Hitünk próbatétele után
Isten hangját és az Ő szövetséges ösvényét követve Ő meg fog minket erősíteni a próbatételeinkben.
Gyermekkoromban egy egyháztag, Frank Talley felajánlotta, hogy a templomi pecsételésünkre segít a családomnak elrepülni Puerto Ricóból Salt Lake Citybe, ám hamarosan akadályok kezdték felütni a fejüket. Beteg lett az egyik lánytestvérem, Marivid. Mivel ez nyugtalanította a szüleimet, imádkoztak arról, hogy mit tegyenek, és továbbra is az út megtételére éreztek késztetést. Bíztak benne, hogy ha hithűen követik az Úr késztetését, Ő majd szemmel tartja és megáldja a családunkat, és ez így is lett.
Nem számít, milyen akadályokkal szembesülünk az életben, bízhatunk abban, hogy Jézus Krisztus elkészíti az előre vezető utat, ha hittel járunk azon. Isten megígérte, hogy mindazok, akik az Ővele kötött szövetségek szerint élnek, az Ő idejében minden Őáltala ígért áldást meg fognak kapni. Jeffrey R. Holland elder ezt tanította: „Vannak áldások, amelyek gyorsan jönnek, vannak, amelyek később, s vannak, melyeket a mennyország előtt nem nyerünk el; de azok számára, akik elfogadják Jézus Krisztus evangéliumát, jönni fognak az áldások.”1
Moróni tanítása szerint „a hit reménylett és nem látott dolgokat jelent; ne vitatkozzatok tehát azért, mert nem láttok, mert hitetek próbatétele előtt nem kaptok tanúbizonyságot”2.
Nekünk ezt a kérdést kell feltennünk: „Mit tegyünk azért, hogy az utunkba kerülő próbatételeket a legjobban kezeljük?”
Russell M. Nelson elnök az egyház elnökeként mondott első nyilvános beszédében ezt tanította: „Új elnökségként a végcélt szem előtt tartva szeretnénk belevágni. Ezért szólunk ma hozzátok egy templomból. Hiszen a végcél, melyre mindegyikünk törekszik, az, hogy hatalommal ruháztassunk fel az Úr házában, családként eggyé pecsételve, a templomban kötött szövetségekhez hithűen, ami jogosulttá tesz bennünket Isten legnagyszerűbb ajándékára – az örök életre. A templom szertartásai és a szövetségek, melyeket ott köttök, kulcsfontosságúak ahhoz, hogy megerősítsék az életeteket, a házasságotokat és a családotokat, valamint azon képességeteket, hogy ellenálljatok az ellenség támadásainak. Hódolatotok a templomban, és az őseitekért ott végzett szolgálatotok több személyes kinyilatkoztatással és békességgel áld majd meg titeket, valamint megerősíti azon elkötelezettségeteket, hogy a szövetség ösvényén maradjatok.”3
Isten hangját és az Ő szövetséges ösvényét követve Ő meg fog minket erősíteni a próbatételeinkben.
A családom oly sok évvel ezelőtti útja a templomba nehéz volt, ám amikor végre már a Salt Lake templom közelében jártunk, édesanyám hittel eltelve azt mondta: „Minden rendben lesz, az Úr meg fog védeni minket.” Egymáshoz pecsételték a családunkat, a testvérem pedig meggyógyult. Erre azonban csupán a szüleim hitének próbatétele után és az Úr késztetéseinek követése által került sor.
A szüleim e példája mindmáig hatással van az életünkre. A példájuk megtanította nekünk az evangéliumi tan miértjét, és segített nekünk megérteni az evangélium jelentését, célját, valamint az általa érkező áldásokat. Jézus Krisztus evangéliuma miértjének megértése abban is segíthet nekünk, hogy hittel nézzünk szembe a próbatételeinkkel.
Végső soron mindaz, amit Isten kér tőlünk vagy parancsol nekünk, az Ő szeretetének és arra irányuló vágyának a megnyilvánulása, hogy nekünk adja a hithűeknek tartogatott áldásokat. Nem feltételezhetjük, hogy a gyermekeink maguktól megtanulják megszeretni az evangéliumot; a mi felelősségünk az, hogy tanítsuk őket. Miközben segítünk a gyermekeinknek megtanulni, hogyan használják bölcsen az önrendelkezésüket, a mi példánk saját igazlelkű döntéseik meghozatalára inspirálhatja őket. Az ő hithű életük pedig segíthet majd az ő saját gyermekeiknek meggyőződni az evangélium igaz voltáról.
Fiatal férfiak és fiatal nők! Halljátok meg a prófétát, aki ma szól hozzátok! Törekedjetek isteni igazságok megtanulására, és törekedjetek arra, hogy ti magatok is megértsétek az evangéliumot. Nelson elnök nemrég ezt a tanácsot adta: „Ti milyen bölcsességnek vagytok híján? […] Kövessétek Joseph próféta példáját! Keressetek egy csendes helyet! […] Alázkodjatok meg Isten előtt! Öntsétek ki szíveteket Mennyei Atyátoknak! Forduljatok Őhozzá válaszokért!”4 Útmutatást kérve szerető Mennyei Atyátoktól, meghallgatva az élő próféták tanácsait, és figyelve az igazlelkű szülők példáját ti is a hit erős láncszemévé válhattok a családotokban.
A szövetség ösvényéről letért gyermekek szüleinek azt mondom, hogy gyengéden kezdjétek újra. Segítsetek nekik megérteni az evangélium igazságait. Kezdjétek el most; soha nincs túl késő!
Igazlelkű életünk példája nagyon sokat számíthat. Nelson elnök azt mondta: „Utolsó napi szentekként megszoktuk, hogy az »egyházra« olyasvalamiként gondolunk, ami a gyülekezeti házakban zajlik – az otthonokban történtek pedig megtámogatják mindezt. Át kell alakítanunk ezt a mintát! Eljött az ideje az otthonközpontú egyháznak, megtámogatva mindazzal, ami a gyülekezeti, egyházközségi és cöveki épületeinkben történik.”5
A szentírások ezt tanítják: „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.”6
Továbbá ez áll bennük: „És most, mivel az ige prédikálása nagy valószínűséggel igazságos dolgok megtételére vitte rá az embereket – igen, erősebb hatása volt az emberek elméjére, mint a kard vagy bármi más, ami velük történt – ezért Alma úgy gondolta, ajánlatos kipróbálniuk Isten szavának a hatását.”7
Van egy történet egy nőről, akit bosszantott az, hogy a fia túl sok édességet eszik. Nem számított, mennyit figyelmeztette, hogy hagyjon fel a szokásával, a fiú továbbra is folyamatosan nyalakodott. A nő csalódottságában úgy döntött, hogy elviszi a fiát egy bölcs emberhez, akit a fia is tisztel.
Elé járult és így szólt: „Uram, a fiam túl sok édességet eszik. Kérlek, megmondanád neki, hogy hagyja abba?”
A bölcs ember figyelmesen meghallgatta őt, majd a fiához fordulva azt mondta: „Menj haza és gyere vissza két hét múlva.”
A nő – meghökkenve, hogy a bölcs vajon miért nem kérte meg a fiút, hogy ne egyen olyan sok édességet – hazavitte a fiát.
Két héttel később visszatértek. A bölcs közvetlenül a fiúra nézett és így szólt: „Fiam, hagyd abba a sok édesség evését. Nem tesz jót az egészségednek.”
A fiú bólintott, és megígérte, hogy így fog tenni.
A fiú anyja megkérdezte: „Miért nem mondtad neki ezt két héttel ezelőtt?”
A bölcs ember elmosolyodott. „Két héttel ezelőtt még én magam is túl sok édességet ettem.”
A férfi olyan feddhetetlenül élt, hogy tudta: a tanácsa csak akkor lesz erőteljes, ha ő maga is követi azt.
A gyermekeinkre gyakorolt hatásunk erőteljesebb akkor, ha látnak minket hithűen a szövetség ösvényén járni. A Mormon könyve-beli Jákób próféta ilyen igazlelkűséget példáz. Fia, Énós, leírta, milyen hatást gyakoroltak rá apja tanításai:
„…én, Énós, tudván atyámról, hogy igaz ember volt – mert megtanított az ő nyelvére, és az Úr nevelő tanítása és intelmei szerint – és legyen áldott ezért Istenem neve…
…és a szavak, melyeket gyakran hallottam midőn atyám az örök életről és a szentek öröméről szólt, mélyen a szívembe vésődtek.”8
A ifjú harcosok édesanyjai az evangélium szerint éltek, és a gyermekeik telve voltak meggyőződéssel. A vezetőjük azt mondta:
„…anyáik tanították meg nekik, hogy ha nem kételkednek, akkor Isten ki fogja szabadítani őket.
És felidézték nekem anyáik szavait, mondván: Mi nem kételkedünk abban, hogy anyáink tudták ezt.”9
Énóst és az ifjú harcosokat is megerősítette a szüleik hite, és ez segített nekik szembenézni a saját hitük próbatételeivel.
Napjainkban megáldattunk Jézus Krisztus visszaállított evangéliumával, amely felemel minket, amikor csalódottnak vagy gondterheltnek érezzük magunkat. Biztosítva vagyunk afelől, hogy az erőfeszítéseink az Úr saját idejében gyümölcsöt fognak hozni, ha előre törekszünk a hitünk próbatételein keresztül.
A feleségemmel nemrég elkísértük David A. Bednar eldert a területi elnökséggel a Haiti Port-au-Prince templom felszentelésére. Fiunk, Jorge, aki velünk tartott, ezt mondta az élményéről: „Bámulatos, Apa! Mihelyt Bednar elder elkezdte a felszentelési imát, éreztem, ahogy melegség és világosság tölti meg a termet. Az ima nagy mértékben segített megértenem a templom célját. Ez valóban az Úr háza.”
A Mormon könyvében Nefi azt tanítja, hogy ha vágyunk Isten akaratának a megismerésére, akkor Ő meg fog erősíteni minket. Azt írta: „…én, Nefi, lévén rendkívül fiatal…, és hatalmas vággyal is rendelkezvén az iránt, hogy Isten rejtelmeit megismerjem, fohászkodtam tehát az Úrhoz; és íme, ő meglátogatott engem, és meglágyította a szívemet, úgyhogy én mindazokat a szavakat elhittem, [amelyeket] atyám mondott; nem lázadoztam tehát ellene, mint a fivéreim.”10
Fivérek és nővérek! Segítsünk a gyermekeinknek és mind a körülöttünk lévőknek követni Isten szövetséges ösvényét, hogy a Lélek taníthassa őket és meglágyíthassa a szívüket, hogy vágyjanak Őt követni az egész életükön át.
Szüleim példájára gondolva tudatosul bennem, hogy az Úr Jézus Krisztusba vetett hitünk meg fogja mutatni nekünk a mennyei otthonunkba visszavezető utat. Tudom, hogy a hitünk próbatétele után érkeznek csodák.
Bizonyságot teszek Jézus Krisztusról és az Ő engesztelő áldozatáról. Ő a mi Szabadítónk és Megmentőnk. Ő és Mennyei Atyánk 1820-ban, azon a tavaszi reggelen eljöttek az ifjú Joseph Smithhez, a visszaállítás prófétájához. Russell M. Nelson elnök napjaink prófétája. Jézus Krisztus nevében, ámen.