2010–2019
Lelki képesség
2019. októberi általános konferencia


Lelki képesség

Jézus Krisztus hithű tanítványaiként az Ő parancsolataival összhangban lévő, rátok szabott személyes sugalmazást és kinyilatkoztatást kaphattok.

Idén nyáron, amikor éppen hazaindultam a Fiatal Nők táborából, az egyik drága fiatal nő egy levélkét adott át nekem, amelyben ezt kérdezte: „Honnan ismerhetem fel, amikor Isten mondani próbál nekem valamit?” Nagyon tetszik a kérdése! A lelkünk vágyakozik a mennyei otthonunkkal való kapcsolatra. Szeretnénk azt érezni, hogy szükség van ránk és hasznosak vagyunk. Időnként azonban küszködünk azzal, hogy különbséget tegyünk a saját gondolataink és a Lélek szelíd benyomásai között. Ősi és újkori próféták egyaránt azt tanították, hogy „ha valami a jó megtételére hív és ösztönöz, az Krisztustól való”1.

Russell M. Nelson elnök egyszerű, erőteljes felkérést intézett hozzánk: „Szeretett fivéreim és nővéreim! Könyörögve kérlek benneteket, hogy gyarapítsátok a kinyilatkoztatás elnyerésére irányuló lelki képességeteket! […] Döntsetek úgy, hogy elvégzitek az ahhoz szükséges lelki munkát, hogy élvezhessétek a Szentlélek ajándékát, és gyakrabban, tisztábban hallhassátok a Lélek hangját.”2

Ma délelőtt a szívemből szeretnék hozzátok szólni a kinyilatkoztatás elnyerésére irányuló lelki képességetek gyarapításának négy módját illetően.

1. Tudatosan különítsetek el időt és helyet Isten hangjának meghallására!

Amint az önrendelkezéseteket gyakorolva mindennap időt szakítotok arra, hogy közel kerüljetek Isten hangjához – különösképpen a Mormon könyve feljegyzéseiben –, az Ő hangja idővel tisztábbá és ismerősebbé válik majd számotokra.

Ezzel szemben a világot, az otthonunkat és az életünket megtöltő zavaró tényezők és zaj megnehezíthetik az Ő hangjának meghallását. Ezek a zavaró tényezők annyira lefoglalhatják az elménket és a szívünket, hogy nem marad hely a Szentlélek szelíd késztetéseinek.

Joseph Smith próféta azt tanította, miszerint Isten a leggyakrabban „egyéneknek…, bizalmasan, a [háló]kamrájukban; a vadonban vagy mezőkön, és rendszerint hangzavar és felfordulás nélkül”3 nyilatkoztatja ki magát.

Sátán el szeretne választani minket Isten hangjától azáltal, hogy távol tart minket e csendes helyektől. Ha Isten halk, szelíd hangon szól, nektek és nekem közelebb kell kerülnünk Hozzá, hogy meghalljuk Őt. Képzeljétek csak el, mi történne, ha ugyanazzal az elszántsággal törekednénk kapcsolatban maradni a mennyel, ahogyan a wifihez igyekszünk folyamatosan csatlakozva lenni! Válasszatok ki egy időt és helyet, és minden nap hallgassátok Isten hangját. Pontosan tartsátok magatokat ehhez a szent időponthoz, hisz oly sok múlik rajta!

2. Cselekedjetek késlekedés nélkül!

Amikor késztetésekben részesültök és tudatosan cselekedtek, az Úr felhasználhat titeket. Minél többet cselekedtek, annál ismerősebbé válik majd számotokra a Lélek hangja. Nagyobb mértékben ismeritek majd fel Isten iránymutatását, valamint azt, hogy Ő „készségesen fedi fel szándékát és akaratát”4. Ha késlekedtek, talán elfelejtitek a késztetést, vagy elszalasztjátok a lehetőséget, hogy Isten nevében segítsetek valakin.

3. Az Úrtól kérjétek a megbízásotokat!

Az ima, amelyre Mennyei Atya láthatóan készségesen válaszol, az a kérésünk, hogy vezessen minket olyasvalakihez, akinek szüksége van a segítségünkre. Henry B. Eyring elnök megtanította nekünk, miszerint azáltal törekedjünk a kinyilatkoztatásra, hogy megkérdezzük Istent, kin segíthetnénk az Ő nevében. „Amennyiben ilyen kérdéseket tesztek fel, eljön majd a Szentlélek és noszogatást fogtok érezni mindarra, amit megtehettek másokért. Amikor mentek és megteszitek ezeket a dolgokat, az Úr megbízottjai vagytok, és amikor az Úr megbízottjai vagytok, jogosulttá váltok a Szentlélek ajándékára.”5

Imádkozhattok és megbízást kérhettek az Úrtól. Amint így tesztek, Ő felhasználhatja a ti átlagos készségeiteket az Ő átlag feletti munkájának elvégzésére.

Kép
Craig nővér nagyapja, Fritz Lundgren

A nagypapám, Fritz Hjalmar Lundgren 19 éves korában vándorolt be Svédországból. Egy bőrönddel a kezében és hat osztályt elvégezve, egyedül érkezett Amerikába. Az angol nyelv ismerete nélkül került Oregonba, ahol favágóként dolgozott, később pedig a nagymamámmal és az édesanyámmal együtt csatlakozott az egyházhoz. Sosem elnökölt egy egyházközség felett, azonban hithű házitanítóként több mint 50 családot indított arra, hogy tevékeny legyen az egyházban. Miként tette ezt?

Nagypapa halála után egy papírokkal teli dobozt válogattam át, és találtam egy levelet, amelyet egy olyan férfi írt, aki Nagypapa szeretete miatt tért vissza az egyházba. A levél így szólt: „Úgy hiszem, Fritz fivér titka abban áll, hogy mindig Mennyei Atya megbízottjaként cselekszik.”

A levél íróját Wayne Simonis fivérnek hívták. Nagypapa ellátogatott hozzá, és megismerkedett a családja valamennyi tagjával. Idővel Nagypapa megmondta nekik, hogy szükség van rájuk, és meghívta őket, hogy vegyenek részt az istentiszteleten. Azonban azon a vasárnapon Simonis fivér nagy dilemmával ébredt: nem fejezte be a háza tetejének újjáépítését, pedig a következő hétre esőt mondtak. Úgy döntött, elmegy a kápolnába, kezet ráz Nagypapával, majd rögtön távozik is, és hazamegy befejezni a tetőt. A családja nélküle is részt tud venni az úrvacsorai gyűlésen.

A terve teljesen jól működött egészen addig, amíg a tetőn állva meg nem hallotta, hogy valaki felfelé mászik a létrán. A saját szavaival leírva ez történt: „Amikor odanéztem…, Fritz fivért láttam a létra tetején állni, aki rám villantotta széles mosolyát. Először szégyenkeztem és úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, akit iskolakerülésen értek. Majd… haragot éreztem. [Azonban Fritz fivér egyszerűen] levette a zakóját, és felakasztotta a létrára. Miközben feltűrte a fehér inge ujjait, hozzám fordult és ezt mondta: »Simonis fivér, van még egy kalapácsod? Ez a munka biztosan nagyon fontos neked, különben nem hagytad volna ott a családodat; ha valóban olyan fontos, segíteni szeretnék neked.« Amint a szemébe néztem, nem láttam mást, mint kedvességet és krisztusi szeretetet. A haragom elillant. […] Azon a vasárnapon letettem a szerszámaimat, és követtem a jóbarátomat le a létrán, és vissza a kápolnába.”

Nagypapa az Úrtól kapta a megbízását és tudta, hogy feladata az elveszett juhok megkeresése volt. Csakúgy, mint amikor azt a négy férfit, akik felvitték a gutaütött barátjukat a tetőre, majd leeresztették, hogy Jézus Krisztus meggyógyítsa,6 Nagypapát is egy tetőre vezette a megbízása. Az Úr kinyilatkoztatást küld azoknak, akik mások megsegítésére törekednek.

4. Higgyetek és bízzatok!

Nemrégiben a szentírásokban egy másik nagyszerű misszionáriusról olvastam, aki szintén az Úrtól kapta a megbízását. Áron a lámániták királyát tanította, aki azon tűnődött, hogy miért nem jött el Áron fivére, Ammon is, hogy tanítsa őt. „És Áron így szólt a királyhoz: Íme, az Úr Lelke más útra hívta őt”7.

A Lélek szólt a szívemhez: mindannyiunknak más a betöltendő küldetése, és a Lélek időnként „más útra” hívhat el minket. Számos módja van Isten királysága építésének Jézus Krisztus szövetségeket kötő, szövetségeket betartó tanítványaiként. Az Ő hithű tanítványaiként az Ő parancsolataival összhangban lévő, rátok szabott személyes sugalmazást és kinyilatkoztatást kaphattok. Az elvégzendő küldetéseitek és a betöltendő szerepeitek egyediek, és egyedi iránymutatást fogtok kapni a beteljesítésükhöz.

Nefinek, Járed fivérének és Mózesnek mind nagy kiterjedésű vizet kellett átszelniük – és ezt mind különbözőképpen tették. Nefi „míves kidolgozással munkált[a] meg a gerendákat”8. Járed fivére bárkákat épített, amelyek „szorosak voltak, mint egy edény”9. Mózes pedig „szárazon men[t] át a tenger közepén”10.

Mindannyian rájuk szabott, személyre szóló iránymutatásban részesültek, és mindannyiuk bízott és cselekedett. Az Úr nem feledkezik meg azokról, akik engedelmeskednek, és Nefi szavaival élve „utat készít számu[n]kra, hogy végrehajthass[u]k azt a dolgot, amit megparancsol nek[ün]k”11. Figyeljétek csak meg: Nefi azt mondja, „utat” – nem pedig „az utat”.

Vajon elmulasztjuk vagy elutasítjuk az Úrtól érkező személyes megbízásokat, mert ő olyan utat készített számunkra, amely eltér attól, amire számítunk?

A nagypapám szokatlan helyre vezettetett: öltönyt viselve egy tetőre egy vasárnapi napon. Bízzatok Istenben, hogy vezessen titeket, még ha ez az út máshogy is néz ki, mint amire számítottatok, vagy eltér másokétól.

Sokféle különböző utolsó napi szent létezik, azonban „mindegyik egyforma Istennek” – legyen bár „fekete [vagy] fehér, szolga [vagy] szabad, férfi [vagy] nő”12, egyedülálló vagy házas, gazdag vagy szegény, fiatal vagy idős, élethossziglani egyháztag vagy új megtért. Nem számít, kik vagytok vagy mivel néztek szembe, helyetek van az Úr asztalánál.13

Amint az Atya akaratára való törekvés és annak megtétele kezdi jelenteni a mindennapi életetek ritmusát, az természetesen arra vezet majd titeket, hogy változzatok és bűnbánatot tartsatok.

Az egyház új, gyermekeknek és fiataloknak szóló programja annak az alapjára épül, hogy megtanuljunk törekedni a kinyilatkoztatásra, felfedezni, minek a megtételét várja tőlünk az Úr, majd ezen iránymutatás szerint cselekedni. A korunktól vagy körülményeinktől függetlenül mind arra igyekezhetünk, hogy törekedjünk, részesüljünk és cselekedjünk. Amint ezt a napjainkra elrendelt örökkévaló mintát követitek, közelebb kerültök majd Jézus Krisztushoz – az Ő szeretetéhez, világosságához, iránymutatásához, békességéhez, valamint az Ő gyógyító és képessé tevő hatalmához. Gyarapítsátok a lelki képességeteket, hogy mindennapos eszközökké váljatok az Ő kezében az Ő nagyszerű munkája elvégzésében. Jézus Krisztus nevében, ámen.