Keressétek ki a legjobb könyvekből
    Footnotes

    Keressétek ki a legjobb könyvekből

    Amikor a legjobb könyvekből tanulunk, azzal megvédjük magunkat azok fenyegető állkapcsaitól, akik el akarják rágcsálni a lelki gyökereinket.

    Egy reggelen egy éhes és jól álcázott hernyóra lettem figyelmes egy gyönyörű rózsabokron. A lecsupaszított hajtásokat látva még a felületes megfigyelő számára is nyilvánvaló volt, hogy fenyegető állkapcsaival sorra rágta át magát a zsenge leveleken. Nem tudtam nem észrevenni a kínálkozó hasonlatot, miszerint emberből is van ilyen, mint ez a hernyó: ott vannak szerte a világban, és néhányan olyan ügyesen álcázzák magukat, hogy olykor talán az életünkbe is beengedjük őket; majd mielőtt észbe kapnánk, már meg is rágták a lelki gyökereinket, valamint a családtagjainkét és a barátainkét.

    Olyan napokat élünk, amelyek bővelkednek a hitünkre vonatkozó félretájékoztatásban. Ha az ilyen időszakokban kudarcot vallunk lelki gyökereink megvédésében és mélyebbre eresztésében, azzal rágcsálni hívjuk azokat, akik elpusztítani igyekeznek a Krisztusba vetett hitünket és az Ő visszaállított egyházába vetett meggyőződésünket. A Mormon könyve-beli időkben Zézrom volt az, aki lerombolni igyekezett a hívők meggyőződését.

    Amit csak tett és mondott „az ellenség csapdája volt…, melyet azért állított, hogy elfogja… a népet, hogy leigázhass[a őket], hogy körülvehess[e őket] a láncaival” (Alma 12:6). Ugyanezen csapdák ma is léteznek, és – hacsak nem vagyunk lélekben éberek, és nem építünk szilárd alapot a Megváltónkra (lásd Hélamán 5:12) – azon kaphatjuk magunkat, hogy Sátán megkötözött a láncaival, és éppen gondosan vezet minket a Mormon könyvében említett tiltott ösvényeken (lásd 1 Nefi 8:28).

    Pál apostol egy napjainkban is érvényes figyelmeztetést hangoztatott a saját korában: „Mert én tudom azt, hogy… ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják” (Apostolok cselekedetei 20:29–30).

    Figyelmeztetése, valamint a prófétáink és apostolaink figyelmeztetései arra emlékeztetnek minket, hogy muszáj minden tőlünk telhetőt megtenni saját magunk lelki megerősítéséért a szembeszegülés és a megtévesztés szavaival szemben. Amikor az egyházközségeket és cövekeket látogatom az egyházban, felemel mindaz, amit látok, hallok és érzek, amint a szentek építőleg és hithűen válaszolnak a Szabadító és a szolgái tanításaira.

    A sabbatnapi hódolat növekedése csupán egyetlen példa arra, ahogy az egyháztagok megerősítik magukat lélekben azáltal, hogy megfogadják a prófétai felhívásokat. További megerősítésről tanúskodik a templomi és családtörténeti munka mennyiségének növekedése, melynek során a családok egybegyűjtik őseiket a templomi szertartásokon keresztül. Lelki gyökereink mélyebbre ereszkednek, amikor az őszinte egyéni és családi ima is bekerül hitünk bástyái közé; illetve amikor mindennap bűnbánatot tartunk, keressük a Szentlélek társaságát, valamint tanulunk a Szabadítónkról és az Ő tulajdonságairól, és arra törekszünk, hogy olyanná váljunk, mint Ő (lásd 3 Nefi 27:27).

    Szabadítónk, Jézus Krisztus, a Világ Világossága; arra hív minket, hogy kövessük Őt. Mindenkor Őrá kell tekintenünk, különösképpen pedig az esetleg sötét és viharos éjszakákon, amikor aláereszkedő köd gyanánt gyűrűznek be a kétség és bizonytalanság fergetegei. Ha úgy tűnik, hogy „a vízzel telt folyó másik oldalá[ról, a] nagy és tágas épület[ből]” (1 Nefi 8:26) rátok irányulnak azok a gunyorosan, megalázóan, mégis hívogatóan mutogató ujjak, akkor arra kérlek benneteket, hogy azonnal forduljatok el, nem hagyva meggyőzni magatokat semmiféle alattomos és körmönfont módszer által, hogy eltávolodjatok az igazságtól és annak áldásaitól.

    Ez azonban még önmagában nem lesz elég ezekben a napokban, amikor egyre-másra beszélnek, írnak és ábrázolnak fonák és elfajzott dolgokat. Robert D. Hales elder ezt tanította nekünk: „Ha nem éltek teljesen az evangélium szerint – »teljes szívetekkel, lelketekkel, elmétekkel és erőtökkel« –, akkor nem tudtok elegendő lelki világosságot fejleszteni, hogy visszanyomjátok a sötétséget” (A sötétségből az Ő csodálatos világosságára. Liahóna, 2002. júl. 71.). Az a vágyunk, hogy kövessük Krisztust, aki a Világ Világossága (lásd János 8:12), bizonyosan azzal jár, hogy az Ő tanításai szerint kell cselekednünk. Lelkileg erőteljesebbé, erősebbé és védettebbé válunk, amikor Isten igéje szerint cselekszünk.

    Minél erősebb életünkben a világosság, annál kevesebb az árnyék. Azonban még túláradó világosság esetén is ki vagyunk téve a hitelveinket hamisan beállító, a hitünket próbára tévő embereknek és megjegyzéseknek. Jakab apostol azt írta, hogy „hit[ün]knek megpróbáltatása kitartást szerez” (Jakab 1:3). E meglátás ismeretében tanította Neal A. Maxwell elder azt, hogy „egy türelmes tanítvány nem fog meglepődni, sem pedig elveszni, amikor hamisan állítják be az egyházat” (“Patience” [Brigham Young University devotional, Nov. 27, 1979], speeches.byu.edu).

    Igen, fel szoktak merülni kérdések az egyházunk történelmével és hitelveivel kapcsolatosan. Nagy körültekintést igényel, hogy hová forduljunk a helyes válaszokért. Semmit sem nyerhetünk abból, ha a kevésbé tájékozott vagy a hitevesztett emberek nézeteit és véleményeit boncolgatjuk. Jakab apostol adta a legjobb tanácsot: „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől”(Jakab 1:5).

    Az Istentől való kérést meg kell előznie a gondos tanulmányozásnak, mivelhogy szentírásbeli kötelezettségünk kikeresni „a legjobb könyvekből a bölcsesség szavait; töreked[ni] a tanulásra, méghozzá tanulmányozás és hit által is” (T&Sz 88:118). Gazdag bőséggel állnak rendelkezésre e könyvek, melyek szerzői mennyből sugalmazott egyházi vezetők, valamint elismert, biztos és megbízható egyháztörténeti és egyháztani tudósok. Ám így is igaz, hogy egyikük sem múlja felül Istennek a kanonizált szentírásokban lévő kinyilatkoztatott igéjét. Ezekről a vékony – mégis lelki meglátásoktól duzzadó – lapokról a Szentlélek által tanulunk, ezáltal pedig gyarapodunk világosságban.

    Thomas S. Monson elnök azért esedezett hozzánk, hogy „imádságos lélekkel tanulmányozzuk a Mormon könyvét mindennap és elmélkedjünk róla” (A Mormon könyve hatalma. Liahóna, 2017. máj. 87.).

    Évekkel ezelőtt, amikor a Fidzsi-szigeteki Suva Misszió elnökeként szolgáltam, néhány misszionáriusnak olyan élményben volt része, amely megerősítette bennük a Mormon könyve térítő erejét. Egy forró és párás napon két elder Labasa község egyik házához ért.

    Kopogásukra egy cserzett arcú férfi nyitott ajtót, aki végighallgatta, ahogy a misszionáriusok bizonyságot tesznek a Mormon könyve igaz voltáról. Adtak neki egy példányt, és megkérték, hogy olvassa el, majd pedig imádkozzon azért, hogy hozzájuk hasonlóan tudhassa, miszerint az Isten szava. A férfi válasza rövid volt: „Holnap visszamegyek halászni. A tengeren majd elolvasom, és amikor visszajöttem, megint benézhettek hozzám.”

    Amíg ő a tengeren volt, lezajlott néhány csere, és néhány héttel később egy új elderpáros ment vissza meglátogatni a halászt. Addigra már elolvasta az egész Mormon könyvét, megerősítést kapott annak igaz voltáról, és nagyon szeretett volna többet is tudni.

    Ezt a férfit a Szentlélek térítette meg, aki tanúságot tett a minden oldalon megtalálható, hosszú ideje történt eseményekről és tanított tanokról szóló becses szavak igazságáról, melyek a Mormon könyvében maradtak fenn napjainkig. Ugyanezen áldás mindegyikünk számára elérhető.

    Az otthon eszményi hely a családok számára a szentírásbeli értékes meglátások és a próféták szavainak tanulmányozására és megosztására, valamint az LDS.org oldal anyagainak felkeresésére. Ott bőven fogtok találni az evangéliumi témákhoz – például az első látomásról szóló beszámolókhoz – kapcsolódó tudnivalókat. Amikor a legjobb könyvekből tanulunk, azzal megvédjük magunkat azok fenyegető állkapcsaitól, akik el akarják rágcsálni a lelki gyökereinket.

    Minden imánk, tanulmányozásunk és elmélkedésünk ellenére is maradhatnak megválaszolásra váró kérdések, de nem engedhetjük, hogy ez kioltsa a hit bennünk pislákoló lángját. Az ilyen kérdések meghívást jelentenek számunkra a hitünk építésére; nem táplálhatják a megtévesztő kétségek futó pillanatait. A vallás alapvető lényegéhez tartozik, hogy nincs minden kérdésre bizonyos válasz, hiszen ez a hit egyik rendeltetése. Jeffrey R. Holland elder azt tanította nekünk ezzel kapcsolatban, hogy „amikor ez a pillanat elérkezik, és különféle gondjaink támadnak, melyek megoldása talán nem azonnal nyilvánvaló, kapaszkodjatok erősen abba, amit már tudtok, és álljatok szilárdan, míg további tudást nem kaptok” („Hiszek Uram!” Liahóna, 2013. máj. 94.).

    Láthatjuk magunk körül oly sokak örömét, akik erősen állnak, mert folyamatosan táplálják lelki gyökereiket. Hitük és engedelmességük elegendő ahhoz, hogy nagy reményt vessenek a Szabadítójukba, abból pedig nagyszerű boldogság fakad. Nem állítják, hogy mindent tudnak, de megfizették annak árát, hogy eleget tudjanak ahhoz, hogy békességük lehessen és türelemmel élhessenek, miközben igyekeznek még többet megtudni. Sorról sorra szilárdul meg a hitük Krisztusban, és erősen állnak a szentek polgártársaiként.

    Éljen mindegyikünk úgy, hogy az álcázott hernyók fenyegető állkapcsai ne találják helyüket – sem most, sem soha – az életünkben, hogy ezáltal megmaradjunk „szilárd[n]ak a Krisztusba vetett hitben, méghozzá mindvégig” (Alma 27:27). Jézus Krisztus nevében, ámen.