Egy szívvel-lélekkel
    Footnotes

    Egy szívvel-lélekkel

    Ahhoz, hogy megvalósítsuk fenséges rendeltetésünket, szükségünk van egymásra, és szükségünk van arra, hogy egységesek legyünk.

    Az egyik legfigyelemreméltóbb lény a földön a királylepke. Az egyik mexikói utunk alkalmával, amikor a férjem családjához utaztunk karácsonyozni, ellátogattunk egy lepkerezervátumba, ahol királylepkék milliói töltik a telet. Az elbűvölő látvány lenyűgözött minket és arra indított, hogy elgondolkodjunk az egység és az isteni törvényeknek való engedelmesség azon példáján, melyet Isten teremtményei tanúsítanak.1

    Királylepke
    Lepkeraj

    A királylepkék mesterien tájékozódnak. A nap helyzetét figyelve találják meg a szükséges irányt. Minden tavasszal mérföldek ezreit teszik meg Mexikóból Kanadába, ősszel pedig mindig ugyanazokba a mexikói szent fenyőerdőkbe térnek vissza.2 Ezt évről évre megteszik, egyik apró szárnycsapással a másik után. Vándorlásuk során az éjszakát csoportokba verődve töltik a fákon, hogy így védjék magukat a hidegtől és a ragadozóktól.3

    Lepkék kaleidoszkópja
    Lepkék egy másik kaleidoszkópja

    A lepkerajt angolul kaleidoszkópnak nevezik.4 Hát nem gyönyörű ez a kép? A kaleidoszkópban mindegyik lepke egyedi és eltérő, ám a szeretetteljes Teremtő úgy tervezte meg ezeket a látszólag törékeny lényeket, hogy képesek legyenek túlélni, vándorolni, sokasodni és életet hinteni, miközben egyik virágról a másikra röppenve virágport szórnak szét. És bár mindegyik lepke eltérő, együtt dolgoznak azon, hogy a világot szebb és gyümölcsözőbb hellyé tegyék.

    A királylepkékhez hasonlóan mi is úton vagyunk: visszafelé tartunk mennyei otthonunkba, ahol ismét együtt leszünk Mennyei Szüleinkkel.5 A lepkékhez hasonlóan mi is kaptunk isteni tulajdonságokat, melyek lehetővé teszik, hogy tájékozódjunk az életben, betöltendő a teremtésünk mértékét.6 Ha hozzájuk hasonlóan mi is egybefonjuk a szívünket7, akkor az Úr meg fog védelmezni minket, „miként a tyúk szárnyai alá gyűjti csibéit”8, és gyönyörűséges kaleidoszkóppá tesz bennünket.

    Lányok és fiúk, fiatal nők és fiatal férfiak, nőtestvérek és férfitestvérek, ez az utazásunk közös. Ahhoz, hogy megvalósítsuk fenséges rendeltetésünket, szükségünk van egymásra, és szükségünk van arra, hogy egységesek legyünk. Az Úr megparancsolta nekünk, hogy „legyetek egyek; és ha nem vagytok egyek, akkor nem vagytok az enyéim”9.

    Jézus Krisztus a legfőbb példa az Atyjával való egységre. Egyek céljukban, szeretetükben és műveikben, a Fiú akaratát pedig felemészti az Atya akarata.10

    Hogyan követhetjük azt a tökéletes példát, melyet az Úr mutatott az Ő Atyjával meglévő egységre, és lehetünk nagyobb egységben Velük és egymással?

    Az Apostolok cselekedetei 1:14 tartalmaz egy lélekemelő mintát. Azt olvassuk, hogy „[a férfiak] mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal”11.

    Úgy vélem, jelentősége van annak, hogy az „egy szívvel-lélekkel” kifejezés többször is előfordul az Apostolok cselekedeteinek könyvében, amelyben arról olvashatunk, hogy mit tettek Jézus Krisztus követői rögtön azt követően, hogy Ő feltámadt lényként felemelkedett a mennybe, valamint arról, hogy milyen áldásokban részesültek az erőfeszítéseikért. Annak is van jelentősége, hogy hasonló mintát találunk az amerikai földrészen élő hívek körében, amikor az Úr meglátogatta és szolgálattételben részesítette őket. Az „egy szívvel-lélekkel” azt jelenti, hogy egyetértésben, egységben, továbbá mindannyian együtt.

    A hű szentek mindkét helyen egységben tettek bizonyos dolgokat, többek között azt, hogy bizonyságot tettek Jézus Krisztusról, tanulmányozták Isten szavát, valamint szeretetteljes szolgálattételt nyújtottak egymásnak.12

    Az Úr követői egyek voltak céljukban, szeretetükben és műveikben. Tudták magukról, hogy kik ők, tudták, hogy mit kell tenniük, és azt az Isten és egymás iránti szeretettel tették meg. Egy pompás kaleidoszkóp részei voltak, egy szívvel-lélekkel haladva előre.

    Részesültek többek között abban az áldásban, hogy eltöltötte őket a Szentlélek, csodák mentek végbe közöttük, az egyház növekedett, az emberek között nem volt viszálykodás, és az Úr mindenben megáldotta őket.13

    Feltételezhetjük, hogy azért voltak ennyire egységesek, mert személyesen ismerték az Urat. Közel álltak hozzá, és tanúi voltak isteni küldetésének, az Őáltala véghezvitt csodáknak és az Ő feltámadásának. Látták és megtapintották a sebek nyomait a kezén és a lábán. Bizonyossággal tudták, hogy Ő a megígért Messiás, a világ Megváltója. Tudták, hogy „Ő minden gyógyulás, békesség és örök fejlődés forrása”14.

    Habár mi nem feltétlenül láttuk a Szabadítónkat a testi szemeinkkel, tudhatjuk azt, hogy Ő él. Ahogy egyre közelebb kerülünk Őhozzá, ahogy arra törekszünk, hogy személyes tanúságot kapjunk az Ő isteni küldetéséről a Szentlélek által, jobban meg fogjuk érteni a célunkat; Isten szeretete fog lakozni a szívünkben;15 rendelkezni fogunk az ahhoz szükséges eltökéltséggel, hogy egyek legyünk a családunk, az egyházközségünk és a közösségünk kaleidoszkópjában; és az egymás iránti szolgálattételünk „újabb, jobb módon”16 fog zajlani.

    Csodák történnek, amikor Isten gyermekei együtt dolgoznak a Lélek irányítása alatt, hogy felkarolják a szükséget látókat.

    Mentést végző emberek egy árvíz-sújtotta utcán

    Oly sok történetet hallunk a felebaráti szeretet megnyilvánulásairól az emberek között egy-egy katasztrófa bekövetkezte után. Amikor például Houston városát tavaly hatalmas árvíz öntötte el, az emberek megfeledkeztek a saját szükségleteikről, és menteni indultak. Az egyik elderek kvórumának elnöke segítségkérő felhívást intézett a közösséghez, és hamar összeszedtek egy 77 csónakból álló flottát. A mentésben részt vevők körbementek az érintett környékeken, és egész családokat hoztak ki az egyik gyülekezeti házunkba, ahol menedékre leltek és megkapták az oly szükséges segítséget. Egyháztagok és nem egyháztagok dolgoztak együtt egyetlen célért.

    Spanyolt tanító misszionáriusok

    A chilei Santiagóban az egyik segítőegyleti elnök szeretett volna segíteni a közösségében élő, Haitiről érkezett bevándorlókon. Közösen tanácskozva a papsági vezetőivel az az ötletük támadt, hogy tartsanak spanyolórákat ezeknek a bevándorlóknak, ezzel segítve nekik jobban beilleszkedni az új hazájukban. A misszionáriusok minden szombat reggel összegyűlnek szorgalmas tanítványaikkal. Az az egységérzet, amely abban az épületben van, lélekemelő példa arra, ahogy különböző hátterű emberek egy szívvel-lélekkel szolgálnak.

    Önkéntesek Mexikóban

    Mexikóban egyháztagok százai utaztak több órát, hogy segítsenek két nagy földrengés túlélőin. Vitték a szerszámaikat, a gépeiket és a felebarátaik iránti szeretetüket. Amikor az önkénteseink eligazításra várva összegyűltek az egyik gyülekezeti házunkban, Ixhuatán város polgármestere könnyekre fakadt, látva, hogy miként nyilvánul meg „Krisztus tiszta szeretete”17.

    Az Úr most lehetőséget biztosít számunkra, hogy minden hónapban együtt tanácskozzunk a papsági kvórumainkban és a Segítőegyleteinkben, hogy mindannyian tevékenyebb résztvevői lehessünk az egyházközségünk vagy gyülekezetünk kaleidoszkópjának – mert itt mindannyiunknak megvan a helye, és mindannyiunkra szükség van.

    Mindegyikünk ösvénye más és más, mégis együtt járunk rajta. Az ösvényünk lényege nem az, hogy mit tettünk vagy hol voltunk: ami számít, az az, hogy hová tartunk és mivé válunk – egységben. Amikor együtt tanácskozunk a Szentlélek irányítása alatt, láthatjuk, hogy hol vagyunk és hol kell lennünk. A Szentlélek olyan képet tár elénk, melyet természetes szemeinkkel nem vagyunk képesek látni, mivel „szét van szórva köztünk a kinyilatkoztatás”18, és amikor összerakjuk e kinyilatkoztatást, akkor többet láthatunk.

    Egységben dolgozva az legyen a célunk, hogy az Úr akaratát keressük és cselekedjük; ösztönzőnk az Isten és a felebarátunk iránt érzett szeretet legyen;19 leghőbb vágyunk pedig az, hogy „szorgalmasan dolgozhassunk”20, hogy előkészíthessük az utat Szabadítónk dicsőséges visszatéréséhez. Az egyetlen módja annak, hogy ezt megtehessük, ha „egy szívvel-lélekkel” tesszük.

    A királylepkékhez hasonlóan folytassuk hát mi is együtt az utunkat céltudatosan, mindegyikünk a saját tulajdonságaival és hozzájárulásával, azon dolgozva, hogy szebbé és gyümölcsözőbbé tegyük ezt a világot – apró lépésenként, Isten parancsolataival összhangban.

    A mi Urunk, Jézus Krisztus megígérte nekünk, hogy amikor az Ő nevében egybegyűlünk, Ő ott van közöttünk.21 Bizonyságot teszek arról, hogy Ő él, és hogy feltámadt egy, a maihoz hasonlóan gyönyörű tavaszi reggelen. Ő az Uralkodó minden uralkodó felett, „a királyok Királya és az uraknak Ura”22.

    Azt kívánom, hogy legyünk egyek az Atyában és az Ő Egyszülött Fiában, miközben a Szentlélek irányít minket. Ez az én alázatos imám Jézus Krisztus nevében, ámen.