A próféták támogatása
Russell M. Nelson elder
a Tizenkét Apostol Kvórumából
Az, hogy támogatjuk a prófétákat, személyes elkötelezettséget jelent arra, hogy minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni prófétai üzeneteik támogatására.
Eyring elnök, köszönjük az építő és inspiráló üzenetedet! Kedves fivéreim és nőtestvéreim, köszönjük hiteteket és odaadásotokat. Tegnap mindannyiunkat felkértek, hogy támogassuk Thomas S. Monsont az Úr prófétájaként és az Úr egyházának elnökeként. Gyakran énekeljük a himnuszt: Prófétánkat köszönjük, Atyánk.1 Vajon valóban értitek és értem-e, hogy ez mit jelent? Gondoljatok bele, milyen kiváltságot adott nekünk az Úr, hogy támogathatjuk a prófétáját, akinek a tanácsa mindig tiszta, felesleges sallangtól mentes, nem fűti személyes törekvés, és teljes mértékben igaz!
Hogyan tudjuk valóban támogatni a prófétát? Jóval azelőtt, hogy az egyház elnöke lett, Joseph F. Smith elnök ezt a magyarázatot adta: „Azoknak a szenteknek, akik… támogatják az egyház vezetőit, fontos kötelessége, hogy ezt ne csak kezük feltartásával, puszta formaságként, hanem valójában [a tetteikkel] és őszintén tegyék.”2
Jól emlékszem a próféta támogatására véghezvitt legegyedülállóbb tettemre. Orvosdoktorként és szívsebészként az én felelősségem volt nyílt szívműtétet végezni Spencer W. Kimball elnökön 1972-ben, amikor ő a Tizenkét Apostol Kvórumának ügyvezető elnökeként szolgált. Nagyon bonyolult műtétre volt szüksége. Nekem viszont nem volt tapasztalatom egy efféle eljárás elvégzésére egy szívelégtelenséggel küzdő, 77 éves páciens esetében. Nem javasoltam a műtétet, és erről tájékoztattam Kimball elnököt és az Első Elnökséget is. Kimball elnök azonban hittel telve úgy döntött, hogy aláveti magát a műtétnek, csupán azért, mert az Első Elnökség azt javasolta. Ez jól mutatja, mennyire támogatta a vezetőit! A döntése miatt igencsak összerezzentem!
Hála az Úrnak azonban az operáció sikeres volt. Amikor Kimball elnök szíve újra verni kezdett, olyan nagy erővel tette! És abban a pillanatban a Lélek tiszta tanúságot tett számomra arról, hogy ez az ember egy nap az egyház elnöke lesz!3
A folytatást már ismeritek. Csupán 20 hónappal később Kimball elnök az egyház elnöke lett, és sok éven át nyújtott nyílt és bátor vezetést.
Azóta támogattuk az egyház elnökeként Ezra Taft Bensont, Howard W. Huntert, Gordon B. Hinckley-t, most pedig Thomas S. Monsont, akik próféták a szó minden értelmében!
Szeretett fivéreim és nőtestvéreim, ha a visszaállítás elért bármit is, az az volt, hogy szertefoszlatta azt az ősrégi mítoszt, hogy Isten többé már nem beszél a gyermekeivel. Semmi sem áll messzebb az igazságtól. Minden adományozási korszakban egy próféta állt Isten egyházának az élén, Ádám napjaitól kezdve a mai napig.4 A próféták bizonyságot tesznek Jézus Krisztusról – az Ő isteni mivoltáról, valamint földi küldetéséről és szolgálatáról.5 Eme utolsó adományozási korszak prófétájaként tiszteljük Joseph Smith prófétát. És az egyház elnökeként tisztelünk minden férfit, aki azóta követte őt az egyház elnökeként.
Amikor támogatjuk a prófétákat és más vezetőket,6 a közös megegyezés törvényét hívjuk segítségül, mert az Úr ezt mondta: „…senkinek nem adatik meg, hogy elmenjen prédikálni az evangéliumomat, vagy felépíteni az egyházamat, ha nem rendeli el valaki, akinek felhatalmazása van, és az egyház tudja, hogy felhatalmazása van, és szabályosan elrendelték az egyház vezetői.”7
Ez bizonyosságot és hitet ad nekünk, az egyház tagjainak, miközben törekszünk eleget tenni a szentírásbeli felszólításnak, hogy szívleljük meg az Úr hangját,8 amint az szolgái, a próféták hangja révén adatik.9 Az Úr egyházában minden vezető megfelelő felhatalmazás által kerül elhívásra. Egyetlen próféta, vagy ami azt illeti, ebben az egyházban egyetlen más vezető sem hívta el saját magát soha. Egyetlen prófétát sem választottak soha. Az Úr egyértelművé tette ezt, amikor ezt mondta: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket”10. Ti és én soha, semmilyen szinten nem „szavazunk” az egyházi vezetőkre, noha kiváltságunkban áll támogatni őket.
Az Úr útjai különböznek az ember útjaitól. Az ember útjai eltávolítanak másokat a hivatalukból vagy az üzleti életből, amikor megöregszenek vagy valamilyen fogyatékosságuk lesz. De az ember útjai soha nem voltak és soha nem is lesznek az Úr útjai. Az, hogy támogatjuk a prófétákat, személyes elkötelezettséget jelent arra, hogy minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni prófétai üzeneteik támogatására. Támogatásunk eskühöz hasonló jelzése annak, hogy prófétai elhívásukat legitimnek és ránk nézve kötelező érvényűnek ismerjük el.
Huszonhat évvel azelőtt, hogy az egyház elnöke lett, az akkor még elderi címet viselő George Albert Smith ezt mondta: „A kötelezettség, melyet… kezünk felemelésével vállalunk, a legszentebbek egyike. Nem azt jelenti, hogy csendben folytatjuk az utunkat, és elfogadjuk, hogy az Úr prófétája irányítja ezt a munkát, hanem… azt, hogy mögötte fogunk állni, imádkozni fogunk érte, megvédjük a jó hírét, és igyekszünk követni az utasításait, ahogyan az Úr irányításával átadja nekünk azokat…”11
Az élő Isten vezeti az élő egyházát!12 Az Úr kinyilatkoztatja az egyházra vonatkozó akaratát a prófétája számára. Tegnap, miután felkértek minket, hogy támogassuk Thomas S. Monsont az egyház elnökeként, abban a kiváltságban is részünk volt, hogy támogathattuk őt, valamint tanácsosait az Első Elnökségben és a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjait prófétákként, látnokokként és kinyilatkoztatókként. Gondoljatok csak bele! Tizenöt férfit támogatunk Isten prófétáiként! Nekik birtokukban van a papság összes kulcsa, amely valaha is átadatott az embernek ebben az adományozási korszakban.
Tizenöt férfi elhívása a szent apostoli hivatalba nagy védelmet biztosít számunkra az egyház tagjaiként. Miért? Mert e vezetők döntéseinek egyhangúnak kell lenniük.13 El tudjátok képzelni, milyen mértékben kell sugalmaznia a Léleknek 15 embert ahhoz, hogy döntésük egyhangú legyen? E 15 férfi mind különböző tanulmányi és hivatásbeli háttérrel rendelkezik, és sok dologról különbözően vélekednek. Higgyetek nekem! Ez a 15 férfi – ezek a próféták, látnokok és kinyilatkoztatók – tudják, mi az Úr akarata, amikor egységes döntésre jutnak! Elkötelezetten ügyelnek arra, hogy valóban az Úr akarata legyen meg. Az Úr imája mintát ad e 15 férfi mindegyikének, amikor imádkoznak: „Legyen meg a te akaratod úgy a földön, miként az a mennyben van.”14
Az apostoli hivatalt legrégebb óta viselő apostol elnököl.15 A rangidősség e rendszere folytán általában idősebb férfiak jutnak hivatalra az egyház elnökeként.16 Mindez folyamatosságot, kipróbált érettséget, tapasztalatot és hosszas felkészülést biztosít, az Úr irányítása alatt.
Az egyházat ma maga az Úr szervezte meg. Az irányítás egy olyan rendszerét vezette be, amely biztosítja, hogy elegendő létszám és helyettesítési lehetőség álljon rendelkezésre. Ez a rendszer biztosítja a prófétai vezetést még akkor is, ha esetleg az előrehaladott korral járó elkerülhetetlen betegségek vagy gyengeségek merülnek fel.17 Bőven vannak ellensúlyok és óvintézkedések, hogy soha egyetlen ember se tudja tévútra vezetni az egyházat. Állandó képzés alatt állnak az idősebb vezetők, hogy egy nap készen álljanak elfoglalni helyüket a legmagasabb tanácsokban. Megtanulják, hogyan hallják meg az Úr hangját a Lélek suttogásai által.
Amikor első tanácsosként szolgált Ezra Taft Benson elnök mellett, aki akkor már halandó élete vége felé járt, Gordon B. Hinckley elnök ezt mondta:
„Az alapelvek és eljárásmódok, melyeket az Úr felállított egyháza irányítására, minden lehetséges körülménnyel számolnak. Fontos…, hogy ne legyenek kétségek vagy aggályok az egyház irányítását és a prófétai ajándékok gyakorlását illetően, ideértve az egyház ügyei és programjai intézéséhez szükséges sugalmazáshoz és kinyilatkoztatáshoz való jogot, amikor az elnök netán megbetegszik vagy nem képes teljes körűen eleget tenni feladatainak.
Az Első Elnökségnek és a Tizenkét Apostol Tanácsának, akiket elhívtak és elrendeltek a papság kulcsainak viselésére, felhatalmazása és felelőssége az egyház irányítása, szertartásainak kiszolgálása, tanának kifejtése, továbbá gyakorlatainak megalapozása és fenntartása.”
Hinckley elnök így folytatta:
„Amikor az elnök beteg vagy nem képes teljes mértékben eleget tenni a hivatalával járó kötelességeknek, akkor két tanácsosa alkotja az Első Elnökség Kvórumát, és folytatják az elnökség mindennapos teendőinek ellátását. […]
Azonban minden fő irányelvet, eljárást, programot vagy tant az Első Elnökség és a Tizenkettek együttesen vesznek fontolóra, alaposan és imádságos lélekkel.”18
Tavaly, amikor Monson elnök elért az egyház elnökeként végzett szolgálata ötéves mérföldkövéhez, visszatekintett 50 esztendős apostoli szolgálatára, és ezt a kijelentést tette: „A kor idővel mindannyiunktól beszedi a vámot. Csatlakozunk azonban Benjámin királyhoz, aki ezt mondta: »olyan vagyok, mint ti magatok, kiszolgáltatva mindenféle gyengeségnek a testben és az elmében; mégis [ki]választott… és felszentelt atyám…; és megtartott és megőrzött az ő páratlan hatalma, hogy titeket szolgáljalak mindazon hatalommal, elmével és erővel, amit az Úr megadott nekem (Móziás 2:11)«.”
Monson elnök így folytatta: „Minden egészségügyi kihívás ellenére, amely minket érhet, minden gyengeség ellenére a testben vagy az elmében, képességeink legjava szerint szolgálunk. Biztosítalak benneteket afelől, hogy az egyház jó kezekben van. Az Első Elnökség Tanácsa és a [Tizenkét Apostol] Kvóruma számára felállított rendszer biztosít [minket] afelől, hogy mindig jó kezekben lesz, és hogy jöjjön bármi is, nincs okunk aggodalomra vagy félelemre. Szabadítónk, Jézus Krisztus, akit követünk, akinek hódolunk, és akit szolgálunk, mindig ott áll a kormányrúdnál.”19
Monson elnök, köszönjük neked ezeket az igazságokat! És köszönjük neked az egész életeden át nyújtott példás és odaadó szolgálatodat. Hadd adjak hangot az egyház minden tagja nevében szerte a világon egységes és őszinte hálánknak, melyet érted érzünk. Tisztelünk téged! Szeretünk téged! Támogatunk téged, nem csupán felemelt kezünkkel, hanem teljes szívünkkel és minden felajánlott erőfeszítésünkkel. Alázatosan és buzgón mindig „érted imádkozunk, jó prófétánk”20! Jézus Krisztus nevében, ámen.