A nők és az otthoni evangéliumi tanulás

Szeretett nővéreim! Csodálatos itt lenni veletek! Izgalmas időszak ez Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában. Az Úr tudást áraszt az Ő egyházára, ahogy azt megígérte.

Emlékeztek, mit is mondott: „Meddig maradhatnak szennyesek a hömpölygő vizek? Milyen hatalom állíthatja meg a mennyeket? Éppen csak annyira nyújthatja ki az ember satnya karját, hogy megállítsa a Missouri folyót annak elrendelt folyásában, vagy hogy vizét felfelé fordítsa, amennyire megakadályozhatja a Mindenhatót abban, hogy az utolsó napi szentek fejére tudást árasszon a mennyből.”¹

Az Úr által jelenleg megosztott tudás része annak, hogy mindezeket az örökkévaló igazságokat egyre inkább kiárasztja az Ő népének fejére és szívébe. Világossá tette, hogy Mennyei Atyánk leányainak elsődleges szerepe lesz a munka e csodálatos meggyorsításában. A csoda egyik bizonyítéka, hogy arra vezette az Ő élő prófétáját, hogy jóval nagyobb hangsúlyt fektessen az evangélium tanítására az otthonokban és a családban.

Feltehetitek a kérdést: „miként teszi ez a hithű nővéreket az Úr elsődleges segítő erőivé, amint Ő tudást áraszt a szentjeire?” Az Úr megadja a választ A család: Kiáltvány a világhoz című dokumentumban. Ismerősek ugyan a szavak, ám most új értelmet nyerhetnek, és láthatjátok, hogy az Úr előre látta ezeket az izgalmas változásokat, amelyek jelenleg történnek. A kiáltványban az Úr ezekkel a szavakkal adta feladatul a nővéreknek, hogy a család elsődleges evangéliumi oktatói legyenek: „Az anyák elsősorban gyermekeik gondozásáért felelősek.”² Ehhez hozzátartozik az evangéliumi igazság és tudás gyarapítása is.

A kiáltvány így folytatja: „Az apáknak és az anyáknak egyaránt kötelességük, hogy egyenlő partnerekként segítsék egymást”³. Ők egyenlő társak; egyenlőek a bennük rejlő lelki növekedésnek és a tudás megszerzésének lehetősége tekintetében, és így egymás segítése által egyesülnek. Egyenlőek az isteni rendeltetésükben, hogy együtt felmagasztosuljanak. Valójában a férfiak és nők egyedül nem is magasztosulhatnak fel.

Akkor mégis miért Isten leánya kapja meg egy egységes és egyenrangú kapcsolatban elsődleges feladatként, hogy a legfontosabb táplálékkal – a mennyből érkező igazsággal – tápláljon, melyet mindannyiunknak meg kell kapnia? Az alapján, ahogy én látom, ez az Úr módszere, amióta csak családok léteznek ezen a világon.

Például Éva volt az, aki megkapta a tudást, melyre Ádámnak szüksége volt, hogy vegyen a jó és a gonosz tudása fájának gyümölcséből, hogy betarthassák Isten minden parancsolatát és családot alapíthassanak. Nem tudom, miért Éva kapta meg először, de amint a tudás kiáradt Ádámra, ő és Éva tökéletesen egységesek lettek.

Egy másik példa arra, hogy az Úr miként használja a nők gondoskodó ajándékait az, ahogyan megerősítette Hélamán fiait. A beszámoló olvasása közben gombócot érzek a torkomban, és eszembe jutnak saját édesanyám csendes, bizonyosságot nyújtó szavai, amikor katonai szolgálatba indultam.

Hélamán feljegyezte:

„…anyáik tanították meg nekik, hogy ha nem kételkednek, akkor Isten ki fogja szabadítani őket.

És felidézték nekem anyáik szavait, mondván: Mi nem kételkedünk abban, hogy anyáink tudták ezt.”⁴

Nos, én nem ismerem az Úr összes indokát arra, hogy miért adja a hithű nővéreknek elsődleges feladatul a családjukról való gondoskodást, de úgy hiszem, köze lehet a szeretetre való képességetekhez. Hatalmas szeretetre van szükség ahhoz, hogy jobban megérezzük mások szükségleteit, mint a sajátjainkat. Ez Krisztus tiszta szeretete a személy iránt, akiről gondoskodsz. A jószívűség eme érzése attól a nevelésre vállalkozó személytől ered, aki jogosulttá vált Jézus Krisztus engesztelésének hatására. A Segítőegylet mottója, melyet saját édesanyám is példázott, számomra sugalmazottnak tűnik: „A jószívűség soha el nem fogy.”

Isten leányaiként veletek született, nagyszerű képességetek van mások szükségleteinek megérzésére és a szeretetre. Ez pedig sokkal fogékonyabbá tesz titeket a Lélek suttogásaira. A Lélek így vezérelheti a gondolataitokat, a szavaitokat és a tetteiteket, melyekkel az embereket tápláljátok, hogy az Úr tudást, igazságot és bátorságot áraszthasson rájuk.

Nővérek, akik most halljátok a hangomat, mindannyian az életen át vezető utatok egy különleges állomásán vagytok. Néhányan közületek fiatal lányok, akik először vesznek részt az általános női ülésen. Néhányan fiatak nők, akik arra készülnek, hogy Isten akarata szerint gondoskodjanak másokról. Néhányan friss házasok, akiknek még nincsenek gyermekeik, míg mások fiatal anyák egy vagy több gyermekkel. Néhányan tizenévesek anyukái, mások pedig missziót szolgáló gyermekeké. Néhányatok gyermekei meggyengültek a hitben és távol vannak otthonuktól. Néhányan egyedül, hithű társ nélkül éltek. Néhányan nagymamák vagytok.

A személyes körülményeitektől függetlenül azonban részei – kulcsfontosságú részei – vagytok Isten családjának és a saját családotoknak, akár a jövőben, ezen a világon vagy a lélekvilágban. Istentől kapott feladatotok, hogy a szeretetetekkel és az Úr Jézus Krisztusba vetett hitetekkel gondozzátok az Ő családjának és a saját családotoknak a lehető legtöbb tagját.

A gyakorlati kihívás számotokra az, hogy felismerjétek, kiről, miként és mikor gondoskodjatok. Szükségetek van az Úr segítségére. Ő ismeri mások szívét, és tudja, mikor állnak készen a gondoskodásotokra. Hittel teli imátok lesz a sikeretek kulcsa. Számíthattok arra, hogy megkapjátok az Ő útmutatását.

Így biztatott: „Kérjétek az Atyát az én nevemben, hittel, híve abban, hogy kapni fogtok, és akkor veletek lesz a Szentlélek, amely minden dolgot kinyilvánít, amely célszerű”⁵.

Az ima mellett a szentírások komoly tanulmányozásának szintén része lesz a gondoskodáshoz szükséges erőtök növekedésében. Íme, az ígéret: „Azon se aggodalmaskodjatok előre, hogy mit mondjatok; inkább tegyétek félre elmétekben állandóan az élet szavait, és az adott órában megadatik nektek az a rész, ami minden egyes embernek kimérendő.”⁶

Így több időt fogtok szánni az imára, az elmélkedésre és a lelki dolgokon való elgondolkodásra. Kiárad majd rátok az igazságról való tudás, és növekszik a családotok más tagjairól való gondoskodáshoz szükséges erőtök.

Lesznek olyan időszakok, amikor úgy érzitek, lassan fejlődtök a hatékonyabb gondoskodás elsajátításában. Hitre lesz szükség a kitartáshoz. A Szabadító ezt a biztatást küldte nektek:

„Ne fáradjatok bele tehát a jó tevésébe, mert nagyszerű munka alapját fektetitek le. És kis dolgokból jő elő az, ami nagyszerű.

Íme, az Úr a szívet és készséges elmét követel meg; és a készségesek és engedelmesek eszik majd Sion földjének javát ezen utolsó napokban.”⁷

A ma esti jelenlétetek egyértelművé teszi, hogy hajlandóak vagytok elfogadni az Úr másokról való gondoskodásra szólító felkérését. Ez még a ma esti legfiatalabb jelenlévőkre is igaz. Ti is megtudhatjátok, kiről gondoskodjatok a családotokban. Ha igaz szándékkal imádkoztok, egy név vagy egy arc jelenik majd meg az elmétekben. Ha imádkoztok, hogy megtudjátok, mit tegyetek vagy mondjatok, érezni fogjátok a választ. Valahányszor engedelmeskedtek, a gondoskodáshoz szükséges erőtök növekedni fog. Felkészültök arra a napra, amikor majd a saját gyermekeiteket gondozzátok.

A tizenévesek édesanyjai imádkozhatnak azért, hogy megtudják, miként gondoskodjanak fiukról vagy lányukról, aki nem tűnik fogékonynak a gondoskodásra. Imádkozhattok, hogy tudjátok, kinek lehet olyan lelki hatása, melyre a gyermeketeknek szüksége van és el is fogadja azt. Isten hallja és megválaszolja az aggódó édesanyák eme szívből jövő imáit, és segítséget küld.

Lehet, hogy egy ma itt jelen lévő nagymamának szívfájdalmat okoznak gyermekei és unokái terhei és nehézségei. Bátorságot és útmutatást nyerhettek a szentírásban szereplő családok tapasztalataiból.

Ádám és Éva idejétől fogva Izráel atyánkon át a Mormon könyve-beli összes családdal bezárólag egy biztos tanulság létezik arra vonatkozóan, hogy mi a teendő a nem fogékony gyermekek keserűségeivel kapcsolatban: soha ne szűnj meg szeretni!

Előttünk van a Szabadító bátorító példája, amint Mennyei Atyánk lázadó lélekgyermekeiről gondoskodott. Még akkor is, ha ők és mi fájdalmat okozunk, a Szabadító továbbra is kinyújtja felénk a kezét.⁸ Nefi harmadik könyvében így szólt lélekfivéreihez és -nővéreihez, akikről sikertelenül próbált gondoskodni: „Ó ti, …akik Izráel házából valók vagytok! Mily gyakran gyűjtöttelek össze benneteket, miként a tyúk szárnyai alá gyűjti csibéit, és tápláltalak titeket.”⁹

Nővérek! Legyetek az életutatok bármely állomásán, bármilyen családi helyzetben, bármely kultúrában, a Szabadító a tökéletes példaképetek arra, hogy miként fogtok meghatározó szerepet játszani az Ő tervében, hogy nagyobb hangsúlyt fektessen az otthoni és a családban történő evangéliumi tanulásra.

A bennetek rejlő jószívűség érzését fogjátok belevinni a családotok újfajta tevékenységeibe és szokásaiba. Ez pedig nagyobb lelki fejlődést eredményez majd. Miközben a családtagjaitokkal és a családtagjaitokért imádkoztok, érezni fogjátok a saját és a Szabadító irántuk érzett szeretetét. Amint erre törekedtek, ez egyre jobban a lelki ajándékotokká válik majd. A családtagjaitok is érezni fogják ezt, amint nagyobb hittel imádkoztok.

Amikor a család összegyűlik, hogy hangosan olvassa a szentírásokat, ti már elolvastátok azokat, imádkoztatok róluk, hogy felkészültek legyetek. Akkorra már volt néhány percetek arra, hogy a Lélekért imádkozzatok az elmétek megvilágosítására. Amikor aztán ti kerültök sorra az olvasásban, a családotok tagjai érezni fogják Isten és az Ő szavai iránti szereteteteket. Ő és az Ő Lelke fogja táplálni őket.

Ugyanezt a kiáradást megtapasztalhatjátok bármely családi összejövetel során, ha imádkoztok és felkészültök rá. Talán erőfeszítést és időt igényel, de csodákat eredményez majd. Emlékszem egy leckére, melyet édesanyám tanított nekem, amikor kicsi voltam. Lelki szemeimmel még mindig látom a színes térképet, melyet ő készített Pál apostol utazásairól. Azon tűnődöm, hogyan volt ideje és energiája elkészíteni. És még ma is érzem az e hithű apostol iránti szeretetéből fakadó áldásokat.

Mindannyian meg fogjátok találni a módját, hogy hozzájáruljatok az igazság kiáradásához a családotokra az Úr visszaállított egyházában. Mindannyian imádkozni, tanulmányozni és elmélkedni fogtok, hogy megtudjátok, mi legyen a ti egyedi hozzájárulásotok. Egy azonban biztos: ti mindannyian, Isten fiaival egyenlő igába fogva, meghatározó szerepet játszotok majd az evangélium tanulásának és az evangélium szerinti életnek e csodájában, mely fel fogja gyorsítja Izráel egybegyűjtését, és felkészíti Isten családját az Úr Jézus Krisztus dicsőséges visszatérésére. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.