Hazafelé vezető csodálatos utazásotok
    Footnotes

    Hazafelé vezető csodálatos utazásotok

    Amikor örömmel használjátok a térképet, amelyet szerető Atyátok biztosított számotokra az utazáshoz, akkor szent helyekre fog elvezetni benneteket, és el fogjátok érni mennyei lehetőségeiteket.

    Abban a megtiszteltetésben van részünk ma este, hogy velünk lehet szeretett prófétánk, Thomas S. Monson elnök. Elnök úr, mindig imádkozunk érted!

    Drága nőtestvéreim, köszönjük nektek a zenét és a megszólaltatott igét. Inspirálók és igen időszerűek voltak a húsvét kapcsán, amelyet ezen a héten ünnepelünk.

    Nagy öröm itt lenni mindannyiótokkal, drága fiatal nőtestvérekkel, az édesanyáitokkal és csodálatos vezetőitekkel együtt! Sugárzik a lelketek és ragadós a mosolyotok. Bizonyos, hogy az Úr gondot visel rátok, és szeretettel tekint le most a mennyből.

    Zwickauban nőttem fel, az egykori Kelet-Németországban. Tizenegy éves lehettem, amikor édesapámat fokozott megfigyelés alá vetették politikai meggyőződései miatt, és szüleim úgy érezték, biztonságunk érdekében nem maradt más választásunk, mint hogy Nyugat-Németországba meneküljünk. Úgy határoztak, az lesz a legbiztonságosabb, ha különböző időpontokban indulunk, és különféle utakon megyünk nyugatra, minden javunkat hátrahagyva.

    Mivel édesapámat fenyegette a legnagyobb veszély, a leggyorsabb úton távozott, Berlinen keresztül. Bátyáim észak felé indultak, aztán külön utakon jutottak el nyugatra. A nővérem – aki annyi idős volt, mint sokatok itt –, Helga Fassmann, a Fiatal Nők tanítója és mások kíséretében vonatra szállt, amely egy kis szakaszon áthaladt Nyugat-Németországon. Lefizették az egyik kalauzt, hogy nyissa ki nekik az egyik ajtót, és miután a vonat áthaladt a nyugat-német határon, leugrottak a mozgó vonatról a szabadság földjére. Hogy csodáltam a nővéremet a bátorságáért!

    Én voltam a legkisebb gyerek, és édesanyám úgy döntött, hogy mi gyalog fogunk átkelni a két ország között húzódó hegyvonulaton. Emlékszem, csomagolt uzsonnát, mintha csak kirándulni vagy piknikezni mennénk a hegyekbe.

    Vonattal mentünk, ameddig csak tudtunk, aztán pedig hosszú órákon át gyalogoltunk, egyre közelebb és közelebb jutva a nyugat-német határhoz. A határokat szigorú ellenőrzés alatt tartották, de volt térképünk, és tudtuk, mikor és hol lehet majd biztonságosan átkelni. Éreztem édesanyám aggodalmát. Feszülten fürkészte a tájat, hogy vajon követnek-e minket. Úgy tűnt, hogy lábai és térdei minden lépéssel egyre gyengülnek. Segítettem cipelni az élelemmel, életbevágó fontosságú dokumentumokkal és családi fényképekkel megpakolt nehéz táskáját, miközben megmásztuk az utolsó, hosszan elnyúló hegyet. Azt gondolta, hogy most már biztosan átjutottunk a határon. Amikor úgy érezte, hogy végre biztonságban vagyunk, leültünk és nekiláttunk az uzsonnának. Biztos vagyok benne, hogy aznap első alkalommal végre felszabadultabban lélegzett.

    Csak ekkor vettük észre a határt jelző táblát. A távolban állt előttünk! A határ rossz oldalán álltunk neki piknikezni! Még mindig Kelet-Németországban voltunk!

    Bármikor felbukkanhattak a határőrök!

    Édesanyám pánikszerűen összepakolta a pikniket, és amilyen gyorsan csak tudtunk, felsiettünk a hegyre. Ez alkalommal nem mertünk megállni egészen addig, amíg biztosan nem tudtuk, hogy a határ túloldalán vagyunk.

    Annak ellenére, hogy családunk minden tagja nagyon különböző útvonalon ment, és igen eltérő nehézségeket tapasztalt az út során, végül mindannyian megérkeztünk a biztonságba. Családunk végre ismét együtt volt! Milyen csodálatos volt az a nap!

    Utazás-történetek

    Amit elmeséltem nektek, egy számomra nagy becsben álló utazás élménye. Ahogy most visszatekintek az életemre, több efféle „utazást” is látok, amelyekre különböző időkben került sor. Nem mindegyik járt hegyláncokon vagy politikai határokon való átkeléssel – néhány inkább a megpróbáltatások legyőzéséről vagy a lelkiségben való növekedésről szólt. De mind utazások voltak. Úgy vélem, minden élet egyedi „utazás-történetek” gyűjteménye.

    Bizonyos vagyok abban, hogy tudjátok, minden kulturális hagyomány bővelkedik utazás-történetekben. Például biztosan ismeritek Dorothy és Toto nevű kutyája utazását az Óz, a csodák csodájában. Dorothyt és Totót elragadja egy forgószél, és Óz birodalmába repíti, ahol Dorothy rátalál a sárgaköves útra, amely azt az utat jelzi, amelyen végül hazatér.

    Aztán ott van Charles Dickens Ebenezer Scrooge nevű alakja, akinek az utazása nem térbeli, hanem időbeli. Az utazása a saját szívében zajlik, és segít neki megérteni, miért vált azzá, akivé vált, és meglátni, hogy mi fog történni vele, ha tovább halad önzése és hálátlansága útján.1

    A kínai irodalom egyik klasszikusa a Nyugati utazás című regény. A 16. században íródott mű gyönyörűen meséli el egy szerzetes kalandtörténetét és zarándoklatát, aki négy barátságos szereplő segítségével a lelki megvilágosodás útján jár.

    És természetesen ott van még Zsákos Bilbó is, a kicsiny, szerény hobbit, aki sokkal jobban szeretett volna otthon maradni és megenni a levesét. De miután valaki bekopogott az ajtaján, követte a nagy ismeretlen hívását, és kilépett a világba egy mágus és egy csapat törpe kíséretében, hogy teljesítse veszélyes, ám életbevágóan fontos küldetését.2

    Egy egyetemes történet

    Vajon nem azért szeretjük annyira ezeket az utazás-történeteket, mert magunkra ismerünk az utazók személyében? Sikereik és kudarcaik segíthetnek nekünk rálelni a saját utunkra az életben. A videó, amelyet az imént láttunk, szintén egy gyönyörű utazás történetét mesélte el. Talán egy olyan utazásra is emlékeztetnek minket, amelynek mindannyiunk számára ismerősen kell csengenie – egy olyan utazás-történetre, amelyben mindannyian fontos szerepet játszunk.

    Ez a történet nagyon régen kezdődik, még mielőtt a Föld a pályájára állt, mielőtt a Nap az űr hidegébe nyújtotta tüzes karjait, mielőtt kis és nagy teremtmények népesítették volna be földünket. E történet kezdetén egy távoli, gyönyörű helyen éltetek.

    Nem tudunk sok mindent az e halandóság előtti élet részleteiről, de azért van némi tudásunk róla. Mennyei Atyánk kinyilatkoztatta számunkra, hogy ki Ő, kik vagyunk mi, és kikké válhatunk.

    Ebben az első állapotunkban tökéletes bizonyossággal tudtátok, hogy Isten létezik, mivel hallottátok és láttátok Őt. Ismertétek Jézus Krisztust, aki később majd az Isten Báránya lesz. Hittetek Benne. És tudtátok, hogy rendeltetésetek nem az, hogy halandóság előtti otthonotok biztonságában maradjatok. Bármennyire szerettétek is azt az örökkévaló világot, tudtátok, hogy útnak akartok és kell is indulni. Tudtátok, hogy el kell távoznotok Atyátok karjából, át kell haladnotok a feledés fátyolán, halandó testet kell kapnotok, valamint meg kell tanulnotok és tapasztalnotok olyan dolgokat, amelyek remélhetőleg segíteni fognak hasonlóbbá válnotok Atyátokhoz a mennyben, és visszatérnetek az Ő színe elé.

    Azon a szent helyen, körülvéve azoktól, akiket ismertetek és szerettetek, bizonyára ajkatokon és szívetekben volt ez a kérdés: „Vajon visszatérek-e biztonságban mennyei otthonomba?”

    Oly sok dolog lesz, amit nem ti irányítotok! A halandó élet olykor nehéz lesz, telve váratlan kanyarokkal az úton: betegséggel, szívfájdalommal, balesettel, nézeteltéréssel.

    Előző létezésetek emléke nélkül – anélkül, hogy emlékeznétek, hogy egykor Mennyei Atyátokkal életetek – vajon képesek lesztek-e felismerni az Ő hangját a halandó élet mindenféle zaja és figyelemelterelő tényezője közepette?

    Az előttetek álló út olyan hosszúnak és bizonytalannak látszott – annyira veszélyekkel telinek!

    Nem lesz könnyű, de tudtátok, hogy megér majd minden erőfeszítést.

    Ott álltatok hát az örökkévalóság peremén, kimondhatatlan izgalommal és reménnyel tekintve előre – és úgy képzelem, egy jó adag aggodalommal és félelemmel is.

    Tudtátok, hogy Isten végül igazságos lesz – hogy jósága diadalmaskodni fog. Részt vettetek a nagy mennyei tanácsokban, és tudtátok, hogy Szabadítótok és Megváltótok, Jézus Krisztus majd utat készít számotokra, hogy megtisztulhassatok a bűntől és megmenekülhessetek a fizikai haláltól. Hittetek abban, hogy végül örvendezni fogtok és hangotok a mennyei kórussal fog dicséretet zengeni az Ő szent nevének.

    Így aztán mély lélegzetet vettetek…

    Nagyot léptetek előre…

    És most itt vagytok!

    Mindannyian megkezdtétek a saját csodálatos utazásotokat vissza a mennyei otthonotokba!

    Térképetek

    Most, hogy itt vagytok a földön, bölcsen teszitek, ha felteszitek magatoknak a kérdést: hogyan halad az utazásotok? A helyes úton jártok? Azzá váltok-e, akivé szántak, és akivé válni akartatok? Olyan döntéseket hoztok-e, amelyek segíteni fognak, hogy visszatérjetek Mennyei Atyátokhoz?

    Atyátok nem azért küldött erre az utazásra, hogy céltalanul, egyedül bolyongjatok. Azt akarja, hogy hazajöjjetek Hozzá. Szerető szülőket és hithű egyházi vezetőket adott nektek, egy olyan térképpel együtt, amely jól ábrázolja a terepet és feltünteti a veszélyeket. A térkép megmutatja nektek, hol találhattok békességet és boldogságot, és segíteni fog megterveznetek a hazavezető utatokat.

    Nos, hol találhatjátok ezt a térképet?

    • A szent írásokban.

    • A próféták és apostolok szavaiban.

    • És a Szentlélektől jövő személyes kinyilatkoztatásban.

    Ez a térkép nem más, mint Jézus Krisztus evangéliuma, az örömhír, Krisztus tanítványának örömteli útja. A parancsolatokat és példát jelenti, amelyeket Szószólónktól és Tanácsadónktól kaptunk, aki ismeri az utat, hiszen Ő maga az út.3

    Természetesen a térkép puszta birtoklása mit sem ér, ha nem tanulmányozzuk – ha nem használjuk életünk navigálására. Felkérlek benneteket, hogy tegyétek elsődlegesen fontossá Isten szavának tanulmányozását és alkalmazását! Nyissátok meg szíveteket a Szentlélek előtt, hogy utat tudjon mutatni nektek az életen át vezető utazásotok során.

    Térképetek tele van bátorító és tanító üzenetekkel Mennyei Atyátoktól és Fiától, Jézus Krisztustól. Ma szeretnék megosztani veletek hármat ezen üzenetek közül, amelyek segíteni fognak abban, hogy sikeresen járjatok a mennyei otthonotok felé vezető utatokon.

    Az első üzenet a következő: „[N]e féljetek, mert én, az Úr, veletek vagyok”4.

    Nem vagytok egyedül ezen az úton. Mennyei Atyátok ismer benneteket. Még ha senki más nem is hallgat meg titeket, Ő igen. Amikor örvendeztek az igazlelkűségben, Ő együtt örül veletek. Amikor megpróbáltatások vesznek körül, Ő együtt bánkódik veletek.

    Mennyei Atyátok irántatok érzett törődése nem függ attól, hogy mennyire vagytok gazdagok vagy szépek vagy egészségesek vagy okosak. Nem úgy lát benneteket, ahogyan a világ – Ő látja, kik vagytok valójában. Ő a szívetekbe tekint.5 És szeret titeket,6 mert az Ő gyermekei vagytok.

    Drága nőtestvéreim, teljes szívetekből keressétek az Urat, és meg fogjátok találni.7

    Állítom nektek, hogy nem vagytok egyedül!

    Most pedig egy pillanatra nézzétek meg, hogy kik vesznek körül titeket. Néhányan talán a vezetőitek, barátaitok vagy családtagjaitok. Másokkal talán még soha nem találkoztatok. Mindazonáltal mindenki, akit láttok – akár ezen a gyűlésen, akár bárhol máshol, ma, vagy bármikor máskor –, mindenki bátran kiállt a halandóság előtti világban. Az a szerény és átlagos külsejű ember, aki mellettetek ül, talán egyike volt azon nagyszerű alakoknak, akiket szerettetek és csodáltatok a lelkek világában. Lehet, hogy ti magatok is ilyen példaképek voltatok!

    Egy dologban biztosak lehettek: minden ember, akit láttok, a családotok tagja, mindegy, milyen a bőre színe, a vallása, a politikai nézete, a testfelépítése vagy a külseje. A fiatal nőnek, akire tekintetek, ugyanaz a Mennyei Atyja, mint nektek, és hozzátok hasonlóan ő is hátrahagyta Atyja szerető közelségét, alig várva, hogy eljöjjön erre a földre, hogy egy nap majd visszatérhessen Hozzá.

    Lehet azonban, hogy néha magányosnak érzi magát, ahogyan időnként talán ti is. Az is lehet, hogy olykor megfeledkezik utazása céljáról. Kérlek, szavaitokkal és tetteitekkel emlékeztessétek őt arra, hogy nincs egyedül! Azért vagyunk itt, hogy segítsük egymást.

    Az élet nehéz lehet, és időnként olyannyira megkeményíti a szívet, hogy néhány ember látszólag megközelíthetetlenné válik. Néhányakat talán harag tölt el. Mások esetleg gúnnyal és csúfolódással tekintenek azokra, akik hisznek egy szerető Istenben. De emlékezzetek erre: ők talán már elfelejtették, de egykor ők is arra vágytak, hogy majd visszatérjenek Mennyei Atyjukhoz.

    Nem a ti feladatotok bárki megtérítése. Az a Szentlélek dolga. A ti dolgotok csak annyi, hogy megosszátok hitelveiteket, és ne féljetek. Legyetek barátságosak mindenkivel, de ne adjátok lejjebb a normáitokat. Legyetek hűek meggyőződéseitekhez és hitetekhez. Húzzátok ki magatokat, mert Isten leányai vagytok, aki mellettetek áll!

    A második üzenet így hangzik: „[S]zeressétek egymást, a miképen én szerettelek titeket.”8

    Eltűnődtetek már valaha azon, hogy milyen nyelvet beszéltünk mindannyian, amikor Isten jelenlétében éltünk? Én határozottan úgy vélem, hogy a német volt az, bár igazán senki sem tudhatja biztosan. Azt azonban tudom, hogy a halandóság előtti életünkben első kézből, lelkünk Atyjától megtanultunk egy egyetemes nyelvet – egy olyan nyelvet, amely képes legyőzni minden érzelmi, fizikai és lelki korlátot.

    Ez a nyelv pedig Jézus Krisztus tiszta szeretete.

    Ez a világ legerőteljesebb nyelve.

    Krisztus szeretete nem színlelt szeretet. Nem az üdvözlőlapokon megjelenő szeretet. Nem az a szeretet, amelyet a popzene és a sikerfilmek dicsőítenek.

    Ez a szeretet valódi változást idéz elő jellemünkben. Képes áthatolni a gyűlöleten és eloszlatni az irigységet. Képes gyógyírt nyújtani a neheztelésre és eloltani a keserűség lángjait. Csodákat művelhet.

    A szeretet e nyelvéből Isten jelenlétében, lelkekként „részesült[ünk] első oktatásu[n]kban”9, itt a földön pedig lehetőségünk van gyakorolni és folyékonyan elsajátítani. Megtudhatjátok, hogy a szeretet e nyelvét tanuljátok-e, ha megvizsgáljátok, mi motiválja gondolataitokat és tetteiteket.

    Ha gondolataitok elsősorban arra összpontosítanak, hogy a dolgok miként fognak a javatokra válni, akkor motivációtok talán önző és sekélyes. Nem ez az a nyelv, amelyet el szeretnétek sajátítani.

    Ha azonban gondolataitok és viselkedésetek elsősorban Isten és mások szolgálatára összpontosítanak – amikor igazán arra vágytok, hogy megáldjátok és felemeljétek a körülöttetek lévőket –, akkor Krisztus tiszta szeretetének hatalma munkálkodhat szívetekben és életetekben. Ez az a nyelv, amelyet el szeretnétek sajátítani.

    Ha már folyékonyan beszélitek, és ezt használjátok a másokkal való kommunikációtokban, akkor az emberek észrevesznek majd bennetek valamit, ami felébreszti rég elveszett vágyukat, hogy megkeressék a mennyei otthonukba visszavezető utat. Elvégre a szeretet nyelve az ő valódi anyanyelvük is.

    Ez a mély és maradandó hatás olyan nyelv, amely a lélek belsejéig hatol. A megértés nyelve ez, a szolgálaté, mások felemeléséé, vigasztalásáé, és az örvendezésé.

    Tanuljátok meg Krisztus szeretetének egyetemes nyelvét!

    A harmadik üzenet pedig így szól: „[B]ízzatok”10 és örvendezzetek!

    Néha türelmetlenné válunk az utunkon, nem igaz? 12 évesen talán azt kívánjuk, bárcsak már 14 évesek lennénk. 14 évesen pedig esetleg azt, hogy bárcsak már 18 évesek lennénk. 18 évesen aztán meglehet, hogy azt kívánjuk, bárcsak újra 12 évesek lennénk, hogy mindent újra kezdhessünk.

    Mindig lesz mi miatt panaszkodni, lesznek dolgok, amelyek – úgy tűnik – nem mennek jól. Élhettek azzal az érzéssel, hogy szomorúak, magányosak, meg nem értettek vagy kiközösítettek vagytok. De ez nem az az út, amelyben reménykedtetek, és nem is az, amelyre Mennyei Atyátok elküldött benneteket. Ne feledjétek: ti valóban Isten lányai vagytok!

    Ezt szem előtt tartva arra kérlek benneteket, járjatok magabiztosan és örvendezve. Igen, az úton vannak buckák és elterelések, sőt, még veszélyek is. De ne ezekre összpontosítsatok! Utazásotok minden lépésében keressétek azt a boldogságot, amelyet Mennyei Atyátok előkészített számotokra. A boldogság a végcél, ugyanakkor az ösvény is. Az Úr „békességet [ígér] ebben a világban és örök életet az eljövendő világban”11. Ezért parancsolja nekünk azt, hogy bízzunk és örvendezzünk.

    Amikor örömmel használjátok a térképet, amelyet szerető Atyátok biztosított számotokra az utazáshoz, akkor szent helyekre fog elvezetni benneteket, és el fogjátok érni mennyei lehetőségeiteket. Isten olyan leányaivá fogtok válni, akivé válni reméltetek.

    Drága nőtestvérek, drága fiatal nők az egyházban, drága ifjú barátaim, az Úr apostolaként megáldalak benneteket, hogy képesek legyetek rálelni utatokra ezen a hazafelé vezető utazáson, valamint hogy inspirációként szolgáljatok útitársaitok számára. Ígéretem és imám továbbá az, hogy amikor tisztelitek és hűen betartjátok Jézus Krisztus evangéliumának szövetségeit, tantételeit és értékeit, akkor Mennyei Atyátok ott fog várni benneteket utazásotok végén. Karjába zár majd titeket, ti pedig egyszer s mindenkorra tudni fogjátok, hogy biztonságban hazaértetek. Jézus Krisztus nevében, ámen.