Karácsonyi áhítatok
A karácsony megünneplése


14:2

A karácsony megünneplése

Az Első Elnökség 2024. évi karácsonyi áhítata

2024. december 8., vasárnap

Drága fivéreim és nővéreim! Bőkezűen megáldattunk azon csodálatos üzenetek által, melyeket Runia nővértől, Palmer eldertől és Cook eldertől hallottunk. Kiváltságnak érzem, hogy az általuk már elmagyarázott dolgok némelyikéről taníthatok.

A karácsony az év egyik csodálatos időszaka. Szabadítónk születését ünnepelve az életünk legfontosabb dolgaira hangolódik a szívünk. A karácsony még inkább tudatára ébreszt bennünket az értünk hozott áldozatoknak, és hálásabbá tesz minket azokért.

I.

A karácsony emlékeztet minket arra, hogy gondoljunk egymásra. Jobban értékeljük a családunkat. Régi barátokkal vesszük fel újra a kapcsolatot. Felülemelkedünk az év többi részében minket elválasztó korlátokon. Az idegenek fesztelenül köszöntik egymást. Újra divatba jön a kedvesség és a figyelmesség. A karácsony lelkülete a legjobbat hozza ki belőlünk.

A karácsony melegsége és világossága Krisztus világossága. Napjaink szentírásaiban azt olvassuk, hogy a Szabadító „az igaz világosság, amely minden embert megvilágosít, aki a világra jön”. Mindenki, aki Krisztus születését ünnepli – akiben ott van az, amit mi a karácsony lelkületének nevezünk –, részesül ebből a világosságból.

Ebben a karácsonyi időszakban milliárdnál is több ember fogja megünnepelni Jézus Krisztus születését. Az egész világnak ezt kellene tennie. A názáreti Jézus még világi mércékkel nézve is a valaha élt legfontosabb személy. Már bő 6000 éve Ő a próféták és a költők fő témája. Őróla szól a világ legnagyszerűbb zenéje és művészete. Ő a valaha is élt legnagyobb tanító. Ami pedig a legfontosabb: Ő Isten, az Örökkévaló Atya Egyszülött Fia. Ő az az Isten, aki előtt minden térd meghajlik és minden száj vallomást tesz arról, hogy Ő a mi Teremtőnk és Megváltónk, ennek a világnak a Szabadítója és Istene.

A karácsony üzenete a békesség és az emberek iránti jóakarat. Ez azon költők és zenészek fő témája, akiktől a karácsony pompás zenéjét kaptuk. Imádjuk az ezt a témát visszhangzó dalokat.

Júdea földjéről dicshimnusz szállt,

Pásztorok örvendve hallgatták:

Dicsőség fenn, dicsőség fenn,

Dicsőség fenn a nagy Istennek!

Békesség és szeretet

Köztetek, ti emberek!

Ezek az ünnepi tevékenységeink során oly sokszor énekelt szavak arra emlékeztetnek minket, hogy nincs semmi új a karácsony megünneplésében és énekeiben. Az üzenet régi és ismerős. Prédikálták Ádámnak. Prédikálták Izráel gyermekeinek. Prédikálták Lehi atya leszármazottainak. A próféták újra és újra kijelentették Jézus Krisztus engesztelésének a központi igazságait. Újra és újra kijelentették a parancsát, miszerint szeressük és szolgáljuk Őt, valamint szeressük és szolgáljuk egymást. Amihez Ő ezt tette hozzá: „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok”. E korszakokon át elismételt kijelentések alkotják az egész örökkévalóság legfontosabb üzenetét. Nekünk szólnak, a mi javunkat szolgálják.

Az élet legfontosabb dolgai ismétlődnek. Soha nem fáradunk bele abba, hogy a Szabadítónk szent nevét halljuk. Soha nem fáradunk bele a szeretteink társaságába. Soha nem fáradunk bele, hogy azt halljuk: „szeretlek”.

Így hát a karácsony ismétlődő üzenete nem átdolgozásra szoruló, hanem az életünkben megújítandó üzenet.

II.

Gyermekkorunktól fogva mindannyian tudjuk, hogy a karácsony a családi és a barátok közötti ajándékozás időszaka. Olyan időszak, amikor különleges kedvességet tanúsítunk azok iránt, akiket szeretünk. Azonban a karácsonyi adakozó lelkületnek nem csupán a családunk és a barátaink körét kellene érintenie. A fiataljaink közül sokak szereznek ma emlékezetes élményeket, miközben a kvórumok és az osztályok, valamint más egyházi csoportok meglátogatják és megajándékozzák azokat, akiknek szükségük van rá, hogy karácsonykor emlékezzenek rájuk – akik kórházban, idősek otthonában, a négy fal között vannak, és még sorolhatnám. Szegény, búslakodó szülők helyzetéről értesülve jóravaló férfiak és nők számtalan karácsony este érkeztek már játékokkal, étellel és édességgel azért, hogy a tágra nyílt szemű, bizakodó gyermekek karácsony napján érezzék annak örömét, hogy emlékeznek rájuk. Nagyszerű férfiak és nők ezrei egységesítik az erőfeszítéseiket karácsonyi jótékonykodások alkalmával azért, hogy enyhítsék az éhezést, felruházzák a rongyokban járókat, elszállásolják a hajléktalanokat, meglátogassák a betegeket és az elfeledetteket, és örömöt hozzanak a gyermekeknek. Isten áldja ezeket a segítő kezeket! Támogassuk őket mindannyian! A Békesség Hercegének igaz szolgái azok, akik szeretetteljesen és önzetlenül szolgálnak.

III.

Mit jelent az „e földön békesség, és az emberekhez jó akarat”? A Szabadító először is azt tanította, hogy „szeresd… a te felebarátodat, mint magadat”. Sőt, aztán azt, hogy szeressük az ellenségeinket; áldjuk azokat, akik átkoznak bennünket; tegyünk jót azokkal, akik gyűlölnek minket; és imádkozzunk azokért, akik kihasználnak és üldöznek bennünket.

Az ezekben a tanításokban megnevezett cél megvalósításán munkálkodva a karácsony legyen a megbocsátás, a régi sebek begyógyulásának, valamint a félresiklott kapcsolatok helyreállításának az időszaka!

„Azt mondom tehát nektek, hogy meg kell bocsátanotok egymásnak; mert aki nem bocsátja meg testvérének a vétkeit, az kárhoztatva van az Úr előtt; mert őbenne marad ott a nagyobb bűn.

Én, az Úr, annak bocsátok meg, akinek megbocsátok, de tőletek megköveteltetik, hogy minden embernek megbocsássatok.”

Vagyis a karácsony annak az időszaka, hogy a szeretet és a barátság megszokott kötelékein túl nyújtózkodjunk. A békesség és az emberek iránti jóakarat nem csupán azokra vonatkozó üzenet, akik iránt már most is szeretet és ragaszkodás van bennünk – mint például a polgártársaink az egyházunkban vagy az országunkban, a városunk vagy a szomszédságunk lakosai, illetve azok, akikkel ugyanaz a kultúránk. A mennyei seregek minden ember iránti jóakaratot hirdettek – alkalmi barátok, idegenek, még ellenségek iránt is. A karácsony az arra való emlékezés időszaka, hogy mindannyian egy mennyben lévő Atya gyermekei vagyunk, aki az Ő Egyszülött Fiát adta, hogy mindenki meg legyen váltva a haláltól. Mennyei Atyánk a szabadítás és a felmagasztosítás áldásait is ugyanazon feltételek mellett ajánlotta fel az egész emberiségnek: hit az Úr Jézus Krisztusban, bűnbánat, keresztelkedés, valamint az evangélium törvényeinek és szertartásainak a betartása.

IV.

A karácsony lelkülete arra buzdít minket, hogy ezt az időszakot használjuk fel a korlátok átlépésére, a minden ember iránti megértés és szeretet előmozdítására – bármely rasszból, hitvallásból, illetve nemzetiségből származzanak is. Függetlenül attól, hogy többségben (akárcsak itt, Utah-ban) vagy kisebbségben (ahogy bárhol máshol) vannak-e az utolsó napi szentek, nyújtsuk ki a kezünket Isten minden fia és leánya felé! Nyújtsuk ki mindenki felé az őszinte barátság kezét, függetlenül attól, hogy a mi hitünkhöz tartoznak-e. Tegyünk eleget Isten azon parancsának, amelyet Mózes próféta által adott Izráel gyermekeinek:

„Hogyha jövevény tartózkodik nálad, a ti földeteken, ne nyomorgassátok őt. Olyan legyen néktek a jövevény, a ki nálatok tartózkodik, mintha közületek való bennszülött volna, és szeressed azt mint magadat”.

Tanítsuk meg a gyermekeinknek, hogy mindenkivel legyenek kedvesek és előzékenyek. Elszomorít, amikor azt hallom, hogy ebben a közösségben amiatt búslakodnak a nem utolsó napi szent szülők, hogy úgy érzik, gyermekeiket kirekesztik vagy kiközösítik az egyháztag gyermekeink vagy fiataljaink. Remélem, hogy az ilyen esetek ritkák és egyre fogyatkoznak. Nekünk kellene mind között a legbarátságosabb és legelőzékenyebb népnek lenni.

Természetesen kerüljük az olyan társaságot, amely veszélyes vizekre vinné a viselkedésünket, illetve felhígítaná a hitünket és a hódolatunkat. Ám ennek kerülése nem ment fel minket az alól, hogy előzékenyek legyünk másokkal. Azon számos kapcsolattól se zárjon el minket, amelyekben együttműködő erőfeszítésekre van szükség az emberiség közös érdekeinek a széles mezején.

A békesség és az emberek iránti jóakarat üzenetét fogadjuk annak lelkületében, hogy másokat szolgálva adunk magunkból. Miként a karácsony is az Ő születését ünnepli, aki mindannyiunkért az életét adta, használja mindegyikünk a karácsonyt olyan időszakként, amikor javítunk azon, ahogy embertársainknak adunk.

Miközben így teszünk – midőn a karácsony lelkülete áthatja a gondolatainkat és a tetteinket –, mindegyikünk hozzájárul ahhoz az örök célhoz, hogy e földön békesség, az emberek iránt pedig jóakarat legyen. Itt az ideje, hogy mindannyian így tegyünk, mert minden egyes nappal közelebb leszünk az Úr eljöveteléhez. Ahogy azt Russell M. Nelson elnök az októberi konferencián tanította nekünk: „A legjobb még hátravan, mert az Úr egyre gyorsítja az Ő munkáját. A legjobb még hátravan, midőn teljes mértékben Jézus Krisztus felé fordítjuk a szívünket és az életünket.” Idézet vége.

Most pedig Az élő Krisztus: Az apostolok bizonysága című kiadványból idézek, melyben ez áll:

„Amint megemlékezünk Jézus Krisztus kétezer évvel ezelőtti születéséről, bizonyságunkat tesszük az Ő páratlan életének valóságáról, valamint nagyszerű engesztelő áldozatának végtelen hatalmáról. Senki más nem volt hasonlóan mély hatással mindazokra, akik a földön éltek, és akik még ezután fognak élni.”

Folytatva az idézetet: „Ünnepélyesen bizonyságunkat tesszük arról, hogy élete, amely az egész emberi történelem középpontjában áll, nem Betlehemben kezdődött, és nem a Kálvárián ért véget. Ő volt az Atya Elsőszülötte, az Egyszülött Fiú a testben, a világ Megváltója. […]

Ünnepélyes szavakkal jelentjük ki, hogy az Ő papsága és egyháza visszaállíttatott a földre – »fölépíttet[ve] az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a [fő] szegletkő… Jézus Krisztus«”.

Tovább folytatva: „Tanúságot teszünk, hogy egy napon visszatér majd a földre. »És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt«”. Idézet bezárva. „Királyok Királyaként fog kormányozni és Urak Uraként uralkodni, és minden térd meg fog hajolni, és minden nyelv hódolattal szól majd Őelőtte.

Megfelelően elrendelt apostolaiként bizonyságot teszünk arról, hogy Jézus az Élő Krisztus, Isten halhatatlan Fia. Ő a nagy Immánuel király, aki ma az Ő Atyjának jobbján áll.” Ismét idézem: „Ő a világ világossága, élete és reménysége. Az Ő útja az az ösvény, amely ebben az életben boldogsághoz, az elkövetkezőben pedig örök élethez vezet. Köszönet Istennek az Ő isteni Fia páratlan ajándékáért!”

Jézus Krisztus nevében, ámen.