Felkészültnek lenni a Szabadítóval való találkozásra
Az Első Elnökség 2024. évi karácsonyi áhítata
2024. december 8., vasárnap
A karácsonyi időszakba lépve gondolataim azok felé fordulnak, akik talán távol vannak az otthonuktól, s akik között nagy számban ott vannak az éppen most szolgáló misszionáriusok is.
Az első, otthonomtól távol töltött karácsonyon, 1960 decemberében, misszionárius voltam Angliában. Swindonban szolgáltam.
Körülbelül 90 nappal azelőtt nyitottuk meg Swindont a misszionáriusi munkára. A vasárnapi gyűlésekhez egy termet béreltünk. Áldottak voltunk, hogy néhány új megtértünkkel megalakulhatott egy gyülekezet.
Szenteste a társammal, Noel Luke elderrel úgy döntöttünk, hogy otthonaikban köszöntjük az embereket azon a területen, ahol szolgáltunk, és hagyunk velük egy rövid karácsonyi üzenetet és áldást. Gyönyörű este volt, és a felhős égbolton átragyogó fényes hold mennyei érzést keltett. Hirtelen ráébredtünk, hogy a környéken mindenki a kedvelt humoristát és énekest, Harry Secombe-ot nézi a televízióban, aki éppen a Bless This House [Áldd meg ezt a házat] című nagyon kedvelt dalt adta elő. Meghatóan tolmácsolta a szent szavakat, idézem:
Áldd meg az idebent lévőket!
Tartsd őket tisztán és bűntelen!
Áldj meg mindannyiunkat, Ó Urunk,
Előadása könnyeket csalt a szemünkbe. A szinte minden otthonból kiszűrődő ének visszhangja visszaverődött a felhőkről. Luke eldert és engem elöntött annak érzése, hogy mi valóban Urunk és Szabadítónk, Jézus Krisztus küldöttei vagyunk, akik megpróbálják szolgálni és megáldani Mennyei Atyánk gyermekeit.
Misszionáriusként megértettem, hogy e földi élet során mi mindannyian távol vagyunk az otthonunktól – a mennyei otthonunktól. A Szabadítónknak nyújtott szolgálat által érezhetjük ennek az otthonnak a vigaszát.
Az utóbbi években az egyház arra buzdított minket, hogy hangsúlyozzuk azt a világosságot, amelyet a Szabadító nyújt az egész világnak, különösen ebben a karácsonyi időszakban. Az egyház Légy a világ világossága! címet viselő nagyszerű erőfeszítésével igyekszik mindenki gondolatait a Szabadító felé fordítani. Ehhez társul még egy erőfeszítés, hogy adjunk a rászorulóknak és nyújtsunk krisztusi szolgálatot.
Tavaly az egyház a New York-i Times Square környékén található hatalmas digitális kijelzőket használva indította el a Légy a világ világossága!-kezdeményezést.
Maryvel jelen voltunk, amikor a Szabadító születését meghatóan ábrázoló képek megjelentek az óriási digitális hirdetőtáblákon. Mély lelki élményben volt részünk. Az idén a Times Square-en megtapasztalt élmény sok városban megismétlődik világszerte.
New York városában a Légy a világ világossága!-esemény ideje alatt észrevettem az igyekezetet, hogy az üzletek kirakatai is vonzzák a tekintetet.
Emlékszem a New York Times egyik vasárnapi kiadására, amelyben egy egész oldalas cikk jelent meg a „Visszatérnek az ünnepi kirakatok. Velük együtt a vásárlók is” címmel. A cikk egy olyan hagyományról számolt be, amikor pazar kirakatok díszítették az üzletek ablakait a New York-i Fifth Avenue-n. Amennyire a cikk és a legutóbbi látogatásom alapján meg tudtam állapítani, egyik kirakatban sem szerepelt karácsonyi jelenet, illetve a gyermek Krisztus.
A cikket olvasva eszembe jutott, hogy fiatalkoromban a Salt Lake Cityben lévő áruházak karácsonyi kirakataiban látható volt a Krisztus gyermek. Visszaemlékeztem egy olyan esetre is abból az időszakból, amikor egy közép-nyugati bevásárlóközpont úgy akarta kihangsúlyozni a karácsony témáját, hogy megteremti a karácsony hangulatát, ugyanakkor vonzza a vásárlókat is. Hatalmas feliratokat helyeztek ki, amelyeken ez volt olvasható: „Ha Krisztus ma este eljönne, kit látogatna meg?” A felirat alatt számos jelenet is szerepelt a bolt kirakataiban. Ha jól emlékszem a jelenetekre:
-
Az egyik egy ágyban fekvő idős hölgyet ábrázolt, akit egy nővér ápolt. A hölgy nagybetegnek tűnt.
-
A második jelenetben egy fiatal édesanya szerepelt egy újszülöttel. Arca örömöt sugárzott.
-
A harmadik jelenetben egy család volt látható síró gyermekekkel. Nyilvánvaló volt, hogy nincs elegendő étel, és nagyon kevés karácsonyi ajándék lesz, ha lesz egyáltalán.
-
A negyedik jelenetben egy láthatóan gazdag család számtalan ajándékot bontogatott.
-
Az ötödik jelenetben egy bájos, ám szerény körülmények között élő sokgyermekes család örvendezve együtt énekelt.
Az öt kirakaton és a „ha Krisztus ma este eljönne, kit látogatna meg?” feliraton eltűnődve két gondolat ötlött fel bennem.
Elsőként az, hogy tudomásunk szerint nem ismerjük sem a napot, sem pedig az órát, amikor a Szabadító másodszorra eljön.
Másodszor pedig, amikor Jézus Krisztus eljön – amint azt Russell M. Nelson elnök a legutóbbi általános konferencián tanította –, „millenniumi Messiásként fog visszatérni a földre”. Nelson elnök arra buzdít minket, hogy felkészülésként „szentelj[ük] újra az élet[ün]ket Jézus Krisztusnak”. Ennek megfelelően a felirat talán helyénvalóbb lett volna így: „Ha Krisztus ma este eljönne, ki állna készen a köszöntésére?”
A kirakatban lévő jelenetek számbavételekor rájöttem, hogy minden mondandójuk az emberek fizikai és pénzügyi állapotáról szól, a lelkiállapotukról azonban semmit nem árul el. A kirakatok megjelenítettek idős és beteg embereket, csakúgy mint egészségeseket és újszülöttet. Gazdagokat és szegényeket is. Az életkor, az egészségi állapot és az anyagi helyzet azonban nem mond nekünk semmit arról, ami igazán fontos, vagyis a lelkiállapotukról.
A Tan és szövetségekben olvashatunk a Krisztus egyházába való keresztelkedés feltételeiről. Ezek alapja elsősorban az, hogy megalázkodjunk, „megtört szívvel és töredelmes lélekkel” rendelkezzünk, bűnbánatot tartsunk és „mindvégig szolgálj[u]k [Jézus Krisztust]”. A céljuk pedig az, hogy „Jézus Krisztus odaadó tanítványává” váljunk, és előrehaladjunk azon a szövetséges ösvényen, amely felkészít minket az Ő engesztelésének az áldásaira.
Krisztus jelenti a példát minden dologban. Kijelentette: „Íme, én vagyok a világosság; példát mutattam nektek.” Jól tennénk, ha lelkünk állapotának a szemrevételezésekor az Ő tökéletes példájára tekintenénk. A Szabadító megmutatta nekünk, miképpen találjunk boldogságot, értelmet és örömöt ebben az életben és az örökkévalóságban. Boldogság és öröm jellemzi a karácsonyi lelkületet.
A János 19:5-ben azt olvassuk, hogy Pilátus azok elé vitette Jézust, akik keresztre akarták Őt feszíteni. „Jézus… töviskoronát és… bíbor köntöst visel[t]. És monda nekik [Pilátus]: Ímhol az ember!”
Ebben a karácsonyi időszakban lássuk meg az Embert, aki a Krisztus, és az ajándékokat, amelyeket Ő adott.
Először is gondolkodjunk el az Ő csodálatos születésén!
Tudjuk, hogy ez a drága kisded, akit ebben a karácsonyi időszakban ünneplünk, az Atya egyszülött Fia volt. Atyjától örökölte az örök élet hatalmát – a hatalmat, hogy éljen. Halandó édesanyjától örökölte a hatalmat, hogy meghaljon. Kezdettől fogva kiválasztatott az Ő szent küldetésére.
A Máté 1:23-ban ezt olvassuk: „Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten.”
Másodszor pedig, gondolkodjatok el az Ő tökéletes és bűntelen életén, valamint az Ő példáján. Bár mindenféle fájdalmat, megpróbáltatást és kísértést szenvedett el, sikeresen teljesítette a küldetését. Ő a mi példaképünk, és kijelölte az ösvényt, amelyet követnünk kell. Életét a szegényeknek, a szűkölködőknek, a betegeknek és a szenvedőknek, valamint az örökkévaló terv sikeres elvégzésének szentelte, amelyre egyedül Ő volt alkalmas.
Harmadszor, elmélkedjetek az Ő halálán, feltámadásán és engesztelésén.
Az engesztelést illetően a Prédikáljátok evangéliumomat! gyönyörűen és egyszerűen fogalmaz: „A Szabadító engesztelése magában foglalta szenvedését a Gecsemánéban, szenvedését és halálát a kereszten, valamint a feltámadását. Felfoghatatlanul szenvedett – olyannyira, hogy minden pórusából vérzett.”
A Tan és szövetségek 76:41-ben ez áll: „Hogy ő eljött a világra, méghozzá Jézus, hogy keresztre feszítsék a világért, és viselje a világ bűneit, és megszentelje a világot, és minden hamislelkűségtől megtisztítsa azt”.
Jézus Krisztus engesztelése a legnagyszerűbb esemény és ajándék, amely valaha is előfordult az emberiség történelmében. Mindannyian követtünk el bűnt, és kizárólag Jézus Krisztus engesztelése által nyerhetünk irgalmat és élhetünk Istennel.
Negyedszer pedig, készüljetek fel az Ő második eljövetelére.
Az Ószövetségben Jób azt tanította, hogy Ő ott áll majd az utolsó napon a földön. Amint azt Russell M. Nelson elnök oly gyönyörűen tanította: „Krisztus egyszerre kormányoz majd a régi Jeruzsálemből és az Új Jeruzsálemből is”. Most van itt az ideje, hogy felkészüljünk erre az eseményre. A szentírások ezt mondják: „Készítsétek fel magatokat az Úr nagy napjára!”
Utolsó tanácsom pedig az, hogy szeressük és szolgáljuk az Urat. Amikor elgondolkodunk a lelkünk állapotáról és a Szabadító fogadására való felkészülésünkről, akkor először is „szeressük az Urat, a mi Istenünket, teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes elménkből”. Másodszor pedig „szeressük felebarátunkat, mint magunkat”.
Az Isten és az embertársaink iránti szeretetünk jelenti a lelkünk állapotának a végső próbáját. Ha szeretjük Istent, akkor be fogjuk tartani az Ő parancsolatait. És ha szeretjük az embertársainkat, akkor szolgálni fogjuk őket, és lényegében a Szabadító kezei leszünk.
A Tan és szövetségekben a Szabadító e szavakkal él: „Igen, meg fogom nyitni az emberek szívét, és… kezed által megalapítok egy gyülekezetet”.
A Szabadító iránti hálánk kimutatásának elsődleges módja ebben a karácsonyi időszakban az, hogy az Ő szolgái – tulajdonképpen az Ő kezei – legyünk itt a földön.
Ebben a gyönyörű időszakban, amikor Urunk és Szabadítónk, Jézus Krisztus születését ünnepeljük, tanúságomat teszem nektek arról, hogy Ő él. Ő a mi Példaképünk, Szószólónk az Atyánál, és Ő mindent elvégzett, ami ahhoz szükséges, hogy visszatérjünk az Atya és a Fiú jelenlétébe. Bölcs dolog lenne tőlünk követni Jézus Krisztust, és elfogadni az Őáltala nyújtott ajándékokat.
Legyen dicsőséges karácsonyotok, melynek középpontjában Jézus Krisztus áll!
Jézus Krisztus nevében, ámen.