27.

Templomi szertartások élőkért

27.0

Bevezetés

Az ősi időktől fogva bármikor, amikor hithű nép élt a földön, Isten megáldotta őket templomi szövetségekkel és szertartásokkal. Olykor megengedte azt, hogy szent szertartásait a templomokon kívül végezzék, amikor nem volt felszentelt templom (lásd 1 Mózes 28:12–22; 2 Mózes 24; 2 Mózes 25:8–9; Ether 3). Azonban amikor csak az Úr megalapította az Ő egyházát, mindig parancsolatot adott népének, hogy építsenek házat az Ő nevének. Itt nyilatkoztatja ki a szertartásait, valamint királyságának dicsőségeit, és tanítja a szabadítás módját. (Lásd 2 Krónika 3–5; 2 Nefi 5:16; Tan és szövetségek 97:10–16; 124:29–39.)

A templom az Úr háza. A Szabadítónk, Jézus Krisztus felé fordít minket. A templomokban szent szertartásokban veszünk részt, valamint olyan szövetségeket kötünk Mennyei Atyával, amelyek Őhozzá és a Szabadítónkhoz kötnek bennünket. E szövetségek és szertartások felkészítenek bennünket arra, hogy visszatérjünk Mennyei Atya színe elé, illetve családokként az örökkévalóságra egymáshoz legyünk pecsételve.

A templomban Isten hithű gyermekei számára ebben az életben is hatalmas áldások válnak elérhetővé. A templomi szövetségekben és szertartásokban „megnyilvánul az isteniség hatalma” (Tan és szövetségek 84:20). A templom szent hely, ahol az egyháztagok hódolhatnak, tanulhatnak, valamint iránymutatást és vigaszt kaphatnak (lásd Tan és szövetségek 109:13–16). Akik a templomba jönnek, hozzáférhetnek Isten hatalmához, segítségül az Ő munkája elvégzéséhez (lásd Tan és szövetségek 109:22–23; lásd még 3.5 ebben a kézikönyben).

A templomi szövetségek és szertartások szentek. A templomi szövetségekhez kapcsolódó jelképek ne kerüljenek szóba a templomon kívül! Ne beszéljünk olyan szent dolgokról sem, amelyekről szövetségben ígérjük a templomban, hogy nem fedjük fel! Beszélhetünk azonban a templomi szövetségek és szertartások alapvető céljairól és tanáról, valamint a templomban átélt lelki érzésekről.

Az egyházközségi és cöveki vezetők megbeszélik az ebben a fejezetben található tudnivalókat azokkal az egyháztagokkal, akik a felruházásuk elnyerésére vagy pecsételő szertartásokra készülnek.

27.1

Templomi szertartások elnyerése

27.1.1

Felkészülés templomi szertartások elnyerésére

Az egyháztagok készüljenek fel lelkileg a templomi szertartások elnyerésére, valamint a templomi szövetségek megkötésére és megtartására.

Elsősorban a szülők felelősek azért, hogy segítsenek gyermekeiknek felkészülni a templomi szertartások elnyerésére. A cöveki és az egyházközségi vezetők, a szolgálattevő fivérek és nővérek, valamint a távolabbi családtagok támogatják a szülőket e szerepkörükben.

A cöveki és egyházközségi vezetők rendszeresen buzdítják az egyháztagokat, hogy készüljenek fel saját templomi szertartásaik elnyerésére. A vezetők hangsúlyozzák továbbá, milyen fontos megtartani a templomi szövetségeket, valamint érdemesnek maradni a templomi ajánlásra és rendelkezni azzal.

Az egyháztagok templomi szertartások elnyerésére történő felkészítését támogató források elérhetőek a temples.ChurchofJesusChrist.org oldalán.

Templomi ajánlás kiállítására vonatkozó tudnivalókért e helyzetekben lásd 26.1 és 26.3.3.

27.1.2

Feljegyzések ellenőrzése és élő szertartásokra vonatkozó templomi ajánlás megszerzése

Az egyháztagok találkoznak a püspökükkel, amikor arra készülnek, hogy:

• részesüljenek a saját felruházásukban (lásd 27.2);

• házastárshoz pecsételjék őket (lásd 27.3);

• szüleikhez pecsételjék őket (lásd 27.4);

• gyermekeket pecsételjenek hozzájuk (lásd 27.4).

A püspök segít az egyháztagnak az olyan fontos adatok ellenőrzésében, mint a nevek, a születési dátumok, a korábbi szertartások dátumai, valamint a házasságkötés dátumai. Ez az LCR-ben, a Szertartási felkészülés segítségével történik.

A püspök és a cövekelnök interjút tart az egyháztaggal élő szertartásokra vonatkozó templomi ajánlás kiállítása céljából (lásd 26.3.3).

27.1.3

Testi fogyatékossággal élő egyháztagok

Érdemes, testi fogyatékossággal élő egyháztagok minden templomi szertartásban részesülhetnek (lásd 38.2.5). Javasolt, hogy ezen egyháztagok olyan azonos nemű, felruházott rokonnal vagy baráttal menjenek el a templomba, aki segíteni tudja őket. A segítőnek érvényes templomi ajánlással kell rendelkeznie. Amennyiben nem tudnak családtaggal vagy baráttal ellátogatni a templomba, akkor előzetesen felhívhatják a templomot, hogy kiderítsék, milyen előkészületek tehetők. Az egyes templomok elérhetőségéért lásd temples.ChurchofJesusChrist.org.

A templomokban nem megengedettek a segítőkutyák és az érzelmi támogatást nyújtó állatok. Kérdések esetén a cövekelnökök felvehetik a kapcsolatot a Templomi Osztállyal a [e-mail] címen.

27.1.4

Fordítási vagy tolmácsolási segítség

Amennyiben az egyháztagoknak fordítási vagy tolmácsolási segítségre van szükségük a templomban, előzetesen vegyék fel a kapcsolatot a templommal, hogy elérhető-e ilyen segítség. Az egyes templomok elérhetőségéért lásd temples.ChurchofJesusChrist.org.

27.1.5

A templomba történő belépéskor viselendő öltözet

Amikor az egyháztagok a templomba mennek, olyan öltözetet viseljenek, amilyet általában úrvacsorai gyűlésre is felvesznek. Kerüljék a hétköznapi ruházatot, illetve az olyan öltözetet, amely nem takarja a templomi alsóruhát. Kerüljék a túlzottan hivatalos öltözeteket is, mint amilyen például a szmoking. Ezeket az útmutatásokat leginkább a szülők, a szolgálattevő fivérek és nővérek, valamint az egyházközségi és cöveki vezetők taníthatják az egyháztagok templomi hódolatra történő felkészülése során.

A templomi pecsételéshez viselendő öltözettel kapcsolatos tudnivalókért lásd 27.3.2.6.

Lásd 38.5 a következőkkel kapcsolatos tudnivalókért:

• a felruházási és pecsételési szertartásokon viselendő öltözet;

• templomi szertartásöltözet és alsóruha beszerzése, viselése és gondozása.

27.1.6

Gyermekfelügyelet

A gyermekekhez felnőtt felügyelet kell, ha a templom területén tartózkodnak. Templomszolgák kizárólag a következő esetekben állnak rendelkezésre gyermekfelügyelet céljából:

• ha a gyermekeket a szüleikhez pecsételik;

• ha élő testvéreik, mostohatestvéreik vagy féltestvéreik szüleikhez pecsételését tekintik meg.

27.1.7

Találkozó egyháztagokkal, miután templomi szertartásokban részesültek

Az egyháztagoknak gyakran vannak kérdéseik, miután templomi szertartásokban részesültek. A felruházott családtagok, a püspök, más egyházközségi vezetők, valamint a szolgálattevő fivérek és nővérek találkozhatnak az egyháztagokkal, hogy megbeszéljék templomi élményeiket.

A vezetők arra is biztatják az egyháztagokat, hogy a Szentlélek sugalmazása révén keressenek válaszokat a kérdéseikre. A templomban a Lélek számos olyan kérdésre választ adhat, amelyek az egyháztagokban a templomi élményeik kapcsán felmerülnek.

A kérdések megválaszolását elősegítő források elérhetőek a temples.ChurchofJesusChrist.org oldalán.

27.2

A felruházás

A felruházás szó ajándékra, ajándékozásra utal. A templomi felruházás szó szerint ajándék Istentől, melynek révén Ő megáldja gyermekeit. A felruházást kizárólag szent templomokban lehet elnyerni. Néhány ajándék, amelyet az egyháztagok a templomi felruházáson keresztül elnyerhetnek, a következő:

• az Úr céljainak és tanításainak a fokozottabb ismerete;

• erő a Mennyei Atya által az Ő gyermekeitől megkívánt összes dolog megtételéhez;

• isteni iránymutatás, miközben szolgálják az Urat, a családjukat és másokat;

• fokozott remény, vigasz és békesség.

A felruházás minden megígért áldása érvényes mind erre az életre, mind pedig az örökkévalóságra. Ezen áldások beteljesedése a Jézus Krisztus evangéliuma iránti hűségtől függ.

A felruházás elnyerése két részben történik: Az első részben a személy az előkészítő szertartásnak nevezett előzetes szertartásokban részesül. Az előkészítő szertartások közé tartozik a jelképes megmosás és felkenés, valamint a templomi alsóruha viselésére vonatkozó utasítások (lásd 2 Mózes 29:4–9). Különleges áldásokat is tartalmaznak az illető isteni lehetőségeire vonatkozóan.

Az előkészítő szertartás során az egyháztag utasítást kap a templomi alsóruha viselésére. Az alsóruha Jézus Krisztus szent jelképe. Emlékeztetőül szolgál továbbá a templomi szövetségekre is. Amikor az egyháztagok megtartják a szövetségeiket – beleértve ebbe a szent kiváltságot, hogy az alsóruhát az utasítások szerint viseljék –, nagyobb mértékben hozzáférnek majd a Szabadító irgalmához, oltalmához, erejéhez és hatalmához. Az alsóruhával kapcsolatos további tudnivalókért lásd 38.5.

A felruházás második részében a szabadítás terve kerül tanításra, beleértve a teremtést, Ádám és Éva bukását, valamint Jézus Krisztus engesztelését. Az egyháztagok utasításokat kapnak arra vonatkozóan is, hogy miként térjenek vissza az Úr színe elé.

A felruházás során az egyháztagokat a következő szent szövetségek megkötésére kérik:

1. Az engedelmesség törvénye szerint élnek, és igyekeznek betartani Mennyei Atya parancsolatait.

2. Engedelmeskednek az áldozathozatal törvényének, ami azt jelenti, hogy áldozatokat hoznak az Úr munkájának támogatásáért, valamint megtört szívvel és töredelmes lélekkel bűnbánatot tartanak.

3. Engedelmeskednek Jézus Krisztus evangéliumának, ami az alábbiakat jelenti:

   • Jézus Krisztusba vetett hitet gyakorolnak.

   • Naponta bűnbánatot tartanak.

   • Szövetségeket kötnek Istennel azáltal, hogy részesülnek a szabadítás és felmagasztosítás szertartásaiban.

   • A szövetségek megtartása révén mindvégig kitartanak.

   • Igyekeznek a két nagy parancsolat szerint élni. Ezek: „szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” és „szeresd felebarátodat, mint magadat” (Máté 22:37, 39).

4. Betartják a nemi erkölcsösség törvényét, ami azt jelenti, hogy Isten törvénye szerint csak a férfi és a nő közötti törvényes házasságon belül létesítenek szexuális kapcsolatot.

5. Betartják a felajánlás törvényét, ami azt jelenti, hogy az egyháztagok idejüket, tehetségeiket, valamint mindazt, amivel az Úr megáldja Őket, Jézus Krisztus egyházának a földön való felépítésére szentelik.

Cserébe Mennyei Atya megígéri, hogy azok, akik hithűek maradnak a templomi szövetségeikhez, felruháztatnak „hatalommal a magasságból” (Tan és szövetségek 38:32, 38; lásd még Lukács 24:49; Tan és szövetségek 43:16).

27.2.1

Ki részesülhet a felruházásban

Az egyház minden felelősségre vonható felnőtt tagjára érvényes a felkérés, hogy készüljön fel a saját felruházására és részesüljön abban. Mielőtt az egyháztagok megkaphatják a felruházást, minden előzetesen szükséges szertartást el kell végezni és fel kell jegyezni (lásd 26.3.3). A felruházás elnyerésének idejével kapcsolatos döntésre vonatkozó tudnivalókért lásd 27.2.2.

27.2.1.1

Újonnan megkeresztelt egyháztagok

Az érdemes, felnőtt, új egyháztagok a konfirmálásuk dátumától számított legalább egy teljes év elteltével kaphatják meg a felruházásukat (lásd 26.5.1).

27.2.1.2

Egyháztagok, akiknek a házastársa nem felruházott

Olyan érdemes egyháztag, akinek a házastársa nem felruházott, a következő feltételek teljesülése esetén kaphatja meg a felruházását:

• a nem felruházott házastárs beleegyezését adja;

• az egyháztag, a püspök és a cövekelnök bizonyosak afelől, hogy a templomi szövetségekkel felvállalt felelősség nem okoz majd zavart a házasságban.

E feltételek attól függetlenül érvényesek, hogy a házastárs az egyház tagja-e vagy sem.

27.2.1.3

Értelmi fogyatékossággal élő egyháztagok

Értelmi fogyatékossággal élő egyháztagok részesülhetnek a saját felruházásukban, ha:

• elnyerték az összes, előzetesen szükséges szertartást (lásd 18.1);

• rendelkeznek a kapcsolódó szövetségek megértéséhez, megkötéséhez, valamint megtartásához szükséges értelmi képességekkel.

A püspök tanácskozik az egyháztaggal, és amikor indokolt, a szüleivel. A Lélek útmutatását keresi. Tanácskozhat a cövekelnökkel. A cövekelnök, ha szükséges, az Első Elnökség Hivatalához irányíthatja a kérdéseket. Lásd 38.2.4.

27.2.2

A felruházás elnyerése időpontjának eldöntése

A felruházás elnyerésével kapcsolatos döntés személyes, és imádságosan meghozandó. A felruházás egy hatalommal és kinyilatkoztatással járó áldás mindazok számára, akik felkészülnek az elnyerésére. Az egyháztagok akkor dönthetnek úgy, hogy megkapják saját felruházásukat, amikor az összes következő feltételnek megfelelnek:

• legalább 18 évesek;

• befejezték vagy abbahagyták a középiskolát vagy az annak megfelelő tanulmányokat;

• egy teljes év eltelt a konfirmálásuk óta;

• vágyat éreznek szent templomi szövetségek megkötésére, és azoknak egész életükön át tartó megtartására.

A férfiaknak továbbá viselniük kell a melkisédeki papságot, mielőtt részesülnének a felruházásban.

Azon egyháztagok, akik megkapták missziós elhívásukat, illetve akik a templomi pecsételésükre készülnek, részesüljenek a felruházásban. A püspök tanácskozik más felnőtt egyháztagokkal is, akik szeretnének részesülni a felruházásban

A püspöknek és a cövekelnöknek éreznie kell, hogy az illető felkészült a szent templomi szövetségek megértésére és megtartására, mielőtt templomi ajánlást állítanának ki az egyháztagnak a felruházás elnyerésére. Az alkalmasság meghatározása minden egyes személy esetében egyénileg történik. Annak a meghatározásakor, hogy egy személy felkészült-e a felruházás elnyerésére, a vezetők nem használnak általánosított követelményrendszert, mint például az alábbiakban felsoroltak:

• bizonyos kor elérése;

• elköltözés otthonról felsőoktatás, munka vagy katonai szolgálat miatt;

• azon vágy, hogy megtekintse egy családtag vagy barát templomi pecsételését.

27.2.3

A felruházás megtervezése és időpontjának az egyeztetése

27.2.3.1

Élő szertartásokra vonatkozó ajánlás megszerzése

A templomba való belépéshez és a felruházás elnyeréséhez az egyháztagnak rendelkeznie kell a következőkkel:

• élő szertartásokra vonatkozó templomi ajánlás (lásd 26.3.3);

• érvényes templomi ajánlás felruházott egyháztagok részére (lásd 26.3.2).

27.2.3.2

Kapcsolatfelvétel a templommal

A felruházás elnyerésére készülő egyháztagok előzetesen vegyék fel a kapcsolatot a templommal a szertartás időpontjának az egyeztetése céljából. Ezt azután tehetik meg, miután találkoztak a püspökükkel (lásd 27.1.2). A templom útmutatásokkal szolgál majd, beleértve a templomi öltözettel kapcsolatos tudnivalókat is, amikor az időpontot egyeztetik.

27.2.3.3

A felruházásukban részesülő egyháztagok kísérői

A saját felruházásukban részesülő egyháztagok felkérhetnek egy velük azonos nemű felruházott egyháztagot arra, hogy a kísérőjük legyen, és segítse őket a felruházási blokk folyamán. A kísérőnek érvényes templomi ajánlással kell rendelkeznie. Szükség esetén a templom biztosíthat kísérőt.

27.3

Férj és feleség pecsételése

„A családot Isten rendelte el. A férfi és a nő közötti házasság nélkülözhetetlen eleme az Ő örökkévaló tervének” (A család: Kiáltvány a világhoz). A templomi pecsételés az időre és az egész örökkévalóságra összeköti a férjet és a feleséget. A páron megpecsételnek „felmagasztosulást és dicsőséget minden dologban” (Tan és szövetségek 132:19–20, lásd még 1.1 ebben a kézikönyvben). Mennyei Atya ezeket és más áldásokat is ígér azoknak a házaspároknak, akik hűek maradnak a templomi szövetségekhez.

A pecsételő szertartás során a férfi és a nő az időre és az egész örökkévalóságra magához fogadja a másikat. Szövetséget kötnek Istennel és egymással arra, hogy:

• egymáshoz ragaszkodnak (lásd Márk 10:7–9);

• szeretetben és igazlelkűségben tanácskoznak és munkálkodnak együtt (lásd Mózes 5:1, 12);

• betöltik az Isten által kijelölt szerepeiket férjként és feleségként, apaként és anyaként; a férj megígéri, hogy „gyengédséggel és szelídséggel és színleletlen szeretettel” elnököl (Tan és szövetségek 121:41);

• betartják az új és örökkévaló szövetség minden törvényét (Tan és szövetségek 66:2; 132:6–7, 21).

Az egyház vezetői arra biztatják az egyháztagokat, hogy készüljenek fel a templomi házasságkötésre és pecsételésre. Ahol a templomi házasságot nem ismeri el az állam törvényi erővel rendelkezőnek, ott az erre felhatalmazott egyházi vezetők vagy mások polgári házasságkötést végezhetnek, amelyeket templomi pecsételés követ (lásd 38.3). Ez a minta követhető akkor is, ha egy templomi házasságkötés esetén a szülők vagy a közvetlen családtagok kirekesztve érezhetnék magukat, mivel nem vehetnek részt a templomi szertartáson.

Élő gyermekek szülőkhöz történő pecsételésével kapcsolatos tudnivalókért lásd 27.4.

27.3.1

Kiket lehet egymáshoz pecsételni a templomban

Az egyház minden felelősségre vonható egyedülálló tagjára érvényes a felkérés, hogy készüljön fel a templomi pecsételésre. Javasolt, hogy a polgári házasságot kötött párok azonnal pecsételtessenek egymáshoz az időre és az örökkévalóságra a templomban, amint felkészültek. Az egyháztagoknak felruházottnak kell lenniük, mielőtt egymáshoz lehetne pecsételni őket (lásd 27.2).

A templomban egymáshoz pecsételendő pároknak vagy 1.) a pecsételést megelőzően polgári házasságot kellett kötniük, vagy pedig 2.) a házasságkötésnek és a pecsételésnek ugyanazon templomi szertartás keretében kell megtörténnie. Lásd 27.3.2.

27.3.1.1

Egyháztagok, akiket egy előző házastárshoz pecsételtek

Lásd 38.4.1.

27.3.1.2

Értelmi fogyatékossággal élő egyháztagok

Az értelmi fogyatékossággal élő egyháztagok akkor pecsételhetők házastársukhoz, illetve jegyesükhöz, ha:

• minden előzetesen szükséges szertartásban részesültek, beleértve a felruházást is (lásd 27.2.1.3);

• rendelkeznek a kapcsolódó szövetségek megértéséhez, megkötéséhez, valamint megtartásához szükséges értelmi képességekkel.

A püspök tanácskozik az egyháztaggal és a házastársával vagy jegyesével. A Lélek útmutatását keresi. Tanácskozhat a cövekelnökkel. A cövekelnök, ha szükséges, az Első Elnökség Hivatalához irányíthatja a kérdéseket. Lásd 38.2.4.

27.3.2

Templomi pecsételés megtervezése és időpontjának az egyeztetése

27.3.2.1

Élő szertartásokra vonatkozó ajánlás megszerzése férj és feleség pecsételéséhez

A házastárshoz történő pecsételéshez az egyháztagoknak felruházottnak kell lenniük. Rendelkezniük kell a következőkkel is:

• élő szertartásokra vonatkozó templomi ajánlás (lásd 26.3.3);

• érvényes templomi ajánlás felruházott egyháztagok részére (lásd 26.3.2).

27.3.2.2

Kapcsolatfelvétel a templommal

A házastársukhoz történő pecsételésükre készülő egyháztagok előzetesen vegyék fel a kapcsolatot a templommal a szertartás időpontjának az egyeztetése céljából. Ezt azután tehetik meg, miután találkoztak a püspökükkel (lásd 27.1.2). A templom útmutatásokkal szolgál majd, amikor az időpontot egyeztetik.

27.3.2.3

Házasságkötési engedély megszerzése

Ahol a helyi törvények ezt engedélyezik, az egyháztagok ugyanazon templomi szertartás során köthetnek házasságot és pecsételhetik őket egymáshoz. A templomban történő házasságkötés előtt a párnak hivatalos házassági engedélyt kell szereznie, amely érvényes ott, ahol a házasságkötés történik. Az engedélyt áttekintik, amikor a Szertartási felkészülés segítségével ellenőrzik az adatokat (lásd 27.1.2). A párnak a házassági engedélyt a templomba is magával kell vinnie.

A polgári házasságkötést követő egymáshoz pecsételésre a házaspárnak nem szükséges házassági engedélyt hozniuk a templomba, Ehelyett meg kell adniuk a polgári házasságkötésük dátumát és helyszínét az LCR-ben, a Szertartási felkészülés felületén (lásd 27.1.2).

27.3.2.4

A pecsételendő pár kísérői

Egy felruházott nővér elkísérheti a pecsételésre készülő nővért, hogy segítsen neki az öltözőben. Egy felruházott fivér megteheti ugyanezt a pecsételésre készülő fivér esetében. A kísérőnek érvényes templomi ajánlással kell rendelkeznie. Szükség esetén a templom biztosíthat kísérőt.

27.3.2.5

Ki végzi el a templomi pecsételést

A templomi pecsételést általában olyan pecsételő végzi, akinek a megbízása abba a templomba szól, ahol a párt egymáshoz pecsételik. Amennyiben egy családtag vagy ismerős rendelkezik pecsételő felhatalmazással, és a megbízása abba a templomba szól, ahol a párt egymáshoz pecsételik, akkor felkérhetik őt a pecsételés elvégzésére.

A pecsételő az Első Elnökség jóváhagyásáért is folyamodhat, hogy elvégezze egyenes ági leszármazottai (gyermekei, unokái és dédunokái) pecsételését a számára kijelölttől eltérő templomban. Minden egyes ilyen pecsételéshez meg kell kapnia az Első Elnökségtől a felhatalmazó levelet. Ezt a levelet bemutatja a templomban.

Az egyháztagoknak nem javasolják, hogy általános felhatalmazottakat kérjenek fel a templomi pecsételésük elvégzésére.

27.3.2.6

Helyénvaló öltözet a templomi pecsételéshez

A nővér ruhája. A pecsételésre készülő nővér viselhet rendes templomi ruházatot (lásd 38.5.1 és 38.5.2), illetve menyasszonyi ruhát is a pecsételés szertartás során. A menyasszony templomban viselt ruhája legyen fehér, visszafogott szabású és anyagú, és bonyolult díszítésektől mentes. Takarja el a templomi alsóruhát. Az áttetsző anyagok alá tegyenek bélést.

Azért, hogy egységes legyen a templomban viselt többi ruhával, a menyasszony ruhája is legyen hosszú- vagy háromnegyedes ujjú. Ne legyen uszály a menyasszonyi ruhán, kivéve, ha azt a pecsételési szertartásra fel lehet tűzni vagy le lehet venni!

A templom rendelkezésre tud bocsátani ruhát, ha szükség vagy igény van rá.

A fivér öltözete. A pecsételésre készülő fivér rendes templomi öltözetet visel a pecsételési szertartás során (lásd 38.5.1 és 38.5.2). A templomon kívül viselhet ünnepi öltözetet.

Vendégek öltözete. A pecsételési szertartást megtekintők viseljenek ahhoz hasonló öltözetet, amilyet úrvacsorai gyűlésen viselnének. Kerüljék a hétköznapi ruházatot, illetve az olyan öltözetet, amely nem takarja a templomi alsóruhát. Kerüljék a túlzottan hivatalos öltözeteket is, mint amilyen például a szmoking.

Azok az egyháztagok, akik közvetlenül felruházási blokkról érkeznek a pecsételésre, viselhetnek templomi szertartásöltözetet.

A pár jóval a pecsételés előtt tájékoztassa erről a vendégeket.

Virágok. A pár és a vendégeik se viseljenek virágokat a pecsételési szertartás során. Virág a templomon kívül lehet a ruházaton. A pár jóval a pecsételés előtt tájékoztassa erről a vendégeket.

27.3.2.7

Gyűrűcsere a templomi pecsételés után

A gyűrűcsere nem része a templomi pecsételési szertartásnak. A házaspárok viszont a szertartás után cserélhetnek gyűrűt a pecsételő szobában. A párok semmilyen más időpontban vagy helyen ne cseréljenek gyűrűt a templomban vagy a templom kertjében! Ezzel elvonhatják a figyelmet a szertartásról.

Azon párok, akik esetében ugyanazon szertartás keretében történik a házasságkötés és a pecsételés, egy későbbi időpontban is gyűrűt cserélhetnek, azon családtagok kedvéért, akik nem tudtak részt venni a templomi pecsételésen. A gyűrűcsere legyen összhangban a templomi pecsételés magasztos természetével. A csere ne utánozza a pecsételési szertartás egyik részét sem! A templomi pecsételés után a házaspár ne tegyen további házassági fogadalmakat egymásnak!

Azon házaspárok, akik a templomi pecsételést megelőzően polgári házasságot kötöttek, a polgári szertartás, a templomi pecsételés vagy akár mindkét alkalommal is cserélhetnek gyűrűt.

27.3.3

Csak időre kötött házasság a templomban

A templom rendeltetése az örökkévalóságra szóló szertartások biztosítása. Ezen okból csak időre kötött házasságokat a továbbiakban nem végeznek a templomokban.

Az olyan párok egymáshoz pecsételésére vonatkozó eljárásrendért, akik csak időre kötöttek házasságot a templomban, lásd 38.4.1.7.

27.3.4

Ki lehet jelen a templomi pecsételésen

A párok csak a közeli családtagjaikat és barátaikat hívják meg a templomi pecsételésre. A felelősségre vonható egyháztagoknak felruházottnak kell lenniük, és érvényes templomi ajánlással kell rendelkezniük.

A nyilvántartott egyháztagok némelyike nem keresztelkedik meg, mert értelmi fogyatékossággal él, mások pedig megkeresztelkednek ugyan, de ugyanezen okból nem részesülnek a felruházásban. A cövekelnök jóváhagyhatja számukra az élő testvéreik vagy szüleik templomi pecsételésének a megtekintését, amennyiben:

• legalább 18 évesek;

• képesek rá, hogy áhítatosak maradjanak a szertartás alatt.

A cövekelnök egy levelet ír, amelyben kijelenti, hogy a személy számára engedélyezi a pecsételés megtekintését. Ezt a levelet bemutatják a templomban.

Az egyháztagoknak felruházottnak kell lenniük, és érvényes templomi ajánlással kell rendelkezniük szüleik pecsételésének megtekintéséhez.

Tudnivalókért arról, hogy ki lehet jelen élő gyermekek szülőkhöz pecsételésénél, lásd 27.4.5.

27.3.5

Esküvői fogadások

Egyházi épületben tartott esküvői fogadásokra vonatkozó tudnivalókért lásd 38.3.4.

27.4

Élő gyermekek szülőkhöz pecsételése

Azon gyermekek, akik azután születtek, hogy édesanyjukat férjéhez pecsételték a templomban, e pecsételés szövetségében születtek. Nincs szükségük arra, hogy a szülőkhöz pecsételés szertartásában részesüljenek.

Azok a gyermekek, akik nem a szövetségben születnek, szintén részeseivé válhatnak egy örökkévaló családnak azáltal, hogy a születés szerinti vagy örökbe fogadó szüleikhez pecsételik őket. E gyermekek ugyanazon áldásokra jogosultak, mint azok, akik a szövetségben születtek.

A gyermekek szülőkhöz pecsételésére vonatkozó eljárásrendekért lásd 38.4.2.

27.4.1

Élő szertartásokra vonatkozó ajánlás megszerzése

Azt a párt, aki szeretné, ha a gyermekeiket hozzájuk pecsételnék, először egymáshoz kell pecsételni. Rendelkezniük kell a következőkkel is:

• élő szertartásokra vonatkozó templomi ajánlás (lásd 26.3.3);

• érvényes templomi ajánlás felruházott egyháztagok részére (lásd 26.3.2).

A következő táblázat mutatja azokat az ajánlásokat, melyekre az egyháztagoknak szükségük van, amikor a szüleikhez pecsételik őket. Ezen ajánlásokkal kapcsolatos tudnivalókért lásd 26.1.

Szülőkhöz pecsételendő személy	Kötelező ajánlás(ok)
Szülőkhöz pecsételendő személy 8 évesnél fiatalabb gyermek	Kötelező ajánlás(ok) Nincs szükség ajánlásra; a gyermek adatait azonban ellenőrzik az LCR Szertartási felkészülés részében (lásd 27.1.2)
Szülőkhöz pecsételendő személy 8 és 11 év közötti egyháztag, akit megkereszteltek és konfirmáltak	Kötelező ajánlás(ok) Élő szertartásokra vonatkozó templomi ajánlás (lásd 26.3.3)
Szülőkhöz pecsételendő személy 21 évesnél fiatalabb, nem felruházott egyháztag, aki legalább 11 éves, és a szertartás évében betölti a 12. életévét	Kötelező ajánlás(ok) Élő szertartásokra vonatkozó templomi ajánlás (lásd 26.3.3) Helyettes általi keresztelkedésekre és konfirmálásokra vonatkozó ajánlás (lásd 26.3.1)
Szülőkhöz pecsételendő személy Felruházott egyháztag (a 21 éves vagy annál idősebb egyháztagoknak részesülniük kell a felruházásban, mielőtt a szüleikhez pecsételnék őket)	Kötelező ajánlás(ok) Élő szertartásokra vonatkozó templomi ajánlás (lásd 26.3.3) Templomi ajánlás felruházott egyháztagok részére (lásd 26.3.2).

A nyilvántartott egyháztagok némelyike nem keresztelkedik meg, mert értelmi fogyatékossággal él, mások pedig megkeresztelkednek ugyan, de ugyanezen okból nem részesülnek a felruházásban. A cövekelnök engedélyezheti számukra, hogy a szüleikhez pecsételjék őket. A cövekelnök egy levelet ír, amelyben kijelenti, hogy a személy számára engedélyezi a pecsételést. Ezt a levelet bemutatják a templomban.

Tudnivalókért arról, hogy ki tekintheti meg élő gyermekek szülőkhöz pecsételését, lásd 27.4.5.

27.4.2

Kapcsolatfelvétel a templommal

Azok a házaspárok, akik szeretnék, ha gyermekeiket hozzájuk pecsételnék, illetve azok a gyermekek, akik szeretnék, ha elhunyt szüleikhez pecsételnék őket, előzetesen vegyék fel a kapcsolatot a templommal a szertartás időpontjának az egyeztetése céljából. Az egyháztagok ezt azután tehetik meg, miután találkoztak a püspökükkel (lásd 27.1.2). Bizonyos esetekben egyéb templomi szertartások elvégzésére is szükség lehet, mielőtt a pecsételésre sor kerülhetne.

27.4.3

Gyermekfelügyelet

Lásd 27.1.6.

27.4.4

Ki végzi élő gyermekek szüleikhez pecsételését

Élő gyermekek szülőkhöz pecsételését általában olyan pecsételő végzi, akinek a megbízása abba a templomba szól, ahol a pecsételés történik. Amennyiben egy családtag vagy ismerős rendelkezik pecsételő felhatalmazással, és a megbízása abba a templomba szól, ahol a pecsételés történik, akkor a család felkérheti őt a pecsételés elvégzésére.

A pecsételő az Első Elnökség jóváhagyásáért is folyamodhat, hogy elvégezze élő gyermekek szülőkhöz pecsételését egyenes ági leszármazottai (gyermekei, unokái és dédunokái) esetében a számára kijelölttől eltérő templomban. Minden egyes ilyen pecsételéshez meg kell kapnia az Első Elnökségtől a felhatalmazó levelet. Ezt a levelet bemutatja a templomban.

Az egyháztagoknak nem javasolják, hogy általános felhatalmazottakat kérjenek fel élő gyermekek szülőkhöz pecsételésének az elvégzésére.

27.4.5

Ki lehet jelen gyermekek szüleikhez pecsételésén

21 év alatti nem felruházott egyháztagok csak akkor tekinthetik meg testvéreik, mostohatestvéreik vagy féltestvéreik szüleikhez pecsételését, ha a szövetségben születtek, vagy már hozzá vannak pecsételve a szüleikhez. A 8 éves vagy annál idősebb gyermekeknek továbbá meg kell keresztelkedniük, és részesülniük kell a konfirmálásban, valamint érvényes templomi ajánlással kell rendelkezniük.

A következő táblázat mutatja azokat az ajánlásokat, melyekre az egyháztagoknak szükségük van, amikor testvéreik, mostohatestvéreik, illetve féltestvéreik szüleikhez történő pecsételését tekintik meg. Ezen ajánlásokkal kapcsolatos tudnivalókért lásd 26.1.

A pecsételést megtekintő személy	Kötelező ajánlás(ok)
8 évesnél fiatalabb gyermek	Nincs szükség ajánlásra; a gyermek adatait azonban ellenőrzik az LCR-ben, a Szertartási felkészülés részében
8 és 11 év közötti egyháztag, akit megkereszteltek és konfirmáltak	Élő szertartásokra vonatkozó templomi ajánlás (lásd 26.3.3)
21 évesnél fiatalabb, nem felruházott egyháztag, aki legalább 11 éves, és a szertartás évében betölti a 12. életévét	Élő szertartásokra vonatkozó templomi ajánlás (lásd 26.3.3) Helyettes általi keresztelkedésekre és konfirmálásokra vonatkozó ajánlás (lásd 26.3.1)
Felruházott egyháztag (a 21 éves vagy annál idősebb egyháztagoknak részesülniük kell a felruházásban ahhoz, hogy megtekinthessenek ilyen pecsételéseket)	Templomi ajánlás felruházott egyháztagok részére (lásd 26.3.2)