A Lélek módján tanítani

Matthew O. Richardson

második tanácsos a Vasárnapi Iskola Általános Elnökségében

Kép

Habár mindannyian tanítók vagyunk, fel kell ismernünk azt is, hogy az igazi tanító és minden igazság tanúságtevője maga a Szentlélek.

Sok évvel ezelőtt a társammal épp visszaértünk a misszionáriusképző központba, amikor meghallottam egy gyermek hangját, amint így szólt: „Nagyi, azok ott igazi misszionáriusok?” Megfordultam, és egy kislányt láttam, amint a nagymamája kezét fogva a társamra és rám mutatott. Rámosolyogtam, kezet nyújtottam neki, egyenesen a szemébe néztem, majd ezt mondtam: „Szia! Richardson elder vagyok, és mi igazi misszionáriusok vagyunk.” Sugárzó arccal tekintett vissza rám, és majd kiugrott a bőréből, hogy igazi misszionáriusok társaságában lehet.

Ez után az élmény után megújult odaadással folytattam a szolgálatom. Olyan misszionárius akartam lenni, amilyennek a Szabadító, a családom és ez a kislány is elvárta, hogy legyek. A következő két évben keményen dolgoztam, hogy úgy nézzek ki, úgy gondolkodjak és különösen úgy is tanítsak, mint egy igazi misszionárius.

Amikor hazatértem, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy bár befejeztem a misszionáriusi szolgálatot, annak hatása továbbra is érződött. Sőt, még ennyi év után is úgy érzem, hogy a missziós szolgálatom volt az életemet megalapozó legjobb két év. Annak a kislánynak a szavai, melyek egy váratlan leckét tanítottak meg nekem, most ekképp visszhangoznak az elmémben: „Nagyi, az ott egy igazi papságviselő?”; „Nagyi, az ott egy igazi férj vagy igazi apa?” vagy „Nagyi, az ott egy igazi egyháztag?”

Megtanultam, hogy ahhoz, hogy igazivá váljunk életünk minden területén, a kulcs az, hogy képesek vagyunk-e oly módon tanítani, hogy az ne szabjon gátat a tanulásnak. Tudjátok, az igazi élethezigazi tanulásra van szükség, az pedig az igazi tanítástól függ. A hatékony tanítás felelőssége nem azokra korlátozódik, akik hivatalos tanítói elhívásban szolgálnak.¹ Valójában minden családtagnak, egyházi vezetőnek és egyháztagnak (a fiatalokat és gyermekeket is beleértve) felelőssége a tanítás.

Habár mindannyian tanítók vagyunk, fel kell ismernünk azt is, hogy az igazi tanító és minden igazság tanúságtevője maga a Szentlélek. Azok, akik ezt nem értik teljesen, azok vagy megpróbálják átvenni a Szentlélek szerepét, és mindent maguk akarnak megtenni, illedelmesen meghívva a Lelket, hogy velük legyen, de csupán egyfajta támogató szerepkörben, vagy pedig úgy hiszik, hogy az egész tanítást a Lélekre hagyják, miközben ők valójában csupán felkészületlenül improvizálnak. Minden szülőnek, vezetőnek és tanítónak felelőssége a Lélek által² tanítani. Ne a „Lélek előtt” vagy a „Lélek mögött” tanítsanak, hanem a „Lélek által”, hogy a Szentlélek majd szabadon taníthasson az igazságról.

Moróni segít nekünk megérteni, hogy miként tudunk úgy a „Lélek által tanítani”, hogy közben ne helyettesítsük, tompítsuk vagy hagyjuk figyelmen kívül a Lelket mint igazi tanítót. Moróni azt mondta, hogy a szentek „a Lélek munkálkodásának módja szerint”³ végezték tennivalóikat. Ehhez többre van szükség annál, mint hogy egyszerűen csak velünk van a Lélek. A Szentlélek módja szerint munkálkodni azt jelenti, hogy lehet, hogy változtatnunk kell a tanítási módszereinken, hogy még inkább úgy tudjunk tanítani, ahogy a Szentlélek is tanít. Amint a saját munkálkodásunk és a Szentlélek munkálkodásának módját összhangba hoztuk, a Szentlélek szabadon tud majd tanítani és bizonyságot tenni. Ezt az igen fontos összhangba hozatalt jól szemlélteti a következő példa.

Sok évvel ezelőtt a gyermekeimmel együtt felmásztuk az Oregon államban lévő, 3157 méter magas South Sister nevű hegy csúcsára. Jó néhány óra múlva egy hosszú 45 fokos emelkedőn találtuk magunkat, mely tele volt apró, vulkanikus kavicsokkal. Miközben már láttuk a csúcsot, folytattuk utunkat, de rájöttünk, hogy minden lépéssel csak belesüppedünk a kavicsokba, és ilyenkor mindig jó néhány centit visszacsúszunk. 12 éves fiam teljes gőzzel haladt előre, én pedig a 8 éves lányunk mellett maradtam. A kimerültség és csüggedtség hamar erőt vett rajtunk, lányom pedig elkeseredésében azt gondolta, hogy már nem fog tudni bátyjával találkozni a hegycsúcson. Első gondolatom az volt, hogy majd én felviszem. A lelkem erre hajlandó is lett volna, sajnálatos módon azonban testem gyenge volt. Leültünk a kövekre, felmértük helyzetünket, majd új tervvel álltunk elő. Megkértem, hogy jól kapaszkodjon bele a nadrágom hátsó zsebébe, majd pedig – és ez volt a legfontosabb –, amint felemelem a lábamat, hogy lépjek egyet, ő azonnal lépjen az én lábnyomomba. Minden mozdulatomat lemásolta, és arra az emelő erőre hagyatkozott, amire a zsebembe kapaszkodva tett szert. A szinte örökkévalóságnak tűnő menetelésünk után felértünk a hegycsúcsra. Lányom győzelmi mámora és elégedettsége minden kincset megért. És igen, véleményem szerint mindkét gyermekem igazi hegymászó.

Lányom sikere szorgalmas erőfeszítéseinek volt köszönhető, valamint annak, hogy ugyanolyan módon mászott, ahogy én. Ahogyan mozdulatait teljesen összhangba hozta az enyémmel, közös ritmust vettünk fel, melynek segítségével a teljes energiámat képes voltam hasznosítani. Ugyanez történik akkor is, amikor a „a Lélek munkálkodásának módja szerint” tanítunk. Amikor tanítási módszerünket a Lélekéhez igazítjuk, a Szentlélek megerősít bennünket, és ezzel egy időben a korlátok is leomlanak. Ezt észben tartva hadd ajánljam figyelmetekbe a Lélek két alapvető „munkálkodását”, melyet hasznos lenne követnünk.

Először is, a Szentlélek nagyon személyes módon tanítja az embereket. Ez teszi lehetővé számunkra, hogy nagyon bensőséges módon tudhassuk az igazságot. Mivel szükségleteink, körülményeink és fejlődési szintünk is különböző, a Szentlélek azt tanítja meg nekünk, amit tudnunk és tennünk kell, hogy azzá válhassunk, amivé válnunk kell. Ne feledjük, hogy míg a Szentlélek „minden dolgot illetően”⁴ megtanítja az igazat, nem egyszerre fog minden igazságot megtanítani. A Lélek az igazságot „sort sorra, előírást előírásra, itt egy kicsit és ott egy kicsit”⁵ módszerrel fogja megtanítani.

Azok, akik a Lélek módján tanítanak, értik, hogy embereket és nem leckéket tanítunk. Ezt felismerve legyőzik azon ellenállhatatlan vágyukat, hogy mindent megtanítsanak az adott tankönyvből, vagy abból, amit a témával kapcsolatban ők tanultak, és inkább olyasmire összpontosítanak, amit a családjuknak vagy osztályuk tagjainak tudniuk és tenniük kell. Azok a szülők, vezetők és tanítók, akik a Szentlelket utánozva tanítanak, hamar megtanulják, hogy az igazi tanítás során sokkal többnek kell történnie egy egyszerű beszélgetésnél. Ennek eredményeként szándékosan megállnak, hogy hallgassanak, gondosan figyeljenek, és felismerjék, mit is tegyenek következő lépésként.⁶ Amikor így tesznek, a Szentlélek olyan helyzetbe kerül, ahol a tanulóknak és a tanítóknak egyaránt meg tudja tanítani, hogy mit kell tenniük és mondaniuk.⁷

Másodszor, a Szentlélek úgy tanít bennünket, hogy közben cselekvésre hív, ösztönöz, biztat és sugalmaz minket. Krisztus azt mondta, hogy akkor ismerjük meg az igazságot, amikor a tan szerint élünk és a szerint cselekszünk.⁸ A Lélek vezet és irányít bennünket, és megmutatja nekünk, hogy mit tegyünk.⁹ Azonban nem fogja helyettünk megtenni azt, amit csak mi tehetünk meg magunkért. Tudjátok, a Szentlélek nem tud helyettünk tanulni, helyettünk érezni, vagy helyettünk cselekedni, mivel az ellenkezne az önrendelkezés tanával. Lehetőségeket viszont tud teremteni, és képes arra késztetni bennünket, hogy tanuljunk, érezzünk és cselekedjünk.

Azok, akik a Lélek e módszerével tanítanak, azáltal segítenek másoknak, hogy ösztönzik és buzdítják őket, és lehetőségeket biztosítanak számukra, hogy használhassák önrendelkezésüket. A szülők, vezetők és tanítók felismerik, hogy nem érezhetnek, tanulhatnak vagy tarthatnak bűnbánatot családtagjaik, gyülekezetük vagy osztályuk tagjai helyett. Inkább felteszik a kérdést: „Mit tehetek a gyermekeimért, osztályom tagjaiért vagy másokért?” Vagy megkérdezhetik: „Hogyan ösztönözzem a körülöttem lévőket, hogy saját maguk tanuljanak?” Azok a szülők, akik lemásolják a Szentlélek munkálkodásait, olyan otthont teremtenek, ahol a családok megtanulják értékelni a dolgokat, és nem csak tanulnak az értékekről. Hasonlóképpen a tanítók, ahelyett, hogy csak beszélnek a tanokról, segítenek a tanulóknak megérteni az evangélium tanait, és azok szerint élni. A Szentlélek szabadon tud munkálkodni, amikor az emberek megfelelően gyakorolják saját önrendelkezésüket.

A világ jelenlegi helyzetében borzalmasan nagy szükségünk van az igazi tanulásra és tanításra az otthonainkban, gyűléseinken és evangéliumi osztályainkban. Tudom, hogy a fejlődés érdekében tett erőfeszítéseitek néha erőt vesznek rajtatok. Kérlek benneteket, ne csüggedjetek, ha nem az elvárásaitok szerint fejlődtök. Gondoljatok a gyermekeimmel való hegymászós élményemre. Megegyeztünk, hogy minden alkalommal, amikor megállunk egy kicsit pihenni, ahelyett, hogy arra koncentrálnánk, hogy még mennyit kell mennünk, inkább mindig visszafordulunk és lenézünk a hegyről. Megcsodáljuk a tájat, majd ezt mondjuk egymásnak: „Nézd csak, milyen sokat jöttünk már!” Aztán nagy levegőt veszünk, gyorsan visszafordulunk az emelkedő felé, és elkezdünk menetelni lépésről lépésre. Testvérek, képesek vagytok a Lélek módja szerint vezetni, tanítani és ellátni szülői feladataitokat. Tudom, hogy képesek vagytok erre. Tanúságomat teszem, hogy képesek vagytok erre, és életek fognak megváltozni.

Az életemet olyan igazi tanítók áldották meg, akik a Lélekkel, különösen pedig a Lélek által tanítottak. Arra buzdítalak benneteket, hogy a tanításotok módját a Szentlélek módszeréhez igazítsátok mindenben, amit csak tesztek. Bizonyságomat teszem arról, hogy Jézus Krisztus a mi Szabadítónk, és hogy evangéliuma vissza lett állítva. Ennek köszönhetően igenis lehetünk igazi szülők, igazi vezetők, igazi tanítók és igazi tanulók. Bizonyságomat teszem arról, hogy Isten segíteni fog nektek az erőfeszítéseitekben. Szabadítónk, Jézus Krisztus szent nevében, ámen.