Istennel társuló szövetséges nők

Hálás vagyok azért az áldásért, hogy szólhatok hozzátok, Isten szövetséges leányaihoz. Az a célom ma este, hogy buzdítsalak benneteket a nagyszerű szolgálatban, melyre elhívattatok. Bizony, Isten minden leánya, aki hallja most a hangomat, elhívást kapott az Úr Jézus Krisztustól.

Elhívásotok akkor kezdődött, amikor a halandóságba helyeztek benneteket – egy olyan helyre és időben, melyet Isten választott ki számotokra, aki tökéletesen ismer és az Ő leányaiként szeret benneteket. Ő ismert és tanított titeket a lélekvilágban, és oda helyezett, ahol a világ történelmében ritka módon lehetőségetek lesz belépni egy keresztelőmedencébe, s ott Jézus Krisztus egy elhívott szolgájától e szavakat hallani: „Jézus Krisztus megbízatásából megkeresztellek téged az Atyának, és a Fiúnak, és a Szentléleknek nevében. Ámen.”¹

Amikor kiléptetek a vízből, elfogadtatok egy szolgálatra szólító másik elhívást. Isten új szövetséges leányaiként ígéretet tettetek és feladatot kaptatok Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában, melynek azután a tagjává konfirmáltak benneteket. Szövetséget kötöttetek Istennel, hogy magatokra veszitek Jézus Krisztus nevét, betartjátok az Ő parancsolatait, és szolgáljátok Őt.

Mindazokat, akik megkötik ezeket a szövetségeket, tökéletesen személyre szabott szolgálatra hívja el az Úr. Isten szövetséges leányai és fiai azonban mind részesülnek egy fontos és örömteli elhívásban, mégpedig abban, hogy Őérte szolgáljanak másokat.

A nővérekhez szólva Russell M. Nelson elnök csodálatosan összefoglalta az Úr elhívását számotokra, mely szerint csatlakozzatok Hozzá az Ő munkájában. Nelson elnök ekképpen jellemezte ezt az elhívásotokat: „Az Úr azt mondta: »[E]z munkám és dicsőségem – hogy véghezvigyem az ember halhatatlanságát és örök életét« (Mózes 1:39). Így az Ő elkötelezett tanítvány-leánya valóban állíthatja, hogy »ez munkám és dicsőségem, hogy segítsek a szeretteimnek elérni ezt a mennyei célt«.

A nő isteni küldetésének része az, hogy segítsen embertársainak elérni celesztiális lehetőségeiket. Anyaként, tanítóként, gondoskodó szentként reményei formájára alakítja az élő agyagot. Istennel társulva az mennyei küldetése, hogy segítsen a lelkeknek élni és felemelve lenni. Ez teremtésének mértéke, amely nemesítő, építő és magasztos.”²

Nem tudhatjátok előre, hogy mikor és mennyi időre fog a személyes küldetésetek az anyaként, vezetőként vagy szolgálattevő nővérként betöltött elhívásotokra összpontosítani. Szeretetéből adódóan az Úr nem hagyja ránk a feladataink időzítésének, időtartamának és sorrendjének megválasztását. Azonban a szentírásokból és az élő prófétáktól tudjátok, miszerint Isten minden leánya részesül ezekben a feladatokban, akár ebben, akár a következő életben. És mindegyik feladat felkészülést nyújt a szerető családokban töltött örökkévaló életre, „amely ajándék Isten minden ajándéka közül a legnagyobb”³.

Bölcsen teszitek, ha most minden erőtöket a felkészülésbe vetitek, a végcélt tartva szem előtt. Megkönnyíti a dolgotokat, hogy ezen feladatok mindegyike többé-kevésbé ugyanazt a felkészülést igényli.

Kezdjük a szolgálattevő nővérként betöltött feladatotokkal. Akár 10 éves kislányként töltitek be ezt a feladatot egy olyan családban, ahol az édesapa elhunyt, akár Segítőegylet elnökként egy olyan városban, ahol nemrégiben tűzvész pusztított, vagy akár egy kórházban, műtét után lábadozva – lehetőségetek van beteljesíteni az Úrtól kapott elhívásotokat az Ő szolgálattevő leányaiként.

Mindegyik helyzet egészen különböző szolgálattételi megbízásnak tűnik, viszont mindben szükség van egy erőteljes, szerető szív felkészültségére, félelmet nem ismerő hitre, miszerint az Úr nem ad olyan parancsot, melyhez elő ne készítené az utat, valamint az arra irányuló vágyra, hogy menjünk és tegyünk Őérte.⁴

A felkészültsége miatt a 10 éves kislány átkarolta megözvegyült édesanyját, és imádkozott azért, hogy tudja, hogyan segítse meg a családját. És kitart ebben.

A Segítőegylet elnöke már a környéken kitört váratlan tűzvész előtt felkészült a szolgálattételre. Már megismerte és megszerette az embereket. Az évek során folyamatosan gyarapodott a hite azáltal, hogy választ kapott azon imáira, melyekben arra kérte az Urat, hogy segítse meg őt az Őérte végzett apró szolgálatokban. Hosszantartó felkészülése miatt készen állt arra, hogy lelkesen megszervezze nővérei között a nehéz helyzetbe került emberek és családok számára nyújtott szolgálattételt.

A kórházban műtétből lábadozó nővér felkészült volt arra, hogy szolgálattételt nyújtson a betegtársainak. Egész életét az Úrnak végzett szolgálattétellel töltötte, és minden idegent szomszédként vagy barátként szolgált. Amikor a szívében elhívást érzett arra, hogy a kórházban szolgálattételt végezzen, oly bátran és olyan szeretettel szolgált másokat, hogy a többi beteg abban kezdett reménykedni, hogy ez a nővér nem gyógyul fel egyhamar.

Ugyanúgy, ahogyan felkészültök a szolgálattételre, az Úr vezetőiként betöltött elhívásotokra is felkészülhettek, és fel is kell készülnötök rá, amikor eljön az ideje. A szentírások iránti szeretetetekben mélyen gyökerező, Jézus Krisztusba vetett hitre lesz szükségetek ahhoz, hogy másokat vezessetek, valamint hogy az Ő szavát félelem nélkül tanítsátok. Így felkészültek lesztek majd arra, hogy a Szentlélek állandó társatok legyen. Lelkesen jelentkeztek majd a feladatra, amikor a tanácsosotok a Fiatal Nők elnökségében pánikkal a hangjában azt kérdezi: „Alvarez nővér beteget jelentett mára, ki fogja tanítani az osztályát?”

Majdhogynem ugyanilyen felkészülésre van szükségetek arra a csodálatos napra, amikor az Úr az anyaság feladatára hív el benneteket. Azonban ehhez még a korábbiaknál is szeretőbb szívre lesz szükségetek. Több hitre lesz szükségetek Jézus Krisztusban, mint amennyi valaha is lakozott a szívetekben. Mindemellett olyan erővel kell majd imádkoznotok a Szentlélek hatásáért, iránymutatásáért és vigasztalásáért, amilyen erőt korábban el sem tudtatok képzelni.

Okkal kérdezhetitek, vajon honnan tudhatná bármelyik férfi, hogy mire van szüksége az anyáknak. A kérdés jogos. A férfiak nem tudnak mindent, de kinyilatkoztatás által pár leckét megtanulhatunk Istentől. A megfigyelés által is sokat tanulhatunk, amennyiben megragadjuk a lehetőséget és a Lélek segítségére törekedszünk, hogy megértsük, amit megfigyelünk.

Én már 57 éve, a házasságkötésünk óta figyelem Kathleen Johnson Eyringot. Négy fiú- és két leánygyermek édesanyja. A mai napig több mint száz közvetlen családtag és több száz más, az anyai szívébe fogadott ember számára fogadta már el azt az elhívást, hogy anyai befolyással legyen rájuk.

Emlékezzetek vissza, milyen tökéletes leírást adott Nelson elnök a nő isteni küldetéséről, beleértve az anyai küldetését: „Anyaként, tanítóként, gondoskodó szentként reményei formájára alakítja az élő agyagot. Istennel társulva az mennyei küldetése, hogy segítsen a lelkeknek élni és felemelve lenni. Ez teremtésének mértéke…”⁵

Amennyire csak meg tudom állapítani, a feleségem, Kathleen teljesítette ezt a feladatot, melyet Atyánk leányai kaptak. Nekem úgy tűnik, hogy itt a kulcs az, miszerint „reményei formájára alakítja az élő agyagot… Istennel társulva”. Nem kényszerített, hanem formált. A reményeihez volt egy mintája, amelyhez formálni igyekezett azokat, akiket szeretett és akikről anyaként gondoskodott. Ez a minta Jézus Krisztus evangéliuma volt – amennyire azt az imádságos megfigyelés látni engedte számomra az évek során.

Az Istennel társuló szövetséges nőkké válás a módja annak, ahogyan Isten nagyszerű és jó leányai mindig is anyaként gondoskodtak, vezettek és szolgálattételt nyújtottak, éppen ott és úgy szolgálva, ahogyan azt Ő előkészítette számukra. Megígérem nektek, hogy örömre leltek majd a mennyei otthonotokba tartó utazásotok során, ha Isten szövetséget megtartó leányaként tértek vissza Hozzá.

Bizonyságot teszek arról, hogy az Atyaisten él és szeret benneteket. Meg fogja válaszolni az imáitokat. Az Ő szeretett Fia minden részletében vezeti Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházát. Russell M. Nelson elnök az Ő élő prófétája. Joseph Smith látta és beszélt az Atyaistennel és Jézus Krisztussal a New York állambeli Palmyra egyik ligetében. Tudom, hogy ez igaz. Arról is tanúságomat teszem, hogy Jézus Krisztus a ti Szabadítótok, és Ő szeret titeket. Engesztelő áldozata által megtisztulhattok és felemeltethettek azokba a magas és szent elhívásokba, amelyeket kapni fogtok. Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus szent nevében, ámen.