Isten prófétája
A próféta nem áll a Szabadító és mi közénk. Inkább mellettünk áll, és mutatja a Szabadítóhoz vezető utat.
Szeretném én is köszönteni Gerrit Gong eldert és Ulisses Soares eldert a Tizenkettek Kvórumában tapasztalható páratlan testvéri kötelékben.
Ahogy az imént az Úr prófétájaként és Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza elnökeként támogattuk Russell M. Nelson elnököt, egy istenileg elrendelt ünnepélyes gyülekezet részesei voltunk – ünnepélyes, mivel az elmúlt óra eseményeire már azóta vártak a mennyekben, mielőtt még a föld meg lett volna alkotva. Az Úr Jézus Krisztus, aki a munkáját irányítja, ma Eyring elnökön keresztül elénk, az Ő szövetséges népe elé tárta az Ő prófétáját, az Ő felkent vezetőjét, lehetővé téve számunkra, hogy nyilvánosan jelét adjuk annak, miszerint készen állunk az ő támogatására és tanácsának követésére.
Ti pedig, egyháztagok milliói, akik nem vagytok itt velünk a Konferencia-központban, szeretném, ha tudnátok, hogy Nelson elnök támogatása során az Úr Lelke pontosan olyan volt itt az épületben, ahogyan azt ti is elképzelnétek: lelki hatalommal teli. A mennyektől vezérelt gyülekezetünk azonban nem csupán ebben a Konferencia-központban van jelen, hanem szerte a világon: kápolnákban Ázsiában, Afrikában és Észak-Amerikában; otthonokban Közép- és Dél-Amerikában, valamint Európában; fedett teraszokon a Csendes-óceáni-szigeteken és a tenger más szigetein. E gyülekezet ott van a világ bármely szegletében, még akkor is, ha kapcsolatotokat csupán az okostelefonotok hangsávja jelenti. Felemelt kezeinket nem számlálták össze a püspökeink, de bizonyosan figyelembe lettek véve a mennyben, mivel mi Istennel kötöttünk szövetséget, cselekedetünk pedig az élet könyvében került feljegyzésre.
Az Úr választja ki az Ő prófétáját
A próféta kiválasztását maga az Úr végzi. Nincs kampányolás, nincsenek harsány viták, nincs helyezkedés a pozícióért, nincs széthúzás, bizalmatlanság, zűrzavar vagy felfordulás. Magam is megerősítem, hogy velünk volt a menny hatalma, amikor imádságos lélekkel körbevettük Nelson elnököt, és éreztük az Úr rajta nyugvó tagadhatatlan jóváhagyását.
Nelson elnök arra való kiválasztása, hogy Isten prófétájaként szolgáljon, réges-rég történt. Az Úr Jeremiásnak mondott szavai Nelson elnökre is vonatkoznak: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé”.1 Csupán három éve a 90 éves Nelson elder negyedik volt a rangidősségi sorban; a nála régebben szolgáló 3 apostol közül ketten is fiatalabbak voltak nála. Az Úr, aki az élet és a halál ura, választja ki a prófétáját. Nelson elnök 93 esztendősen bámulatos egészségnek örvend. Reméljük, hogy még egy-két évtizedig velünk lesz, egyelőre azonban alig tudjuk meggyőzni, hogy maradjon távol a sípályáktól.
Bár Isten felkentjeként támogatjuk a prófétát, legyen egyértelmű mindenki számára, hogy csakis Istennek, a mi Mennyei Atyánknak és az Ő isteni Fiának hódolunk. Szabadítónk, Jézus Krisztus érdemei, irgalma és kegyelme által lehetséges az, hogy egy nap ismét az Ő színük elé lépjünk.2
Miért követjük a prófétát?
Jézus azonban fontos igazságot is tanított az Általa hozzánk küldött szolgákról. „A ki titeket befogad – mondta –, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.”3
Az Úr prófétájának legfontosabb küldetése az, hogy a Szabadítóról tanítson minket, és Hozzá vezessen bennünket.
Sok logikus oka van Russell M. Nelson elnök követésének. Még a nem a mi hitünket valló emberek is ragyogó elmének nevezik őt. 22 évesen már orvos volt, nagyra becsült szívsebész, és a nyitott szívműtét elismert úttörője.
A legtöbben elismerően adóznak bölcsessége és ítélőképessége előtt: kilenc évtizednyi tanulás az életről és a halálról, önzetlen élet, szeretve és tanítva Isten gyermekeit a föld minden szegletében, melyhez hozzájárult még az is, hogy megfigyelhette, miként növekszik 10 gyermeke, 57 unokája és 118 dédunokája (ez utóbbi szám rendszeresen emelkedik; legkisebb dédunokája, egy kisfiú, múlt szerdán született).
Akik jól ismerik, beszélnének arról is, hogy Nelson elnök hittel és bátorsággal nézett szembe az élet nehézségeivel. Amikor a rák a 37 éves lánya, Emily életét követelte, aki szerető férjet és öt kisgyermeket hagyott hátra, hallottam, amint ezt mondja: „Az édesapja voltam, orvosdoktor és az Úr Jézus Krisztus apostola, mégis fejet kellett hajtanom és elismernem: »ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!«.”4
Őrálló a toronyban
Noha ámulattal töltenek el minket e nemes jellemvonások, mégis miért követjük Nelson elnököt? Miért követjük a prófétát? Mivel az Úr Jézus Krisztus hívta el és jelölte ki őt az Ő őrállójaként a toronyban.
Carcassonne figyelemre méltó, fallal övezett francia város, amely a középkor óta áll. Védett falaiból délceg tornyok nyúlnak a magasba; azoknak az őröknek emelték őket, akik éjjel-nappal ott álltak rajtuk, figyelmüket a távolba szegezve, az ellenséget fürkészve. Amikor az őr közelgő ellenséget észlelt, figyelmeztető hangja megóvta Carcassonne népét a számukra láthatatlan, mégis közeledő veszélytől.
A próféta őrálló a toronyban, aki megóv minket az olyan lelki veszélyektől, amelyeket esetleg nem látunk.
Az Úr ezt mondta Ezékielnek: „És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz számból, megintsed őket az én nevemben.”5
Gyakorta említjük, hogy szükséges követnünk a prófétát, azonban gondoljatok bele, milyen nehéz terhet helyez az Úr az Ő prófétájára: „Ha… te nem szólándasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő útjáról [és] az a hitetlen [a] vétke miatt hal meg, …vérét a te kezedből kívánom meg.”6
Egy még nagyszerűbb személyes tanúbizonyság
Mi úgy fogadjuk Nelson elnököt, ahogyan Pétert vagy Mózest fogadtuk volna, ha az ő idejükben éltünk volna. Isten ezt mondta Mózesnek: „én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell.”7 Azzal a hittel hallgatunk az Úr prófétájára, hogy szavai magának az Úrnak szájából erednek.8
Vajon ez vak hit? Nem, nem az. Mindannyiunknak van lelki tanúsága Jézus Krisztus evangéliuma visszaállításának igaz voltáról. Saját akaratunk és döntésünk szerint emeltük fel a kezünket ma délelőtt, kijelentve a vágyunkat, hogy bizalmunkkal, hitünkkel és imáinkkal9 támogatjuk az Úr prófétáját és követjük a tanácsát. Utolsó napi szentekként kiváltságunkban áll személyes tanúbizonyságot kapni arról, hogy Nelson elnök elhívása Istentől való. Noha feleségem, Kathy közel három évtizedes személyes ismeretséget ápol Nelson elnökkel, és kétsége sincs az ő isteni palástja felől, Nelson elnök elválasztása idején elkezdte visszaolvasni az elmúlt 34 évben mondott összes általános konferenciai beszédét, még mélyebb bizonyosságért imádkozva prófétai szerepét illetően. Ígérem nektek, hogy meg fog adatni nektek ez a nagyobb tanúbizonyság, ha alázatosan és érdemesen keresitek.
Miért követjük ennyire készségesen a prófétánk hangját? Azok számára, akik szorgalmasan keresik az örök életet, a próféta hangja lelki biztonságot nyújt ezekben az igencsak háborgó időkben.
Millióféle hangon lármázó bolygón élünk. Az internet, az okostelefonjaink, a szórakozás se vége, se hossza lehetőségei mind a figyelmünkért versengenek és ránk zúdítják a hatásukat, abban a reményben, hogy megvesszük a termékeiket és átvesszük a normáikat.
Az információk és vélemények végeláthatatlannak tűnő serege azokra a szentírásbeli figyelmeztetésekre emlékeztet minket, amikor az embert „ide s tova hány[ja] a hab”,10 „a szél hajt[ja]”,11 illetve legyőzi azoknak a „tévelygés ravaszságához való csalárdság[a]”, akik „lesben állnak, hogy megtévesszenek”12.
Lelkünknek az Úr Jézus Krisztushoz való horgonyzása megköveteli, hogy hallgassunk azokra, akiket Ő elküld. A próféta követése a zűrzavaros világban olyan, mint amikor egy puha, meleg takaróba burkolózunk egy fagyos napon.
Az értelem, a viták, az érvelés, a logika és a magyarázatok világában élünk. A miértek feltevése életünk sok területén helytálló, lehetővé téve, hogy értelmünk ereje irányítsa a tömérdek választást és döntést, amellyel nap mint nap szembesülünk.
Az Úr hangja azonban gyakran magyarázat nélkül érkezik.13 Sok idővel azelőtt, hogy a tudósok tanulmányozták volna, milyen hatással van a hűtlenség a bizalommal teli házastársakra és gyermekekre, az Úr kijelentette: „Ne paráználkodjál.”14 Pusztán az intellektusra való hagyatkozáson túl mi nagy becsben tartjuk a Szentlélek ajándékát.
Ne legyetek meglepve!
A próféta hangja, noha kedvesen szól, gyakran változásra, bűnbánatra és az Úrhoz való visszatérésre kérő hangként szól hozzánk. Amikor helyreigazításra van szükség, ne késlekedjünk! És ne riadjunk meg, amikor a próféta figyelmeztető hangja szembemegy napjaink népszerű véleményeivel. A bosszankodó hitetlenek abban a pillanatban elkezdik hajigálni a gúny tűzgolyóit, hogy a próféta szólásra nyitja a száját. Ha alázatosan követitek az Úr prófétájának tanácsát, a biztonság és a békesség további áldását ígérem nektek.
Ne legyetek meglepve, ha néha a személyes nézeteitek eleinte nincsenek tökéletes összhangban az Úr prófétájának tanításaival. Ezek a tanulás és az alázat pillanatai, amikor imában térdre ereszkedünk. Hittel haladunk előre, bízva Istenben, tudva azt, hogy idővel több lelki tisztánlátást kapunk majd Mennyei Atyánktól. Az egyik próféta e szavakkal jellemezte a Szabadító semmihez sem fogható ajándékát: „a Fiú akaratát felemészti az Atya akarata”15. Akaratunk alávetése Isten akaratának valójában nem megadás, hanem egy dicsőséges győzelem kezdete.
Lesznek majd, akik megpróbálják ízekre szedni a próféta szavait, megkísérelve meghatározni, hogy mi a prófétai hangja, és mi a személyes véleménye.
1982-ben, két évvel azelőtt, hogy elhívták általános felhatalmazottnak, Russell M. Nelson testvér ezt mondta: „Soha nem teszem fel magamnak azt a kérdést, hogy mikor szól a próféta prófétaként, és mikor nem. Inkább mindig az érdekelt, hogy hogyan tudnék hasonlóbbá válni őhozzá.” Ezután hozzátette: „Azt [a filozófiát vallom, hogy] ne tegyünk kérdőjelet a próféta kijelentései után, hanem inkább tegyünk felkiáltójelet.”16 Ezt a módszert választotta egy alázatos és lelki ember az élete vezérfonalának. Most, 36 évvel később, az Úr prófétája lett.
A Szabadítóba vetett hitetek gyarapítása
Személyes életemben arra jöttem rá, hogy ha imádságos lélekkel tanulmányozom Isten prófétájának szavait, és gondosan, türelmesen, lelkileg összhangba hozom az akaratomat az ő sugalmazott tanításaival, akkor mindig gyarapodik az Úr Jézus Krisztusba vetett hitem.17 Ha úgy döntünk, hogy figyelmen kívül hagyjuk a tanácsát, és arra jutunk, hogy mi magunk jobban tudjuk, akkor azt megsínyli a hitünk, örökkévaló szemléletünk pedig elhomályosul. Ígérem nektek, hogy amikor eltökéltek maradtok a próféta követése iránt, akkor fokozódni fog a Szabadítóba vetett hitetek.
A Szabadító ezt mondta: „[M]ind a próféták… bizonyságot tettek énrólam.”18
A próféta nem áll a Szabadító és mi közénk. Inkább mellettünk áll, és mutatja a Szabadítóhoz vezető utat. A próféta irántunk való legnagyobb felelőssége és nekünk adott legnagyobb ajándéka az ő biztos tanúsága, az ő biztos tudása arról, hogy Jézus a Krisztus. Az ősi Péterhez hasonlóan prófétánk is kijelenti, hogy Ő „a Krisztus, az élő Istennek Fia”19.
Egy eljövendő napon, amikor visszatekintünk a halandó életünkre, örvendezünk majd, hogy egy élő próféta idejében éltünk a földön. Azért imádkozom, hogy azon a napon képesek legyünk majd a következőket mondani:
Hallgattunk rá.
Hittünk neki.
Türelemmel és hittel tanulmányoztuk a szavait.
Imádkoztunk érte.
Mellette álltunk.
Elég alázatosak voltunk ahhoz, hogy kövessük őt.
Szerettük őt.
Ünnepélyes tanúbizonyságomat teszem nektek arról, hogy Jézus a Krisztus, a mi Szabadítónk és Megváltónk, és hogy Russell M. Nelson elnök az Ő felkent prófétája a földön. Jézus Krisztus nevében, ámen.