A sírnak nincs győzelme. A Fiatalság Erősségéért, 2021. május.
Vasárnap délelőtti ülés
A sírnak nincs győzelme
Részletek
Életünk során… előfordult már, hogy összetörve éreztük magunkat, miután elveszítettünk valakit, akit őszintén szeretünk. A jelenlegi világjárvány következtében közülünk sokan veszítették el szeretteiket: családtagjaikat vagy barátaikat. Imádkozunk azokért, akik egy ilyen veszteséget gyászolnak. […]
Képzelhetjük, mit éreztek Jézus barátai, akik követték Őt és szolgáltak neki, amikor szemtanúi voltak az Ő halálának. Tudjuk, hogy „kesereg[t]ek és sír[t]ak” [Márk 16:10]. […]
Kilencéves koromban egy pusztító földrengésben elveszítettem a bátyámat. Mivel mindez váratlanul következett be, eltartott egy ideig, amíg felfogtam, hogy valójában mi is történt. A szomorúság összetörte a szívemet, és azt kérdezgettem magamtól: „Mi történt a bátyámmal? Hol van? Hová ment? Találkozunk még valaha?” […]
Körülbelül 40 évvel később, húsvét táján, Jézus Krisztus feltámadásáról elmélkedtem, és eszembe jutott a bátyám. […]
Aznap rájöttem, hogy a Lélek nyújtott nekem vigaszt egy nehéz időszakban. Tanúságot nyertem arról, hogy a bátyám lelke nem halt meg, hanem él. Még most is fejlődik örök létezésében. Most már tudom, hogy majd „feltámad a… testvére[m]” [János 11:23] abban a fenséges pillanatban, amikor Jézus Krisztus feltámadásának köszönhetően mindannyian feltámadunk.