Segítő kezeket és szíveket keresünk a munka meggyorsításához!
    Footnotes
    Theme

    Segítő kezeket és szíveket keresünk a munka meggyorsításához!

    Linda K. Burton

    Felajánlhatjuk segítő kezünket és a szívünket Mennyei Atyánk csodálatos munkájának meggyorsításához.

    Drága nőtestvéreim! Nagyon szeretünk benneteket! Miközben néztük ezt a gyönyörű filmet, láttátok-e a saját kezeteket kinyúlni valaki felé, hogy segítsetek neki a szövetség ösvényén haladni? Egy elemis kislány jutott eszembe, Brynn, akinek csupán egy keze van, de még ezzel az egy kezével is segítségére van és áldást hoz a családjára és a barátaira – az utolsó napi szentekre és a más vallásúakra egyaránt. Hát nem gyönyörű? Akárcsak ti! Nőtestvérek, felajánlhatjuk segítő kezünket és a szívünket Mennyei Atyánk csodálatos munkájának meggyorsításához!

    Ahogy hithű nővéreink a szentírásokban – mint például Éva, Sára, Mária és sokan mások – tudták, hogy kik ők és mi a céljuk, Brynn is tudja, hogy ő Isten leánya.1 Isten szeretett leányaiként mi is tudhatunk isteni örökségünkről, és a nélkülözhetetlen munkáról, melynek elvégzését ránk bízza.

    A Szabadító azt tanította: „Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti [a tant]…”2 Mit kell tudnunk és tennünk ahhoz, hogy egy napon Vele éljünk majd?3 Megtudhatjuk a gazdag ifjú történetéből, aki megkérdezte Jézust, mit kell tennie, hogy örök életet nyerjen.

    Jézus így felelt: „Ha… be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.”

    A fiatalember megkérdezte, mely parancsolatokat kell betartania. Jézus többre is emlékeztette őt a tízparancsolatból, melyekkel mi is mind tisztában vagyunk.

    Az ifjú így válaszolt: „Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem?”

    Jézus azt mondta: „Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.”4

    Jézus arra hívta őt, hogy vegye ki részét az Ő munkájából, vagyis a tanítványok munkájából. Nekünk is ugyanez a dolgunk. Félre kell tennünk e világ dolgait, ragaszkodnunk kell a szövetségeinkhez,5 valamint Krisztushoz kell jönnünk, és követnünk kell Őt. Ezt teszi egy tanítvány!

    Nos, nőtestvéreim, ne ostorozzuk magunkat azért, mert a Szabadító tökéletességre buzdította a gazdag ifjút. E feljegyzésben a tökéletes szó a görög „teljes” szóból lett fordítva. Miközben igyekszünk mindent megtenni, hogy előbbre jussunk a szövetség ösvényén, egyre teljesebbé és tökéletesebbé válunk ebben az életben.

    Akárcsak a gazdag ifjú Jézus idejében, néha mi is kísértést érzünk, hogy feladjuk és visszaforduljunk, talán mert azt hisszük, hogy egyedül képtelenek vagyunk rá. És ez így is van! Segítség nélkül nem tudjuk megtenni azt a sok nehéz dolgot, melyre megkértek. A segítség Jézus Krisztus engesztelése, a Szentlélek útmutatása és mások segítő keze által érkezik.

    Egy hithű egyedülálló nőtestvér nemrégiben bizonyságát tette arról, hogy az engesztelésből merített erőt ahhoz, hogy segítő kezeivel és készséges szívével fel tudjon nevelni négy kisgyermeket, akiket a rákban elhunyt nővére hagyott maga után. Ez emlékeztetett valamire, amit Neal A. Maxwell elder mondott: „Minden könnyű dolog, melyet az egyháznak el kellett végeznie, el lett végezve. Mostantól jön az izgalmas része, és a tanítványságot érdekes módokon teszik majd próbára.”6 Ebben az adományozási korszakban amiatt küldtek a földre benneteket, akik vagytok és amire felkészítettek titeket! Tekintet nélkül arra, mit próbál majd Sátán ránk erőltetni, hogy kinek gondoljuk magunkat, valódi mivoltunkat tekintve Jézus Krisztus tanítványai vagyunk!

    Mormon egy olyan korban élő, hű tanítvány volt, amikor „minden szív megkeményedett, …és még sohasem volt ilyen nagy gonoszság Lehi gyermekei között”7. Mormon mégis bátran kijelentette: „Íme, én Jézus Krisztusnak, Isten Fiának a tanítványa vagyok.”8

    Hát nem szeretnivaló Mormon? Tudta, hogy ki ő, mi a küldetése, és nem rettent meg az őt körülvevő gonosztól. Sőt, ajándéknak nevezte az elhívását.9

    Gondoljatok csak bele, micsoda áldás, mikor elhívnak, hogy ajándékozzuk meg Urunkat a mindennapi tanítványságunkkal, szóban és tettekben hirdetve, hogy „íme, én Jézus Krisztusnak… a tanítványa vagyok!”

    Szeretem Boyd K. Packer elnök történetét arról a drága nőtestvérről, akit kigúnyoltak, amiért követte a próféta tanácsát, hogy raktározzon élelmiszert. Az, aki bírálta őt, azt mondta, hogy az ínséges időkben a vezetői majd úgyis felkérik, hogy ossza meg másokkal az élelmiszer-tartalékait. Hű tanítványként egyszerű és határozott válasza így szólt: „Legalább majd tudok miből adni.”10

    Szeretem az egyház nőtestvéreit, fiatalokat és idősebbeket egyaránt. Láttam az erőtöket. Láttam a hiteteket. Van mit adnotok, és készek is vagytok odaadni. Mindezt csinnadratta és nézőközönség nélkül, az általatok tisztelt Istenre, nem pedig magatokra vonva a figyelmet, és nem gondolva arra, hogy mi hasznotok lesz ebből.11 Ezt teszi egy tanítvány!

    Nemrégiben találkoztam egy fiatal nővel a Fülöp-szigeteken, akinek a családja kevésbé tevékennyé vált az egyházban, amikor ő még csak 7 éves volt, így hétről hétre egyedül kellett megtennie az egyházi épületig vezető veszélyes utat. Elmondta, hogy 14 évesen eldöntötte, hű marad a szövetségeihez, hogy érdemesen nevelhesse majd jövőbeli családját egy olyan otthonban, melyben „[ott] van a papság szent ereje”12. A legjobb módja annak, hogy megerősítsünk egy otthont – akár jelenlegit, akár leendőt –, ha betartjuk a szövetségeket, az ígéreteket, melyeket egymással és Istennel kötöttünk.

    Ezt teszi egy tanítvány!

    Egy hithű japán nőtestvér és férje a missziónkba látogatott Koreában. Az asszony nem beszélt koreaiul, angolul is csak keveset, de készséges szívvel ajánlotta fel különleges adományait és segítő kezeit az Úr munkájához. Ezt teszi egy tanítvány! Megtanította a misszionáriusainkat egy egyszerű origamit hajtogatni: egy nyitható-csukható szájat. Ekkor felhasználva azt a néhány angol szót, melyet ismert, megtanította a misszionáriusoknak, hogy „nyissák ki a szájukat” az evangélium megosztásához. Feledhetetlen lecke volt ez számukra. És számomra is.

    Képzeljétek csak el egy percre, hogy ti és én, az Ő egyházának további több millió testvérével bátran előre haladunk, hogy megtegyük, amit a tanítványok szoktak: úgy szolgálni és szeretni másokat, mint a Szabadító. Mit jelent számotokra Jézus Krisztus tanítványának lenni?

    Jézus Krisztus több ezer olyan önzetlen tanítványa öltötte már magára a Mormon Segítő Kezek mellényeket és pólókat, akik megragadták a fizikai szolgálatnyújtás lehetőségét. De más módokon is szolgálhatunk elkötelezett tanítványokként. Képzeljétek el velem, hogy milyen lelki hirdetőtáblákat készíthetnénk a szabadítás munkájának meggyorsításához:

    • Segítséget keresünk: szülőket, akik világosságban és igazságban nevelik fel gyermekeiket

    • Segítséget keresünk: gyermekeket, testvéreket, nagybácsikat és nagynéniket, unokatestvéreket, nagyszülőket, valamint igaz barátokat, akik segítő kezet nyújtanak a szövetség ösvényén való haladáshoz

    • Segítséget keresünk: olyanokat, akik hallgatnak a Szentlélek sugalmazásaira, és a kapott benyomások szerint cselekszenek

    • Segítséget keresünk: olyanokat, akik kis és egyszerű módokon mindennap az evangélium szerint élnek

    • Segítséget keresünk: családtörténeti és templomi munkásokat, akik örökre összekötik a családokat

    • Segítséget keresünk: misszionáriusokat és egyháztagokat, akik terjesztik az örömhírt – Jézus Krisztus evangéliumát

    • Segítséget keresünk: megmentőket, akik megtalálják a tévelygőket

    • Segítséget keresünk: szövetségüket megtartó embereket, akik szilárdan kiállnak az igazságért és a jóért

    • Segítséget keresünk: az Úr Jézus Krisztus igaz tanítványait

    Évekkel ezelőtt M. Russell Ballard elder felhívást intézett az egyház nőtestvéreihez, mondván:

    „[Mostantól egészen addig, míg] az Úr újra eljön, neki minden családban, minden egyházközségben, minden közösségben, minden nemzetben szüksége van olyan nőkre, akik erényesen lépnek elő, és szavaikkal, valamint tetteikkel ezt mondják: »Itt vagyok, küldj engem!«

    Kérdésem ez: »Lennél-e egyike ezeknek a nőknek?«”13

    Remélem, mindannyian egy harsogó igennel felelünk! Egy elemis ének szavaival zárom beszédemet:

    Isten szövetséges lányaiként sokat adhatunk;

    Az evangéliumot életünk példájával tanítjuk.

    Arról tanúskodik minden tettünk és szavunk:

    Hogy Krisztusban hiszünk, és Őt szolgáljuk.14

    Igaz tanítványokként felajánlhatjuk készséges szívünket és segítő kezeinket az Ő munkájának meggyorsítására. Az sem számít, ha csak egy kezünk van, mint Brynnek. Nem számít, ha nem vagyunk még tökéletesek és teljesek. Elkötelezett tanítványok vagyunk, akik kinyújtják kezüket, hogy segítsék egymást az úton. Nőtestvériségünk nemzedékeken ível át, visszanyúlva az előttünk járt hithű nőtestvérekig. Nőtestvérekként – és egységben a visszaállított papsági kulcsokkal rendelkező élő prófétákkal, látnokokkal és kinyilatkoztatókkal –, egy emberként, készséges szívvel és kézzel haladhatunk előre tanítványokként és szolgákként, hogy meggyorsítsuk a szabadítás munkáját. Ha így teszünk, olyanná válunk, mint a Szabadító. Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus nevében, ámen.