Hálásan egybegyűlve. Liahóna, 2025. jan.
Hálásan egybegyűlve
Legyünk örökké hálásak az Úr által ránk ruházott kiváltságért és bizalomért, midőn egybegyűlünk a Szabadítóhoz, egybegyűlünk a szentekkel, valamint egybegyűlünk az Ő szolgálatában!
In Humility, Our Savior [Szabadítónk alázatosságban]. Készítette: Jay Bryant Ward. Másolatok készítése tilos!
Sok éven át volt egy helyes zsebórám, amely egykor Andrew C. Nelson nagyapám birtokában volt, akit én már nem ismerhettem. Amikor elhunyt, édesapám még csak 16 éves volt.
Édesapám örökölte Nelson nagyapa óráját. Amikor idősebb lettem, nekem adta. Kincsként őriztem azt az órát afféle kézzelfogható kapcsolódási pontként az egyik hithű ősömhöz.
Nelson nagyapám szülei, mint a dédszüleim mindegyike, még odahaza, Európában csatlakoztak az egyházhoz. Örökké hálás leszek ezekért a pionír elődökért. Köszönhetően a hitüknek és az azért hozott áldozatuknak, hogy egybegyűljenek a szentekkel, az utódaim és jómagam is élvezzük Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának az áldásait.
Nelson nagyapa órája emlékeztetőként szolgált számomra azon ünnepélyes kötelességünket illetően, hogy utolsó napi szentekként egybegyűjtsük Atyánk gyermekeit a fátyol mindkét oldalán. Az órája azt is eszembe juttatta, hogy az őseink folyton figyelnek minket és várnak ránk, hogy beazonosítsuk őket, és gondoskodjunk arról, hogy el legyenek végezve a templomi szertartásaik, ezáltal pedig lehetőségük legyen örökre egybegyűlni az Atya nyájába.
Egybegyűlni a Szabadítóhoz
Fivéreimmel az Első Elnökségben és a Tizenkét Apostol Kvórumában kijelentjük: „Ez az egyház Jézus Krisztusnak, az egyház fő szegletkövének tökéletes életéhez, valamint az Ő végtelen engeszteléséhez és szó szerinti feltámadásához van horgonyozva. […] Mindannyiunkat hív, hogy jöjjünk Őhozzá és az Ő egyházába, fogadjuk be a Szentlelket, részesüljünk a szabadítás szertartásaiban, és tegyünk szert tartós örömre.”
Mivel a visszaállítás folyamatos kinyilatkoztatás által halad előre, „a föld már soha nem lesz ugyanolyan, mert Isten »egybe[gyűjt] magának mindeneket a Krisztusban« (Efézusbeliek 1:10).”
A „mindeneket” magában foglalja az Ő juhait is. A Szabadító arra hív minket, hogy hagyjuk magunk mögött a világ gonoszságát, és gyűljünk Őhozzá. Azt szeretné, ha a juhai fényesen ragyogó világosság lennének, mércét állítva a világ többi része elé azáltal, hogy megjelenítik, miként élnek az igaz tanítványok, beleértve azt is, hogy miként tapasztalnak meg valódi örömet, amikor életüket a Szabadítóra összpontosítják.
A Szabadítóhoz gyűlünk, amikor Őhozzá jövünk (lásd Máté 11:28), bűnbánatra vezető hitet gyakorlunk, elfogadjuk az Ő egyházába történő keresztelést, és befogadjuk a Szentlélek ajándékát.
A Szabadítóhoz gyűlünk, amikor megtapasztaljuk az úrvacsoravételből eredő lelki gyógyulást, tanúsítva, hogy készek vagyunk magunkra venni az Ő nevét, mindig emlékezni Őrá, és betartani a parancsolatait (lásd Tan és szövetségek 20:77, 79).
A Szabadítóhoz gyűlünk, amikor mindennap megtöltjük az életünket az Ő szavaival és igazságával, beleértve a prófétái, látnokai és kinyilatkoztatói tanításait is.
A Szabadítóhoz gyűlünk, amikor finomítjuk azon képességünket, hogy meghalljuk Őt, és a Szentlélek suttogásaira érdemesen élünk.
A Szabadítóhoz gyűlünk, amikor megerősítjük a megtérésünket, gyarapítjuk a hitünket, elmélyítjük a tanítványságunkat, utánozzuk az Ő példáját, és igyekszünk mindennap egy kicsit jobbá válni.
A Szabadítóhoz gyűlünk, amikor szent szövetségeket kötünk és szent szertartásokban részesülünk a templomban.
A Szabadítóhoz gyűlünk, amikor hajlandóak vagyunk türelemmel és bátorsággal „mindazon dolgoknak… alávetni mag[unka]t, melyet az Úr jónak lát kiszabni” (Móziás 3:19).
Végül pedig a Szabadítóhoz gyűlünk, amikor tanítunk és bizonyságot teszünk Róla, meghívva családunkat, barátainkat és felebarátainkat, hogy gyűljenek össze velünk együtt Őhozzá, aki „a világ világossága, élete és reménysége”.
Egybegyűlni a szentekkel
Amikor Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként egybegyűlünk és egyesülünk, akkor közösségre és társaságra lépünk egymással. Támogatjuk, tanítjuk és építjük egymást. A Szabadító szavaival élve, arra törekszünk, hogy „egyek legyünk” (vö. János 17:21; lásd még Tan és szövetségek 38:27) és „szeressük egymást” (vö. János 13:34).
Dallin H. Oaks elnök, az Első Elnökség első tanácsosa ezt tanította: „Az egyházi jelenlét… olyan erőt és gyarapodást biztosít a hitben, amely a többi hívővel való kapcsolatból, valamint az azokkal való közös hódolatból származik, akik szintén igyekeznek a szövetség ösvényén maradni és Krisztus jobb tanítványaivá válni.”
Az egyházban lelki pihenésre és megújulásra lelünk. Szertartásokra lelünk, valamint a papsági felhatalmazásra azok elvégzéséhez. Visszaállított igazságra, tiszta tanra és személyes kinyilatkoztatásra lelünk. Kitárt karokra, vigasztaló szívekre és bátorító hangokra lelünk. Lehetőségekre lelünk, hogy a két nagy parancsolat szerint éljünk (lásd Márk 12:30–31).
Az Úr figyelmeztetett minket, hogy „az ellenség összefogott” (Tan és szövetségek 38:12). Családunk védelme érdekében és Sátán növekvő befolyásának a meghiúsítására a szentekként folytatott közös hódolatunk még inkább nélkülözhetetlenné válik.
Egybegyűlni az Ő szolgálatában
Joseph próféta ezt is mondta: „Rohamosan közeleg az a nap, amikor beteljesedik minden dolog visszaállítása, amelyről minden szent próféta jövendölt, méghozzá Izráel házának egybegyűjtéséig.” Az egyik, aki így jövendölt, Jeremiás volt az Ószövetségben:
„[Í]mé, eljőnek a napok, ezt mondja az Úr, a mikor nem mondják többé; Él az Úr, a ki felhozta Izráel fiait Égyiptom földéről;
Hanem ezt: Él az Úr, a ki felhozta Izráel fiait északnak földéről és mindama földekről, a melyekbe elszórta őket” (Jeremiás 16:14–15).
Joseph próféta kijelentette továbbá, hogy „mi vagyunk az a kegyelt nép, akiket Isten kiválasztott, hogy előidézzük az utolsó napi dicsőséget…, amikor Isten szentjei összegyűjtetnek egybe minden nemzetből és nemzetségből és népből és nyelvből.”
E munka elvégzéséhez, „ímé én sok halász után küldök, ezt mondja az Úr, hogy halászszák ki őket; azután pedig elküldök sok vadász után, hogy vadászszák ki őket minden hegyből, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is” (Jeremiás 16:16).
Fivérek és nővérek! Utolsó napi szövetséges Izráelként – Jézus Krisztus visszaállított egyházának a tagjaiként – mi vagyunk az Úr halászai és vadászai. Arra kaptunk elhívást, hogy egybegyűjtsük az Úr kiválasztottait minden hegyből, halomból és faluból. Arra kaptunk elhívást, hogy lehetőséget adjunk Isten gyermekeinek teljes örököseivé válni mindannak, amit Ő a hithű gyermekeinek ígért. Ez a legnagyobb szolgálat, amelyet valaha is nyújthatunk.
Azzal teszünk eleget ennek az isteni rendelkezésnek, hogy egybegyűjtjük Izráelt a fátyol mindkét oldalán – megosztjuk másokkal a visszaállítás jó hírét, felkutatjuk elhunyt őseinket, és helyettes általi szertartásokat végzünk értük a templomban. Azzal is eleget teszünk ennek a rendelkezésnek, amikor megosztjuk a Szabadító szeretetét a szolgálatunk, a példánk, a bizonyságunk, valamint mások meghívása által, hogy csatlakozzanak hozzánk.
Henry B. Eyring elnök, az Első Elnökség második tanácsosa kijelentette, hogy „az Úr vezeti evangéliuma és egyháza visszaállítását. Ő előttünk jár. Tökéletesen ismeri a jövőt. Munkára szólít benneteket. Ő is csatlakozik hozzátok ebben.”
Kiváltság és bizalom
Mi történt Nelson nagyapa zsebórájával? Néhány évvel ezelőtt továbbadtam a fiamnak. Ahogyan annak idején engem, úgy most őt kapcsolja az elődeihez, és emlékezteti őt az utódai iránti kötelességére.
És ez így folytatódik egyre tovább és tovább. Mindegyik szövetséges nemzedék folytatja az Úr munkájának a végzését, megtéve a saját részét abban, hogy felkészítse a világot Jézus Krisztus második eljövetelére.
Legyünk örökké hálásak az Úr által ránk ruházott kiváltságért és bizalomért, midőn egybegyűlünk a Szabadítóhoz, egybegyűlünk a szentekkel, valamint egybegyűlünk az Ő szolgálatában.