A gyermekek szíve atyáikhoz fordul

David A. Bednar

a Tizenkét Apostol Kvórumából

Felhívom az egyház fiataljait, hogy ismerjék és tapasztalják meg Illés lelkét!

Jézus Krisztus evangéliumának tanulmányozása, elsajátítása és életünkbe ültetése során a sorrendiségnek gyakorta fontos szerepe van. Gondoljatok csak bele például, mit tanulhatunk a lelki prioritásokról abból, hogy milyen sorrendben követték egymást azok a fő események, melyek a Szabadító evangéliuma teljességének eme utolsó napokban történő visszaállítását jelezték.

Joseph Smith a szent ligetben látta az Örökkévaló Atyát és Jézus Krisztust, és beszélt velük. Tudomást szerzett többek között az Istenség valódi természetéről és a kinyilatkoztatás folyamatosságáról. Ez a fenséges látomás – mely a világtörténelem egyik kiemelkedő eseménye – vezette be „az idők teljességének rendjé[t]” (Efézusbeliek 1:10).

Körülbelül három évvel később, miközben Joseph 1823. szeptember 21. estéjén buzgón imádkozott, hálószobája fénnyel telt meg, „mígnem a szoba fényesebb lett, mint délben” (Joseph Smith története 1:30). Egy személy jelent meg az ágya mellett. Nevén szólította a fiút, és kijelentette, „hogy ő egy hírnök, akit Isten színe elől küldtek…, és a neve Moróni” (33. vers). Ezután utasításokat adott Josephnek a Mormon könyvének napvilágra jövetelét illetően, majd pedig az ószövetségi Malakiás könyvéből idézett, a Jakab király-féle fordítás szövegétől némileg eltérő szavakat használva: „Íme, én ki fogom nyilatkoztatni nektek a papságot, Illés próféta keze által, az Úr nagy és félelmetes napjának eljövetele előtt. […]

És ő a gyermekek szívébe ülteti az atyáknak tett ígéreteket, és a gyermekek szíve atyáikhoz fordul. Ha nem így lenne, akkor az egész föld teljesen elpusztulna az ő eljövetelekor” (38, 39. vers).

Moróninak a fiatal prófétához intézett szavai két alapvető kérdésről szóltak: (1) a Mormon könyvéről és (2) Malakiás szavairól, melyek megjövendölték Illés szerepét a visszaállításban, amikor „újjá teremtetnek mindenek, a mikről szólott az Isten minden ő szent prófétájának szája által eleitől fogva” (Cselekedetek 3:21). Tehát a visszaállítás bevezető eseményei kinyilatkoztatták az Istenség helyes fogalmát, kihangsúlyozták a Mormon könyve jelentőségét, valamint előrevetítették mind az élők, mind pedig a holtak szabadulásának és felmagasztosulásának munkáját. Ez az inspiráló sorrend sokat tanít arról, hogy mely lelki kérdések a legfontosabbak az Istenség számára.

Mai üzenetem Illés szolgálatára és lelkére összpontosít, melyről Moróni a Joseph Smithnek adott első utasításaiban jövendölt. Őszinte szívvel imádkozom a Szentlélek segítségéért.

Illés szolgálata

Illés ószövetségi próféta volt, akin keresztül hatalmas csodák történtek. Lepecsételte a mennyeket, és emiatt 3 és fél éven át nem esett eső az ősi Izráelben. Aztán megsokasította egy özvegyasszony lisztjét és olaját, feltámasztott egy ifjút a halálból, valamint tüzet hívott le a mennyből a Baál prófétáinak adott kihívás során. (Lásd 1 Királyok 17–18.) Halandó szolgálatának végén „felméne Illés a szélvészben az égbe” (2 Királyok 2:11) és átváltozott.

Utolsó napi kinyilatkoztatásokból tudjuk, „hogy Illés rendelkezett a melkisédeki papság pecsételő hatalmával, és ő volt az utolsó ilyen próféta Jézus Krisztus ideje előtt” (Kalauz a szentírásokhoz: Illés.). Joseph Smith próféta így magyarázta: „Illés lelke, hatalma és elhívása abból áll, hogy hatalmatok van a melkisédeki papság… teljességé[nek] … kulcsát viselni; továbbá… elnyerni… minden olyan szertartást, amely Isten királyságához tartozik” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 327.; kiemelés hozzáadva). Ez a szent pecsételő felhatalmazás elengedhetetlen ahhoz, hogy a papsági szertartások érvényesek és kötelező érvényűek lehessenek mind a földön, mind a mennyben.

Illés a Színeváltozás hegyén megjelent Mózessel együtt (lásd Máté 17:3), és Péterre, Jakabra és Jánosra ruházta ezt a felhatalmazást. 1836. április 3-án ismét Mózessel és másokkal együtt jelent meg a Kirtland templomban, ahol ugyanezeket a kulcsokat Joseph Smithre és Oliver Cowderyre ruházta.

A szentírások feljegyzik, hogy Illés próféta megállt Joseph és Oliver előtt, és így szólt:

„Íme teljesen elérkezett az idő, amelyről Malakiás szája szólt – aki bizonyságot tett arról, hogy ő [Illés] elküldetik, mielőtt eljő az Úr nagy és félelmetes napja –

Hogy az atyák szívét a gyermekekhez fordítsa, és a gyermekekét az atyákhoz, különben az egész földet átok sújtja –

Kezetekbe adatnak tehát ennek az adományozási korszaknak a kulcsai; és ebből tudhatjátok, hogy az Úr nagy és félelmetes napja közel van, méghozzá az ajtóknál” (T&Sz 110:14–16).

Az, hogy Illés visszaállította a pecsételő felhatalmazást 1836-ban, szükséges volt ahhoz, hogy a világ felkészüljön a Szabadító második eljövetelére, ugyanakkor fokozott és az egész világra kiterjedő érdeklődést eredményezett a családtörténeti kutatás iránti.

Illés lelke és munkája

Joseph Smith próféta kijelentette: „A legnagyobb felelősség, amelyet Isten ránk ruházott ebben a világban, a halottaink felkutatása. …[M]ert szükséges, hogy kezünkben legyen az összepecsételő hatalom, hogy összepecsételjük a gyermekeinket és a halottainkat az idők adományozási korszakának teljességére – arra az adományozási korszakra, amelyben beteljesednek Jézus Krisztus ígéretei, amelyeket a világ megalapozása előtt az ember szabadítására tett. […] Isten ezért ezt mondta: »Én elküldöm néktek Illyést, a prófétát«” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith. 499–500.).

Joseph további magyarázatot fűzött ehhez:

„De mi is a célja [Illés eljövetelének]? Vagy hogyan teljesedik ez majd be? A kulcsokat át kell adni, Illés lelkének el kell jönnie, az evangéliumot meg kell alapozni, Isten szentjeit össze kell gyűjteni, Siont fel kell építeni, és a szenteknek szabadítókként kell feljönniük Sion hegyére [lásd Abdiás 1:21].

De hogyan válhatnak szabadítókká Sion hegyén? Azáltal, hogy felépítik templomaikat, …majd bemennek, és részesülnek az összes szertartásban… [mind]azokért az őseikért, akik már meghaltak…; és ebben rejlik az a lánc, amely az atyák szívét a gyermekekhez köti, a gyermekeket pedig az atyákhoz, amely beteljesíti Illés küldetését” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith. 497–498.).

Russell M. Nelson elder azt tanította, hogy Illés lelke „a Szentlélek megnyilvánulása, amint tanúságot tesz a család isteni természetéről” (“A New Harvest Time,” Ensign, May 1998, 34). A Szentlélek e jellegzetes hatása arra indítja az embereket, hogy megtalálják, dokumentálják és nagy becsben tartsák elődeiket és családtagjaikat – múltbélieket és mostaniakat egyaránt.

Illés lelke hat az emberekre az egyházon belül és az egyházon kívül is. Krisztus visszaállított egyházának tagjaiként azonban szövetségben fogadott felelősségünk, hogy felkutassuk elődeinket, és biztosítsuk számukra az evangélium szabadító szertartásait. „Nálunk nélkül tökéletességre nem juthatnak” (Zsidók 11:40; lásd még Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith. 499.), továbbá „mi sem lehetünk tökéletessé a halottaink nélkül” (T&Sz 128:15).

Ezen okokból kifolyólag kutatjuk a családtörténetünket, építünk templomokat, és végzünk helyettesítő szertartásokat. Ezen okokból kifolyólag küldetett el Illés, hogy visszaállítsa a pecsételő hatalmat, amely összeköt a földön és a mennyben. Az Úr megbízottai vagyunk a szabadulás és felmagasztosulás munkájában, amely megakadályozza, hogy „az egész földet átok sújt[s]a” (T&Sz 110:15), amikor Ő újra eljön. Ez a mi kötelességünk és nagyszerű áldásunk.

Felhívás a felnövekvő nemzedékhez

Most pedig felhívást intézek a felnövekvő nemzedékhez, a fiatal nőkhöz, fiatal férfiakhoz és gyerekekhez, miközben kihangsúlyozom, milyen fontos Illés lelke a ti életetekben ma. Üzenetem általánosságban az egész egyházhoz szól, de hozzátok különösképp.

Sokan talán úgy gondoljátok, hogy a családtörténeti munkát elsősorban idősebb embereknek kell végezniük, én viszont nem tudok korhatárról sem a szentírásokban, sem az egyház vezetői által bejelentett irányelvekben, amely az érett felnőttekre korlátozná ezt a fontos szolgálatot. Isten fiai és leányai vagytok, a szövetség gyermekei, a királyság építői. Nem kell megvárnotok egy bizonyos életkort, hogy eleget tehessetek annak a felelősségeteknek, hogy segítséget nyújtsatok az emberiség megszabadításának munkájában.

Az Úr figyelemre méltó forrásokat bocsátott rendelkezésünkre napjainkban, melyek lehetővé teszik, hogy megismerjétek és megszeressétek ezt a munkát, melyet Illés lelke éltet. Például a FamilySearch olyan feljegyzések, források és szolgáltatások gyűjteménye, amely könnyen hozzáférhető a számítógépeken és különféle mobil eszközökön, és azzal a céllal hozták létre, hogy segítsen az embereknek felkutatni és dokumentálni családjuk történetét. Ezek a források hozzáférhetőek a családtörténeti központokban is, melyek sok egyházi épületünkben működnek szerte a világon.

Nem véletlen egybeesés, hogy a FamilySearch és más eszközök olyan időben láttak napvilágot, amikor a fiatalok biztonsággal mozognak az információs és kommunikációs eszközök világában. Ujjaitok azért állnak rá olyan könnyen az SMS-ezésre és a tweetelésre, hogy felgyorsítsátok és előrevigyétek az Úr munkáját – nem csupán azért, hogy gyorsan tudjatok kommunikálni a barátaitokkal. A sok mai fiatalban megnyilvánuló készségek és rátermettség annak előkészülete, hogy hozzájáruljatok a szabadulás munkájához.

Felhívom az egyház fiataljait, hogy ismerjék és tapasztalják meg Illés lelkét! Biztatlak titeket, hogy szerezzetek ismereteket, kutassátok fel őseiteket, és készüljetek fel arra, hogy helyettesítő keresztelkedéseket végezzetek az Úr házában a saját elhunyt rokonaitokért (lásd T&Sz 124:28–36). Arra is buzdítalak titeket, hogy segítsetek másoknak is felkutatni saját családtörténetüket.

Amikor hittel eleget tesztek e felhívásnak, szívetek az atyák felé fog fordulni. Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak tett ígéretek a szívetekbe lesznek ültetve. A pátriárkai áldásotok, amely kijelenti leszármazási vonalatokat, összekapcsol majd benneteket ezekkel az atyákkal, és nagyobb jelentőséggel fog bírni számotokra. Növekedni fog az elődeitek iránti szeretetetek és hálátok. A Szabadítóról való bizonyságotok és a Hozzá térésetek mély és maradandó lesz. És ígérem nektek, hogy védelmezve lesztek az ellenség egyre fokozódó hatásai ellen. Amikor részt vesztek e szent munkában és megszeretitek azt, védelemben lesz részetek ifjúságotokban és egész életeteken át.

Szülők és vezetők, kérlek, segítsetek a gyermekeiteknek és fiataljaitoknak megismerni és megtapasztalni Illés lelkét. De ne tegyétek túlságosan szervezetté e törekvést, és ne adjatok túl részletes információkat vagy képzést. Hívjátok meg a fiatalokat, hogy fedezzék fel, tapasztalják meg, és saját maguk tegyenek szert a hozzá kapcsolódó tudásra (lásd Joseph Smith története 1:20). Bármely fiatal képes megtenni, amit javaslok, az lds.org/familyhistoryyouth című honlapon található modulok segítségével. Az ároni papság kvórumainak és a Fiatal Nők osztályainak elnökségei fontos szerepet játszhatnak abban, hogy minden fiatal megismerje ezeket az alapvető forrásokat. A fiataloknak egyre inkább tanulókká kell válniuk, akik cselekszenek, ezáltal pedig további világosságot és tudást kapnak a Szentlélek hatalma által, ahelyett, hogy csupán passzív diákok lennének, akik javarészt csak a cselekvés alanyai (lásd 2 Nefi 2:26).

Szülők és vezetők, el fogtok ámulni, hogy gyermekeitek és az egyház fiataljai milyen gyorsan tesznek szert magas szintű felhasználói készségekre ezen eszközök használata során. Sőt, még ti fogtok értékes leckéket tanulni tőlük e források hatékony kiaknázásáról! A fiatalok sokat nyújthatnak azoknak az idősebb embereknek, akiket rémisztenek a technika vívmányai, vagy nem ismerik a FamilySearch programot. Ezenfelül alig tudjátok majd számon tartani a rengeteg áldást, mely abból fakad majd, hogy a fiatalok több időt szentelnek a családtörténeti munkának és a templomi szolgálatnak, és kevesebb időt töltenek videojátékokkal, internetezéssel vagy Facebookozással.

Troy Jackson, Jaren Hope és Andrew Allan ároni papságviselők, akiket egy sugalmazott püspök elhívott, hogy közösen tartsanak családtörténeti képzést az egyházközségükben. Ezek a fiatal férfiak sokatokat jelképezik, akik szintén vágytok a tanulásra és a szolgálatra.

Troy ezt mondta: „Régebben úgy jártam az egyházba, hogy csak ültem ott, de most már tudom, hogy aztán haza kell mennem és tennem kell valamit. Mindannyian tudjuk végezni a családtörténeti munkát.”

Jaren elmesélte, hogy amikor egyre többet tanult a családtörténetről, ráébredt, „hogy ezek nem csak nevek, hanem valós emberek. Egyre inkább vágytam arra, hogy elvigyem a nevüket a templomba.”

Andrew pedig hozzátette: „Olyan szeretet és lelkesedés alakult ki bennem a családtörténet iránt, amelyről nem is álmodtam volna. Amikor hétről hétre felkészültem a tanításra, a Szentlélek gyakorta nógatott, hogy magam is próbáljam ki a leckékben álló módszereket. Korábban féltem a családtörténettől, de a Lélek segítségével képes voltam felnőni az elhívásomhoz, és sokaknak tudtam segíteni az egyházközségben.”

Drága ifjú fivéreim és nőtestvéreim, a családtörténet nem csupán egy egyház által támogatott érdekes program vagy tevékenység; sokkal inkább a szabadulás és felmagasztosulás munkájának elengedhetetlen része. Erre a napra és Isten királyságának felépítésére lettetek előkészítve. Azért vagytok itt a földön most, hogy segítsetek e dicsőséges munkában.

Tanúságomat teszem, hogy Illés visszatért a földre, és visszaállította a szent pecsételő hatalmat. Bizonyságomat teszem, hogy amit megkötnek a földön, kötve lehet a mennyben is. És azt is tudom, hogy a felnövekvő nemzedék fiataljainak kulcsfontosságú szerepe van e hatalmas erőfeszítésben. Erről teszek bizonyságot az Úr Jézus Krisztus szent nevében, ámen.