Kinti kaland
Egész eddig tableteztél?
Apró elektronikus hangyák serege vonult át Reni táblagépének képernyőjén. Reni mosolygott, és gyorsan számolni kezdte őket. Hét, nyolc, kilenc… Ez volt a kedvenc számolós játéka.
„Azt hittem, a bogaras könyvedet színezed” – vonta kérdőre anya, amint a szobába lépett.
Reni felpillantott. „Ó! Úgy is volt. Csak aztán meguntam, úgyhogy inkább elkezdtem játszani.”
„Egész eddig a tableteden játszottál?” – kérdezte Anya kissé mosolyogva.
Reni megnézte, mennyi az idő. Sokkal későbbre járt, mint gondolta! „Ú, azt hiszem, igen. De segít nekem a matekozásban.”
„A matematika jó az agynak – válaszolta Anya. – De a túl sok képernyő előtt töltött idő nem tesz jót neki. Sem a test többi részének. A testednek sok minden másra is szüksége van.”
Reni elgondolkodott. „Úgy érted, jó ételekre?”
Anya bólintott. „Igen! De ez csak a kezdet. Menjünk egy kicsit sétálni! Talán néhány igazi hangyát is láthatsz majd.”
„Oké!” Reni már vette is fel a cipőjét. Anya és a kishúga, Hanna, már az ajtóban várták őt.
„Na, készen álltok a kalandra?” – kérdezte Anyu.
„Igeeen!”
Elsétáltak a közeli parkba. Fényesen sütött a nap, a fák levelei meg-megzörrentek a szélben. „Odanézzetek!” Reni a járdán keresztbe vonuló hangyamenetre mutatott. „Igazad volt, Anyu.”
„Hányat látsz?” – tudakolta az anyukája.
Reni igyekezett megszámolni, de túl sokan voltak. Előreszaladt, és felvett egy pöttyös követ. „Ez olyan, mint egy katicabogár. Nézzétek a pöttyeit!”
A követ a zsebébe csúsztatta. „Játsszuk azt, hogy tudósok vagyunk – javasolta Hannának. – Megmutathatnánk egymásnak a felfedezéseinket!”
Hannával együtt találtak még egy érdekes követ, egy tobozt és egy makkot. Láttak néhány pillangót is.
„Ez sokkal jobb szórakozás, mint a játékom a tableten!” – állapította meg Reni.
„Ugye, milyen jó kint lenni? – kérdezte Anyu. – És tudjátok mi a legjobb benne? Az, hogy nagyon jót tesz az agynak.”
Reni oldalra billentette a fejét. „De azt hittem, a tanulás az, ami erősíti az agyat.”
„Igen, az is egy módja. De más dolgok is segítenek neki a növekedésben. Például a focizás a családunkkal. Vagy a barátokkal való beszélgetés. Vagy a szabadban töltött idő, mint például most. Minden lehetséges módon növekednünk és fejlődnünk kell, ahogyan Jézus tette.”
Az idő hamar elröppent, miközben Reni, Anya és Hanna felfedezték a parkot. Mire hazaértek, Reni zsebe tele volt a sétán szerzett kincsekkel. Sorba rakta őket a padlón, hogy megszámolja őket. Hét, nyolc, kilenc…
Mosolygott. Örült, hogy ilyen szórakoztató módokon is tud fejlődni, és gondját viselni a testének.
Illusztrálta: Tammy Lyon