Az egyház helyes neve

Szeretett fivéreim és nővéreim! Ezen a gyönyörű sabbatnapon együtt örvendezünk az Úrtól kapott sok-sok áldásunk miatt. Hálásak vagyunk a Jézus Krisztus visszaállított evangéliumáról való bizonyságotokért; az általatok hozott áldozatokért, hogy az Ő szövetséges ösvényén maradjatok vagy visszatérjetek arra; valamint az Ő egyházában végzett odaadó szolgálatotokért.

Késztetést érzek, hogy ma egy nagy jelentőséggel bíró kérdést beszéljek meg veletek. Néhány héttel ezelőtt kiadtam egy közleményt az egyház nevének helyreigazításával kapcsolatban.¹ Azért tettem így, mert az Úr megerősítette elmémben annak az elnevezésnek a fontosságát, melyet meghatározott az Ő egyháza, méghozzá Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza számára.²

Amint számítani lehetett rá, a közlemény és az átdolgozott formai útmutató³ igen vegyes reakciókat váltott ki. Sok egyháztag azonnal kijavította az egyház nevét a blogján és a közösségimédia-oldalain. Mások azon töprengtek, miért volt szükséges hangsúlyt fektetni egy ennyire „jelentéktelen” dologra, amikor annyi minden történik a világban. Néhányan pedig azt mondták, lehetetlen vállalkozás, tehát minek is próbálkozzunk? Engedjétek meg, hogy elmagyarázzam, miért foglalkozunk ilyen komolyan e kérdéssel. De először is hadd mondjam el, mi nem igaz ezzel a törekvéssel kapcsolatban:

• Ez nem névváltoztatás.

• Ez nem arculatváltás.

• Ez nem kozmetikázás.

• Ez nem egy vesszőparipa.

• És nem jelentéktelen.

Ez sokkal inkább egy helyreigazítás. Ez az Úr parancsolata. Nem Joseph Smith adott nevet a rajta keresztül visszaállított egyháznak, de még csak nem is Mormon. A Szabadító maga mondta: „Mert nevezzétek így egyházamat az utolsó napokban, méghozzá Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának.”⁴

Még ennél is korábban, Kr. u. 34-ben feltámadt Urunk hasonló utasítást adott az Ő egyháza tagjainak, amikor meglátogatta őket az amerikai földrészen. Akkor ezt mondta:

„[A]z én nevemen nevezzétek az egyházat…

És hogyan lehetne ez az én egyházam, ha nem az én nevemen neveztetik? Mert ha egy egyház Mózes nevén neveztetik, akkor az Mózes egyháza; vagy ha egy ember nevén neveztetik, akkor az egy ember egyháza; de ha az én nevemen neveztetik, akkor az az én egyházam”⁵.

Így tehát az egyház neve nem képezheti vita tárgyát. Amikor a Szabadító világosan kijelenti, hogy mi legyen egyházának neve, és a kijelentését azzal kezdi, hogy „nevezzétek így egyházamat”, akkor azt komolyan is gondolja. Ha pedig engedjük a becenevek használatát, és mi is átvesszük, sőt, támogatjuk azokat, azzal megsértjük Őt.

Mit takar egy név vagy – esetünkben – egy becenév? Az egyház becenevei kapcsán – mint például az „UNSZ-egyház”, a „mormon egyház” vagy „az utolsó napok szentjeinek egyháza” – a legnyilvánvalóbb mulasztás a Szabadító nevének hiánya. Az Úr nevének eltávolítása az Úr egyházából fontos győzelem Sátán számára. Amikor kihagyjuk a Szabadító nevét, akkor alig észrevehetően figyelmen kívül hagyjuk mindazt, amit Jézus Krisztus értünk tett – még az Ő engesztelését is.

Gondoljátok végig az Ő szemszögéből: halandósága előtt Ő volt Jehova, az Ószövetség Istene. Atyjának irányítása alatt Ő volt ezen világ és más világok Alkotója.⁶ Úgy döntött, hogy aláveti magát Atyja akaratának, és olyasvalamit tesz Isten minden gyermekéért, amire senki más nem képes. Leereszkedett, hogy az Atya Egyszülöttjeként testben a földre jöjjön, ahol kegyetlenül szidalmazták, megcsúfolták, leköpdösték és megostorozták Őt. Szabadítónk a Gecsemáné kertjében magára vett minden fájdalmat, minden bűnt és minden olyan kínt és szenvedést, amelyet ti, én és mindenki, aki valaha élt vagy élni fog, valaha is megtapasztal. E gyötrelmes teher súlya alatt minden pórusából vérzett.⁷ Mindez a szenvedés tovább fokozódott, amikor a Kálvária keresztjén kegyetlenül megfeszítették.

Ezen gyötrelmes élmények és az azt követő feltámadása – az Ő végtelen engesztelése – révén mindenkinek biztosította a halhatatlanságot, és a bűnbánat feltételével mindannyiunkat megváltott a bűn következményeitől.

A Szabadító feltámadását és apostolainak halálát követően a világ évszázadokig tartó sötétségbe merült. Majd 1820-ban az Atyaisten és Fia, Jézus Krisztus megjelentek Joseph Smith prófétának, hogy megkezdjék az Úr egyházának visszaállítását.

Mindazok után, amiket Jézus Krisztus elviselt – mindazok után, amit az emberiségért tett –, mélységes sajnálattal veszem észre, hogy önkéntelenül is belenyugodtunk abba, hogy az Úr visszaállított egyházát más neveken hívják, melyek mindegyike elhagyja az Ő szent nevét!

Minden vasárnap, amikor érdemesen veszünk az úrvacsorából, megújítjuk a Mennyei Atyánknak tett szent ígéretünket, hogy készek vagyunk az Ő Fiának, Jézus Krisztusnak a nevét magunkra venni.⁸ Megígérjük, hogy követjük Őt, bűnbánatot tartunk, betartjuk a parancsolatait és mindig emlékezünk Őrá.

Vajon amikor kihagyjuk a nevét az Ő egyházából, akaratlanul is eltávolítjuk Őt az életünk középpontjából?

Az, hogy magunkra vesszük a Szabadító nevét, magában foglalja, hogy – a cselekedeteink és a szavaink által – kijelentjük és tanúsítjuk másoknak, hogy Jézus a Krisztus. Vajon annyira tartunk attól, nehogy megbántsunk valakit, aki „mormonoknak” hív minket, hogy közben nem állunk ki a Szabadító mellett, megvédve Őt még azon név által is, ahogy az Ő egyházát nevezik?

Ha népként és egyénekként arra vágyunk, hogy elérhető legyen számunkra Jézus Krisztus engesztelésének hatalma – hogy megtisztítson és meggyógyítson minket, hogy megerősítsen és felépítsen minket, majd legvégül felmagasztaljon minket –, akkor egyértelműen el kell ismernünk, hogy Ő ennek a hatalomnak a forrása. Kezdhetjük mindezt azzal, hogy egyházát azon a néven nevezzük, amelyet Ő elrendelt.

A világ nagy része számára az Úr egyháza jelenleg a „mormon egyház” álcáját viseli. De mi, az Úr egyházának tagjai tudjuk, hogy ki áll annak élén: maga Jézus Krisztus. Sajnos sokan, akik a mormon megnevezést hallják, úgy gondolhatják, hogy Mormonnak hódolunk. Nem így van! Becsüljük és tiszteljük ezt a nagyszerű, ősi amerikai prófétát.⁹ De nem Mormon tanítványai vagyunk. Az Úr tanítványai vagyunk.

Az egyház korai napjaiban a mormon egyház, a mormonok és az ehhez hasonló jelzőket¹⁰ gúnynévként használták – kegyetlen, bántó megnevezésként –, azzal a céllal, hogy kitöröljék Isten kezének szerepét Jézus Krisztus egyházának visszaállításában ezen utolsó napokban.¹¹

Fivérek és nővérek! Számos világi érv szól az egyház helyes nevének visszaállítása ellen. A digitális világból adódóan, amelyben élünk, és a keresőoptimalizálás miatt, amely segít szinte azonnal megtalálnunk a szükséges információkat – beleértve az Úr egyházát érintő információkat is –, a kritikusok szerint a helyreigazítás ezen a ponton balgaság. Mások úgy érzik, hogy mivel széles körben úgy ismernek minket, mint a „mormonok” és a „mormon egyház”, ebből kellene kihoznunk, amit lehet.

Ha e beszélgetés témája egy ember alapította szervezet márkaépítése lenne, ezek az érvek talán meggyőzőek lennének. Mi azonban ebben a kritikus kérdésben Őrá tekintünk, akinek az egyháza ez, és elfogadjuk, hogy az Úr útjai nem voltak és soha nem is lesznek az ember útjai. Ha türelmesek vagyunk és megtesszük a részünket, az Úr végigvezet majd minket e fontos feladat teljesítésén. Végső soron tudjuk, hogy az Úr megsegíti azokat, akik igyekeznek az Ő akarata szerint cselekedni, ugyanúgy, ahogy Nefinek is segített megépíteni a hajót, hogy átszelje vele a tengert.¹²

Előzékenynek és türelmesnek kell lennünk azon törekvéseinkben, hogy helyreigazítsuk ezeket a hibákat. A felelős média megértéssel reagál majd a kérésünkre.

Egy korábbi általános konferencián Benjamín De Hoyos elder beszélt egy ilyen alkalomról. Azt mondta:

„Néhány évvel ezelőtt, amikor az egyház közönségkapcsolati részlegében szolgáltam Mexikóban, [egy társammal együtt] meghívtak bennünket egy rádióműsorba beszélgetni. [Az egyik szerkesztő] azt kérdezte [tőlünk]: »Miért ilyen hosszú az egyház neve?« […]

Társammal elmosolyodtunk e nagyszerű kérdésen, majd elmagyaráztuk, hogy az egyház nevét nem ember választotta. A Szabadítótól származik… A műsorvezető azonnal és tiszteletteljesen így reagált: »Akkor mi is örömmel fogjuk mindig így mondani.«”¹³

Ez az interjú megadja a követendő mintát. Egyenként a legjobb egyéni erőfeszítésünkre lesz szükség az évek során beszivárgott hibák kijavításához.¹⁴ A világ többi része pedig vagy követi majd a példánkat, hogy a helyes néven hívjon minket, vagy sem, ám képmutatás részünkről, ha ingerültté válunk amiatt, hogy a világ nagy része helytelen neveken szólítja az egyházat és annak tagjait, miközben mi sem teszünk másképp.

Az átdolgozott formai útmutatónk segítséget jelent. Kijelenti: „Első említéskor előnyben részesítjük az egyház teljes nevét: »Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza«. Amennyiben [a továbbiakban] szükséges a név rövidítése, javasoljuk »az egyház« vagy a »Jézus Krisztus egyháza« kifejezések használatát. A »Jézus Krisztus visszaállított egyháza« kifejezés szintén megfelelő és javasolt.”¹⁵

Ha valaki megkérdezi: „Mormon vagy?”, válaszolhattok így: „Ha arra vagy kíváncsi, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagja vagyok-e, a válaszom: igen!”

Ha valaki felteszi a kérdést: „Utolsó napi szent vagy?”¹⁶, mondhatjátok: „Igen, az vagyok. Hiszek Jézus Krisztusban, és az Ő visszaállított egyházának tagja vagyok.”

Kedves fivéreim és nővéreim! Ígéretemet teszem nektek, hogy ha megtesszük a tőlünk telhető legtöbbet, hogy visszaállítsuk az Úr egyházának helyes nevét, akkor Ő, akinek az egyháza ez, olyan hatalmat és áldásokat áraszt majd az utolsó napi szentekre¹⁷, amilyet még nem tapasztaltunk. Rendelkezni fogunk Isten tudásával és hatalmával, hogy elvihessük Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának áldásait minden nemzethez, nemzetséghez, nyelvhez és néphez, és felkészíthessük a világot az Úr második eljövetelére.

Mi mindent is takar tehát egy név? Ha az Úr egyházának nevéről beszélünk, a válasz: „Mindent!” Jézus Krisztus útmutatást adott nekünk, hogy az egyházat az Ő nevén nevezzük, mivel ez az Ő egyháza, telve az Ő hatalmával.

Tudom, hogy Isten él. Jézus a Krisztus. Ma Ő vezeti az egyházát. Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus szent nevében, ámen.