Az Úr hangja
Bizonyságomat teszem arról, hogy ezen a konferencián az Úr hangját hallottuk. A próbatétel mindannyiunk számára az, hogy miként reagálunk.
Először is, van egy jó hírem a kisgyerekeknek. Igen, ez az utolsó ülés, és igen, én vagyok az utolsó beszélő!
Nemrég a Provói Városközpont templomban megcsodáltam egy képet, melynek címe: Az első látomás messziről. A festmény megjeleníti, milyen világosság és erő áradt a mennyből, amikor az Atya és a Fiú meglátogatták az ifjú Joseph Smitht.
Bár nem áll szándékomban a konferenciát ehhez a visszaállítást bevezető szent eseményhez hasonlítani, el tudom képzelni, hogy hasonló kép jelenítené meg az erre az általános konferenciára alászálló, Istentől érkező világosságot és lelki erőt, mely erő aztán bejárja a világot.
Tanúságot teszek arról, hogy Jézus a Krisztus, hogy Ő irányítja ennek a szent munkának az ügyeit, és hogy az általános konferencia az egyik olyan nagyon fontos alkalom, amikor az Úr útmutatást ad az egyháza számára és személyesen nekünk is.
A magasságból taníttatva
Az egyház megszervezésének napján az Úr prófétának, látnoknak és az Úr Jézus Krisztus apostolának nevezte Joseph Smitht1, és így szólt az egyházhoz:
„Mert az ő szavát úgy fogadjátok, mintha az én számból eredne, teljes türelemmel és hittel!
Mert megtéve e dolgokat a pokol kapui nem fognak diadalmaskodni felettetek; …és az Úristen eloszlatja előletek a sötétség erőit, és megrázza az egeket tiérettetek és az ő nevének dicsőségéért.”2
Később az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvórumának összes tagját is prófétákként, látnokokként és kinyilatkoztatókként támogatták és rendelték el.3
Most, midőn Thomas S. Monson elnök irányítása alatt összegyűlünk, arra számítunk, hogy a hallott szavak ténylegesen „az Úr akarata…, az Úr gondolata…, az Úr szava…, az Úr hangja lesz[nek], és Isten szabadulásra vezető hatalma”4. Bízunk az Ő ígéretében: „…akár saját hangom, akár szolgáim hangja által, az ugyanaz”5.
Modern világunk zűrzavarában és fejetlenségében az Első Elnökség és a Tizenkettek Kvóruma szavaiba vetett bizalmunk és hitünk életbevágóan fontos a lelki fejlődésünkhöz és a kitartásunkhoz.6
Összegyűltünk erre a csodálatos konferenciára. Utolsó napi szentek és más hívő emberek milliói több mint 200 országban, több mint 93 nyelvet beszélve vesznek részt ezeken az üléseken vagy olvassák el a konferencia üzeneteit.
Imádságosan és felkészülve érkezünk. Sokunknak vannak nyomasztó gondjai és fontos kérdései. Meg akarjuk újítani a Szabadítóba, Jézus Krisztusba vetett hitünket, és megerősödni, hogy ellen tudjunk állni a kísértésnek, és a figyelmünk ne terelődjön könnyen el. Azért jövünk, hogy a magasságból taníttassunk.
Az Úr szándéka és akarata
Újra és újra rájuk nehezedő teher, ugyanakkor szent bizalom is a rendszerint minden egyes konferencián beszélő Első Elnökség és Tizenkettek azon hatalmas feladata, hogy megírják a beszédüket.
Évekkel azelőtt, hogy általános felhatalmazottként szolgáltam volna, megkérdeztem Dallin H. Oaks eldert, hogy minden egyes cövekkonferenciára külön beszéddel készül-e. Azt felelte, hogy nem, de hozzáfűzte, hogy „az általános konferenciai beszédeimmel azonban más a helyzet. 12–15 piszkozatot is készítek, hogy biztosan azt mondjam, amit az Úr elvár tőlem.”7
Mikor és hogyan érkezik az ihlet az általános konferenciai beszédekhez?
Bár nincsenek előre megadott beszédtémák, mégis minden egyes konferencia során láthatjuk, amint a menny gyönyörűen összhangba hozza az örök igazság témaköreit.
Egyik Fivérem elmondta, hogy a témáját erre a konferenciára közvetlenül az áprilisi beszéde után kapta meg. Egy másikuk megemlítette, hogy három hete még mindig imádkozott és várt az Úrra. Egy másik így felelt arra a kérdésre, hogy mennyi ideig tartott egy különösen érzékeny témáról szóló beszéd megfogalmazása: „Huszonöt évig.”
Időnként előfordul, hogy a beszéd központi eleme hamar megérkezik, azonban a tartalom és a részletek még hatalmas lelki erőfeszítést igényelnek. A folyamatnak mindig részét képezi a böjt és az ima, a tanulmányozás és a hit. Az Úr nem akarja, hogy bármiféle színlelés elhalkítsa szentekhez szóló hangját.
Az általános konferenciai beszédhez az iránymutatás gyakran éjszaka vagy a kora reggeli órákban jön, amikor az elme gondolatai távol vannak a beszédtől. Hirtelen váratlan meglátások, sőt, időnként konkrét szavak és kifejezések is áradnak tiszta kinyilatkoztatásként.8
Miközben a beszédeket hallgatjátok, azok lehetnek nagyon is szó szerintiek, de az is lehet, hogy pont rátok lesznek szabva.
Sok évvel ezelőtt egy általános konferencián beszéltem egy olyan kifejezésről, mely akkor ragadta meg a figyelmemet, miközben azon tanakodtam, hogy készen állok-e a misszióra. A mondat így hangzott: „Nem tudsz mindent, de eleget tudsz!”9 Egy fiatal nő, aki azon a napon ott ült az általános konferencián, elmondta nekem, hogy épp egy házassági ajánlat kapcsán imádkozott, azon tűnődve, hogy mennyire ismeri a fiatalembert. Amikor kimondtam ezeket a szavakat: „nem tudsz mindent, de eleget tudsz”, a Lélek megerősítette számára azt, hogy igenis elég jól ismeri őt. Most már sok éve boldog házasok.
Megígérem nektek, hogy ha felkészítitek a lelketeket, és azzal az elvárással jöttök, hogy az Úr hangját fogjátok hallani, akkor olyan gondolatok és érzések költöznek majd az elmétekbe, amelyek kifejezetten rátok vannak szabva. Már éreztétek ezeket ezen a konferencián, vagy érezni fogjátok, amikor az előttünk álló hetekben a beszédeket tanulmányozzátok.
Mostanra és az előttünk álló hónapokra
Monson elnök ezt mondta:
„[Szakítsatok időt] a konferenciai üzenetek elolvasására”10.
„Gondolkozzatok el [rajtuk]. A saját tapasztalatom azt mutatja, hogy még többet nyerek ezekből a sugalmazott beszédekből, amikor mélyebben is áttanulmányozom azokat.”11
Az általános konferencia tanításai olyan témák, amelyeket az Úr most és az előttünk álló hónapokban szeretné, hogy szem előtt tartsunk.
A pásztor „az ő juhai… előtt… megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját”12.
Az Ő hangja gyakran azt az útmutatást adja nekünk, hogy változtassunk valamin az életünkben. Bűnbánatra szólít bennünket. Hív minket, hogy kövessük Őt.
Gondoljátok át az alábbi kijelentéseket erről a konferenciáról:
Henry B. Eyring elnök ma reggel: „Bizonyságomat teszem, hogy az Atyaisten él, és szeretné, ha hazajönnétek Hozzá. Ez az Úr Jézus Krisztus igaz egyháza. Ő ismer benneteket, szeret titeket és őrködik felettetek.”13
Dieter F. Uchtdorf elnök tegnap: Bizonyságot teszek arról, hogy jobb lesz az életünk, ha belekezdünk ebbe az Istenhez vezető hihetetlen utazásba…, és az Úr figyelemre méltó módokon fog felhasználni minket a körülöttünk lévők megáldására és az Ő örök céljainak megvalósítására.”14
Russell M. Nelson elnök tegnap délután: „Megígérem nektek, hogy ha naponta megmerítkeztek a Mormon könyvében, akkor be lesztek oltva napjaink gonoszságaival, még a pornográfia gyötrő fekélyével és egyéb agytompító függőségekkel szemben is.”15
Dallin H. Oaks elder tegnap: „Tanúságomat teszem arról, hogy a családkiáltvány örök igazság kijelentése – az Úr akarata gyermekei számára, akik az örök életre törekednek.”16
És M. Russell Ballard elder csupán néhány perccel ezelőtt: „Könyörületesen keblünkre kell vonnunk Isten gyermekeit, és fel kell számolnunk minden előítéletet, például a fajok, nemek vagy nemzetiségek közti megkülönböztetést.”17
Mivel van néhány percünk, szeretnék néhány rövid gondolatot megosztani Robert D. Hales elderről. Az Első Elnökség megbeszélte Hales elderrel, hogy a vasárnap délelőtti ülésen mondhat egy rövid beszédet, ha az egészsége lehetővé teszi számára. Bár egészségi állapota nem tette ezt lehetővé, ő azonban írt egy beszédet, melyet múlt héten be is fejezett, és meg is osztott velem. Hales elder három órával ezelőtti elhalálozása okán hadd osszak meg mindössze három sort a beszédéből.
Hales eldert idézem: „Amikor úgy döntünk, hogy hiszünk, akkor készek vagyunk arra, hogy Isten színe előtt álljunk. […] Keresztre feszítését követően a Szabadító csak azoknak jelent meg, »akik hűségesek voltak [az Ő] bizonyságában, míg a halandóságban éltek« [T&Sz 138:12]. Azok, »akik elutasították a… próféták bizonyságait…, [nem láthatták a Szabadító] jelenlétét, és arcára sem tekint[h]ettek« [T&Sz 138:21]. Hitünk felkészít minket arra, hogy az Úr jelenlétében lehessünk.”
Mily kegyes volt az Úrtól, hogy Russell M. Nelson elnököt arra késztette, hogy a ma reggeli ülés végeztével hamar elhagyja az épületet, kihagyja az ebédet, és Hales elder ágyához siessen, ahova oda is ért, és ott lehetett kvórumuk elnökeként, együtt az angyali Mary Halesszel, amikor Hales elder továbblépett a halandóságból.
Az Úr hangjára adott válaszunk
Bizonyságomat teszem arról, hogy ezen a konferencián az Úr hangját hallottuk.
Nem szabad megijednünk attól, ha az Úr szolgáinak szavai szembemennek a világ véleményével, és időnként a saját véleményünkkel is. Ez mindig is így volt. A templomban térdre ereszkedem a Fivéreimmel. Kezeskedem a lelkük jóságáért. Leghőbb vágyuk az, hogy az Úr kedvében járjanak, és segítsenek Isten gyermekeinek visszatérni az Ő színe elé.
A Hetvenek; a Püspökség; a Segítőegylet, a Fiatal Nők és az Elemi általános elnökségei; valamint az egyéb segédszervezeti vezetők hatalmas lelkiséggel gazdagították ezt a konferenciát, miként a gyönyörű zene és az átgondolt imák is.
Az általános konferencia üzenetei közt egy egész kincsesládányi mennyei útmutatás vár arra, hogy felfedezzétek. A próbatétel mindannyiunk számára az, hogy miként reagálunk arra, amit hallunk, amit olvasunk és amit érzünk.
Hadd osszak meg Russell M. Nelson elnök életéből egy élményt a próféta szavaira történő reagálásról.
1979-ben, öt évvel azelőtt, hogy elhívták általános felhatalmazottnak, Nelson testvér részt vett egy gyűlésen közvetlenül az általános konferencia előtt. „Spencer W. Kimball elnök minden jelenlévőt felszólított, hogy nyújtsák meg a lépteiket, miközben az egész világnak elviszik az evangéliumot. A Kimball elnök által konkrétan megemlített országok között volt Kína is, melyről azt mondta: »A kínaiak szolgálatára kell lennünk. Meg kell tanulnunk a nyelvüket. Imádkoznunk kell értük és segítenünk kell nekik«.”18
Az 54 éves Nelson testvér a gyűlés alatt úgy érezte, hogy meg kellene tanulnia mandarinul. Bár elfoglalt szívsebész volt, azonnal felfogadott egy tanárt.
Tanulmányai elkezdése után nem sokkal Nelson doktor részt vett egy kongresszuson, és váratlanul egy „kiváló kínai sebész, Dr. Vu Jing-kaj mellett találta magát. […] Mivel [Nelson testvér] már elkezdett tanulni mandarinul, beszélgetést kezdeményez[ett Vu doktorral].”19
Nelson doktornak a próféta követésére irányuló vágya eredményeként Vu doktor ellátogatott Salt Lake Citybe, Nelson doktor pedig Kínába, hogy előadásokat tartson és sebészeti beavatkozásokat végezzen.
Egyre inkább megszerette a kínai embereket, akik szintén egyre jobban megszerették és tisztelték őt.
1985 februárjában, tíz hónappal azután, hogy elhívták a Tizenkettek Kvórumába, Nelson elder meglepetésszerű telefonhívást kapott Kínából, és arra kérték, hogy jöjjön el Pekingbe, és operálja meg Kína leghíresebb operaénekesének gyenge szívét. Gordon B. Hinckley elnök biztatására Nelson elder visszatért Kínába. Az általa elvégzett utolsó sebészeti beavatkozásra a Kínai Népköztársaságban került sor.
Csupán két évvel ezelőtt, 2015 októberében, Russell M. Nelson elnök újabb hivatalos kitüntetést kapott, és elnyerte a „Kína régi barátja” címet.
Tegnap pedig hallhattuk, amint a 93 éves Russell M. Nelson elnök beszél Thomas S. Monson elnök áprilisi konferencián elhangzott kéréséről, mely szerint „imádságos lélekkel tanulmányozzuk a Mormon könyvét mindennap és elmélkedjünk róla”.
Éppen úgy, ahogy elfoglalt szívsebészként is felfogadott egy mandarintanárt, Nelson elnök Monson elnök tanácsát is azonnal megfogadta és alkalmazta a saját életében. Nem csupán olvasott, hanem elmondása szerint „felsorolta…, hogy mi a Mormon könyve, hogy mit erősít meg, mit cáfol, mit teljesít be, mit tisztáz, és mit nyilatkoztat ki”20.
Aztán pedig, érdekes módon pont ma reggel, Henry B. Eyring elnök második tanúként szintén beszélt arról, hogy miként reagált Monson elnök intelmére. Emlékeztek a szavaira? „Sokatokhoz hasonlóan én magam is az Úr hozzám szóló hangjaként értelmeztem a próféta szavait. Szintén sokatokhoz hasonlóan úgy döntöttem, hogy engedelmeskedem e szavaknak.”21
Tekintsünk ezekre példaként a saját életünkben!
Ígéret és bizonyság
Megígérem, hogy ha meghalljátok az Úr hozzátok szóló hangját ennek az általános konferenciának a tanításaiban, majd pedig e késztetések szerint cselekedtek, akkor érezni fogjátok magatokon a menny kezét, és áldott lesz az életetek és a körülöttetek lévők élete is.22
Ezen a konferencián a mi drága prófétánkra is gondoltunk. Szeretünk, Monson elnök! Zárásként erről a szószékről elhangzott szavait idézem. Úgy hiszem, ez egy olyan áldás, melyet – ha itt tudna ma velünk lenni – mindegyikünknek szeretne megadni. Ezt mondta: „E konferencia végén a menny áldásait kérem rátok. Azért imádkozom, hogy …Mennyei Atyánk megáldjon titeket és családotokat. Mutatkozzon meg e konferencia üzeneteinek hatása és lelkülete mindabban, amit tesztek – otthon, a munkátokban, a gyűléseiteken és minden cselekedetetekben.”
Végezetül azt mondta: „Szeretlek titeket. Imádkozom értetek. Isten áldjon benneteket! Legyen veletek most és mindig az Ő megígért békessége!”23
Jézus Krisztus nevében, ámen.