Jézus Krisztus engesztelése által megerősítve

Az engesztelésről szóló legtöbb szentírásbeli beszámoló azzal foglalkozik, hogy a Szabadító szétszakította a halál kötelékeit, és szenvedett a bűneinkért. A Mormon könyvében lejegyzett prédikációjában Alma is ezeket az alaptételeket tanította. Ő adta meg nekünk azonban a legvilágosabb szentírásbeli megerősítést is arra vonatkozóan, hogy a Szabadító a népe fájdalmait, betegségeit és gyengeségeit is átélte.

Alma így írta le a Szabadító engesztelésének e részét: „És ő megy, mindenféle fájdalmat és megpróbáltatást és kísértést szenvedve el; és ez azért lesz, hogy beteljesedjen az ige, mely azt mondja, hogy magára fogja venni népének fájdalmait és betegségeit” (Alma 7:11; lásd még 2 Nefi 9:21).

Gondoljatok csak bele! Engesztelése során a Szabadító „mindenféle fájdalmat és megpróbáltatást és kísértést” elszenvedett. Ahogyan azt Boyd K. Packer elnök kifejtette: „Nem volt kifizetendő adóssága. Semmi rosszat nem követett el. Mindazonáltal minden, ember által csak ismert bűntudatot, bánatot és szomorúságot, fájdalmat és megaláztatást, minden szellemi, érzelmi és fizikai gyötrelmet megtapasztalt.”¹

Miért szenvedte el ezt a „mindenféle” halandó kihívást? Alma elmagyarázta: „És magára veszi a gyengeségeiket, hogy bensője irgalommal telhessen meg, a test szerint, hogy a test szerint tudhassa, hogyan segítse népét a gyengeségeik szerint” (Alma 7:12).

Pál apostol például kijelentette, hogy mivel a Szabadító „szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek” (Zsidók 2:18). James E. Faust elnök is hasonlóan tanított: „Mivel a Szabadító elszenvedett mindent, amit mi valaha is érezhetünk és megtapasztalhatunk, így Ő segíthet a gyengéknek erősebbé válni.”²

A Szabadítónk átélte és elszenvedte minden halandó kihívás teljességét „a test szerint”, hogy ezáltal „a test szerint” tudhassa, miként „segítse népét a gyengeségeik szerint”. Ő tehát ismeri küszködéseinket, szívfájdalmainkat, kísértéseinket és szenvedéseinket, mivel önszántából átélte mindet az engesztelése alapvető részeként. Emiatt pedig az engesztelése hatalmat ad Neki arra, hogy megsegítsen minket – hogy erőt adjon mindezek elviseléséhez.

Míg Alma tanítása – könyvének hetedik fejezetében – minden szentírás közül a legvilágosabban magyarázza el az engesztelés eme alapvető hatalmát, ez a tanítás megtalálható sok más szent írásban is.

Szolgálatának kezdetekor Jézus elmagyarázta, hogy Ő azért küldetett, hogy „a töredelmes szívűeket meggyógyíts[a]” (Lukács 4:18). A Biblia gyakran említi, hogy embereket gyógyít meg „az ő betegségeikből” (Lukács 5:15; lásd még Lukács 7:21). A Mormon könyve feljegyzi, hogy meggyógyította azokat, „akik valamely módon nyomorultak voltak” (3 Nefi 17:9). Máté evangéliuma elmagyarázza, hogy Jézus miért gyógyította az embereket: „Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket, és ő hordozta a mi betegségünket” (Máté 8:17).

Ésaiás azt tanította, hogy a Messiás viselni fogja „betegséginket” és „fájdalmainkat” (Ésaiás 53:4). Ésaiás arról is tanított, hogy Jézus megerősít majd minket: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek…” (Ésaiás 41:10).

Ezért is énekeljük így:

Pál apostol így írt saját halandó kihívásairól: „Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít” (Filippibeliek 4:13).

Így tehát látjuk, hogy engesztelésének köszönhetően a Szabadítónak hatalmában áll, hogy megsegítsen minden halandó fájdalom és megpróbáltatás közepette. A hatalma olykor meggyógyít egy betegséget; a szentírások és a saját tapasztalataink azonban arra tanítanak, hogy olykor azzal segít, hogy megadja nekünk az erőt vagy a türelmet a betegségeink elviseléséhez.⁴

Mik ezek a halandó fájdalmak és szenvedések és betegségek, melyeket a Szabadítónk átélt és elszenvedett?

Kép

Szenvedést átélő nő

Időről időre mindannyiunkat ér fájdalom és megpróbáltatás és betegség. Mindazon kívül is, amit a saját bűneink miatt élünk át, a halandóság sűrűn tele van küszködéssel, szívfájdalommal és szenvedéssel.

Kép

Kórházlátogatás

Betegség sújt minket és szeretteinket. Olykor mindannyian megtapasztaljuk a súlyos sérülésekből, illetve más fizikai vagy mentális nehézségekből adódó fájdalmat. Mindannyian szenvedünk és gyászolunk egy-egy szerettünk halála miatt. Mindannyiunkat ér kudarc a személyes feladatainkban, a családi kapcsolatainkban vagy a szakmánkban.

Kép

Aggódó szülők

Amikor egy házastárs vagy egy gyermek elutasítja azt, amiről mi tudjuk, hogy igaz, és letéved az igazlelkűség ösvényéről, akkor kifejezetten szívszorító fájdalmat élünk át, mint ahogyan a tékozló fiú apja is Jézus emlékezetes példázatában (lásd Lukács 15:11–32).

Amint azt a zsoltáríró kijelentette: „Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr” (Zsoltárok 34:20).

Ezért hát a himnuszaink ezt az igaz bizonyosságot tartalmazzák: „Nincs földi gyász, mit a menny nem gyógyít”⁵. A Szabadító és az Ő engesztelése az, ami meggyógyít minket.

Kép

Undok tinédzserek

A tizenévesek számára különösen szívbemarkoló az elutasítottság érzése, amikor úgy tűnik, hogy a társaik olyan boldog kapcsolatok és tevékenységek részesei, amelyekből őket szándékosan kihagyják. A faji és etnikai előítéletek további fájdalmas elutasításokat eredményeznek a fiataloknál és a felnőtteknél egyaránt. Az életben sok más kihívás is van, például a munkanélküliség vagy a terveinket érintő egyéb nem várt fordulatok.

Kép

Fogyatékkal élő fiú az apjával

Még mindig a halandó erőtlenségeinkről beszélek, nem a bűneink következményeiről. Egyesek testi vagy szellemi fogyatkozással születnek, melyek egyéni szenvedést jelentenek számukra, és küszködést azok számára, akik szeretik őket és gondoskodnak róluk. Sokaknak a depresszió erőtlen állapota okoz fájdalmat vagy állandó bénultságot. Az egyedüllét állapota egy újabb fájdalmas megpróbáltatás. Azok, akik ezen állapottól szenvednek, emlékezzenek arra, hogy a Szabadító is átélte az efféle fájdalmat, és arra is, hogy az engesztelése által Ő erőt nyújt ennek elviseléséhez.

Kevés fogyatékosság hat bénítóbban fizikai és lelki életünkre, mint a függőségek. Ezek némelyike, mint például a pornográfia- vagy a kábítószerfüggés, valószínűleg bűnös viselkedés eredménye. Ama viselkedés megbánását követően a függőség még továbbra is megmaradhat. Ezt a bénító szorítást is a Szabadító által nyújtott meghatározó erő révén lehet enyhíteni, hasonlóan a bűncselekmények miatt börtönre ítéltek által átélt súlyos kihívásokhoz. Egy nemrégiben kapott levél arról az erőről tanúskodik, amely az ilyen helyzetben lévők által is elnyerhető: „Tudom, hogy a Szabadítónk ezeket a folyosókat járja, és én gyakran érzem Krisztus szeretetét e börtönfalak között.”⁶

Kép

Férfi börtönben

Szeretem Emma Lou Thayne költőnőnk és barátunk bizonyságát. Ma már himnuszként énekeljük azt, amit e szavakkal írt le:

Ki kaphat segítséget és erőt Jézus Krisztus engesztelése által? Alma azt tanította, hogy a Szabadító „magára fogja venni népének fájdalmait és betegségeit”, hogy „segítse… népét ” (Alma 7:11, 12; kiemelés hozzáadva). Ki az Ő „népe” ebben az ígéretben? Vajon minden halandó, vagyis mindenki, aki az engesztelés által élvezheti a feltámadás valóságát? Vagy csak néhány kiválasztott szolga, akik jogosulttá válnak erre a szertartások és szövetségek révén?

A nép szó számos jelentéssel bír a szentírásokban. Az a jelentés, amely a legjobban illik ahhoz a tanításhoz, mely szerint a Szabadító meg fogja segíteni a „népét”, ugyanaz a jelentés, amelyet Ammon alkalmazott, amikor azt tanította, hogy „Isten minden népre gondol, bármely földön legyenek is” (Alma 26:37). Az angyalok is így értették, amikor bejelentették a gyermek Krisztus születését: „[N]agy örö[m], mely az egész népnek öröme lészen” (Lukács 2:10).

A halandóságban átélt engesztelésének következtében a Szabadítónk képes minden férfit és nőt megvigasztalni, meggyógyítani és megerősíteni, bárhol legyenek is, de úgy hiszem, hogy csak azokkal teszi, akik keresik Őt, és a segítségét kérik. Jakab apostol ezt tanította: „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket” (Jakab 4:10). Akkor válunk jogosulttá erre az áldásra, amikor hiszünk Őbenne, és a segítségéért imádkozunk.

Istenfélő emberek milliói imádkoznak Istenhez, hogy kiemelje őket a megpróbáltatásaikból. Szabadítónk kinyilatkoztatta, hogy Ő „mindenek alá… ereszkedett” (T&Sz 88:6). Amint azt Neal A. Maxwell elder tanította: „Azáltal, hogy »mindenek alá… ereszkedett«, tökéletesen és személyesen megérti az emberi szenvedés teljes terjedelmét.”⁸ Akár azt is mondhatnánk, hogy mindenek alá ereszkedve tökéletes helyzetbe került ahhoz, hogy felemeljen bennünket, és erőt adjon nekünk a megpróbáltatásainkban való kitartáshoz. Csak kérnünk kell.

Kép

Család az asztal körül

Az Úr sokszor jelenti ki az újkori kinyilatkoztatásokban: „Ha tehát kértek tőlem, kaptok; ha kopogtattok, akkor megnyittatik nektek” (például T&Sz 6:5; 11:5; lásd még Máté 7:7). Valóban, mindent felölelő szeretetüknek köszönhetően a Mennyei Atyánk és szeretett Fia, Jézus Krisztus hallja és megfelelő módon meg is válaszolja mindazok imáját, akik hittel fordulnak hozzájuk. Pál apostol azt írta, hogy „reménységünket vetettük az élő Istenben, a ki minden embernek megtartója, kiváltképen a hívőknek” (1 Timótheus 4:10).

Tudom, hogy mindez igaz. Szabadítónk engesztelése nem csupán halhatatlanságot biztosít számunkra az egyetemes feltámadás révén, és lehetőséget ad nekünk arra, hogy a bűnbánat és a keresztség révén megtisztuljunk a bűneinktől. Az engesztelése arra is lehetőséget biztosít nekünk, hogy szólítsuk Őt – aki átélte az összes halandó gyengeségünket –, hogy erőt adjon a halandóság terheinek viseléséhez. Ismeri gyötrelmeinket, és Ő ott van nekünk. A jó szamaritánushoz hasonlóan, amikor sebesülten ránk talál az út mentén, akkor bekötözi sebeinket és gondoskodik rólunk (lásd Lukács 10:34). Jézus Krisztusnak és az ő engesztelésének gyógyító és erősítő hatalma mindannyiunk számára elérhető, akik kérjük azt. Bizonyságomat teszem erről, és bizonyságomat teszem a Szabadítónkról, aki mindezt lehetővé teszi.

Egy nap ezek a halandó terhek mind elmúlnak, és nem lesz többé fájdalom (lásd Jelenések 21:4). Imádkozom, hogy mindannyian megértsük a Szabadítónk engesztelésében rejlő reményt és erőt: a halhatatlanság bizonyosságát, az örök élet lehetőségét, és azt a fenntartó erőt, melyet elég kérnünk ahhoz, hogy megkapjuk, Jézus Krisztus nevében, ámen.