Hallgassuk, jöjj, a prófétát!
Ha megszilárdul életünkben az élő próféták szavai meghallásának és követésének gyakorlata, akkor örökkévaló áldásokat fogunk learatni.
Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza elnökéről szólva az Úr kijelentette:
„Továbbá, a főpapság hivatala elnökének kötelessége az, hogy az egész egyház felett elnököljön, és olyan legyen, mint Mózes –
…igen, hogy látnok, kinyilatkoztató, fordító, és próféta legyen, rendelkezvén Isten minden olyan ajándékával, amelyet ő az egyház fejére ruház” (Tan és szövetségek 107:91–92; kiemelés hozzáadva).
Áldott vagyok, mert tanúja lehettem Isten néhány ajándékának, melyeket prófétáira ruház. Hadd osszam meg veletek az egyik ilyen szent élményemet. A mostani elhívásomat megelőzően a jövőbeli templomok helyének beazonosításában és a javaslatok elkészítésében segédkeztem. 2001. szeptember 11-ét követően szigorúbbá vált az Egyesült Államok határainál történő átlépések ellenőrzése. Ennek eredményeként számos egyháztagnak 2-3 órájába is telt, hogy a kanadai Vancouverből eljusson a Washingtoni Seattle templomba. Gordon B. Hinckley elnök, az egyház akkori elnöke utalt rá, hogy egy templom Vancouverben milyen áldás lenne az egyház tagjai számára. Engedélyt kaptunk a helyszínek felmérésére, és miután megnéztünk számos egyházi tulajdonban lévő telket, felmértünk olyan telkeket is, melyek nem az egyház tulajdonában voltak.
Találtunk is egy gyönyörű helyet a transzkanadai autópálya mellett, egy olyan lakóövezetben, ahol a vallási épületek is engedélyezve voltak. A telek könnyen megközelíthető volt, csoda szép kanadai fenyők tarkították, és nagyszerű fekvésének köszönhetően az ott elhaladó autósok ezrei számára is jól látható lett volna.
Fényképekkel és térképekkel együtt mutattuk be a helyszínt a Templomi Helyszínek Bizottság havi gyűlésén. Hinckley elnök engedélyezte, hogy ajánlatot tegyünk a telekre és elvégezzük a szükséges ellenőrzéseket. Még az év decemberében jelentettük a bizottságnak, hogy minden ellenőrzés megtörtént, és kértük a jóváhagyásukat a vásárlás megvalósításához. A jelentésünket hallva Hinckley elnök így szólt: „Úgy érzem, látnom kell ezt a telket.”
Még abban a hónapban, két nappal karácsony után elindultunk Vancouverbe Hinckley elnökkel, Thomas S. Monson elnökkel, valamint Bill Williamsszel, az egyik templomépítésszel. Ott Paul Christensen várt minket, a helyi cövek elnöke, aki elvitt bennünket a telekhez. Kissé párás és ködös volt aznap az idő, ám Hinckley elnök azonnal kiugrott az autóból, és elkezdte keresztül-kasul bejárni a területet.
Kis idővel később megkérdeztem Hinckley elnököt, hogy szeretne-e néhányat látni a többi telekből is, melyek szóba jöttek. Azt felelte, hogy igen, szeretne. Így, a többi telket is látva, össze tudtuk hasonlítani az előnyeiket.
Egy nagy kört leírva körbejártuk hát Vancouvert, megnéztük a többi telket is, majd visszatértünk az eredeti helyszínre. Hinckley elnök így szólt: „Ez egy gyönyörű telek.” Majd azt kérdezte: „El tudnánk menni az egyház tulajdonában lévő gyülekezeti házba, amely kb. fél kilométerre van innen?”
„Természetesen, Hinckley elnök” – feleltük.
Visszaszálltunk az autóba, és elmentünk a közeli gyülekezeti házhoz. Ahogy a kápolna közelébe értünk, Hinckley elnök azt mondta: „Kanyarodj itt balra.” Lekanyarodtunk, és az utasításainak megfelelően követtük az utat. Az utca enyhe emelkedőben folytatódott.
Ahogy az autó felért az emelkedő tetejére, Hinckley elnök így szólt: „Állítsd meg az autót! Állítsd meg az autót!” Majd a jobbján lévő földterületre mutatva megkérdezte: „És mi a helyzet ezzel a telekkel? Itt fog felépülni a templom. Az Úr itt akarja, hogy felépüljön a templom. Meg tudjátok szerezni? Meg tudjátok szerezni?”
Ezt a telket meg sem néztük. Kicsit beljebb volt, távol a főúttól, és nem volt az eladó telkek listáján. Amikor azt feleltük, hogy nem tudjuk, Hinckley elnök rámutatott a telekre, és újfent így szólt: „Itt fog felépülni a templom.” Még pár percig maradtunk, majd elindultunk a reptérre, hogy hazamenjünk.
Másnap Williams fivért és engem behívtak Hinckley elnök irodájába, aki addigra mindent felvázolt egy darab papírra: az utakat, a kápolnát, itt kanyarodj balra, az x jelöli a templom helyét. Megkérdezte, mit tudtunk meg. Elmondtuk neki, hogy nehezebb telket nem is választhatott volna. Három ember tulajdonában volt: egy kanadai, egy indiai és egy kínai! És nem volt jóváhagyva vallási épületek építésére sem.
„Nos, tegyetek meg minden tőletek telhetőt!” – mondta.
Aztán jöttek a csodák. Hónapokon belül már a mi tulajdonunkban volt a telek, a brit columbiai Langley városa pedig hamarosan megadta az engedélyt a templom építésére.
Ahogy visszagondolok erre az élményre, alázatra késztet a felismerés, hogy bár Williams fivér és én hivatalos képzéssel és többéves tapasztalattal rendelkeztünk az ingatlankereskedelem és a templomépítészet terén, Hinckley elnöknek semmi ehhez hasonló képzettsége nem volt; rendelkezett azonban valami sokkal nagyszerűbbel: a prófétai látnokság ajándékával. Képes volt rá, hogy lássa, hol kell állnia Isten templomának.
Amikor az Úr megparancsolta ezen adományozási korszak korai szentjeinek, hogy építsenek templomot, kijelentette:
„De épüljön nevemnek ház, azon minta szerint, amit majd megmutatok nekik.
És ha népem nem azon minta szerint építi azt, amit majd… megmutatok, akkor nem fogadom el azt a kezüktől” (Tan és szövetségek 115:14–15).
Ma is úgy van, ahogy a korai szentek idejében: az Úr kinyilatkoztatta és továbbra is kinyilatkoztatja az egyház elnökének azokat a mintákat, melyek alapján Isten királyságát irányítani kell napjainkban. Továbbá személyes módon is útmutatást ad mindannyiunknak, hogy miként irányítsuk az életünket, hogy a viselkedésünk hasonlóképpen elfogadható legyen az Úr előtt.
2013 áprilisában beszéltem arról, hogy milyen erőfeszítéseket igényel minden egyes templom alapzatának előkészítése, hogy biztosan ellen tudjon állni a viharoknak és csapásoknak, melyek érik majd. Ám az alapzat csak a kezdet. A templom számos építőelemből áll, melyeket előre megtervezett minták alapján építenek össze. Ha az életünkből olyan templomot igyekszünk formálni, amelyről az Úr tanított (lásd 1 Korinthusbeliek 3:16–17), joggal tehetjük fel magunknak a kérdést: „Milyen építőelemeket válasszunk, hogy életünket gyönyörűvé, fenségessé és az élet viharainak ellenállóvá tehessük?”
Erre a kérdésre megtaláljuk a választ a Mormon könyvében. Joseph Smith próféta azt mondta a Mormon könyvét illetően: „Megmondtam a testvéreknek, hogy a Mormon könyve a leginkább hibátlan könyv a földön, és vallásunk záróköve, és aki annak előírásai szerint él, közelebb kerül Istenhez, mint bármely más könyv által” (a Mormon könyve bevezetése). A Mormon könyve bevezetéséből megtudjuk, hogy azok, akik isteni tanúbizonyságot nyernek a Szent Lélektől, hogy a Mormon könyve Isten szava, azt is meg fogják tudni ugyanezen hatalom által, hogy Jézus Krisztus a világ Szabadítója; hogy Joseph Smith az Ő kinyilatkoztatója és a visszaállítás prófétája; valamint hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza az Úr királysága, mely ismét meg lett alapítva a földön.
Ezek tehát a személyes hitünk és bizonyságunk néhány alapvető építőelemei:
-
Jézus Krisztus a világ Szabadítója.
-
A Mormon könyve Isten szava.
-
Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Isten királysága a földön.
-
Joseph Smith próféta, és ma is vannak élő prófétáink a földön.
Az elmúlt hónapok során meghallgattam minden olyan konferenciai beszédet, melyet Nelson elnök mondott, amióta csak elhívták apostolnak. Ez a gyakorlat megváltoztatta az életemet. Miközben Nelson elnök 34 év alatt összegyűjtött bölcsességét tanulmányoztam és a felett elmélkedtem, egyértelmű és ismétlődő témák bontakoztak ki a tanításaiból. Minden egyes ilyen téma vagy az imént említett építőelemekhez kapcsolódik, vagy egy további kulcsfontosságú építőeleme a személyes templomainknak. Köztük van az Úr Jézus Krisztusba vetett hit, a bűnbánat, a bűnök bocsánatára végzett keresztelés, a Szentlélek ajándéka, a halottak megváltása és a templomi munka, a Sabbatnap megszentelése, a végcél szem előtt tartása már a kezdettől, a szövetség ösvényén való megmaradás. Nelson elnök mindezekről szeretettel és elkötelezettséggel beszélt.
Az egyház és az életünk fő szegletköve és építőeleme Jézus Krisztus. Ez az Ő egyháza. Nelson elnök az Ő prófétája. Nelson elnök a tanításai által tanúságot tesz és kinyilvánítja számunkra Jézus Krisztus életét és jellemét. Szeretettel és hozzáértéssel szól a Szabadító természetéről és küldetéséről. Gyakran és buzgón tesz bizonyságot az élő próféták – az egyház elnökeinek – isteni elhívásáról, akik alatt szolgált.
Most pedig, e napon, a mi kiváltságunk az, hogy őt támogassuk az Úr élő prófétájaként a földön. Megszoktuk már, hogy az egyházi vezetőket azon isteni minta alapján támogatjuk, hogy elfogadásunk és támogatásunk jeléül karunkat derékszögben felemeljük. Ezt tettük néhány perccel ezelőtt is. Ám a valódi támogatás e fizikai zálogjelen jócskán túlmutat. Amint azt a Tan és szövetségek 107:22 feljegyzi, az Első Elnökséget az egyház bizalmának, hitének és imájának kell fenntartania. Akkor fogjuk teljességgel és igazán támogatni az élő prófétát, ha kialakítjuk a szavába vetett bizalom mintáját, ha van hitünk szavai szerint cselekedni, valamint ha imádkozunk, hogy az Úr folyamatosan árassza ki rá áldásait.
Amikor Russell M. Nelson elnökre gondolok, vigaszra lelek a Szabadító szavaiban, aki ezt mondta: „És ha népem hallgat hangomra, valamint szolgáim hangjára, akiket népem vezetésére kijelöltem, akkor íme, bizony mondom nektek, nem lesznek elmozdítva a helyükről” (Tan és szövetségek 124:45).
Ha hallgatunk az élő próféták szavaira és megfogadjuk azokat, annak mélyreható, akár az egész életünket megváltoztató hatása lehet ránk nézve. Megerősödünk. Bizonyosabbá és magabiztosabbá válunk az Úrban. Meghalljuk az Úr szavát. Érezzük Isten szeretetét. Tudni fogjuk, hogyan irányítsuk céltudatosan az életünket.
Szeretem és támogatom Russell M. Nelson elnököt, és mindazokat, akik próféta, látnok és kinyilatkoztatóként el lettek híva. Bizonyságomat teszem, hogy birtokában vannak azok az ajándékok, melyekkel az Úr megáldotta őt, és tanúságomat teszem, hogy ha megszilárdul életünkben az élő próféták szavai meghallásának és követésének gyakorlata, akkor az életünk az Úr számunkra adott isteni mintája alapján épül majd fel, mi pedig örökkévaló áldásokat fogunk learatni. A felkérés mindenkihez szól: Hallgassuk, jöjj, a prófétát! Igen, jöjjetek Krisztushoz, és éljetek! Jézus Krisztus nevében, ámen.