Kérjetek, keressetek, zörgessetek!

Szeretett fivéreim és nővéreim, nagyon hálás vagyok mindannyiótokért. Hálás vagyok a modern kommunikáció csodájáért is, amely lehetővé teszi, hogy e konferencia milliókhoz eljusson szerte a világon.

A mai technológia segítségével lehetséges a vezeték nélküli telefonok általi gyors információcsere is. Nemrégiben Wendy és én egy másik kontinensen jártunk egy megbízás kapcsán, amikor megtudtuk, hogy családunkba egy új kisbaba érkezett. A jó hírt csupán néhány perccel az után kaptuk, hogy a kicsi megszületett a világ másik felén.

De a modern technológiánál is bámulatosabb az a lehetőségünk, hogy mindenféle hardver, szoftver és havi szolgáltatási díj nélkül információt kaphatunk közvetlenül a mennyből. Ez egyike a legcsodálatosabb ajándékoknak, melyet az Úr kínál a halandóknak. Ez az Ő nagylelkű felhívása, hogy „kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek”¹.

Ez a személyes kinyilatkoztatásra vonatkozó időtlen ajánlat Isten minden gyermekére kiterjed. Már-már szinte túl jól hangzik ahhoz, hogy igaz legyen. Pedig igaz! Én már kaptam ilyen mennyei segítséget, és reagáltam is rá. Azt is megtanultam, hogy mindig készen kell állnom a befogadására.

Évekkel ezelőtt, amikor egy általános konferenciai beszédre készültem, egyik éjjel arra ébredtem békés álmomból, hogy egy gondolat erős benyomást tett az elmémre. Azonnal papírt, ceruzát kerestem, és amilyen gyorsan csak tudtam, lejegyeztem. Azzal a tudattal tértem ismét nyugovóra, hogy megörökítettem azt a csodás benyomást. Másnap reggel aztán, amikor elővettem a papíromat, legnagyobb megrökönyödésemre azt láttam, hogy írásom teljességgel olvashatatlan! Még mindig tartok papírt és ceruzát az éjjeliszekrényemen, de most már sokkal jobban ügyelek az írásomra.

Ahhoz, hogy hozzájussunk a mennyei információhoz, először is erős hitre és mély vágyra van szükségünk. „…őszinte szívvel, igaz szándékkal, [Jézus] Krisztusba vetett hittel”² kell kérdeznünk. Az „igaz szándék” azt jelenti, hogy az embernek valóban szándékában áll követni a kapott isteni útmutatást.

Ezután szorgalmasan tanulmányoznunk kell a kérdést. Ezt az elvet akkor tanították meg e visszaállított egyház vezetőinek, amikor megkapták első leckéiket arról, hogyan lehetséges személyes kinyilatkoztatást elnyerni. Az Úr ezt az utasítást adta: „…én azt mondom neked, hogy tanulmányoznod kell azt az elmédben; majd meg kell kérdezned tőlem, hogy helyes-e, és ha helyes, akkor tebenned égővé teszem kebledet; érezni fogod tehát, hogy helyes.”³

Hogy felkészültek legyünk, ahhoz az is hozzátartozik, hogy ismerjük és követjük az Úr alapvető tanításait. Néhány időtálló igazsága általános érvényű, mint például ezek a parancsolatok: ne lopj, ne ölj, ne tégy hamis tanúbizonyságot. Más tanítások vagy parancsolatok szintén általános érvényűek, például azok, amelyek a sabbatra, az úrvacsorára, a keresztelkedésre és a konfirmációra vonatkoznak.

Más kinyilatkoztatások egyedi körülmények között adattak, például Noénak, hogy építsen bárkát, illetve olyan prófétáknak, mint Mózes, Lehi és Brigham, hogy követőiket vezessék biztonságba. Isten régóta meglévő mintája, mely alapján prófétákon keresztül tanítja gyermekeit, bizonyosságot ad nekünk, hogy Ő megáldja minden egyes prófétáját, és megáldja azokat is, akik megfogadják a prófétai tanácsot.

A próféta követésére érzett vágy nagy erőfeszítést igényel, mivel a természetes ember igencsak kevéssé ismeri Istent, és még kevésbé ismeri az Ő prófétáját. Pál azt írta, hogy az „érzéki [természetes] ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg”.⁴ Hatalmas változást jelent természetes emberből odaadó tanítvánnyá válni.⁵

Egy másik próféta azt tanította, hogy „a természetes ember ellensége Istennek; az volt Ádám bukása óta, és az is lesz örökkön-örökké, hacsak nem enged a Szent Lélek hívásainak, és nem vetkőzi le a természetes embert és válik szentté az Úr, Krisztus engesztelése által, és lesz olyan, mint egy gyermek, engedékeny, szelíd, alázatos, türelmes, telve szeretettel, aki mindazon dolgoknak hajlandó alávetni magát, melyet az Úr jónak lát kiszabni rá, éppen úgy, ahogy egy gyermek veti alá magát az atyjának”⁶.

Nemrégiben megfigyelhettem egy efféle hatalmas változást egy férfiban, akit körülbelül tíz éve ismertem meg. Egy cövekkonferencián találkoztunk, ahol a fiát az új cövekelnökség tagjaként támogatták. Ez az apa nem volt tagja az egyháznak. Fia elválasztása után átkaroltam, és megdicsértem, hogy ilyen remek fiút nevelt fel. Aztán nyíltan kijelentettem: „El fog jönni a nap, amikor majd szeretné, hogy ezt a fiút Önhöz és a feleségéhez pecsételjék egy szent templomban. Amikor elérkezik ez a nap, megtisztelne, ha én végezhetném az összepecsételést.”

Az ezt követő évtizedben nem találkoztunk. Aztán hat hete felkeresett az irodámban a feleségével együtt. Barátságosan üdvözölt, és elmesélte, mennyire megdöbbentette az akkori kijelentésem. Sokáig nem is foglalkozott vele, egészen addig, míg a hallása romlani nem kezdett. Ekkor ráébredt arra, hogy teste öregszik, és az e földön töltött ideje valóban véges. Idővel teljesen elvesztette a hallását. Ugyanabban az időben azonban megtért, és csatlakozott az egyházhoz.

Beszélgetésünk során így foglalta össze gyökeres átváltozását: „El kellett veszítenem a hallásomat ahhoz, hogy oda tudjak figyelni üzenetének óriási jelentőségére. Akkor pedig rádöbbentem, mennyire szeretném, ha szeretteim hozzám lennének pecsételve. Most érdemes vagyok, és felkészültem. Megkérhetném, hogy elvégezze a pecsételést?”⁷ Boldogan megtettem, Isten iránti mély hálával eltelve.

Az efféle megtérést további lelki tökéletesedés követhet. A személyes kinyilatkoztatás tovább finomodva végül lelki tisztánlátást eredményez. A tisztánlátás megszűrést, szétválasztást és felismerést jelent.⁸ A lelki tisztánlátás ajándéka égi ajándék.⁹ Lehetővé teszi az egyház tagjainak, hogy meglássanak láthatatlan dolgokat, és megérezzenek kézzel megfoghatatlan dolgokat.

A püspökök jogosultak erre az ajándékra, amikor eleget kell tenniük azon feladatuknak, hogy megtalálják a szegényeket, és gondoskodjanak a szükséget látókról. Ezzel az ajándékkal a nőtestvérek megvizsgálhatják a világ irányvonalait, és kiszűrhetik azokat, amelyek népszerűségük ellenére sekélyesek vagy akár veszélyesek is lehetnek. Az egyháztagok tisztán láthatják, melyek a hamis és mulandó, és melyek a felemelő, tartós és jellemformáló dolgok.

A tisztánlátás szerves részét képezte néhány fontos tanításnak, melyet John Taylor elnök adott sok-sok évvel ezelőtt.¹⁰ Ezt tanította a cövekelnököknek, püspököknek és más jelenlévőknek: „Jogában áll az [e tisztségeket] betöltőknek, hogy elnökségeik kötelességeit illetően megkapják Isten szavát, hogy ezáltal még hatékonyabban vihessék véghez Isten szent céljait. Eme elhívások vagy papsági pozíciók egyike sem az azt viselők személyes előnyszerzésére, meggazdagodására vagy dicsőségére adatott, hanem kifejezetten azért, hogy Mennyei Atyánk céljai megvalósuljanak, és Isten királysága felépüljön a földön. Mindannyian… törekszünk megérteni, majd pedig teljesíteni Isten akaratát, és ügyelünk arra, hogy azok is így tegyenek, akiket a gondjainkra bíztak.”¹¹

Ahhoz, hogy mindannyian személyre szabott kinyilatkoztatást kaphassatok egyéni szükségleteiteknek és feladataitoknak megfelelően, követnetek kell bizonyos irányelveket. Az Úr arra kér titeket, hogy legyen bennetek „hit, remény, jószívűség és szeretet – egyedül Isten dicsőségére tekintő szemmel”. Így aztán ha szilárd „hit, erény, tudás, mértékletesség, türelem, testvéri kedvesség, isteniség, jószívűség, alázatosság [és] szorgalom” jellemez benneteket, akkor már „kér[het]tek és adatik nektek; kopogta[that]tok és megnyittatik nektek”¹².

Az Istentől jövő kinyilatkoztatás mindig összhangban áll az Ő örök törvényével. Soha nem mond ellent az Ő tanának. Az Istenség iránti megfelelő tisztelet teszi ezt lehetővé. A Mester ezt tanította:

„Én, az Úr, irgalmas és könyörületes vagyok azokkal szemben, akik félnek engem, és örömöt lelek azok megtisztelésében, akik mindvégig igazlelkűségben és igazságban szolgálnak engem.

Nagy lesz az ő jutalmuk, és örök lesz az ő dicsőségük.

És nekik minden rejtelmet kinyilatkoztatok, [és] …tudatni fogom velük akaratom[at], minden olyan dolgot illetően, mely királyságomhoz tartozik.”¹³

A kinyilatkoztatás nem mindig egyszerre adatik, jöhet fokozatosan is. „…így szól az Úristen: Sort sorra, elő-írást előírásra, itt egy kicsit és ott egy kicsit adok az emberek gyermekeinek; és áldottak azok, akik hallgatnak előírásaimra, és meghallják tanácsomat, mert bölcsességet tanulnak; mert annak, aki befogadja, többet adok…”¹⁴ A türelem és a kitartás része az örök fejlődésünknek.

A próféták írásaiból tudhatjuk, mit éreztek, miközben kinyilatkoztatást kaptak. Joseph Smith és Oliver Cowdery elmondták, hogy „a fátyol elvétetett elménkről, és értelmünk szemei megnyíltak”¹⁵. Joseph F. Smith elnök ezt írta: „Amint elgondolkoztam ezeken a megírt dolgokon, értelmem szemei megnyíltak, [és] megpihent rajtam az Úr Lelke”.¹⁶

Minden utolsó napi szent kiérdemelheti a személyes kinyilatkoztatást. A felhívás, hogy kérjünk, keressünk és zörgessünk az isteni útmutatásért azért lehetséges, mert Isten él, és Jézus az élő Krisztus. Azért lehetséges, mert ez az Ő élő egyháza.¹⁷ Mily áldottak vagyunk ma azért, hogy Thomas S. Monson elnök az Ő élő prófétája! Imádkozom azért, hogy meghallgassuk és megfogadjuk az ő prófétai tanácsát, Jézus Krisztus nevében, ámen.