Szülők és gyermekek

A gyermekek az Istentől kapott legdrágább ajándékaink – az örök gyarapodásunk. Mégis olyan időket élünk, amikor sok nő nem kíván részese lenni gyermekek világrahozatalának vagy a róluk való gondoskodásnak. Sok fiatal felnőtt halogatja a házasságot, amíg az anyagi szükségleteiről nem gondoskodott. Az egyháztagok házasodási korának átlaga több mint két évvel megemelkedett, és az egyháztagok körében csökken a születések száma. Az Amerikai Egyesült Államok és néhány másik nemzet is olyan jövő elé néz, melyben túl kevés a gyermek, akik a felnőttkorba lépve támogatni tudnák a nyugdíjba vonuló felnőttek tömegét.¹ Az Amerikai Egyesült Államokban a hajadon anyáktól született gyermekek száma meghaladja az összes születés 40%-át. Ezek a gyermekek sebezhetőek. E tendenciák mindegyike Atyánk mennyei szabadításterve ellen dolgozik.

Az utolsó napi szent nők tisztában vannak vele, hogy az anyaság áll a fontossági sorrendjük élén, és ez örömük legfőbb forrása. Gordon B. Hinckley elnök azt mondta: „A nők nagyrészt az otthonban és a családban látják a legnagyobb kiteljesedésüket, a legnagyobb boldogságuk forrását. Isten valami olyan mennyei tulajdonságot ültetett a nőkbe, ami a csendes erőben, a finomságban, a jóságban, az erényben, az igazságban és a szeretetben nyilvánul meg. Mindezen figyelemre méltó tulajdonságok pedig az anyaságban teljesednek ki a legigazabb, legkielégítőbb módon.”

Majd így folytatta: „A legnagyszerűbb munka, melyet bármely nő valaha is végezhet, az, hogy igazlelkűségben és igazságban gondozza, tanítja, felemeli, bátorítja, valamint neveli a gyermekeit. Nincs semmi más, ami vetekedhetne ezzel, bármivel is foglalkozzon egy nő.”²

Anyák, szeretett nővéreim! Szeretünk benneteket azért, akik vagytok és amit mindannyiunkért tesztek!

A Kérés a nőtestvéreimhez című, 2015-ben elhangzott fontos beszédében Russell M. Nelson elnök a következőket mondta:

„Isten királysága nem teljes és nem is lehet teljes olyan nők nélkül, akik szent szövetségeket kötnek és betartják azokat, olyan nők nélkül, akik Isten hatalmával és felhatalmazásával szólnak! […]

Ma… olyan nőkre van szükségünk, akik tudják, hogyan segítsenek elő fontos dolgokat a hitük által, valamint akik az erkölcsösség és a családok bátor védelmezői egy bűntől fertőzött világban. Olyan nőkre van szükségünk, akik elkötelezetten terelgetik Isten gyermekeit a felmagasztosulás felé vezető ösvényen, akik tudják, hogyan kapjanak személyes kinyilatkoztatást, akik értik a templomi felruházással járó erőt és békességet, akik tudják, hogyan hívják le a menny hatalmait a gyermekek és a családok [védelmére] és megerősítésére, és akik félelem nélkül tanítanak.”³

Ezek a sugalmazott tanítások mind A család: Kiáltvány a világhoz című kiadványon alapszanak, amelyben ez a visszaállított egyház megerősíti a Szabadító azon tervének központjában álló tant és gyakorlatokat, amelyet Ő még a világ megalkotása előtt készített.

Most a hallgatóság fiatalabbakból álló csoportjához fogok szólni. Kedves fiatal nővéreim! Az, hogy ismeritek Jézus Krisztus visszaállított evangéliumát, különlegessé tesz benneteket. Ezen ismeretetek lehetővé fogja tenni számotokra, hogy elviseljétek a felnőtté válással járó nehézségeket és felülkerekedjetek rajtuk. Fiatal korotoktól kezdve részt vettetek olyan projektekben és programokban, amelyek a tehetségeiteket, például az írást, a beszédet és a tervezést fejlesztették. Megtanultátok, hogyan viselkedjetek felelősségteljesen, és álljatok ellen az arra irányuló kísértésnek, hogy hazudjatok, csaljatok, lopjatok, illetve alkohollal vagy drogokkal éljetek.

Az egyediségeteket elismerték az Észak-Karolinai Egyetem kutatásában is, ahol amerikai tizenéveseket és a vallást vizsgálták. A Charlotte Observer kiadott egy cikket ezzel a címmel: “Mormon Teens Cope Best: Study Finds They Top Peers at Handling Adolescence” [„A mormon tizenévesek birkóznak meg a legjobban a kihívásokkal: Kutatás bizonyítja, hogy lekörözik a társaikat a kamaszkorral járó kihívások kezelésében”]. A cikk leírta, hogy „a mormonok teljesítettek legjobban a kockázatos magatartásformák kerülésében, az iskolában, valamint a jövőt illető pozitív hozzáállás megtartásában”. A tanulmány egyik kutatója, aki a legtöbb interjút készítette a fiataljainkkal, ezt mondta: „Szinte mindegyik általunk vizsgált területen tisztán kirajzolódott egy minta: a mormonok voltak az elsők.”⁴

Miért van az, hogy ti birkóztok meg a legjobban a felnőtté válással járó nehézségekkel? Fiatal nők, azért van így, mert ti értitek Mennyei Atyánk nagyszerű boldogságtervét. Ebből tudjátok, hogy kik vagytok és mi az életetek célja. Azok a fiatalok, akik rendelkeznek ezzel a tudással, jobban teljesítenek a problémák megoldásában és a helyes döntések meghozatalában. Tudjátok, hogy számíthattok Isten segítségére a felnőtté válással járó összes nehézség leküzdésében.

A másik oka annak, hogy ti vagytok a legeredményesebbek, az, hogy tudjátok, egy Mennyei Atya gyermekei vagytok, aki szeret benneteket. Biztosan ismeritek a Drága gyermek, Isten itt van című nagyszerű himnuszunkat. Íme az első versszak, amelyet mindannyian énekeltünk már és amelyben hiszünk:

Ez a versszak két dolgot is tanít: először is, hogy Mennyei Atyánk velünk van és őrködik felettünk éjjel és nappal. Gondoljatok csak bele: Isten szeret minket, mellettünk van és őrködik felettünk! Másodszor: „Te[gyétek] a jót, és Ő [boldogan] megáld.” Mily nagy vigaszt jelent ez a szorongásaink és nehézségeink közepette!

Igen, fiatal nők, áldottak és csodálatosak vagytok, ám Isten minden gyermekéhez hasonlóan nektek is törekednetek kell arra, hogy azt tegyétek, ami helyes.

Számos különböző témában adhatnék nektek tanácsot ma, de úgy döntöttem, hogy csak kettőről fogok beszélni.

Az első tanácsom a mobiltelefonokkal kapcsolatos. Egy közelmúltbeli országos kutatás kimutatta, hogy az Egyesült Államokban élő tizenévesek több mint fele a saját bevallása szerint túl sok időt tölt mobilozással. Több mint 40%-uk azt mondta, hogy szorong, amikor nincs nála a mobilja.⁶ Ez gyakoribb jelenség volt a lányok körében, mint a fiúkéban. Fiatal nővéreim – és ti is, felnőtt nők! Meg fogja áldani az életeteket, ha korlátozzátok a mobiltelefon-használatotokat és az attól való függőségeteket!

A második tanácsom még fontosabb: Legyetek kedvesek másokhoz! A kedvesség olyasvalami, amit sok fiatalunk már most is gyakorol. Fiatalok csoportjai néhány közösségben példát mutatnak mindannyiunk számára. A fiataljaink azoknak nyújtott kedves cselekedetei, akiknek szeretetre és segítségre van szüksége, lélekemelőek a számunkra. Számos módon nyújtotok segítséget és tanúsítotok szeretetet egymás iránt. Azt kívánjuk, bárcsak mindenki követné a példátokat!

Ugyanakkor tisztában vagyunk vele, hogy az ellenség mindnyájunkat megkísért, hogy gorombák legyünk. Sok példát láthatunk erre, még a gyermekek és fiatalok körében is. A tartós gorombaságot számos néven illethetjük, mint például zaklatás, összefogás valaki ellen vagy klikkesedés. Ezekben az esetekben szándékosan okoznak fájdalmat az osztálytársaknak vagy barátoknak. Fiatal nővéreim! Nem tetsző az Úrnak, ha kegyetlenül és gonoszul bánunk másokkal!

Íme egy példa. Ismerek egy fiatal férfit, egy Utah-ban élő menekültet, akit piszkáltak a mássága – többek között az anyanyelve használata – miatt. Kiváltságos fiatalok egy bandája addig gyötörte őt, míg végül olyan módon vágott vissza, amelynek eredményeképpen több mint 70 napra börtönbe került, kockáztatva, hogy kitoloncolják. Nem tudom, mi provokálta a fiatalok e csoportját – akik közül többen utolsó napi szentek, akárcsak ti –, de látom a gonoszságuk eredményét, az Isten egyik gyermeke életében okozott tragikus élményt és következményt. A gorombaság aprónak tűnő cselekedetei pusztító következményekkel járhatnak.

Amikor hallottam ezt a történetet, párhuzamba állítottam azzal, amit prófétánk, Nelson elnök mondott a közelmúltban tartott, fiataloknak szóló áhítatán. Amikor arra kért titeket és minden fiatalt, hogy segédkezzetek Izráel egybegyűjtésében, ezt mondta: „[E]melkedjetek ki a világból, és különbözzetek tőle. Ti is tudjátok és én is, hogy világosság kell hogy legyetek a világnak. Ehhez pedig az Úr azt szeretné, ha a kinézetetekben, a beszédetekben, a tetteitekben és az öltözködésetekben is olyanok lennétek, mint Jézus Krisztus igaz tanítványai.”⁷

Azon fiatalokból álló sereg tagjai, akikhez Nelson elnök felkért, hogy csatlakozzatok, nem lesznek gonoszak egymással. A Szabadító tanítását fogják követni, hogy kinyújtsák kezüket mások felé, szeretetteljesek legyenek és figyelemmel viseltessenek mások iránt, és ha szükséges, odafordítsák a másik orcájukat, amikor úgy érzik, valaki vétett ellenük.

Egy konferenciai beszédben, amely nagyjából akkor hangzott el, amikor születtetek, Gordon B. Hinckley elnök dicsérő szavakkal szólt azokról a „fiatal nők[ről], akik az evangélium szerinti életre törekszenek”. Ő úgy jellemezte őket, ahogy én is jellemezni szeretnélek benneteket:

„Nagylelkűek egymással. Igyekeznek megerősíteni egymást. Dicsőségére válnak a szüleiknek, és az otthonoknak, ahonnan jönnek. Közelednek a felnőttkor felé, és egész életükön át magukkal viszik azokat az értékeket, amelyek jelenleg motiválják őket.”⁸

Isten szolgájaként mondom nektek, fiatal nőknek, hogy a világnak szüksége van a jóságotokra és szeretetetekre. Legyetek kedvesek egymással! Jézus arra tanított minket, hogy szeressük egymást, és úgy bánjunk másokkal, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak. Miközben arra törekszünk, hogy kedvesek legyünk, közelebb kerülünk Őhozzá és az Ő szerető hatásához.

Kedves nővéreim! Ha részt vesztek bármilyen gonoszkodásban vagy kicsinyességben – egyénileg vagy egy csoport tagjaként –, határozzátok el most, hogy megváltoztok, és sarkalljatok másokat is ugyanerre! Ez az én tanácsom, amelyet az Úr Jézus Krisztus szolgájaként adok nektek, mert az Ő Lelke arra késztetett, hogy erről a fontos témáról beszéljek nektek. Bizonyságot teszek Jézus Krisztustól, Szabadítónkról, aki megtanította nekünk, hogy úgy szeressük egymást, ahogy Ő szeretett minket. Imádkozom, hogy így tegyünk. Jézus Krisztus nevében, ámen.