Jöjj, tarts velünk!
Dieter F. Uchtdorf elnök
második tanácsos az Első Elnökségben
Függetlenül a körülményeitektől, a múltatoktól vagy a bizonyságotok erejétől, van hely számotokra ebben az egyházban.
Volt egyszer egy ember, aki azt álmodta, hogy egy nagy csarnokban áll, ahol egybegyűlt a világ összes vallása. Azt látta, hogy mindegyik vallásban volt sok olyan dolog, amely kívánatosnak és figyelemre méltónak tűnt.
Találkozott egy kedves párral, akik Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát képviselték, és ezt kérdezte tőlük: „Önök mit követelnek meg az egyházuk tagjaitól?”
„Mi semmit – felelték –, az Úr azonban azt kéri, hogy adjuk Neki mindenünket.”
A pár azután beszélt az egyházi elhívásokról, a házi- és látogatótanításról, a teljes idejű missziókról, a heti családi estekről, a templomi munkáról, a jóléti és emberbaráti szolgálatról, illetve a tanítási megbízásokról.
„Fizetnek az embereiknek mindazért, amit elvégeznek?” – kérdezte a férfi.
„Ó, dehogy! – válaszolta a pár. – Önként ajánlják fel az idejüket.”
Majd ezzel folytatták: „Tagjaink félévente egy hétvégén részt vesznek egy 10 órás általános konferencián.”
„Tíz órán keresztül beszédeket hallgatnak? – csodálkozott a férfi. –
És mi a helyzet a heti istentisztelettel? Az milyen hosszú?”
„Három óra, minden vasárnap.”
„Te jó ég! – ámuldozott a férfi. – És az egyháztagok tényleg megteszik mindazt, amit most Önök felsoroltak?”
„Meg, és még sokkal többet is ennél. Még nem is említettük a családtörténetet, a fiatalok táborát, az áhítatokat, a szentírás-tanulmányozást, a vezetőképzéseket, a fiatalok tevékenységeit, a kora reggeli ifjúsági hitoktatást, az egyházi épületek karbantartását, és természetesen ott van még az Úr egészségtörvénye, a havi böjtölés a szegények megsegítésére, valamint a tized.”
A férfi erre így szólt: „Most már tényleg nem értem. Miért akarna bárki is csatlakozni egy ilyen egyházhoz?”
A pár elmosolyodott, és azt mondták: „Azt hittük, már sosem kérdezi meg!”
Miért csatlakozna bárki is egy ilyen egyházhoz?
Egy olyan időben, amikor világszerte oly sok egyház éli meg tagjai számának drasztikus csökkenését, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza – bár sok más egyházzal összehasonlítva kis méretű – az egyik leggyorsabban növekvő egyház a világon. 2013 szeptemberére az egyháznak már több mint 15 millió tagja volt világszerte.
Ennek sok oka van – hadd soroljak fel csupán néhányat.
A Szabadító egyháza
Először is ezt az egyházat maga Jézus Krisztus állította vissza napjainkban. Itt megtalálható a felhatalmazás, hogy az ember az Ő nevében cselekedjen: hogy keresztelést végezzen a bűnök bocsánatára, hogy megadja a Szentlélek ajándékát, valamint hogy pecsételjen a földön és a mennyben.1
Azok, akik csatlakoznak ehhez az egyházhoz, szeretik a Szabadító Jézus Krisztust, és követni kívánják Őt. Örvendeznek abban a tudásban, hogy Isten újra szól az emberiséghez. Amikor szent papsági szertartásokban részesülnek és szövetségeket kötnek Istennel, érezhetik az Ő hatalmát az életükben.2 Amikor belépnek a szent templomba, érzik, hogy az Ő jelenlétében tartózkodnak. Amikor a szent írásokat olvassák3 és Isten prófétáinak tanításai szerint élnek, közelebb kerülnek a Szabadítóhoz, akit annyira szeretnek.
Cselekvő hit
Egy másik ok abban rejlik, hogy az egyház lehetőségeket biztosít a jó cselekedetekre.
Istenben hinni dicséretes, de a legtöbb ember többet szeretne tenni az inspiráló prédikációk meghallgatásánál vagy a mennyei otthonáról való puszta álmodozásnál.4 Szeretnék tettekre váltani a hitüket. Szeretnék felgyűrni az ingujjukat, és kivenni a részüket ebből a nagyszerű ügyből.
És pontosan ez történik, amikor csatlakoznak hozzánk: sok lehetőségük adódik tehetségeiket, könyörületüket és idejüket jótettekre váltani. Mivel nincsen helyi fizetett papság a világszerte megtalálható gyülekezeteinkben, tagjaink maguk végzik a szolgálat munkáját. Sugalmazás által kerülnek elhívásra. Néha önként jelentkezünk – néha pedig „önként” kijelölnek minket. A megbízásokra nem teherként tekintünk, hanem lehetőségként, mely által eleget tehetünk azon örömmel megkötött szövetségeinknek, hogy szolgáljuk Istent és az Ő gyermekeit.
Becsben tartott áldások
A harmadik ok, amiért az emberek csatlakoznak az egyházhoz, az, hogy a tanítványság ösvényének követése becses áldásokhoz vezet.
A keresztelkedésre a tanítványság útjának kezdeteként tekintünk. A Jézus Krisztussal nap mint nap tett utazásunk békességhez és céltudatossághoz vezet ebben az életben, valamint mélységes örömhöz és örök szabaduláshoz az eljövendő világban.
Azok, akik ezen az ösvényen járnak, hithűen elkerülik az élet sok kelepcéjét, bánatát és csalódását.
A lélekben szegények és az őszinte szívűek a tudás nagyszerű kincseire találnak rá itt.
Akik szenvednek vagy gyászolnak, gyógyulásra találnak.
Akik a bűn terhe alatt roskadoznak, megbocsátásra, szabadságra és nyugalomra lelnek.
Néhány szó a távozóknak
Az igazság keresése emberek millióit vezette el Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházához. Vannak azonban néhányan, akik elhagyják az egyházat, amelyet egykor szerettek.
Felmerülhet a kérdés: „Ha olyan csodálatos az evangélium, akkor miért hagyná el bárki is?”
Időnként azt feltételezzük, hogy azért mennek el, mert megbántották őket, vagy lusták, vagy bűnösek. De ez valójában nem ilyen egyszerű. Nincsen egyetlen indok, amely a különféle helyzetekre egyaránt érvényes lenne.
Néhány drága egyháztagunk éveken át küszködik a kérdéssel, hogy maguk mögött hagyják-e az egyházat.
Ebben az egyházban, amely oly nagy becsben tartja az egyéni önrendelkezést, az egyházban, amely egy kérdéseire választ kereső fiatalember révén állíttatott vissza, tiszteletben tartjuk azokat, akik őszintén keresik az igazságot. Ha meg is szakad a szívünk, mikor útjuk eltávolítja őket az egyháztól, amelyet szeretünk, és az igazságtól, amelyre rátaláltunk, tiszteletben tartjuk azon jogukat, hogy saját lelkiismeretük parancsai szerint hódoljanak a Mindenható Istennek, ahogyan mi magunk is igényt tartunk erre a kiváltságra.5
Megválaszolatlan kérdések
Néhányan megválaszolatlan kérdésekkel küszködnek a múltban elhangzott vagy tett dolgokat illetően. Nyíltan elismerjük, hogy egyházunk történetének közel 200 esztendeje alatt – a sugalmazott, tiszteletre méltó, isteni események mellett – elhangzottak és történtek olyan dolgok, amelyek kérdéseket vethetnek fel az emberekben.
Néha egyszerűen azért támadnak kérdések, mert nem áll rendelkezésünkre minden információ, vagy kicsit több türelmet kell gyakorolnunk. Amikor idővel napvilágra kerül a teljes igazság, az olyan dolgok, amelyeknek addig nem láttuk értelmét, megelégedésünkre megoldódnak.
Néha nézeteltérés támad azt illetően, hogy mit jelentenek valójában a „tények”. A kérdés, amely némelyekben kételyt támaszt, alapos vizsgálódás után másokban hitet építhet.
Tökéletlen emberek tévedései
És hogy tökéletesen őszinték legyünk, előfordult már olyan, hogy az egyház tagjai vagy vezetői egyszerűen csak hibáztak. Olyan dolgokat mondtak vagy tettek, amelyek nem állnak összhangban értékeinkkel, tantételeinkkel vagy tanunkkal.
Úgy vélem, az egyház csak akkor lenne tökéletes, ha tökéletes lények irányítanák. Isten tökéletes, és tökéletes az Ő tana is. Ám Isten rajtunk – az Ő tökéletlen gyermekein – keresztül munkálkodik, a tökéletlen emberek pedig olykor hibáznak.
A Mormon könyve címoldalán ezt olvashatjuk: „És most, ha vannak benne hibák, azok emberek tévedései; ne kárhoztassátok tehát Isten dolgait, hogy szeplőtelennek találtathassatok Krisztus ítélőszéke előtt.”6
Ez mindig is így volt és mindig is így lesz egészen a tökéletes napig, amikor Krisztus maga fog majd személyesen uralkodni a földön.
Sajnálatos dolog, hogy néhányan emberi hibák miatt botlottak meg. Ennek ellenére azonban a visszaállított evangélium örökkévaló igazsága, mely jelen van Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában, nem homályosult el, nem lett kevesebb és nem semmisült meg.
Az Úr Jézus Krisztus apostolaként és olyan emberként, aki maga is első kézből látta ezen egyház tanácsait és munkálkodásait, ünnepélyes tanúbizonyságomat teszem arról, hogy az egyházra vagy a tagságára is kiható egyetlen jelentős döntést sem hoznak meg soha anélkül, hogy buzgón ne törekednének Örökkévaló Atyánk sugalmazására, útmutatására és jóváhagyására. Ez Jézus Krisztus egyháza. Isten nem fogja engedni, hogy egyháza lesodródjon kijelölt útvonaláról, ahogyan azt sem, hogy ne töltse be isteni rendeltetését.
Van hely számotokra!
Azoknak, akik eltávolodtak az egyháztól, azt mondom: drága barátaim, még mindig van itt hely számotokra!
Gyertek, és tegyétek hozzá tehetségeiteket, ajándékaitokat és erőtöket a miénkhez! Mindannyian jobbá válunk ennek köszönhetően.
Néhányan azt kérdezhetik: „De mi van a kételyeimmel?”
Természetes, hogy kérdések merülnek fel – az őszinte kutatás makkjából gyakran sarjadt és nőtt hatalmasra a megértés tölgye. Kevés olyan tagja van az egyháznak, akik valamikor ne küszködtek volna komoly vagy érzékeny kérdésekkel. Az egyház egyik célja a hit magjának táplálása és gondozása – még a kétely és a bizonytalanság olykor homokos talajában is. A hit olyan dolgok reménysége, melyek nem láthatók, de igazak.7
Ezért aztán kedves fivéreim és nőtestvéreim – kedves barátaim –, arra kérlek, hogy vonjátok először kétségbe a kételyeiteket, mielőtt kétségbe vonnátok a hiteteket!8 Soha nem szabad hagynunk, hogy a kétség rabul ejtsen és távol tartson bennünket attól az isteni szeretettől, békességtől és ajándékoktól, amelyek az Úr Jézus Krisztusba vetett hit révén adatnak.
Néhányan talán azt mondják: „Egyszerűen nem illek be közétek az egyházba.”
Ha belátnátok a szívünkbe, valószínűleg azt látnátok, hogy jobban beilletek, mint gondolnátok. Meglepve tapasztalnátok, hogy nekünk is hasonló vágyaink, küzdelmeink és reményeink vannak, mint nektek. Hátteretek vagy neveltetésetek másnak tűnhet, mint amit sok utolsó napi szent esetében láttok, de ez akár áldás is lehet. Fivérek és nőtestvérek, drága barátaim, szükségünk van páratlan tehetségeitekre és látásmódotokra! A bolygónkszerte tapasztalható emberi és nemzeti sokszínűség ezen egyház erősségét jelenti.
Néhányan talán azt mondják: „Nem hiszem, hogy meg tudnék felelni a ti normáitoknak.”
Annál több okotok van arra, hogy ide jöjjetek! Az egyház úgy lett megalkotva, hogy táplálja a tökéletlent, a küszködőt és a kimerültet. Olyan emberekkel van tele, akik teljes szívükkel vágynak a parancsolatok betartására, még ha esetleg nem is sajátították el azokat teljes mértékben.
Néhányan talán azt mondják: „Ismerem az egyházatok egyik tagját, aki képmutató. Soha nem csatlakoznék egy olyan egyházhoz, amely hozzá hasonlókat enged a soraiba.”
Ha a meghatározás szerint az a képmutató, aki nem él tökéletesen aszerint, amiben hisz, akkor mindannyian képmutatók vagyunk. Egyikünk sem annyira krisztusi, mint amennyire tudjuk, hogy lennünk kellene. De őszintén vágyunk arra, hogy legyőzzük a hibáinkat és a bűnre való hajlamot. Szívünkből és lelkünkből áhítjuk, hogy jobbá váljunk Jézus Krisztus engesztelésének segítségével.
Ha ezek a ti vágyaitok is, akkor függetlenül a körülményeitektől, a múltatoktól vagy bizonyságotok erejétől, van hely számotokra ebben az egyházban. Jöjjetek, tartsatok velünk!
Jöjjetek, tartsatok velünk!
Emberi tökéletlenségeink ellenére bizonyos vagyok abban, hogy ezen egyház tagjai között találhatók sokan a legnemesebb lelkek közül, akik e világon élnek. Jézus Krisztus Egyháza magához vonzza a kedveseket és a gondoskodókat, a becsületeseket és az iparkodókat.
Ha arra számítotok, hogy tökéletes embereket találtok itt, akkor csalódni fogtok. Ha azonban Krisztus tiszta tanát keresitek, Isten igéjét, amely „meggyógyítja a sebzett lelket”9, valamint a Szentlélek megszentelő hatását, akkor mindezt megtaláljátok itt. A sorvadó hit korában – ebben a korban, amikor oly sokan érzik magukat eltávolodva a menny ölelő karjától – olyan népet fogtok találni itt, akik hőn vágynak Szabadítójuk megismerésére és közelségére azáltal, hogy szolgálják Istent és felebarátaikat, mint ti. Jöjjetek, tartsatok velünk!
„Vajjon ti is el akartok-é menni?”
Eszembe ötlik a Szabadító életének azon időszaka, amikor sokan elpártoltak tőle.10 Jézus ezt kérdezte tizenkét tanítványától:
„Vajjon ti is el akartok-é menni?
Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.”11
Vannak alkalmak, amikor nekünk is választ kell adnunk ugyanerre a kérdésre. Vajon mi is el akarunk-e menni? Vagy Péterhez hasonlóan mi is erősen kapaszkodunk az örök életnek beszédébe?
Ha igazságot, megértést és a hit tettre váltásának módját keresitek, ha olyan helyet kerestek, ahova tartozhattok: Jöjjetek, tartsatok velünk!
Ha elhagytátok a hitet, melyet egykoron megragadtatok: Jöjjetek vissza! Tartsatok velünk!
Ha kísértést éreztek, hogy feladjátok: Maradjatok még egy kicsit! Van itt hely számotokra!
Könyörgök mindazoknak, akik hallják vagy olvassák e szavakat: Jöjjetek, tartsatok velünk! Jöjjetek, hallgassatok a gyengéd Krisztus hívó szavára! Vegyétek fel a kereszteteket és kövessétek Őt!12
Jöjjetek, tartsatok velünk! Mert itt rátaláltok arra, ami felbecsülhetetlen értékkel bír.
Tanúbizonyságomat teszem arról, hogy itt megtaláljátok az örök élet szavait, az áldott megváltás ígéretét, valamint a békességhez és boldogsághoz vezető ösvényt.
Buzgón imádkozom azért, hogy az igazság utáni kutatásotok elültesse szívetekben a vágyat, hogy jöjjetek és velünk tartsatok. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.