Felruháztatva hatalommal a magasságból. Liahóna, 2025. márc.
Történelmi nézőpontok az Úr házával kapcsolatban
Felruháztatva hatalommal a magasságból
Az Újszövetségben lévő tanítványokhoz hasonlóan az utolsó napi szentek is megkapták az Úrtól a hatalommal való felruházás ígéretét.
Charles Rich 1836 tavaszán misszionáriusként Ohio déli részén prédikálta a visszaállított evangéliumot. Minden bizonnyal csalódott lehetett, amikor április 12-én – mintegy két héttel a templom felszentelése után – megérkezett az ohiói Kirtlandbe.
Addigra már maga mögött tudhatott egy gőzhajóval megtett utat az Ohio folyón, valamint egy közel 160 kilométernyi gyaloglást. Végre feltűntek egy dombtetőn az Úr házának a kék falai és vörös teteje. Csakhogy elkésett. Lemaradt a felszentelésről, az ünnepélyes gyűlésről, ezáltal pedig – legalábbis így hitte – a magasságból hatalommal való megígért felruházásáról is.
1830 szeptemberében, csupán néhány hónappal a visszaállított egyház megszervezése után, Joseph Smith kinyilatkoztatást kapott Jézus Krisztustól, mely arra szólította fel az egyház tagjait, hogy gyűljenek össze (lásd Tan és szövetségek 29:7–8). Néhány hónappal később az Úr kinyilatkoztatta az okot is: a szenteknek Ohióba kellett menniük, Jézus pedig kijelentette, hogy „ott meg fogom adni nektek a törvényemet; és ott felruháztattok hatalommal a magasságból; és onnan, akiket akarok, menjenek el minden nemzet közé” (Tan és szövetségek 38:32–33; kiemelés hozzáadva). Azok az egyháztagok, akik hallották ezt a kinyilatkoztatást, bizonyára felismerték benne az újszövetségi nyelvezetet.
Hatalommal felruházott újszövetségi tanítványok
A Lukács 24 egy kétségbeesett pillanatban veszi kezdetét. Jézust keresztre feszítették, és női tanítványai egy csoportja éppen visszatér a sírboltjához. Meglátják, hogy a kőajtó el lett gördítve, és „nem találák az Úr Jézus testét” (3. vers). Hamarosan angyali hírnökök hozzák számukra a reményt: „Nincs itt, hanem feltámadott” (6. vers).
Később aztán a feltámadt Úr megjelent a tanítványainak, és szolgálattételt nyújtott nekik. Átadta nekik a megbízást, melyet a keresztények szerte a világon „nagy megbízásnak” is neveznek, hogy Jézus Krisztus evangéliumát prédikálják. Jézus elmagyarázta, hogy bűnbánatot és bűnbocsánatot kell prédikálniuk az Ő nevében minden nép között (lásd 47. vers).
Arra utasította azonban a tanítványait, hogy ne induljanak útnak azonnal, hanem maradjanak Jeruzsálemben – „mígnem felruháztattok mennyei erővel” (49. vers). A felruházni ige görög eredetije, az enduo, szó szerint is azt jelenti, hogy felöltöztetni. Krisztus ősi tanítványainak tehát a városban kellett várakozniuk, amíg fel nem öltöztették őket „mennyei erővel” avagy más szavakkal „hatalommal a magasságból”. Ezután Isten királyságát kellett építeniük szerte a világon.
Mielőtt felment volna a mennybe, az Úr azt mondta a tanítványainak, hogy maradjanak Jeruzsálemben, mígnem felruháztatnak hatalommal a magasságból (lásd Lukács 24:49)
Utolsó napi szentek hatalommal felruházva
1830-ban az utolsó napi szentek hasonló szándékkal gyűltek össze Ohióban. Várakozással tekintettek arra, hogy felruháztassanak hatalommal a magasságból (lásd Tan és szövetségek 38:32), és hogy az egész világra elvigyék Jézus üzenetét. Végül az Úr kijelentette, hogy a szentek „megkapják felruházásukat a magasságból az én házamban” (Tan és szövetségek 105:33; kiemelés hozzáadva. Lásd még 11–12. vers). Mindazonáltal a korai szentek közül sokan így sem tudták pontosan, hogy mire számítsanak.
Nem sokkal azután, hogy 1835-ben elhívták és elrendelték a Tizenkét Apostol Kvórumát, Joseph Smith az Úr házával kapcsolatosan találkozott velük. Joseph megértette, hogy a Tizenkettek aggódnak, és nem tudják felfogni, hogy mi fog következni. Elmagyarázta nekik, hogy felruházásra van szükségük ahhoz, hogy „felkészültek lehessenek, és képesek legyenek minden dolgot legyőzni”, valamint hatalommal taníthassák az evangéliumot. „Amikor felruháztattok – fejtette ki az apostoloknak –, prédikálni fogjátok az evangéliumot minden nemzetnek, nemzetségnek és nyelvnek”.
Nem sokkal ezután Joseph Smith olyan szertartásokat ismertetett, melyek az ősi izráelita templomi papok felszentelésének a mintáját követték. A felruházásra való felkészülésként minden papsági tisztségviselőt megmostak és felkentek „ugyanolyan olajjal és oly módon, mint Mózest és Áront, és azokat, akik az ősi napokban az Úr előtt álltak”.
Ekkor a hatalommal való felruházás a lelki hatalom látványos kiáradásával is együtt járt egy különleges ünnepélyes gyűlés során. A papsági tisztségviselők – köztük Elijah Able, az egyház első fekete hetvenese – böjtöltek, imádkoztak, valamint közösen ettek az úrvacsora szent jegyeiből. Bizonyságot tettek és prófétáltak, Isten pedig hatalommal áldotta meg őket. Ezután azok, akik felruházásban részesültek, elindultak, hogy a visszaállított evangélium prédikálásával építsék Isten királyságát. Az ellenállás dacára oltalomban részesültek az utazásaik során, felmagasztaltattak a prédikálásukban, és megáldattak a családjukban.
Kirtlandben még csak férfiak vettek részt az ünnepélyes gyűlésen, ahol is felruháztattak hatalommal a magasságból. Néhány év múlva azonban a szentek felépítették a Nauvoo templomot. Ott ismertette Joseph Smith azokat a kibővített templomi szertartásokat, amelyek a mai templomi élményünk alapját képezik. Nauvooban nők és a férfiak is hatalommal ruháztattak fel.
A segítőegyleti nővérekhez szólva Joseph Smith azt ígérte, hogy a templomi felruházás során „megadatnak nekik a királyság kulcsai”, éppúgy, „mint az eldereknek”. Bár még több évtizednek kellett eltelnie, mire nőket is elhívtak hittérítő misszionáriusnak, a nők és az ő munkájuk mindig is szerves részét képezték annak, ahogy Isten királysága épült a földön.
Noha Charles Rich lemaradt a Kirtland templom felszenteléséről, megtudta, hogy számos más „elkésett” misszionáriussal együtt neki is része lesz a felruházásban. Az ősi izráelita papok mintájára (lásd 2 Mózes 29; 40) megmosták és felkenték. Összegyűlt a többiekkel, böjtöltek, imádkoztak, és lakmároztak az úrvacsorából.
„Egész éjjel prófétáltunk – írta Charles. – Meg lett jövendölve, hogy a szabadítás [testem] minden tagjára s ízére ráíratott. Elteltem a prófétálás lelkével, és felruháztak hatalommal a magasságból.”
Élete hátralevő részét – mind a 47 évet – Jézus Krisztus tanítványaként munkálkodva, Isten királyságának az építésével töltötte.
Azóta az utolsó napi szentek szerte a világon folyamatosan ellátogatnak az Úr házába, hogy felruháztassanak hatalommal a magasságból. E korai szentekhez hasonlóan a felruházás minket is felkészít arra, hogy Jézus Krisztus tanítványaiként Isten királyságát építsük, és hogy egy nap majd elnyerjük a felmagasztosulást az Ő irgalma és kegyelme által.