Tanúk vagyunk: a tizenkét apostol napjainkban

2019. július

Tanúk vagyunk: a tizenkét apostol napjainkban

Írta: Sarah Jane Weaver és Jason Swensen

Church News

Újkori apostolok osztják meg a szent elhívásukkal kapcsolatos gondolataikat.

Kép

members of the Quorum of the Twelve Apostles

Fénykép: Busath Photography

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza megszervezése óta eltelt 189 év során már 102 férfit hívtak el, hogy a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjaként szolgáljon. Habár azóta az Úr számos változtatásra adott utasítást az egyházban, az alapvető apostoli kötelességek változatlanok maradtak.

A Templom térhez közeli irodájában M. Russell Ballard elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának ügyvezető elnöke beszélt az apostoloknak adott azon lelki feladatról, miszerint világszerte tegyenek bizonyságot a Szabadítóról; arról a különleges kapcsolatról, mely a misszionáriusokhoz köti őket; illetve néhány közkeletű félreértésről is azzal kapcsolatban, hogy mit jelent az, ha valaki „apostol, látnok és kinyilatkoztató”. Amikor arról kérdezték, hogy van-e más olyan tagja a Tizenkét Apostol Kvórumának, akivel szerinte a cikk okán érdemes lenne elbeszélgetni a saját szent elhívásáról, Ballard elnök rávágta: „Igen! Mindegyikükkel!”

Összhangban

Napjaink apostolai hatalmas kihívásokkal néznek szembe. Szolgálattételt nyújtanak olyan gyülekezeteknek szerte a világon, amelyeket politikai zavargások, a családok felbomlása, a közösségi média kérlelhetetlen nyomása, valamint gazdasági bizonytalanság tesz próbára. Fontos, hogy az apostolok megértsék azokat a kihívásokat és körülményeket, amelyekkel az egyháztagok szembesülnek.

Egyházi vezetőkként az apostolok meg kell hogy ismerjék az embereket és a körülményeiket, hogy jobban tudják őket szolgálni.

„Tanulnunk kell mindarról, ami hatással van az emberek életére – mondja Ulisses Soares elder. – Az apostoloknak muszáj állandóan tanulni, tudakozódni, valamint sugalmazásban és kinyilatkoztatásban részesülni.”

Ballard elnök szerint bármily fontos is, hogy az apostolok fogékonyak legyenek mindarra, amivel az egyháztagok szembenéznek, ennél is fontosabb, hogy figyelmesen hallgassanak Isten iránymutató hangjára, és fogékonyak legyenek az Úr akaratára. „Ez az Úr egyháza, a mi legfőbb feladatunk pedig az, hogy biztosan összhangban legyünk azzal, ahogy Ő szeretné, hogy megvalósítsuk a királyságát itt a földön” – fogalmaz Ballard elnök.

Különleges tanúk

Amikor az egyes apostolok az elhívásukról beszélnek, hamar nyilvánvalóvá válik, hogy nem elsősorban az igazgatási feladatok foglalkoztatják őket. Az elsődleges feladatuk pontosan ugyanaz, mint ami mindig is volt: „Krisztus neve különleges tanúinak [lenni] az egész világon” (Tan és szövetségek 107:23).

A Szabadító az apostolainak adott utolsó utasítása (lásd Máté 28:19–20) úgy szólt, hogy menjenek el „tanítani, bizonyságot tenni, keresztelni, valamint felépíteni és megerősíteni az Ő egyházát”, idézi fel Ballard elnök.

Az apostoli megbízatás azóta sem változott. „Mindenkor az az első és legfontosabb, hogy az Úr Jézus Krisztus élő valóságosságának tanúi vagyunk – erősíti meg David A. Bednar elder. – Nem ügyeknek intézői, hanem Jézus Krisztus evangéliumának szolgálattevői vagyunk.”

Az apostolokat azzal bízzák meg, hogy utazó tanúk legyenek, akik az egész világba elmennek, mutat rá Jeffrey R. Holland elder. Hozzáteszi: „Azt szeretnénk, ha ennek az egyháznak még a földrajzi értelemben legtávolabb eső egységében is éreznék, hogy nagyon szoros a kapcsolat köztük és az Úr prófétája között. Gyakran mondják, hogy az egyházban megszűnnek a távolságok az emberek közt. Reményeink szerint az apostoli kapcsolattartás esetében ez mindig így is van.”

Kép

Christ appearing to His Apostles

Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket. Készítette: Harry Anderson

Elérni minden cöveket

Quentin L. Cook elder kiemeli, hogy a Tizenkettek egy-egy tagja legalább négyévente ellátogat az egyház minden egyes cövekébe és egyházközségébe, kerületébe és gyülekezetébe, ahol találkozik az egység vezetőivel, és a fő prófétai célokról tart számukra képzést.

„A vezetőségi konferenciák lehetővé teszik számunkra, hogy eleget tegyünk a nekünk adott tanbéli utasításnak, miszerint »[építsük fel] az egyházat és minden nemzetben rendez[zü]k annak ügyeit« [Tan és szövetségek 107:34] az Első Elnökség irányítása alatt” – mondja Cook elder.

Bednar elder azt hangsúlyozza, hogy a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjai által együttesen biztosított tartalmas, mélyreható oktatási élmények segítenek irányt mutatni ezeknek a helyi vezetőknek azon fontos döntések meghozatalakor, melyek bátorítják és támogatják az egyháztagokat a nehézségeik idején.

„Amikor ellátogatunk a különböző helyekre, érezzük az egyháztagok jóságát – mondja Gerrit W. Gong elder. – Hallunk a tapasztalataikról, és olyan dolgokat tudunk meg, amelyek a kvórumként tartott közös tanácskozásaink során segítenek megértenünk, hogy mi zajlik a világ különböző részein és az egyháztagok különböző csoportjai körében.”

A vezetőségi konferenciákon való részvétel „alkalmat ad nekünk arra, hogy csodás, kedves emberekkel kerüljünk kapcsolatba – magyarázza Cook elder. – Elmegyünk az otthonaikba, és lehetőségünk van szolgálattételt nyújtani nekik. […] A szenteknek nyújtott szolgálattétel az, ami a legmélyebben érinti meg a szívünket. A Szentlélektől és a Szabadítótól kapott útmutatás, valamint olyan élmények során szerzett tudás alapján végezzük, amelyek némelyike túl szent ahhoz, hogy beszéljünk róla.”

Az egyénnek

Miután már 43 éve szolgál általános felhatalmazottként, és a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjaként is már a negyedik évtizedét tölti, kötelezettségei teljesítése során Ballard elnök a világ legtöbb országában megfordult, ami lehetővé tette számára, hogy számtalan egyháztagnak és misszionáriusnak nyújtson személyes szolgálattételt. Milliók hallgatták és hallgatják meg az általános konferenciai és az áhítati beszédeit. Azonban az egész világra kiterjedő felelősségi köre ellenére a Szentlélek lehetővé teszi számára, hogy az egyéneket is képes legyen megszólítani és megáldani. Azt mondja, hogy ez a látszólagos ellentmondás a Szabadító útja. „Időnként kapok egy-egy levelet, amiben azt írja valaki, hogy »ott voltam egy gyűlésen, és mondtál valamit, ami megváltoztatta az életemet«. Ez a Szentlélek hatalma. Az Úr részletekbe menően igazgatja az egyházát.”

„Számtalan kedves, egyszerű élmény az egyház tagjaival szerte a világon” – ezt jelenti Bednar elder számára az apostoli szolgálattétel, aki így tekint erre: „Az Úr egy megszabott időben elküldi a Tizenkettek Kvórumának egyik tagját egy-egy adott helyre, ahol találkozunk hithű utolsó napi szentekkel és másokkal is, akik gyakran éppen küszködnek, vagy megnyugvásra és vigaszra van szükségük. Ezeket az érintkezéseket Isten vezényli.”

Ronald A. Rasband elder azt mondja, hogy miután elhívták apostolnak, megtanulta, hogy az életében immár minden tevékenységre több időt kell szánnia, mert üdvözölnie kell az egyháztagokat és másokat is. „Ez nem rólam szól – hangsúlyozza Rasband elder. – Arról a tiszteletről és megbecsülésről szól, amellyel ennek az egyháznak a tagjai az apostoli hivatal iránt viseltetnek.”

Rasband elder elmondása szerint, amikor elrendelték az apostolságba, többek között a következő utasítást kapta: „Olyan tisztségbe helyezünk téged, hogy Krisztus nevének különleges tanúja légy az egész világban…, minden időben és minden körülmény közepette.” „»Minden időben és minden körülmény közepette« – ezek a szavak hangzottak el az elrendelésemben.”

Ballard elnök Spanyolországban

Holland elder Angliában

Uchtdorf elder Oroszországban

Bednar elder Peruban

Fontos kapcsolat

Az apostolok és az egyház több mint 70 000 teljes idejű misszionáriusa szent – mondhatni, egymásra utalt – kapcsolatban áll egymással.

Az apostol megnevezés a „küldött” jelentésű görög szóból ered, fejti ki Dale G. Renlund elder. Gondoljunk csak bele a Szabadító által az ősi apostolainak adott meghatározó megbízásba: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek. A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül” (Márk 16:15–16).

E parancsot követve a Tizenkettek „igazlelkűen szorgoskodnak” a misszionáriusi munkában, és terjesztik az evangélium üzenetét, mondja Ballard elnök.

Az ősi Pál apostolhoz hasonlóan napjaink apostolai is imádságosan bevonnak másokat az evangélium megosztására vonatkozó kötelességeik elvégzésébe. A misszionáriusok pedig apostoli módon kiküldetnek a világba Krisztus evangéliumát tanítani. „A Tizenkettek azok, akik a birtokukban lévő kulcsokat alkalmazva kijelölik őket az egyes missziókban való szolgálatra – mondja Bednar elder. – Így küldjük hát ki őket.”

Továbbra is az Úr a misszionáriusi munka irányítója és igazgatója. Ő hatalmazza fel az élő apostolait, akik időnként azt a megbízást kapják, hogy a váltakozó összetételű Misszionáriusi Végrehajtó Tanácsban szolgáljanak, tolmácsolva az Úr elvárásait a terepen munkálkodó teljes idejű misszionáriusok felé. Bednar elder kiemeli, hogy az efféle igazgatási kötelezettségek nem egyszerűen a „szervezet működtetéséről” szólnak. Az apostolok rendelkeznek Izráel egybegyűjtésének papsági kulcsaival. „Lelki felügyeletet és útmutatást biztosítunk, hogy a munka az Úrnak tetsző módon legyen elvégezve” – mondja Bednar elder.

Az egyház Misszionáriusi Végrehajtó Tanácsának Dieter F. Uchtdorf elder az elnöke. Az íróasztalán egy kisméretű bronzszobor található, amely egy misszionáriuspárt ábrázol, akik éppen irgalmatlanul tekernek a kerékpárjaikkal – talán éppen egy megbeszélt tanítási időpontra sietve. Amikor csak elmereng ezen a bronzalkotáson, Uchtdorf eldernek eszébe jut az apostolok és a misszionáriusok között lévő eltéphetetlen kötelék. „A 70 000 misszionárius mindegyike szent szolgálatot végez, és az Úr hívja el őket – egy Isten prófétája által írt levélben –, hogy a Szabadító képviselői legyenek. Ők a Tizenkettek meghosszabbított karja.”

„Amikor csak van időnk, mindig találkozunk velük – mondja Ballard elnök. – Olyankor hagyjuk, hogy kérdéseket tegyenek fel. Megpróbálunk segíteni nekik megtalálni, tanítani, megkeresztelni és megerősíteni Mennyei Atyánk gyermekeit.”

E két csoport egymással együttműködve indul neki, hogy az evangélium jó hírét terjessze szerte a világon. Ahogy D. Todd Christofferson elder fogalmaz: „Társainkként tekintünk a teljes idejű misszionáriusokra.”

Félreértések

Bár néhány külső szemlélő azt gondolhatja, hogy az egyházat úgy vezetik, mint egy nagyvállalatot, Gary E. Stevenson elder szerint az apostolság „nem olyan, mint cégvezetőnek lenni; meglehetősen eltér attól. Az Úr Jézus Krisztus apostolának szerepe igazából lelkigondozói, pásztoráló szerep.” Ez a szerep – Jézus Krisztus tanújaként állni a világ előtt –, „megvilágosít és meghatároz bennünket”.

Neil L. Andersen elder világossá teszi, hogy a Tizenkét Apostol Kvórumában nincsenek elkülönülő csoportok, érdekérvényesítő törekvések vagy hatalmi központok. Vannak „eltérő vélemények”, de „nincs önteltség”.

Andersen elder szerint az Úr számos különböző foglalkozású és hátterű embert gyűjt egybe, ám ők „mindannyian egyformák a Szabadítóról való bizonyságuk és az alázatosságuk tekintetében. Nem törekednek tisztségekre; nem akarnak ők lenni a legokosabbak a teremben. Az Úr ennyivel már beéri. Soha nem láttam senkit [a Tizenkettek közül] haragra gerjedni, és soha nem láttam, hogy bárki is leszólta volna a másikat.”

Az alázat határozza meg az apostolságot, mondja Uchtdorf elder. Bárhova utazzanak is, az elhívásuk miatt szinte mindenütt felismerik őket, „de tisztában vagyunk vele, hogy ez nem rólunk szól, hanem Róla. Őt képviseljük. […] Ez az Ő nagyságáról szól.”

Cook elder Argentínában

Christofferson elder Mexikóban

Andersen elder Brazíliában

Rasband elder Indiában

Mindannyiunkat szolgálatra hívnak el

A Szabadító a halála és feltámadása után 40 napon át oktatta a tanítványait, majd felemelkedett a mennybe. Mivel üresen maradt egy hely a Tizenkét Apostol Kvórumában – amit még Iskariotes Júdás árulása és halála okozott –, a kvórum tagjai összegyűltek, és az Úrhoz folyamodtak.

Két férfi, Mátyás és Barsabás neve hangzott el, az apostolok pedig azért imádkoztak, hogy mutatná meg az Úr „e kettő közül egyiket, a kit kiválasztottál, …és esék a sors Mátyásra, és a tizenegy apostol közé számláltaték” (lásd Apostolok cselekedetei 1:23–26).

Úgy van ma is, ahogy akkor: „apostoli elhívást kapni nem valamiféle teljesítmény vagy eredmény – világít rá Renlund elder. – Nem valamiféle kiérdemelt elhívás. Az Apostolok cselekedetei 1. fejezetében Isten választotta ki Mátyást Barsabás helyett, és nem közölte velünk az okát. Azzal azonban nem árt tisztában lennünk, hogy Barsabásnak a Szabadítót és az Ő feltámadását elismerő bizonysága egyenlő mértékű volt Mátyáséval.”

Isten választott – magyarázza Renlund elder. „Ha Barsabás teljesítette a saját elhívását, bármi volt is az, a jutalma nem tért el attól, amiben Mátyásnak lehetett része, amennyiben ő is felmagasztalta az elhívását.”

Éppen úgy, ahogy Barsabás bizonysága egyenlő mértékű volt Mátyás bizonyságával, az egyház minden tagja jogosult – illetve szert tehet – „egy, az apostolihoz hasonló kapcsolatra az Úrral” – szögezi le Ballard elnök.

Az Úrnak és az egyháznak végzett szolgálat „kiváltság és áldás. Megtiszteltetés – jelentette ki Uchtdorf elder. – Az Úr kimutatja az irántunk való szeretetét, mi pedig kimutathatjuk az Úr iránti szeretetünket azzal, hogy megtesszük, amit csak kér tőlünk.”

Szent élmény

Egy utazó főtanács részének lenni szent élményt jelent, avat be Andersen elder. „Amikor bizonyságot teszünk, az a bizonyság az emberek szívébe hatol – ez részben az elrendelésünknek köszönhető.”

Christofferson elder azt mondja, hogy apostoli szolgálattétele korai szakaszában úgy érezte, maguk alá temetik a látszólagos elvárások. Aztán kapott egy egyszerű üzenetet az Úrtól: „Feledkezz meg magadról és arról, hogy mit gondolhatnak rólad az emberek: hogy le vannak-e nyűgözve, vagy csalódottak, vagy bármi mást is érezzenek. Csak arra összpontosíts, amit én rajtad keresztül adni szeretnék nekik. Összpontosíts arra, amiről azt szeretném, ha rajtad keresztül meghallanák.”

Évekkel ezelőtt Christofferson elder ellátogatott a venezuelai Méridába, ahol egy 7 év körüli kisfiú egy ablakon keresztül megpillantotta őt, és kiabálni kezdett: “El Apostol, el Apostol!” („Az apostol! Az apostol!”)

„Ez egy nagyon egyszerű történet, de számomra annak a megbecsülésnek a mélységét mutatja, amellyel még a gyermekek is viseltetnek ezen elhívás iránt – vélekedik Christofferson elder. – Ez nem az elhívással rendelkező emberről szól. Az a gyermek magát az elhívást tanulta meg ilyen szinten megbecsülni, és azt, amit az elhívás képvisel.”