Tanú

Henry B. Eyring

első tanácsos az Első Elnökségben

Kép

A Mormon könyve a legjobb kalauz, ha meg akarjuk tudni, hol állunk és hogyan végezhetjük még jobban a dolgunkat.

Hálás vagyok a lehetőségért, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza általános konferenciáján szólhatok hozzátok ezen a sabbaton. Az egyház minden tagja ugyanazzal a szent megbízással rendelkezik. Akkor fogadtuk el ezt és ígértük meg, hogy felnövünk hozzá, amikor megkeresztelkedtünk. A nagy Mormon könyvebeli próféta, Alma szavaiból megtudjuk, mit ígértünk Istennek, milyen emberré válunk: olyanná, aki „hajlandó… gyászolni azokkal, akik gyászolnak; igen, és megvigasztalni azokat, akik vigasztalásra szorulnak, és Isten tanújaként állni mindig és mindenben, és minden helyen, ahol csak [van], méghozzá egészen halál[áig], hogy Isten [megválthassa], és az első feltámadás részesei közé számlál[ják], hogy örök élet[e] lehessen”¹.

Fennkölt megbízás ez, és dicső ígéret Istentől. Mai üzenetemmel biztatni kívánlak benneteket. A Mormon könyve nemcsak világossá teszi számunkra a megbízást, de tovább is visz minket az örök élethez vezető ösvényen.

Először is, megígértük, hogy jószívűek leszünk. Másodszor, megígértük, hogy Isten tanúivá válunk. Harmadszor pedig megígértük, hogy kitartunk. A Mormon könyve a legjobb kalauz, ha meg akarjuk tudni, hol állunk és hogyan végezhetjük még jobban a dolgunkat.

Kezdjük azzal, hogy jószívűvé válunk! A közelmúlt élményeire szeretnélek emlékeztetni benneteket. Sokan vettetek részt szolgálattételi napon. Világszerte ezerszám szerveztünk ilyet.

Egy társaitokból álló tanács imádkozott azért, hogy tudja, milyen szolgálatot tervezzen. Arra kérték Istent, hogy tudhassák, kit szolgáljunk, milyen szolgálatot nyújtsunk, és kit hívjanak meg, hogy vegyen részt abban. Talán még azért is imádkoztak, hogy ne feledkezzenek el a lapátokról vagy az ivóvízről. Mindenek felett azonban azért imádkoztak, hogy a szolgálatot végzők és az abban részesülők is érezzék Isten szeretetét.

Tudom, hogy ezek az imák legalább egy egyházközségben válaszra leltek. Több mint 120 egyháztag ajánlkozott, hogy segít. Három óra leforgása alatt átalakították egy egyházi épület kertjét a környékünkön. Kemény, de jókedvű munka volt. Az adott egyház lelkészei hálájukat fejezték ki. Akik együtt dolgoztak azon a napon, egységet és fokozott szeretetet éreztek egymás iránt. Némelyek még azt is mondták, hogy örömüket lelték a gazolásban és a bozótvágásban!

A Mormon könyve szavai segítettek nekik tudni, miért érezték azt az örömöt. Benjámin király volt az, aki azt mondta a népének: „[Tanuljátok meg], hogy amikor embertársaitok szolgálatában vagytok, …Isten szolgálatában vagytok.”² Mormon pedig ezekkel a szavakkal tanított a Mormon könyvében: „[A] jószívűség Krisztus tiszta szeretete, és örökké tart; és jó sora lesz annak, akiről az utolsó napon úgy találtatik, hogy rendelkezik ezzel.”³

Az Úr betartja a nektek tett ígéretét, ha ti is betartjátok a tiéteket. Ha Őérette másokat szolgáltok, akkor engedi, hogy érezzétek a szeretetét. Idővel aztán a jószívű érzések saját természetetek részévé válnak, és a szívetekbe vésődik az, amiről Mormon biztosított: ha egész életetekben kitartotok mások szolgálata mellett, akkor jó sorotok lesz.

Éppen úgy, ahogyan megígértétek Istennek, hogy jószívűvé váltok, azt is megígértétek, hogy egész életetekben, bárhol legyetek is, az Ő tanúi lesztek. A Mormon könyve itt is az általam ismert legjobb kalauz, amely segít nekünk betartani ezt az ígéretet.

Egyszer felkértek, hogy beszéljek egy egyetem diplomaosztó ünnepségén. Az egyetem rektora azt szerette volna, ha Gordon B. Hinckley elnököt hívják meg, de ő éppen nem ért rá. A meghívás így hozzám került. A Tizenkét Apostol Kvórumának egyik frissen elhívott tagja voltam.

A hölgy, aki meghívott, aggódni kezdett, mikor jobban megismerte apostoli kötelezettségeimet. Felhívott telefonon, és elmondta, hogy most már tudatában van annak, hogy kötelességem szerint Jézus Krisztus tanújának kell lennem.

Azután határozottan kijelentette, hogy amikor náluk beszélek, ezt nem tehetem meg. Kifejtette, hogy egyetemük mindenféle vallási elvekben hívő embert tiszteletben tart, azokat is, akik tagadják Isten létezését. A végén megismételte: „Itt nem tehet eleget a kötelességének.”

Amikor letettem a kagylót, számos lényegi kérdés merült fel bennem. Mondjam meg az egyetemnek, hogy nem teszek eleget a megállapodásnak, és nem tartom meg a beszédemet? Csupán két hét volt hátra az eseményig. Már bejelentették, hogy jövök. Vajon milyen hatással lenne az egyház jó hírére az, ha nem tartom be a megállapodást?

Imádkoztam, hogy tudjam, Isten mit vár tőlem. Számomra meglepő módon érkezett a válasz. Felismertem, hogy Nefi, Abinádi, Alma, Amulek és Móziás fiainak példája jól illett rám. Az őket fenyegető halálos veszedelem ellenére is merész tanúbizonyságot tettek Jézus Krisztusról.

Azt kellett tehát csak eldöntenem, hogy mivel készüljek. Mindenbe beleástam magam, amit ki lehetett deríteni az egyetemről. A beszéd napjának közeledtével nyugtalanságom nőttön-nőtt, én pedig egyre buzgóbban imádkoztam.

És csodák csodájára találtam egy újságcikket! Az egyetem kitüntetésben részesült valamiért, amelyhez hasonlót emberbaráti erőfeszítéseink keretében az egyház is végez szerte a világban. Így hát beszédemben elmondtam, mit tettünk mi – és ők is – a szükséget szenvedőkért. Majd hozzátettem, hogy Jézus Krisztus mindazon áldások forrása, amelyek az általunk szolgált emberek életében bekövetkeztek.

A gyűlés után a hallgatóság állva tapsolt, ami kissé szokatlannak tűnt. Elámultam, de egy kicsit még mindig aggódtam. Eszembe jutott, mi történt Abinádival. Csak Alma fogadta el a tanúságtételét. Ám aznap este az ünnepi vacsora során az egyetem rektora azt mondta, hogy beszédemből kihallotta Isten szavait.

Nos, Krisztus tanújaként ritka élményt jelent az ilyen csodával határos végkifejlet. De egy biztos: a Mormon könyve hatást gyakorol arra vonatkozó jellemetekre, erőtökre és bátorságotokra, hogy Isten tanúi legyetek. A könyv tana és hősi példái felemelnek, utat mutatnak és merésszé tesznek benneteket.

Minden misszionáriusnak, aki Jézus Krisztus nevét és evangéliumát prédikálja, áldást hoz az, ha naponta lakmározik a Mormon könyvéből. Azok a szülők, akiknek nehézséget okoz gyermekük szívébe ültetni a Szabadítóról való bizonyságot, segítséget kapnak, ha igyekeznek megtalálni a módját, hogy miként töltsék meg otthonukat és családtagjaik életét a Mormon könyve szavaival és lelkületével. Ez a mi esetünkben igaznak bizonyult.

Ezt a csodát látom az úrvacsorai gyűléseken és egyházi órákon is, amelyekre ellátogatok. A beszélők és a tanárok a szentírások szeretetéről és fokozott megértéséről tanúskodnak, különös tekintettel a Mormon könyvére. Személyes bizonyságuk nyilvánvalóan szívük mélyéből ered. Egyre nagyobb meggyőződéssel tanítanak és erőteljes tanúbizonyságot tesznek.

Annak is látom a bizonyítékát, hogy egyre jobban teljesítünk a keresztelkedéskor tett ígéret harmadik része vonatkozásában. Szövetséget kötöttünk, hogy kitartunk, hogy egész életünk során betartjuk Isten parancsolatait.

Egyszer meglátogattam a kórházban egy régi barátomat, egy hölgyet, akinél halálos kimenetelű rákot állapítottak meg. Magammal vittem két fiatal leányomat. Nem gondoltam volna, hogy egyáltalán megismeri őket. Családja is ott állt az ágya körül, amikor beléptünk.

Ő felnézett és elmosolyodott. Soha nem felejtem el a pillantását, amikor meglátta, hogy magammal hoztam a leányaimat. Intett nekik, hogy jöjjenek közelebb az ágyához. Felült, megölelte őket, és bemutatta őket a családjának. Elmondta, milyen nagyszerű ez a két kislány. Olyan volt, mintha hercegnőket mutatna be a királyi udvarnak.

Azt hittem, látogatásunk hamar véget ér majd. Bizonyára fáradt lehet, gondoltam. Azonban miközben figyeltem őt, olyan kortalannak tűnt. Sugárzott, és nyilvánvalóan áthatotta a mindannyiunk iránt érzett szeretete.

Úgy tűnt, mintha ízlelgetné a pillanatot, miközben megáll az idő. Élete nagy részét azzal töltötte, hogy gyermekeket neveljen az Úrnak. A Mormon könyvében található beszámolókból tudta, hogy a feltámadt Szabadító egyenként magához vette a kisgyermekeket, megáldotta őket, majd örömében könnyekre fakadt.⁴ Ezt az örömöt ő maga is elég sokáig megtapasztalta ahhoz, hogy mindvégig ki tudjon tartani az Úr szerető szolgálatában.

Ugyanezt a csodát láttam annak a férfinak a hálószobájában, aki elegendő hű szolgálatot nyújtott ahhoz, hogy úgy gondolja, most már eleget tett és megpihenhet.

Tudtam, hogy hosszú és fájdalmas kezeléseken esett át egy, az orvosok szerint halálos betegség miatt. Sem további kezelést, sem reményt nem helyeztek kilátásba.

Felesége bekísért a férfi hálószobájába. Hátán feküdt a gondosan bevetett ágyon. Frissen vasalt inget, nyakkendőt és új cipőt viselt.

Meglepett tekintetem láttán csendben felnevetett és a következő magyarázattal szolgált: „Miután áldást adtál, készen akarok állni arra, hogy felvegyem a nyoszolyámat és munkához lássak.” Mint később kiderült, készen állt az interjúra, melyet hamarosan megtartott vele a Mester, akiért oly hűségesen munkálkodott.

Azokat a teljes mértékben megtért utolsó napi szenteket példázta, akikkel gyakran találkozom élethossziglan tartó odaadó szolgálat után. Kitartanak.

Marion G. Romney elnök így írt erről: „Aki teljes mértékben megtér, abban elhalnak a Jézus Krisztus evangéliumával [ellentétes] dolgokra irányuló vágyak, és Isten szeretete, valamint a parancsolatainak betartására irányuló rendíthetetlen elkötelezettség lép a helyükre.”⁵

Ez a határozott eltökéltség az, melyet egyre többször látok Jézus Krisztus tapasztalt tanítványaiban. A leányaimat üdvözlő nőtestvérhez és az új cipőt viselő férfihoz hasonlóan, aki készen állt rá, hogy felálljon és menetelni kezdjen, ők is mindvégig követik a Szabadító parancsát. Mindannyian láttátok már.

Újra megnézhetitek, ha fellapozzátok a Mormon könyvét. Még mindig csodálattal tölti el a szívemet, amikor elolvasom Isten idősödő, ám eltökélt szolgájának e szavait: „[M]ár most is egész testem rendkívül reszket, míg megpróbálok beszélni hozzátok; de az Úr… támogat engem, és megengedte, hogy szóljak hozzátok”⁶.

Hozzám hasonlóan ti is bátorságot meríthettek a kitartás Moróni által tanúsított példájából. Egyedül maradt elrendelt szolgálatában. Tudta, hogy élete a vége felé közeleg. Mégis hallgassátok meg, mit írt a még meg sem született emberek, valamint halálos ellenségei utódainak kedvéért: „Igen, jöjjetek Krisztushoz, és legyetek benne tökéletessé, és tartóztassátok meg magatokat minden istentelenségtől, és ha minden erőtökkel szeretitek Istent, akkor elegendő számotokra a kegyelme, hogy kegyelme által tökéletesek lehessetek Krisztusban”⁷.

Moróni élete és elrendelt szolgálata búcsúbeszédeként tette ezt a tanúbizonyságot. Jószívűségre biztatott, miként a többi próféta is a Mormon könyvében. Tanúságot tett a Szabadítóról a halál árnyékában. Isten igazán megtért gyermeke volt, amilyenek mi is lehetünk: telve jószívűséggel, a Szabadító és evangéliumának állhatatos és félelmet nem ismerő tanúja, és eltökélt a mindvégig való kitartásban.

Moróni megtanította nekünk, ez mit követel tőlünk. Azt mondta, hogy a teljes megtérés első lépése a hit. A Mormon könyve imádságos tanulmányozása megerősíti az Atyaistenbe, az Ő Szeretett Fiába, valamint az Ő evangéliumába vetett hitet. Megerősíti hiteteket Isten ősi és mai prófétáiban.

Minden más könyvnél közelebb vihet titeket Istenhez. Jobbá teheti az életeteket. Arra biztatlak benneteket, hogy tegyétek azt, amit az egyik misszionárius társam tett. Amikor kamaszként elszökött otthonról azért, hogy nagyobb boldogságra leljen, valaki belecsempészett egy Mormon könyvét az egyik ládába, amit magával vitt.

Teltek-múltak az évek. Egyik helyről a másikra költözött a világban. Egyedül volt és boldogtalan, amikor egy napon ránézett a ládára, amely tele volt mindenfélével, amit magával vitt. A láda alján megtalálta a Mormon könyvét. Elolvasta a benne lévő ígéretet, és próbára tette. Tudta, hogy igaz. Ez a tanúbizonyság megváltoztatta az életét. Legmerészebb álmait is felülmúló boldogságra lelt.

A Mormon könyve nálatok lévő példányát talán elrejti szemetek elől az utazásotok során felhalmozott dolgokkal való törődés és a rájuk irányuló figyelem. Könyörgöm, kortyoljatok nagyot és gyakran a lapjain található szavakból! Jézus Krisztus evangéliumának teljességét tartalmazza, amely az egyetlen Istenhez hazavezető út.

Biztos tanúbizonyságomat hagyom veletek arról, hogy Isten él és válaszolni fog az imáitokra. Jézus Krisztus a világ Szabadítója. A Mormon könyve igaz és biztos tanúbizonyság arról, hogy Ő él, és hogy Ő a mi feltámadott és élő Szabadítónk.

A Mormon könyve értékes tanúbizonyság. Most pedig az én tanúbizonyságomat hagyom veletek Jézus Krisztus szent nevében, ámen.