Krisztusunk ma feltámadt

Drága fivérek és nőtestvérek! Amikor a fiaink még kicsik voltak, esténként beagle kutyusokról meséltem nekik, altatóként pedig himnuszokat szoktam énekelni, köztük a Krisztusunk ma feltámadt¹ címűt. Néha játékosan átírtam a szavakat: „Ideje már aludni, halleluja!” A fiaink általában igen hamar álomba merültek; vagy legalábbis tudták, hogy ha úgy tesznek, mintha aludnának, abbahagyom az éneklést.

Szavak – legalábbis az én szavaim – ki sem fejezhetik, milyen érzések vettek erőt rajtam, mióta Russell M. Nelson elnök szeretetteljesen megfogta a kezemet, és drága Susanemmel az oldalamon átadta ezt a szent elhívást az Úrtól, melytől még a lélegzetem is elállt, s melynek hatására számos alkalommal könnyekre fakadtam az elmúlt néhány napban.

Ezen a húsvéti sabbaton örömmel énekelem, hogy „halleluja”. Feltámadt Szabadítónk megváltó szeretetének éneke² a szövetségek összhangját ünnepli (melyek összekötnek bennünket Istennel és egymással), valamint Jézus Krisztus engesztelését (mely segít, hogy levetkőzzük a természetes embert és asszonyt, és engedjünk a Szent Lélek hívásainak³).

A szövetségeink és a Szabadítónk engesztelése együttesen képessé és nemessé tesznek. Együttesen segítenek abban, hogy ragaszkodjunk és elengedjünk. Ezek együttesen megédesítenek, megőriznek, megszentelnek és megváltanak.

Joseph Smith próféta azt mondta: „Talán némelyeknek nagyon merész tannak tűnik az, amiről beszélünk – egy olyan hatalom, amely feljegyez, illetve megköt a földön és megköt a mennyben. Mindazonáltal, a világ minden korszakában, amikor az Úr valós kinyilatkoztatás által valamely embernek vagy emberek valamely csoportjának megadta a papság egy adományozási korszakát, akkor ez a hatalom is mindig megadatott.”⁴

És ez így van napjainkban is. Sehol máshol nem elérhető szent szövetségek és szertartások az Úr 159 szent házában állnak rendelkezésünkre, a világ 43 országában. A visszaállított papsági kulcsokon, tanon és felhatalmazáson keresztül megígért áldások adatnak, melyek a hitünket, az engedelmességünket és az Ő Szent Lelkének ígéreteit tükrözik, melyek számunkra, a mi nemzedékeinkben adatnak, az időben és az örökkévalóságban.

Drága fivéreim és nőtestvéreim minden nemzetben, nemzetségben és nyelvben e világméretű egyházunkban! Köszönöm élő hiteteket, reményeteket és jószívűségeteket minden lépésben! Köszönöm, hogy visszaállított evangéliumi bizonysággal és élménnyel teli gyülekezetté váltok!

Drága testvéreim, mi mind összetartozunk. Egységben és szeretetben fonódhatunk össze⁵ mindenben és minden helyen.⁶ Ahogy arra az Úr Jézus Krisztus is kér mindnyájunkat, bárhol, bármilyen körülmények között legyünk is: „Jőjjetek és lássátok meg.”⁷

Ezen a napon alázattal ajánlom fel lelkem minden energiáját és képességét⁸ – bármi legyen is az most vagy a jövőben – Szabadítómnak, drága Susanemnek és a családunknak, a Fivéreimnek és nektek mindegyikőtöknek, szeretett fivéreim és nőtestvéreim!

Mindennek, ami jó és örökkévaló, a középpontjában az Istennek, a mi Örökkévaló Atyánknak, továbbá az Ő Fiának, Jézus Krisztusnak és az Ő engesztelésének az élő valósága áll, melyről a Szentlélek tanúságot tesz.⁹ Húsvétvasárnap van. Áhítattal tanúskodom és ünnepélyesen teszem bizonyságomat az élő Krisztusról – Őróla, aki meghalt, akit eltemettek, és a ki újra feltámadt a harmadik napon, és felemelkedett a mennybe.¹⁰ Ő az Alfa és az Omega¹¹ – velünk volt a kezdetben, és Ő velünk lesz mindvégig.

Bizonyságot teszek az utolsó napi prófétákról, Joseph Smith prófétától kezdve a mi drága Russell M. Nelson elnökünkig, akit örömmel támogatunk. Ahogy az elemis gyermekeink éneklik: „Kövesd hát mindig a prófétákat…, így el nem tévedsz!”¹² Tanúbizonyságomat teszem, hogy ahogy azt megjövendölték a szentírásokban, köztük a Mormon könyvében is, amely egy másik bizonyság Jézus Krisztusról: az Úr királysága ismét megalapíttatott a földön a Messiás második eljövetelére való felkészülésként.¹³ Jézus Krisztus szent nevében, ámen.