Tanultam, olvastam, átnéztem, imádkoztam. Újra és újra.
A szerző Chilében, Cautín tartományban él.
Ösztöndíj nélkül nem lett volna pénzem felsőfokú tanulmányokra.
Illusztrálta: Adam Howling
Ahhoz, hogy Chilében valaki egyetemre mehessen, felvételit kell írnia. Én mérnöknek szerettem volna tanulni egy olyan egyetemen, amely a lakóhelyemtől távol esett. Ez sok kiadást jelentett, ezért az lett a célom, hogy a lehető legmagasabb pontszámot érjem el a felvételin, és így a kiemelkedő felvételi eredmény alapján ösztöndíjat kaphassak.
Tudtam, hogy hol és mit szeretnék tanulni, és azt is tudtam, mit kell tennem ahhoz, hogy ez valóra váljon. Elkezdtem készülni a vizsgára. Állandóan tanultam, olvastam és átnéztem az anyagot, de a próbafelmérőkön mégsem sikerült elérnem a szükséges pontszámot. Imában Mennyei Atyámhoz fordultam, és nagyobb értelmet, valamint a felfogóképességem megvilágosodását kértem tőle, hogy elérhessem a célomat. Egy teljes éven keresztül naponta imádkoztam ezért. Eljártam az iskolámban tartott különleges felkészítőkre, és beiratkoztam az egyik intézmény felvételi-előkészítő tanfolyamára is.
Továbbra is naponta olvastam a szentírásaimat, és nem hagytam ki egyetlen napot sem az ifjúsági hitoktatáson. Teljesítettem az ároni papsági megbízásaimat, vasárnap pedig soha nem tanultam, bármilyen kétségbeejtő volt is a helyzet. Tisztában voltam vele, hogy a vasárnap az Úr napja, és én tiszteletben akartam tartani azt úgy, ahogy a szüleimtől tanultam. Tudtam, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy megfosszam magam Mennyei Atya részemre tartogatott áldásaitól – különösen nem ilyenkor, amikor a legnagyobb szükségem volt rájuk. Mindezek ellenére a próbafelmérőkön továbbra sem értem el a szükséges pontszámot.
A családom és én is imádkoztunk és böjtöltünk, apukám pedig adott egy áldást. Majd e lelki felkészülés és a többi előkészület birtokában megírtam a felvételit. Végül nemcsak a szükséges pontszám lett meg, hanem annál is több: én értem el az egyik legmagasabb százalékot a matematikai felvételik között. Megkaptam a szükséges ösztöndíjat és kedvezményeket, és a választott egyetemen tanulhattam tovább.
Fiatalkoromtól fogva azt tanultam, hogy ha megteszek minden tőlem telhetőt, és először a lelki feladataimat végzem el, akkor Mennyei Atya meg fog áldani. Lehet, hogy a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy azt várnánk, de Isten mindig gondoskodik rólunk. Tudom, hogy minden dolog lehetséges, de csakis az Ő segítségével.