Karácsonyi áhítatok
Megfizethetetlen ajándékok


10:29

Megfizethetetlen ajándékok

Az Első Elnökség 2024. évi karácsonyi áhítata

2024. december 8., vasárnap

Ma este én is örömmel és csodálattal beszélek a karácsony szent jelentőségéről. A világ történelmében egyetlen eseménynek sem volt nagyobb hatása, mint a názáreti Jézus több mint kétezer évvel ezelőtti születésének és küldetésének. Szerte a mai világban magát az időt is ettől a csodálatos eseménytől számítják.

Urunk születését sokféleképpen ünneplik a világon, de létezik egy karácsonyi hagyomány, ami egyetemesnek tűnik.

Ez a hagyomány valószínűleg Máté beszámolójával vette kezdetét, amely a napkeleti bölcsekről szól, akik azért jöttek, hogy hódolatukat tegyék Jézusnak. Becses ajándékokkal érkeztek. Manapság az ajándékozás hagyománya a karácsonyi ünneplések egyre fontosabb része.

Az első karácsonyi ajándék, amelyre emlékszem, egy csodálatos dugós puska volt és egy felhúzhatós kacsa. Merő boldogság egy négyévesnek. A kacsa körbe-körbe totyogott a padlón, és igazából esélye sem volt, hogy talpon maradjon, amint játékfegyveremmel tizenöt centiről izgatottan célba vettem. A játék azonban hamar eltört, és ahogy az az anyagi dolgokkal lenni szokott, az általa nyújtott átmeneti boldogság gyorsan feledésbe merült.

Ma este javaslatot teszek három olyan ajándékra, amelyet mindegyikünk adhat ezen a karácsonyon és egész életünk során – amelyek nem átmeneti boldogságot hoznak, hanem valódi és tartós örömöt.

Az első a bizonyság ajándéka. Ez egy igen személyes ajándék, és amikor szabadon, álnokság nélkül adjuk, az felfedi lelkünk legmélyebb megnyilvánulásait. Az aranynál, tömjénnél vagy mirhánál is becsesebb a tiszta bizonyságunk Jézus Krisztusról mint személyes Szabadítónkról és Megváltónkról, aki a legfontosabb mindenek között, amit karácsonykor ünneplünk.

Amikor hat gyermekünk még kicsi volt, Jacqui és én egy éjjel úgy döntöttünk, hogy a családi esten a tanítás helyett inkább egyszerűen megosztjuk egymással a bizonyságunkat. Miután megosztottam a bizonyságomat, drága lányunk, Chelsea, aki akkortájt talán 16 éves lehetett, tágra nyílt szemekkel azt mondta: „Apa, még soha ezelőtt nem hallottam a bizonyságodat.” Kissé megdöbbentem, és elcsodálkoztam a válaszán. Tudjátok, akkoriban cövekelnök voltam, és tudom, hogy Chelsea számtalan alkalommal hallott engem bizonyságot tenni sok egyházi és otthoni helyzetben. De abban a pillanatban úgy hallotta és érezte a bizonyságomat, mintha az lett volna a legelső alkalom. Ebből megtanultam egy leckét, amelyet sosem felejtek el: a bizonyság ajándéka értékes, és hatalom rejlik abban, ha gyakran megosztjuk.

A második a megbocsátás ajándéka. Bizonyára mindannyiunkkal megesett már valamikor, hogy mások kegyetlen szavai vagy tettei megsebeztek minket. És ha őszinték akarunk lenni, mi is bántottunk már meg másokat. Jézus Krisztus ezt tanítja: „Én, az Úr, annak bocsátok meg, akinek megbocsátok, de tőletek megköveteltetik, hogy minden embernek megbocsássatok.” Majd azzal tetézi ezt, hogy amikor nem bocsátjuk meg másoknak az ellenünk elkövetett bűneiket, akkor miénk a nagyobb bűn.

Amikor önként és őszintén megbocsátunk másoknak, megszabadulunk a keserűség, az ítélkezés vagy a bosszú mérgétől.

Van egy kedves barátom Dél-Afrikában, akit Sandile Makasinak hívnak. Engedélyével osztom meg a megbocsátásról szóló személyes történetét. Amikor Sandile még kétéves sem volt, a csak 28 éves édesapját a rendőrség megkínozta és megölte az apartheid rezsim idején. Később Sandile megismerte édesapja megdöbbentő meggyilkolásának a konkrét részleteit. Most a saját szavait idézem:

„Kisfiúként keserűséget és gyűlöletet éreztem amiatt, amit édesapámmal tettek. Hogy vehették el tőlünk? Engem megfosztottak egy apától és tanítótól, édesanyámat pedig egy szerető és gondoskodó társtól.

Amikor tudomásomra jutott, milyen kegyetlen módon kínozták, mérhetetlen harag, gyűlölet és ellenségeskedés töltötte el a szívemet és elmémet a rendőrök és a fehér emberek iránt.

Addig kavarogtak bennem ezek az érzések, amíg rá nem találtam Jézus Krisztus visszaállított evangéliumára. Az evangélium segített megértenem, hogy meg kell bocsátanom a rendőrök bűntetteit, és hogy az örömöm és a lelki fejlődésem múlik ezen.

Ezt könnyebb volt mondani, mint megtenni, de sok imával kitartottam, és idővel az Úr segített nekem, hogy megbocsássak az ellenségeimnek. […] A sértettség érzését felváltotta a vigasz; az ellenségeskedést és gyűlöletet a szeretet; a sötétség helyett világosság és békesség töltötte el a szívemet és az elmémet.”

Köszönöm, Sandile, a példádat a megbocsátás ajándékáról.

A harmadik a krisztusi szeretet ajándéka. Az összes lelki ajándék között nincs nagyobb a jószívűségnél. Jézus nyíltan kifejezte a mások iránti szeretetét, és arra tanított minket, hogy szeressük egymást.

Amikor a Szabadító példáját követve szavakkal és tettekkel kifejezzük szeretetünket mások iránt, akkor ők rajtunk keresztül megtapasztalhatják Isten szeretetét.

Néhány évvel ezelőtt találkoztam egy Washingtonban élő 23 éves fiatalemberrel, aki nagyszerű példa volt erre. A misszionáriusok három hónapja tanították őt, mialatt bámulatos változást tapasztalt a viselkedésében és az életvitelében. Egy este telefonon beszélt a misszionáriusokkal, és a beszélgetés végén a misszionáriusok ezt mondták: „Szeretünk, Michael.” Letette a telefont, és azt gondolta magában: „Hűha! Ehhez nem vagyok hozzászokva. Akár én is mondhatnám másoknak.” Elhatározta, hogy összeszedi a bátorságát, és elmondja az édesanyjának, hogy szereti. Az édesanyja néhány órányira lakott az állam egy másik részén. Amikor felhívta őt, és azt mondta neki, hogy „szeretlek, Anya”, az azonnali reakció ez volt: „Mi a baj? Elmentél orvoshoz, és rossz hírt közöltek veled? Vissza kell menned a börtönbe?” Így hát elmondta neki, hogy rátalált az evangéliumra, és az miként változtatta meg őt; hogy mostanra felhagyott a dohányzással, a kábítószerezéssel, és tervezi, hogy megkeresztelkedik.

Azt hiszem, ez kiválóan szemlélteti, mi történik, amikor az emberek érzik Isten szeretetét másokon keresztül. Szíveket lágyít meg, aztán pedig vágyat ébreszt, hogy másokkal is megosszák a szeretet ezen ajándékát.

Ma este arany, tömjén és mirha említésével kezdtünk értékes ajándékokról beszélni. Megnéztem, és az Amazonon meg is tudjuk vásárolni ezeket. De soha semmilyen boltban nem fogjátok megtalálni a többi ajándékot, amelyről beszéltünk. Ezek megfizethetetlen ajándékok, amelyek mégis tartós és igazi örömöt hoznak mind annak, aki kapja, mind pedig annak, aki adja.

Így hát amikor azon gondolkodtok, mit fogtok adni ezen a karácsonyon, arra kérlek benneteket, hogy:

  1. Osszátok meg a bizonyságotokat a családotokkal és a szeretteitekkel. Amint megosztjátok ezt az értékes ajándékot, a saját bizonyságotok is megerősödik.

  2. Bocsássatok meg valakinek, akivel kapcsolatban úgy érzitek, ártott nektek vagy megsértett titeket. Amikor ezt az ajándékot adjátok, ti is békességet és gyógyulást fogtok tapasztalni.

  3. Segítsetek másoknak rajtatok keresztül érezni Isten szeretetét. Amennyiben helyénvaló, mondjátok nekik, hogy szeretitek őket. Amikor úgy láttok másokat, ahogy Isten látja őket, az irántuk való szeretetetek növekedni fog, és ti is érezni fogjátok Isten szeretetét az életetekben.

Befejezésként azt kívánom mindegyikőtöknek, hogy örömteli karácsonyi időszakban legyen részetek. Tanúságomat teszem Jézus Krisztusról. Ő él. Ő a mi Szabadítónk, a mi Megváltónk. Ő a mi Közbenjárónk és Barátunk. Csodálom Őt. Szeretem Őt. Mindegyikünknek adott, felfoghatatlan áron vett ajándékának köszönhetően kiérdemelhetjük minden ajándék közül a legnagyszerűbbet – méghozzá az örök életet szerető Mennyei Atyánk jelenlétében.

Jézus Krisztus nevében, ámen.