Tekintsetek Jézus Krisztusra!

Amikor Jézus Kapernaum közelében járt,¹ és az utcán nagy tömeg vette körül, egy tizenkét éve komoly betegségben szenvedő asszony kinyújtotta a kezét, és megérintette a ruhája szegélyét. Azonnal meggyógyult.²

A szentírásokban feljegyzettek szerint amint Jézus észlelte, hogy „erő származék ki [tőle]”,³ „megfordult a sokaságban”⁴ „és körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte”⁵. „Mikor pedig látta az asszony; hogy nem maradt titokban”,⁶ „elébe borula, és elmonda néki mindent igazán”⁷.

Jézus így szólt hozzá: „Bízzál leányom, a te hited megtartott téged; eredj el békességgel!”⁸

Jézus Krisztus megmentette az asszonyt. Meggyógyult testileg, majd amikor Jézus megfordult, hogy ránézzen, és az asszony kijelentette az Őbelé vetett hitét, Ő meggyógyította a szívét is.⁹ Szeretettel szólt hozzá, biztosította a jóváhagyásáról, és megáldotta az Ő békességével.¹⁰

Fivérek! A szent papság viselőiként a szabadítás munkájában veszünk részt. Tavaly az Úr egyértelműen Izráel eldereinek vállára helyezte e munka vezetését.¹¹ Lélekemelő megbízást kaptunk az Úrtól: nővéreinkkel együttműködve szentebb módon kell szolgálattételt nyújtanunk, fel kell gyorsítanunk Izráel egybegyűjtését a fátyol mindkét oldalán, otthonainkat a hit és az evangéliumi tanulás szentélyévé kell tennünk, valamint fel kell készítenünk a világot Jézus Krisztus második eljövetelére.¹²

Ahogy minden másban, a Szabadító ebben is utat mutatott nekünk: úgy kell Jézus Krisztusra tekintenünk és szolgálnunk Őt, ahogy Ő tekintett az Atyjára és Őt szolgálta.¹³ A Szabadító ezt így fogalmazta meg Joseph prófétának:

„Minden gondolatban reám tekintsetek; ne kételkedjetek, ne féljetek!

Lássátok a sebeket, melyek oldalamba hatoltak, valamint a szögek nyomait a kezemen és a lábamon; legyetek hűségesek, tartsátok be a parancsolataimat, és örökölni fogjátok a menny királyságát!”¹⁴

A halandóság előtti birodalomban Jézus megígérte az Atyjának, hogy az Ő akaratát fogja cselekedni, és a Szabadítónk és Megváltónk lesz. Amikor Atyja azt kérdezte: „Kit küldjek?”¹⁵, Jézus így felelt:

„Itt vagyok, küldj engem.”¹⁶

„Atyám, a te akaratod legyen meg, és a dicsőség legyen tiéd mindörökké.”¹⁷

Jézus egész halandó élete során ezen ígéret szerint élt. Alázattal, szelídséggel és szeretettel tanította Atyja tanát és végezte Atyja munkáját, azzal a hatalommal és felhatalmazással, melyet Atyja adott Neki.¹⁸

Jézus az Atyjának adta a szívét. Ezeket mondta:

„[Sz]eretem az Atyát”¹⁹.

„[M]indenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.”²⁰

„[A]zért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem [az Atya] akaratát, a ki elküldött engem.”²¹

A Gecsemáné kertjében átélt gyötrelmei során így imádkozott: „…mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!”²²

Amikor az Úr azzal a felkéréssel fordul Izráel eldereihez, hogy „minden gondolatban [reá] tekintsetek” és „lássátok a sebeket” feltámadt testén, akkor arra hív, hogy forduljunk el a bűntől és a világtól, és forduljunk Feléje, valamint szeressük Őt és engedelmeskedjünk Neki. Hív, hogy az Ő módján tanítsuk az Ő tanát és végezzük az Ő munkáját. Arra hív tehát, hogy bízzunk meg Benne maradéktalanul, adjuk át Neki az akaratunkat és a szívünket, majd pedig az Ő megváltó hatalma által váljunk olyanná, mint Ő.²³

Fivérek! Ha Jézus Krisztusra tekintünk, Ő meg fog minket áldani, hogy az Ő elderei legyünk Izráelben – alázatosak, szelídek, engedelmesek, eltelve az Ő szeretetével.²⁴ És el fogjuk vinni az Ő evangéliumának és egyházának örömét és áldásait a családunknak és a fivéreinknek és nővéreinknek a fátyol mindkét oldalán.

Russell M. Nelson elnök pontosan arra hívott bennünket, hogy ily módon tekintsünk Jézus Krisztusra: „Nincs könnyű vagy automatikus útja annak, hogy valaki ilyen erőteljes tanítvánnyá váljon. Figyelmünknek a Szabadítóra és az Ő evangéliumára kell szegeződnie. Szellemileg erőt próbáló az, amikor minden gondolatban igyekszünk Őrá tekinteni. Amikor azonban ezt tesszük, kétségeink és félelmeink tovaszállnak.”²⁵

A szegezni egy nagyszerű szó. Azt jelenti, hogy erőteljesen rögzíteni, teljesen odavonzani és ott tartani.²⁶ Azáltal, hogy a szövetségeink szerint élünk, Jézus Krisztusra és az Ő evangéliumára szegezzük a figyelmünket.

Amikor a szövetségeink szerint élünk, azok hatással lesznek mindenre, amit mondunk és teszünk. Szövetségben éljük az életünket,²⁷ tele a hit egyszerű, mindennapi cselekedeteivel, melyek révén Jézus Krisztusra összpontosítunk: szívből jövő imával az Ő nevében, lakmározva az Ő szavain, Őhozzá fordulva bűnbánatért, az Ő parancsolatait betartva, úrvacsorát véve és az Ő sabbatját megszentelve, a lehető leggyakrabban hódolva az Ő szent templomában, valamint az Ő szent papságát Isten gyermekeinek szolgálatában használva.

A szövetség iránti odaadás ezen cselekedetei megnyitják a szívünket és az elménket a Szabadító megváltó hatalma és a Szentlélek megszentelő hatása előtt. Sorról sorra, a Szabadító magát a természetünket változtatja meg: még mélyebben térünk meg Őhozzá, és a szövetségeink életre kelnek a szívünkben.²⁸

A Mennyei Atyánknak tett ígéreteink sziklaszilárd elköteleződésekké – a mi leghőbb vágyainkká – alakulnak. Mennyei Atyánk nekünk tett ígéretei hálával és örömmel töltenek el bennünket.²⁹ A szövetségeink immár nem követendő szabályok lesznek, hanem szeretett tantételekké válnak, melyek sugalmazást és iránymutatást adnak nekünk, figyelmünket pedig Jézus Krisztusra szegezik.³⁰

Az odaadás ezen cselekedetei mindenki – fiatalok és idősek – számára elérhetőek. Fiatal férfiak, akik az ároni papságot viselitek! Minden, amit ma este elmondtam, vonatkozik rátok. Köszönetet mondok Istennek értetek. Minden héten szent szertartásokat és szövetségeket tesztek elérhetővé utolsó napi szentek milliói számára. Amikor előkészítitek, megáldjátok vagy kiosztjátok az úrvacsorát, szolgálattételt végeztek, kereszteltek a templomban, elhívjátok valamelyik barátotokat egy tevékenységre, vagy megmentitek a kvórumotok egyik tagját, a szabadítás munkáját végzitek. Ti is Jézus Krisztusra tekinthettek, és naponta élhettek a szövetségeitek szerint. Megígérem, hogy ha így tesztek, akkor már most az Úr megbízható szolgái lesztek, egy nap pedig erős elderekké váltok majd Izráelben.

Fivérek! Tudom, hogy mindez ijesztően nehéznek hangozhat, de emlékezzetek a Szabadító e szavaira: „nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van”³¹. Ez így van velünk is. Nem vagyunk egyedül. Az Úr Jézus Krisztus és Mennyei Atyánk szeret bennünket és velünk van.³² Mivel Jézus az Atyjára tekintett, és elvégezte a nagy engesztelő áldozatot, mi azzal a bizonyossággal tekinthetünk Jézus Krisztusra, hogy Ő segíteni fog nekünk.

Egyikünk sem tökéletes. Néha elakadunk. Elkalandozik a figyelmünk vagy elcsüggedünk. Megbotlunk. Ha azonban bűnbánó szívvel Jézus Krisztusra tekintünk, Ő felemel minket, megtisztít a bűntől, megbocsát nekünk, és meggyógyítja a szívünket. Ő türelmes és kedves; az Ő megváltó szeretete soha véget nem ér és el nem fogy.³³ Ő segíteni fog nekünk, hogy a szövetségeink szerint éljünk, és Izráel eldereiként felmagasztaljuk az elhívásunkat.

Az Atya pedig meg fog áldani bennünket „minden dologgal… a mennyben is és a földön is”, ami az Ő céljai megvalósításához szükséges; ilyenek „az élet és a világosság, a Lélek és a hatalom, amelyek az Atya akaratából küldettek el az ő Fia, Jézus Krisztus által”³⁴.

Amikor isteni világosság és hatalom áramlik az életünkbe, három csoda történik:

Az első, hogy látunk. Kinyilatkoztatás által úgy kezdünk el látni, ahogy Jézus látta azt az asszonyt: a felszín alá, a szívre tekintve.³⁵ Amikor úgy látunk, ahogy Jézus lát, akkor Ő megáld bennünket azzal, hogy az Ő szeretetével szeressük azokat, akiket szolgálunk. Az Ő segítségével azok, akiket szolgálunk, meg fogják látni a Szabadítót, és érezni fogják a szeretetét.³⁶

A második, hogy papsági hatalommal rendelkezünk. Rendelkezünk azzal a felhatalmazással és hatalommal, hogy Jézus Krisztus nevében cselekedve megáldjunk, vezéreljünk, védelmezzünk, erősítsünk és meggyógyítsunk másokat, és csodákat hozzunk a szeretteink számára, valamint biztonságban tartsuk a házasságunkat és családunkat.³⁷

A harmadik, hogy Jézus Krisztus mellettünk jár. Oda megy, ahová mi megyünk. Velünk tanít, amikor tanítunk. Velünk vigasztal, amikor vigaszt nyújtunk. Velünk áld, amikor megáldunk.³⁸

Fivérek! Nincs-e hát okunk az örvendezésre? De van! Isten szent papságát viseljük. Amikor Jézus Krisztusra tekintünk, a szövetségeink szerint élünk, és a figyelmünket Őrá szegezzük, akkor csatlakozni fogunk a nővéreinkhez, és szentebb módon fogunk szolgálattételt nyújtani, egybegyűjtjük a szétszóratott Izráelt a fátyol mindkét oldalán, megerősítjük és egybepecsételjük a családunkat, valamint felkészítjük a világot az Úr Jézus Krisztus második eljövetelére. Ez be fog következni. Erről tanúságomat teszem.

Végezetül szívből imádkozom azért, hogy mindannyian, egyenként, minden gondolatunkban Jézus Krisztusra tekintsünk; ne kételkedjünk, ne féljünk. Jézus Krisztus nevében, ámen.