Szentírások
Mózes 1


Válogatások Mózes könyvéből

Kivonat a Joseph Smith prófétának 1830 júniusa és 1831 februárja között kinyilatkoztatott bibliafordításból.

1. Fejezet

(1830. június)

Isten kinyilatkoztatja magát Mózesnek – Mózes színeváltozik – Szembesül a Sátánnal – Mózes sok lakott világot lát – A Fiú számtalan világot teremtett – Isten munkája és dicsősége az, hogy véghezvigye az ember halhatatlanságát és örök életét.

1 Isten szavai, amelyeket aMózeshez bszólt, amikor az felragadtatott egy rendkívül magas hegyre,

2 És aszemtől szembe blátta Istent, és beszélt vele, és Isten cdicsősége Mózesen volt, ezért Mózes del tudta viselni a jelenlétét.

3 És Isten szólt Mózeshez, mondván: Íme, én vagyok a aMindenható Úristen, és bVégtelen az én nevem; mert napok kezdete és évek vége nélkül való vagyok; és vajon nem végtelen-e ez?

4 És íme, te az én fiam vagy; anézzél hát, és én megmutatom neked bkezem alkotását; de nem mindet, mert cműveim dvég nélkül valók, és eszavaim is, mert soha meg nem szűnnek.

5 Senki nem láthatja tehát úgy minden művemet, hogy ne látná minden dicsőségemet; és senki nem láthatja minden dicsőségemet úgy, hogy utána testben a földön maradjon.

6 És van egy munkám számodra, Mózes fiam; és te az én aEgyszülöttem bhasonlatosságára vagy; és az én Egyszülöttem a cSzabadító, és az is lesz, mert ő telve van dkegyelemmel és eigazsággal; de frajtam kívül nincs Isten, és minden dolog jelen van nálam, mert én gismerem valamennyit.

7 És most íme, ezt az egy dolgot megmutatom neked, Mózes fiam; mert te a világban vagy, és én most megmutatom neked.

8 És lőn, hogy Mózes odanézett, és látta a avilágot, amelyen teremtetett; és Mózes blátta a világot és annak széleit, és mind az emberek gyermekeit, akik teremtve vannak és voltak; amelyeken nagyon cálmélkodott és csodálkozott.

9 És Isten jelenléte visszahúzódott Mózestől, hogy dicsősége nem volt Mózesen; és Mózes magára hagyatott. És amint magára hagyatott, a földre rogyott.

10 És lőn, hogy sok óra eltelt, mire Mózes újra visszanyerte természetes, emberhez illő aerejét; és azt mondta magában: Most, ezen okból tudom, hogy az ember bsemmi, amely dolgot soha nem feltételeztem.

11 De most saját szemeimmel láttam aIstent; azonban bnem a természetes, hanem a lelki szemeimmel, mert természetes szemeim nem láthatták volna; mert celsorvadtam és dmeghaltam volna jelenlétében; rajtam volt azonban a dicsősége; és én láttam az earcát, mert fszíneváltoztam előtte.

12 És lőn, hogy amint Mózes kimondta e szavakat, íme, jött a aSátán, bkísértve őt, mondván: Mózes, ember fia, hódolj nekem!

13 És lőn, hogy Mózes a Sátánra nézett és azt kérdezte: Ki vagy te? Mert íme, én aIsten fia vagyok, az ő Egyszülöttjének hasonlatosságára; és hol van a te dicsőséged, hogy hódolnom kellene neked?

14 Mert íme, Istenre nem tekinthetek anélkül, hogy reám ne szállna a dicsősége, és ne aszíneváltoznék őelőtte. Terád azonban a természetes ember állapotában tekinthetek. Nem így van-e, biztosan?

15 Áldott legyen Istenem neve, mert az ő Lelke nem húzódott vissza teljesen tőlem, különben hol van a te dicsőséged, mert sötétség az énnekem. És különbséget tudok tenni közted és Isten között; mert Isten azt mondta nekem: aHódolj Istennek, mert bcsakis őt szolgáld!

16 Eredj innen, Sátán; ne tévessz meg engem; mert Isten azt mondta nekem: Az én aEgyszülöttem hasonlatossága szerint vagy.

17 És parancsolatokat is adott nekem, amikor szólított az aégő bokorból, mondván: bSzólítsd Istent Egyszülöttem nevében, és hódolj nekem.

18 Továbbá azt mondta Mózes: Nem szűnök meg Istent szólítani, más kérdeznivalóm is van tőle: mert rajtam volt az ő dicsősége, különbséget tudok tehát tenni közte és teközted. Távozz innen, Sátán!

19 És most, amikor Mózes kimondta e szavakat, a Sátán hangos szóval felkiáltott, és toporzékolt a földön, és parancsolt, mondván: Én vagyok az aEgyszülött, hódolj nekem!

20 És lőn, hogy Mózes rendkívül félni kezdett; és amint félni kezdett, meglátta a apokol keserűségét. Mindazonáltal, Istent bszólítva erőt kapott, és parancsolt, mondván: Távozz tőlem, Sátán, mert ennek az egy Istennek, csak neki hódolok, aki a dicsőség Istene!

21 És most reszketni kezdett a aSátán, és megrendült a föld; és Mózes erőt kapott, és Istent szólította, mondván: Az Egyszülött nevében, távozz innen, Sátán!

22 És lőn, hogy a Sátán hangos szóval, azokogva, és siránkozva, és fogát csikorgatva felkiáltott; és eltávozott onnan, méghozzá Mózes színe elől, hogy ő már nem látta őt.

23 És most, e dologról Mózes bizonyságot tett; gonoszság miatt azonban ez nincs meg az emberek gyermekei között.

24 És lőn, hogy amikor a Sátán eltávozott Mózes színe elől, Mózes az égre emelte szemeit, eltelvén a aSzentlélekkel, amely bizonyságot tesz az Atyáról és a Fiúról;

25 És Isten nevét szólítva újra látta az ő dicsőségét, mert rajta volt az; és hangot hallott, mondván: Áldott vagy, Mózes, mert én, a Mindenható, kiválasztottalak téged, és erősebbé tétetsz sok avizeknél; mert úgy engedelmeskednek majd bparancsodnak, mintha cIsten lennél.

26 És lásd, én veled vagyok, méghozzá napjaid végezetéig; mert aki fogod szabadítani népemet a brabságból, méghozzá cIzráelt, a dválasztottamat.

27 És lőn, hogy míg a hang még beszélt, Mózes odavetette szemeit és alátta a Földet, igen, méghozzá annak egészét; és nem volt annak olyan része, amit ne látott volna, Isten Lelke által észlelve azt.

28 És látta annak lakóit is, és egyetlen lélek sem volt, akit ne látott volna; és Isten Lelke által észlelte őket; és számuk nagy volt, méghozzá oly megszámlálhatatlan, mint a homok a tengerparton.

29 És látott sok tájat; és minden táj aföldnek neveztetett, és lakosok voltak annak színén.

30 És lőn, hogy Mózes Istent szólította, mondván: Mondd el nekem, kérlek, miért vannak így ezek a dolgok, és mi által alkottad őket?

31 És íme, az Úr dicsősége Mózesen volt, úgyhogy Mózes Isten színe előtt állt, és aszemtől szembe beszélt vele. És az Úristen azt mondta Mózesnek: Saját bcéljaimra alkottam e dolgokat. Itt a bölcsesség, és az megmarad bennem.

32 És ahatalmam szava által teremtettem őket, amely az én Egyszülött Fiam, aki telve van bkegyelemmel és cigazsággal.

33 És számtalan avilágot bteremtettem; és ezeket is saját céljaimra teremtettem; és a Fiú által teremtettem őket, amely az én cEgyszülöttem.

34 És minden emberek közül az aelső embert bÁdámnak neveztem, amely csok.

35 De csak e Földnek és lakóinak beszámolóját mondom el neked. Mert íme, sok világ van, amely hatalmam szava által múlt el. És sok van, amely most is áll, és megszámlálhatatlanok ezek az ember számára; de én minden dolgot számon tartok, mert az enyémek és aismerem őket.

36 És lőn, hogy Mózes szólt az Úrhoz, mondván: Légy irgalmas a te szolgádhoz, Ó Istenem, és beszélj nekem e Földről, és annak lakóiról, valamint az egekről, és akkor elégedett lesz a te szolgád.

37 És az Úristen szólt Mózeshez, mondván: A amennyekből sok van, és nem számlálhatók meg az embernek; nekem viszont számlálva vannak, mert az enyémek.

38 És ahogyan az egyik föld elmúlik, és annak egei, úgy jő egy másik, és anincs vége műveimnek, sem szavaimnak.

39 Mert íme, ez amunkám és bdicsőségem – hogy véghezvigyem az ember chalhatatlanságát és dörök életét.

40 És most, Mózes fiam, e Földet illetően szólok hozzád, amelyen állsz; és aírd le azon dolgokat, amiket mondok.

41 És azon a napon, amikor az emberek gyermekei semmibe veszik szavamat, és sokat aelvesznek az általad írt könyvből, íme, én támasztok másvalakit, bhozzád hasonlót; és ezek újra cmeglesznek az emberek gyermekei között – mindazok között, akik hisznek.

42 (Ezek a szavak aszóltak Mózeshez a hegyen, amelynek neve nem ismert az emberek gyermekei között. És most hozzád szólnak. Senkinek ne mutasd meg őket, csak azoknak, akik hisznek. Így lesz. Ámen.)