Amikor megmentesz egy lányt, nemzedékeket mentesz meg
    Footnotes

    Amikor megmentesz egy lányt, nemzedékeket mentesz meg

    Erényes életetek meg fogja áldani az őseiteket, a mostani családotokat, és a jövőbeli családtagjaitokat is.

    Megtiszteltetés, hogy szólhatok az egyház bátor fiatal nőihez. Látjuk, hogyan haladtok előre azon az úton, melyen a szövetségeiket tisztelők járnak, és tudjuk, hogy erényes életetek meg fogja áldani az őseiteket, a mostani családotokat, és a jövőbeli családtagjaitokat is, hiszen ahogy Gordon B. Hinckley elnök kijelentette: „Amikor megmentetek egy lányt, nemzedékeket mentetek meg.”1

    Szövetségkövető utatok akkor kezdődött, amikor megkeresztelkedtetek és elnyertétek a Szentlélek ajándékát, és folytatódik hetente az úrvacsorai gyűlésen, azon a szent helyen, ahol megújítjátok a keresztelési szövetségeteket. Most van itt az ideje annak, hogy felkészüljetek a templomi szövetségek megkötésére. „A szent templomokban elérhető szent szertartások és szövetségek lehetővé teszik [számunkra], hogy visszatér[jünk] Isten jelenlétébe, a család[jaink] számára pedig, hogy az örökkévalóságra egyesüljenek.”2

    Álljatok szent helyeken az őseitekért! „Minden emberi lény, aki erre a földre jön, szülők nemzedékeitől származik. Természetes vágy él bennünk az őseinkkel való összeköttetésre.”3 Miközben részt vesztek a családtörténeti és templomi munkában, összefonjátok életeteket az őseitek életével azáltal, hogy biztosítjátok számukra a szabadító szertartásokat.

    Álljatok szent helyeken magatokért és közvetlen családotokért! Igazlelkű példátok hatalmas öröm forrása lesz, családi körülményeitektől függetlenül. Igazlelkű választásaitok pedig érdemessé tesznek titeket arra, hogy szent szövetségeket kössetek és tartsatok be, melyek örökre összekötik a családotokat.

    Álljatok szent helyeken a jövőbeli családotokért! Kötelezzétek el magatokat, hogy a templomban, a szent papság által lesztek összepecsételve a férjetekkel, amikor megkezditek közös életeteket örökkévaló családi egységként. Gyermekeitek megáldatnak az igazsággal, amint erényes példátokkal és rendíthetetlen bizonyságotokkal átszövitek az életüket, és utat mutattok nekik a szövetség ösvényén.

    Nemrég szemtanúja lehettem eme örökkévaló tantételeknek az Ifjúsági Nemzetközi Művészeti Versenyen. Megan Warner Taylor modern megközelítéssel, digitális fénykép-összeállítással mutatta be Krisztus példázatát a tíz szűzről.4 Találkoztam Megannel, aki magyarázatában a tizedik szüzet az erény és a hit fiatal nőjeként ábrázolta, aki felkészült a szent templomi szövetségek megkötésére és betartására. Az összes bölcs szűzhöz hasonlóan egyéni felkészültsége abban rejlett, hogy megtöltötte lámpását olajjal, cseppenként, a következetes, igazlelkű élete által. Feltűnt a szűz hajában lévő gyönyörű fonat. Megan elmagyarázta, hogy a hajfonat azt jelképezi, hogy e fiatal nő erényes élete megszámlálhatatlan nemzedék életét fogja átszőni. A fonat egyik ága az ősei iránti szeretetét és tiszteletét, a második ága a jelenlegi családjára gyakorolt igazlelkű befolyását, a harmadik ága pedig felkészült életének az eljövendő nemzedékek életébe való fonódását jelképezte.

    Találkoztam egy másik fiatal nővel, akinek korai lelki felkészülése számos nemzedék életét szőtte át igazlelkűséggel.

    Egy gyönyörű szeptemberi délutánon a férjemmel épp arra vártunk, hogy a templomban részt vehessünk egy szertartáson, amikor egy barátunk, Chris lépett be a szobába. Nagyon örültünk, hogy láthatjuk ezt a fiatalembert, aki nemrég tért vissza oroszországi missziójáról.

    A szertartás kezdete előtt egy bájos fiatal nő ült le mellém. Az arca ragyogott, mosolygott, és az egész lénye csak úgy tündökölt. Szerettem volna megismerni, ezért csendben bemutatkoztam neki. Visszasúgta, hogy Kate-nek hívják, a vezetéknevéről pedig felismertem, hogy annak a családnak a tagja, melyet még Michiganből ismertem, amikor ott élt a családom. Kate az ő felnőtt lányuk volt, aki öt héttel korábban tért vissza a Németországban szolgált missziójából.

    A szertartás alatt a következő gondolat fészkelte be magát a fejembe: „Mutasd be Kate-et Chrisnek.” Elhessegettem a sugalmazást, gondolván: „Mégis mikor, hol, hogyan?” Mielőtt elhagytuk volna a templomot, Chris odajött hozzánk elköszönni, én pedig megragadtam az alkalmat. Odahívtam Kate-et és ezt suttogtam: „Ti két erényes fiatal vagytok, akiknek ismerniük kell egymást.” Megelégedéssel hagytam el a templomot, tudván, hogy követtem a sugalmazást.

    Hazafelé a férjemmel felidéztük, milyen kihívásokkal kellett Kate családjának megküzdenie. Azóta jobban megismertem Kate-et, és ő segített megértenem, mi rejlik ama örömteli kisugárzás mögött, melyet aznap a templomban éreztem rajta.

    Kate mindig is a szövetség ösvényén próbált maradni azáltal, hogy szent helyeket keresett. Olyan otthonban nevelkedett, ahol a családi estek, közös imák és szentírás-tanulmányozások szent hellyé tették az otthonukat. Már gyermekkorában tanult a templomról, és az „Oly gyönyörű a templom” című dalt előszeretettel énekelték a családi esteken.5 Kislányként látta a szülei példáját, akik szent helyet kerestek, amikor hétvégén mozi vagy vacsora helyett templomba mentek kettesben.

    Nagyon szerette az édesapját, aki papsági felhatalmazását használva segített neki megkötni első szövetségét, a keresztséget. Ezután kézrátétel által elnyerte a Szentlelket. Kate ezt mondta: „Nagyon vártam, hogy megkapjam a Szentlelket. Tudtam, hogy segíteni fog az örök élet felé vezető ösvényen maradnom.”

    Kate élete áldottan és boldogan folytatódott tovább. 14 évesen elkezdte a gimnáziumot, és nagyon szerette az ifjúsági hitoktatást – egy újabb szent helyet, ahol az evangéliumról tanulhatott. Egy nap a hitoktatója a megpróbáltatásokról beszélt, és elmondta, hogy bizonyosan mindenkinek része lesz bennük. Ekkor Kate ezt gondolta: „Én nem szeretnék megpróbáltatásokat; nem szeretném ezt hallani.”

    Csupán néhány héttel később történt, hogy az édesapja rendkívül betegen ébredt húsvét vasárnap. Kate ezt mondta: „Az édesapám nagyon egészséges ember volt; maratonokat futott. Édesanyámat annyira megrémítette a betegségének súlyossága, hogy azonnal kórházba vitte. 36 órán belül olyan súlyos agyvérzést kapott, hogy testi funkcióinak nagy része leállt. Mindössze pislogni tudott, a teste többi része nem működött. Emlékszem, amikor megláttam, ezt gondoltam: »Jaj, ne! Hát mégis megtörtént. Igaza volt a hitoktatómnak. Engem is ér megpróbáltatás.«” Néhány nappal később Kate édesapja elhunyt.

    Kate így folytatta: „Nagyon nehéz volt. Senki nem akarja elveszíteni a hősét. Tudtam, hogy erre az élményre vagy ugródeszkaként tekintek a növekedéshez, vagy hagyom, hogy úttorlasszá váljon. Nem akartam, hogy elrontsa az életemet, hiszen csupán 14 éves voltam. Megpróbáltam olyan közel maradni az Úrhoz, amennyire lehetséges. Sokat olvastam a szentírásokat. Alma 40. fejezete megerősített, hogy a feltámadás valóságos, és Krisztus engesztelésén keresztül újra együtt lehetek majd az édesapámmal. Sokat imádkoztam. Olyan gyakran írtam a naplómba, amilyen gyakran csak tudtam. Ébren tartottam a bizonyságomat azáltal, hogy leírtam. Minden héten elmentem istentiszteletre és Fiatal Nők gyűlésre. Jó barátokkal vettem körbe magam. Közel maradtam a törődő rokonaimhoz, különösen az édesanyámhoz, aki horgonya volt a családunknak. Papsági áldásokat kértem a nagyapámtól és más papságviselőktől.”

    E következetes döntések, csakúgy mint a bölcs szűz esetében, olajat csepegtettek Kate lámpásába. Ösztönzőleg hatott rá azon vágya, hogy újra az édesapjával lehessen. Kate tudta, hogy az édesapja látja, milyen döntéseket hoz, és nem akart csalódást okozni neki. Örökkévaló kapcsolatra vágyott vele, és megértette, hogy ha a szövetség ösvényén marad, akkor élete szorosan egybefonódik az övével.

    A megpróbáltatásoknak azonban itt nem lett vége. Amikor Kate 21 éves lett és benyújtotta a missziós papírjait, édesanyjánál rákot diagnosztizáltak. Kate-nek fontos döntést kellett hoznia az életében. Vajon maradjon otthon és támogassa az édesanyját, vagy menjen misszióba? Édesanyja kapott egy papsági áldást azzal az ígérettel, hogy túl fogja élni a betegséget. A megnyugtató áldás után Kate hittel haladt tovább, és folytatta a felkészülést a missziós szolgálatra.

    Ezt mondta: „Olyan volt, mintha a sötétbe lépnék előre, ám a misszióm alatt végül felragyogott a világosság is, amikor hírt kaptam, hogy az édesanyám áldása beteljesedett. Nagyon hálás voltam, hogy nem halasztottam el az Úr szolgálatát. Könnyű megtorpanni a nehézségek idején, nem igazán akarván előrelépni, de ha első helyre helyezzük az Urat, a megpróbáltatások gyönyörű áldásokhoz vezethetnek. Képesek vagyunk meglátni a kezét, és csodáknak lehetünk tanúi.” Kate megtapasztalta Thomas S. Monson elnök szavainak igazságát: „Legnagyobb lehetőségeink a legsúlyosabb nehézségek idején adatnak.”6

    Kate-nek azért volt ekkora hite, mert értette a szabadítás tervét. Tudta, hogy már éltünk korábban, hogy a földi élet a próbatétel ideje, és hogy újra élni fogunk. Hitte, hogy édesanyja áldott lesz, de az édesapjával kapcsolatos élményéből azt is tudta, hogy ha édesanyja el is hunyna, minden rendben lenne. Ezt mondta: „Nem csupán túléltem az édesapám halálát, hanem örökre lényem részévé vált, és ha el is veszítettem volna az édesanyámat, ugyanez történt volna akkor is. Erősebb bizonyságot szőtt volna az életembe.”7

    Kate szent helyet keresett, amikor aznap találkoztam vele a templomban. Arra vágyva, hogy szorosabbra fonja a templomi szolgálatból adódó örökkévaló kapcsolatokat, szülei példáját követve rendszeresen járt a templomba.

    Átlagos este volt, amikor bemutattam Kate-et Chrisnek, ám a következő vasárnapon, amikor Kate újabb szent helyet keresett, több száz egyedülálló fiatal felnőtt között meglátta Christ egy felsőfokú hitoktatási áhítaton. Ott még többet megtudtak egymásról. Néhány héttel később Chris meghívta, hogy nézzék együtt az általános konferenciát. Randevúik során további helyeket kerestek, amelyek meghívják a Lelket, és végül összepecsételték őket abban a templomban, ahol bemutatták őket egymásnak. Mára mindketten a szülői lét szent kötelezettségeit teljesítik, beleszőve a szabadítás tervéről való bizonyságukat a három kisfiuk életébe, utat mutatván nekik a szövetség ösvényén.

    „Amikor megmentetek egy lányt, nemzedékeket mentetek meg.” Kate 14 évesen meghozott döntése, miszerint az ösvényen marad, folyamatosan olajat tölt a lámpásába, és szent helyeken áll, nemzedékeket mentett meg és fog megmenteni. Ősei felkutatása és a templomi szolgálata szívét egybefonta az övékkel. Ha részt vesztek a családtörténeti és templomi munkában, az a ti szíveteket is egybefonja majd, és lehetőséget ad őseiteknek az örök életre.

    Ha az evangélium szerint éltek az otthonotokban, az is olajat tölt majd a lámpásotokba, ami lelki erővel szövi át az otthonotokat már most, és számtalan módon megáldja a jövőbeli családotokat is. Továbbá, ahogy Robert D. Hales elder mondta: „Ha a szüleinktől látott példa nem volt jó, a mi felelősségünk, hogy megszakítsuk a folyamatot…, és helyes szokásokat tanítsunk az utánunk következő nemzedékeknek.”8

    Határozzátok el már most, hogy megtesztek mindent azért, hogy megtöltsétek a lámpásotokat, hogy erős bizonyságotok és példátok átszőhesse számos nemzedék életét – a múltban, a jelenben és a jövőben egyaránt. Bizonyságomat teszem, hogy erényes életetek nem csupán nemzedékeket fog megmenteni, hanem a ti örök életeteket is, hiszen ez az egyetlen út, melyen visszatérhetünk Mennyei Atyánkhoz, és valódi örömre lelhetünk most és az egész örökkévalóságon át. Jézus Krisztus nevében, ámen.