdag ifjút nem az emberölés vagy a gyilkos gondolatok megbánására kellett tanítani. Nem kellett kioktatni őt annak tekintetében, hogy miként bánja meg a házasságtörést, a lopást, a hazudozást, a csalást vagy azt, ha nem tiszteli az édesanyját. Mindezeket fiatalkorától kezdve betartotta; a kérdése az volt: „Mi fogyatkozás van még bennem?” (Lásd Máté 19:16–22.)
A Mester a Nagy Tanító éles tisztánlátásával és hatalmával tökéletesen megállapította, miről van itt szó: A fiatalembernek arra volt szüksége, és annak volt híján, hogy legyőzze a világi dolgok szeretetét és a gazdagságba vetett bizalom hajlamát. Aztán Jézus elmondta, mi a hatékony gyógymód: „Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem” (Máté 19:21).
Pál apostol drámai megtérése során, amikor fizikailag elvakította a fény, mikor Damaszkuszba tartott, … hangot hallott, amely azt kérdezte tőle: „Saul, Saul, mit kergetsz engem?” (Ap. csel. 9:4.) És az alázatos Saul lelke mélyéből feltette azt a kérdést, amelyet mindig feltesz az, aki megérzi, hogy valamire szüksége van: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (Ap. csel. 9:6.)
Enosz, Léhi unokája elmondja, mennyit vívódott Isten előtt, mielőtt elnyerte volna bűnei bocsánatát. Azt nem tudjuk meg, milyen bűnei voltak, de nyilván nagyon is nyíltan beismerte ezeket. Aztán így szólt: „Lelkem éhezett …” (Enosz 1:4). Amint látjátok, annak tudata, hogy valamire nagy szükség van, valamint lelkének megvizsgálása azt eredményezte, hogy szembenézzen vele, minek van híján és mire van szüksége.
Annak megérzése, hogy mire van szükség az esetünkben, kifejezésre kerül a hegyi beszédben, amikor a Mester azt mondja: „Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa” (Máté 5:3). A lelki szegények kifejezés természetesen azokra utal, akiknek lelkileg szüksége van valamire, akik annyira elszegényedetteknek érzik magukat lelkiekben, hogy kezüket kinyújtva segítségért könyörögnek.
Ha el akarjuk érni a tökéletességet, akkor valamikor mindannyiunknak fel kell tenni magunknak a következő kérdést: „Mi fogyatkozás van még bennem?”, aztán folytatnunk kell felfelé vezető utunkat a tökéletesség felé.
Hogyan segít nekünk a tökéletessé válásban az újjászületés?
A tökéletességhez szükséges második alapvető dolog, amit megnevezek, abban a beszélgetésben rejlik, amit Nikodémusszal folytatott a Mester. Amikor Nikodémus felkereste Őt, látta, hogy olyan valamire keres választ, amit már sokan megkérdeztek Tőle: „Mit kell tennem azért, hogy üdvözüljek?” A Mester pedig azt válaszolta: „Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát”. Mire Nikodémus megkérdezte: „Mimódon születhetik az ember, ha vén?” Jézus azt felelte: „Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába” (János 3:3–5).
A tökéletességre törekvő embernek „újjá kell születnie” ahhoz, hogy meglássa Isten királyságát vagy belépjen abba. És vajon miként születünk újjá? Enosz is ugyanezt kérdezte. És talán emlékeztek az egyszerű válaszra, amelyet kapott: „Úgy, hogy hiszel Krisztusban, abban, akit még sohasem láttál, és akit m ég sohasem hallottál. És még sok év fog eltelni addig, amíg ő testben kinyilatkoztatja magát. Menj hát, mert hited megtartott téged!” (Enosz 1:8.)
Marion G. Romney testvér és én az irodában ültünk egy nap, amikor bejött egy fiatalember. Misszióba készült, a szokásos módon interjúkat készítettek vele, és beismert néhány olyan vétket, amelyet fiatalabb korában követett el. Hozzánk azonban így szólt: „Nem tartom elegendőnek azt, hogy pusztán beismertem ezeket. Honnan tudhatom, hogy bocsánatot nyertem?” Más szavakkal: „Honnan tudhatom, hogy újjászülettem?” Úgy érezte, jelenlegi érzéseivel nem tud misszióba menni.
Beszélgetésünk közepette Romney testvér azt mondta: „Fiam, emlékszel rá, mit mondott Benjámin király? Olyanoknak prédikált, akik testi mivoltunk látványa miatt felébredtek a szívükben, és úgy érezték, hogy ,még a föld poránál is kevesebbek. És akkor mindannyian egyszerre így kiáltottak fel: Ó, irgalmazz nekünk és add, hogy Krisztus engesztelő vére által bűnbocsánatot nyerhessünk és szívünk megtisztuljon; mert hiszünk Jézus Krisztusban, Isten Fiában, aki a mennyet és a földet és a mindenséget teremtette, és aki majd lejön az emberekhez. És történt, hogy amikor ezt kimondták, megszállta őket az Úr Lelke, és örömmel teltek el, mert elnyerték bűneik bocsánatát, és lelkiismeretük megnyugodott, mivel oly nagyon hittek Jézus Krisztusban …’ ” (Móziás 4:2–3).
Romney elnök így szólt az ifjúhoz: „Fiam, várj és imádkozz addig, amíg Jézus Krisztus kiengesztelésébe vetett hited folytán meg nem nyugszik a lelkiismereted, és akkor tudni fogod, hogy bűneid megbocsáttattak!” Enélkül – ahogy azt Romney elnök elmagyarázta – mindannyian el vagyunk szegényedve, és ködben tévelygünk, míg nem tapasztaljuk meg ezt az újjászületést.
Nem élhettek krisztusi életet anélkül, … hogy újjá ne születnétek. Ha nem tisztítjuk meg magunkat, akkor soha nem lehetünk boldogok Izráel Szentjének színe előtt.
Hogyan segít nekünk a tökéletessé válásban az, ha teljesebb mértékben a parancsolatok szerint élünk?
És végül a harmadik alapvető dolog: segíteni kell a tanulónak az evangélium megismerésében azáltal, hogy az evangélium szerint él. Maximális egyéni erőfeszítésnek kell megelőznie az üdvözüléshez szükséges lelki bizonyosságot. Személyes igyekezetnek kell megelőznie a kegyelmet, vagyis az Úr kiengesztelő hatalmának ingyenes ajándékát. Újra Nefi szavait ismételve: „Miután mindent megtettünk, csak kegyelemből igazulhatunk meg” (2 Nefi 25:23).
Nos, ez elengedhetetlen akkor, ha tökéletes életet akartok élni. El kell határoznunk azt, hogy a parancsolatok szerint fogunk élni.
A Mester megválaszolta a zsidók arra vonatkozó kérdését, hogy honnan tudhatják biztosan, vajon Isten küldte-e Őt, vagy Ő is csak olyan, mint a többi ember. Az Úr azt mondta: „Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok” (János 7:17).
Az igazság bizonysága soha nem érkezik el ahhoz, akinek tisztátalan a hajléka. Az Úr Szelleme és a tisztátalanság nem lakhat valakiben egyszerre. „Én, az Úr, el vagyok kötelezve, ha azt teszitek, amit mondok; de ha nem teszitek azt, amit mondok, akkor nincs ígéret számotokra” (T&Sz 82:10). „Ezt a dicsőséget csak akkor érheted el, ha betartod törvényemet” (T&Sz 132:21). Ezt az igazságot újra és újra elismétlik a szentírások.
Az evangélium tantételei és szertartásai bizonyos értelemben mind csak meghívnak minket arra, hogy tanításainak alkalmazása által megtanuljuk az evangéliumot. Senki nem ismeri a tizedfizetés tantételét, amíg nem fizet tizedet. Senki nem ismeri a Bölcsesség szavának tantételét, míg be nem tartja a Bölcsesség szavát. A gyerekek – és a felnőttek sem, ha már itt tartunk – nem térnek meg addig a tized, a Bölcsesség szava, a sabbat napjának megszentelése vagy az ima tantételéhez csupán azáltal, hogy hallják, amint valaki beszél azokról. Úgy tanuljuk meg az evangéliumot, hogy a szerint élünk.
Összefoglalásképpen hadd mondjam el a következőket: Igazából semmit nem tudunk az evangélium tanításairól addig, amíg nem tapasztaljuk meg az adott tantételek szerinti életből eredő áldásokat. Valaki azt mondta: „Maguk az erkölcsi tanítások csak felszínesen hatnak a szellemre, ha nem támasztják alá cselekedetek”. Az evangélium számotokra és számomra legfontosabb parancsolatai azok, amelyeket betartása ebben a pillanatban a legnagyobb lelkiismereti vizsgálatot igényli. Mindannyiunknak fel kell mérnie azt, hogy esetünkben mire van szükség, és már ma el kell kezdenünk a győzelemre törekvést, mert csak akkor kapunk helyet Atyánk királyságában, ha győzedelmeskedünk.2
Milyen tekintetben képezik a boldogmondások „a tökéletes élet alkotmányát”?
Szeretnétek tudni, milyen „lépések” által teheti valaki teljes mértékben olyanná az életét, hogy méltó polgárrá vagy „szentté” váljon Isten királyságában? A legjobb válaszra úgy találunk rá, hogy tanulmányozzuk Jézus életét a szentírásokban. Krisztus nemcsak azért jött el a világra, hogy kiengeszteljen az emberiség bűneiért, hanem azért is, hogy példát állítson a világ elé Isten törvényének tökéletességi normája, valamint az Atya iránti engedelmesség tekintetében. A hegyi beszédben a Mester valamelyest megjelenítette előttünk saját jellemét, amely tökéletes volt, … és ennek megtételével modellt állított a saját életünkhöz.
Páratlan hegyi beszédében Jézus nyolc különálló módját nevezte meg annak, ahogyan … örömben lehet részünk. Mindegyik kijelentése a „Boldogok” szóval kezdődik. A Mester e kijelentéseit a boldogmondások néven ismeri a keresztény világ. Tulajdonképpen a tökéletes élet alkotmányát foglalják magukban.
Gondolkozzunk el rajtuk egy pár percig! Közülük négy saját magunkkal, lelki, személyes életünkkel van kapcsolatban, amennyiben tökéletesek akarunk lenni és rá akarunk találni arra az áldott, belső örömre:
Boldogok (áldottak) a lelki szegények.
Boldogok (áldottak), akik sírnak.
Boldogok (áldottak), akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot.
Boldogok (áldottak), akiknek szívük tiszta. (Lásd Máté 5:3–4, 6, 8.)
Lelki szegénynek lenni
Lelki szegénynek lenni annyit tesz, mint érezni, hogy lelkileg szükségünk van valamire, hogy mindig az Úrtól függünk, ami ruházatunkat, ételünket, a belélegzett levegőt, az egészségünket, az életünket illeti; felismerni, hogy nem múlhat el nap buzgó hálaadó ima, útmutatás, megbocsátás és az adott naphoz szükséges erő kérése nélkül. Ha egy ifjú felismeri lelki szükségleteit, amikor veszélyes helyeken jár, ahol kockán forog az élete, akkor előfordulhat, hogy legnagyobb próbatétele órájában közel húzódik az igazság forrásához, és késztetést kap az Úr Szellemétől. Szomorú az, hogy gazdagság, tanultság vagy világi pozíció miatt egyesek úgy érzik, nincs közük ehhez a lelki szükséglethez. [A lelki szegénység] a gőg és az önteltség ellentéte. Ha alázatosságotokban megérzitek lelki szükségleteteket, akkor készen álltok arra, hogy befogadjanak titeket az Elsőszülött egyházába, és Isten választottjaivá legyenek. (Lásd T&Sz 76:54; 84:34.)
Sírni
A sírás, a Mester itteni tanítása értelmében azt jelenti, hogy valaki bűnbánatra vezető, „Isten szerint való szomorúságot” mutat, és akkor ez a bűnök bocsánatát eredményezi a bűnbánónak, és megtiltja azon bűnökhöz való visszatérést, amelyek miatt sír. (Lásd 2 Korinthusbeliek 7:10.) Azt jelenti, hogy Pál apostol szavai szerint meglátjuk a dicsőséget a próbatételekben, tudván, hogy azok türelmet eredményeznek, a türelem tapasztalatot, a tapasztalat pedig reményt. (Lásd Rómabeliek 5:3–4.) Készen kell állnunk „egymás terheit is viselni, és egymáson könnyíteni”. Készen kell állnunk együtt sírni azokkal, akik sírnak, és megvigasztalni azokat, akik vigasztalásra szorulnak. (Móziás 18:8–9.) Amikor egy édesanya magányában sír önfejű leánya visszatértéért, akkor az érző lelkűeknek meg kell tiltaniuk az első kő reá vetését. Az idősekkel, özvegyekkel és árvákkal együtt sírásnak a szükséges segítség nyújtására kell indítania minket. Egy szóval olyanoknak kell lennünk, mint a vámszedőnek, nem pedig olyannak, mint a farizeusnak. „Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!” (Lásd Lukács 18:10–13.) Jutalmatok [ennek] megtételéért saját telketek áldott vigasza lesz, mert bocsánatot nyertek a saját bűneitekre.
Éhezni és szomjúhozni valamit
Éheztétek-e már valaha az ételt, vagy szomjúhoztátok-e a vizet anynyira, hogy a gyötrő fájdalmat enyhítő morzsányi száraz kenyér vagy korty langyos víz is minden tulajdon legbecsesebbjének tűnt volna? Ha éreztetek már ilyen éhséget, akkor lehet, hogy kezditek érteni, milyen értelemben mondta azt a Mester, hogy éhezzük és szomjúhozzuk az igazlelkűséget. Ez az éhezés és szomjúhozás veszi rá az otthonról távol lévőket arra, hogy a szentek közösségére vágyjanak, és elmenjenek az úrvacsorái gyűlésekre. Ilyenkor bárhol legyenek is, hódolattal adóznak az Ur napján. Ez váltja ki a buzgó imát, és viszi el lábainkat a szent templomokhoz, arra kérve minket, hogy bent legyünk tisztelettudóak. Aki megszenteli a sabbat napját, az olyan tartós örömöt kap, amely sokkal kívánatosabb az olyan tevékenységek múló örömeinél, amelyek nem Isten parancsolatai szerint valók. Ha ti „komolyan, Krisztusba vetett hittel, igaz szándékkal kérdez[tek], a Szentlélek ereje által ki fogja nektek nyilvánítani … az igazságot” (Moróni 10:4–5).
Tiszta szívűnek lenni
Ha látni szeretnétek Istent, akkor tisztának kell lennetek. Egyesek Jézus társai közül csak József, az ács fiaként látták őt. Mások szavai következtében borivónak illetve részegesnek hitték őt. Megint mások úgy gondolták, ördögök laknak benne. Csak az igazlelküek látták őt úgy, mint Isten Fiát. Csak a tiszta szívűek látják meg Istent, valamint kisebb mértékben azért láthatjátok meg „Istent” vagy a jót az emberben, és azért szeretitek őt, mert látjátok benne a jóságot. Jól jegyezzétek meg azt, aki kritizálja és becsmérli Isten emberét vagy az Úr felkent vezetőit az ő egyházában! Az ilyen ember tisztátalan szívből szól.
Nemcsak jónak kell lennünk ahhoz, hogy bebocsátást nyerjünk a menny királyságába, hanem arra is szükség van, hogy jót tegyünk és jók legyünk valamire. Ha tehát naponta a tökéletesség céljaként a teljes élet felé vezető úton szeretnétek járni, akkor tanulnotok kell a maradék négy „tételből” is, amely a Mester szerint alkotóeleme a tökéletes életnek. Ezek a boldogmondások az emberek társadalmi kapcsolataira vonatkoznak:
Boldogok (áldottak) a szelídek.
Boldogok (áldottak) az irgalmasok.
Boldogok (áldottak) a békességre igyekezők.
Boldogok (áldottak) azok, akiket üldöznek. (Lásd Máté 5:5, 7, 9–10.)
Szelídnek lenni
A szelíd ember meghatározása olyan valakire utal, akit nem könynyen bosszantanak fel, ingerelnek a bántások vagy bosszantások, és aki béketűrő. A szelídség nem rokonértelmű a gyengeséggel. A szelíd ember erős, hatalommal bíró, teljes mértékben ura önmagának. Ő az, aki bátorságot merít az erkölcsi meggyőződéseiből, még akkor is, ha az a csoport vagy a társaság nyomása ellenére van. Érdekes viszont, hogy az ő ítéletéből lesz az utolsó szó, józan tanácsa pedig elnyomja a csőcselék meggondolatlanságát. Elméjében alázatos, nem hetvenkedik. „Jobb a hosszútűrő az erősnél” (Példabeszédek 16:32). Természeténél fogva vezető, és a hadsereg, a tengerészet, az üzleti élet és az egyház is, ahol emberek követik, őt választja ki a vezetésre. Ő annak a földnek „sója”, melyet örököl.
Irgalmasnak lenni
Üdvözülésünk múlik azon, milyen irgalmat tanúsítunk mások iránt. A rideg és bántó szavak, illetve az ember vagy állat ellen elkövetett, indokolatlanul kegyetlen cselekedetek tűnhetnek már megtorlásnak, ám az elkövetőt megfosztják annak jogától, hogy irgalmat nyerjen, amikor az ítélet napján földi vagy mennyei törvényszékek előtt irgalomra van szüksége. Van-e olyan ember, akin soha nem ejtett sebet valaki rágalmazása, akit barátjának gondolt? Emlékeztek rá, milyen küzdelemre volt szükség ahhoz, hogy visszatartsátok magatokat a bosszúállástól? Áldottak közöttetek mindazok, akik irgalmasok, mert irgalmat nyernek!
Békességre igyekezőnek lenni
A békességre igyekezőket Isten gyermekeinek fogják nevezni. A bajkeverőt, a törvény- és a rendbontót, a csőcselék vezérét, a törvényszegőt gonosz motivációk serkentik, és ha nem állnak ellen, akkor a Sátán gyermekeinek neveztetnek majd, nem Isten gyermekeiként lesznek ismertek. Maradjatok távol attól, aki nyugtalanító gondolatokat ültetne el elmétekbe azáltal, hogy könnyelműen kezeli a szent dolgokat, mert az ilyen nem békességre törekszik, hanem zavarkeltésre. Aki vitatkozásra hajló vagy viszályt keltő, akinek beszéde nem az igazság felfedésének célját szolgálja, az megszeg egy alapvető tantételt, amelyet a Mester fektetett le, és a teljes, gazdag élet elérésének elengedhetetlen alkotóelemeként nevezte meg ezt. „E földön békesség, és az emberekhez jóakarat” – énekelte az angyal, aki hírül hozta a Békesség Hercegének születését (lásd Lukács 2:14).
Üldöztetések elviselése az igazlelkűség érdekében
Isteni tulajdonságokra utal az, ha valakit igazlelkűség miatt üldöznek egy nagyszerű ügyben, ahol erény és tisztesség forog kockán. Minden nagyszerű ügynek voltak vértanúi. Az üldöztetésből esetlegesen eredő nagy kár nem maga az üldöztetés, hanem annak lehetséges hatása az üldözöttön, akit az talán elrettent az ügy igazlelkűsége iránti buzgóságtól. Az ilyen üldöztetés nagy része a megértés hiányából ered, mert az emberek hajlamosak ellenállni annak, amit nem értenek meg. Más része pedig gonosz szándékú emberektől. De bármi is legyen az ok, az üldöztetés olyan egyetemesnek tűnik azok ellen, akik igazlelkű ügyben munkálkodnak, hogy a Mester arra figyelmeztet minket: „Jaj néktek, mikor minden ember jót mond felőletek; mert épen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik” (Lukács 6:26).
Emlékezzetek erre a figyelmeztetésre, amikor suttognak és gúnyolódnak azért, mert nem vagytok hajlandók kompromisszumot kötni azon normák tekintetében, hogy mitől tartózkodtok, illetve a tisztesség és az erkölcsösség tekintetében azért, hogy tapsoljon nektek a tömeg! Ha a tömeg gúnyolódása vagy akár a fizikai erőszak ellenére is szilárdan kiálltok a jóért, akkor elnyeritek az örök öröm áldott állapotának koronáját. Ki tudja, talán napjainkban is, akár a korábbi időkben, a szentek és talán az apostolok közül is egyeseknek életüket kell majd adniuk az igazság védelméért! Ha eljön ez az idő, akkor adja Isten, hogy ne bukjanak el!
Ha imádságos lélekkel átgondoljuk ezeket a tanításokat, fokozatosan felfedezzük azt, ami néhányakat esetleg meglep, hogy végül Isten nem annak alapján méri értékünket az ő királyságában, hogy milyen magas pozíciókat töltöttünk be az emberek között vagy egyházában, illetve milyen tiszteletet szereztünk, hanem inkább annak alapján, hogy milyen életet éltünk, és mennyi jót tettünk a „tökéletes élet alkotmánya” fényében, amelyet Isten Fiának élete nyilatkoztatott ki.
Tegyétek életetek alkotmányává a boldogmondásokat, és nyerjétek el ezáltal az abban rejlő megígért áldott állapotot!3
Javaslatok a tanulmányozáshoz és a beszélgetéshez
-
Hogyan tanulhatunk naponta Krisztus életének „nagyszerű tankönyvéből”?
-
Miért fontos gyakran megkérdezni magunktól, hogy milyen hiányosságaink vannak, amikor igyekszünk krisztusivá válni?
-
Milyen élmények segítettek neked annak mégértésében, hogy az evangélium tanításait úgy tanuljuk meg, ha azok szerint élünk?
-
Milyen hatással van hozzáállásunkra és viselkedésünkre az, ha felismerjük, hogy életünk minden áldása tekintetében az Úrtól függünk?
-
Milyen jelentéstartalmakkal bír a következő kijelentés: „Boldogok (áldottak), akik sírnak”?
-
Hogyan tompíthatja el a világi dolgok szeretete a lelki dolgok iránti éhségünket és szomjúságunkat?
-
Hogyan segít nekünk meglátni másokban a jóságot az, ha tiszta szívüek vagyunk?
-
Hogyan segít nekünk a szelídség, hogy erősek legyünk?
-
Hogyan mutathatunk irgalmat mások iránt a mindennapi életünkben?