1 És Ádám hallgatott Isten hangjára, és felszólította fiait, hogy tartsanak bűnbánatot.

2 És Ádám újra megismerte feleségét, és ő fiat szült, és nevét Séthnek nevezte. És Ádám dicsőítette Isten nevét; mert azt mondta: Isten másik magot jelölt ki nekem, Ábel helyett, akit Káin megölt.

3 És Isten kinyilatkoztatta magát Séthnek, és ő nem lázadt fel, hanem elfogadható áldozatot ajánlott fel, akárcsak fivére, Ábel. És neki is született fia, és Énósnak nevezte nevét.

4 És aztán ezek az emberek elkezdték az Úr nevét szólítani, és az Úr megáldotta őket;

5 És emlékezet könyvet vezettek, amelyben Ádám nyelvén feljegyezték, mert mindazoknak, akik Istent szólították, megadatott, hogy írjanak a sugalmazás lelke által;

6 És ők olvasni és írni tanították gyermekeiket, és olyan nyelvük volt, ami tiszta volt és megrontatlan.

7 Most, ugyanez a papság, amely a kezdetben volt, ez lesz a világ végén is.

8 Most, ezt a próféciát mondta Ádám, amint késztette őt a Szentlélek, és Isten gyermekei nemzedékrendet vezettek. És ez volt Ádám nemzedékeinek könyve, mondván: Azon a napon, amikor Isten megteremtette az embert, Isten hasonlatosságára alkotta meg őt;

9 Saját testének képmására, férfinak és nőnek teremtette őket, és megáldotta őket, és nevüket Ádámnak nevezte, azon a napon, amikor megteremtette őket, és élő lényekké váltak a Földön, Isten zsámolyán.

10 És Ádám százharminc évet élt, és nemzett egy fiat, saját hasonlatosságára, saját képmására, és nevét Séthnek nevezte.

11 És Ádám napjai, miután Séthet nemzette, nyolcszáz évet számláltak, és sok fiat és leányt nemzett;

12 És mindama napok, amit Ádám leélt, kilencszázharminc évet számláltak, és meghalt.

13 Séth százöt évet élt, és nemzette Énóst, és minden napján prófétált, és tanította fiát, Énóst, Isten útjait illetően; ezért Énós is prófétált.

14 És Séth élt, miután Énóst nemzette, nyolcszázhét évet, és nemzett sok fiút és leányt.

15 És az emberek gyermekei számosak voltak az egész föld színén. És azokban a napokban a Sátánnak nagy fennhatósága volt az emberek között, és a szívükben tombolt; és attól kezdve jöttek háborúk és vérontások; és az ember saját testvére ellen emelte kezét, halált osztva, a titkos cselekedetek miatt, hatalomra törekedve.

16 Séth napjai összesen kilencszáztizenkét évet számláltak, és meghalt.

17 És Énós kilencven évet élt, és nemzette Kénánt. És Énós, valamint Isten népének többi része eljött a földről, amely Sulon földjének neveztetett, és egy megígért földön lakott, amit saját fia után nevezett el, akit Kénánnak nevezett.

18 És Énós élt, miután Kénánt nemzette, nyolcszáztizenöt évet, és nemzett sok fiút és leányt. És Énós napjai összesen kilencszázöt évet számláltak, és meghalt.

19 És Kénán hetven évet élt, és nemzette Mahalálélt; és Kénán élt, miután Mahalálélt nemzette, nyolcszáznegyven évet, és nemzett fiakat és leányokat. És Kénán napjai összesen kilencszáztíz évet számláltak, és meghalt.

20 És Mahalálél hatvanöt évet élt, és nemzette Járedet; és Mahalálél élt, miután Járedet nemzette, nyolcszázharminc évet, és nemzett fiakat és leányokat. És Mahalálél napjai összesen nyolcszázkilencvenöt évet számláltak, és meghalt.

21 És Járed százhatvankét évet élt, és nemzette Énókot; és Járed élt, miután Énókot nemzette, nyolcszáz évet, és nemzett fiakat és leányokat. És Járed tanította Énókot, az Úr minden útjait illetően.

22 És ez a nemzedékrendje Ádám fiainak, aki Isten fia volt, akivel Isten maga beszélgetett.

23 És az igazlelkűség prédikálói voltak ők, és beszéltek és prófétáltak, és mindenhol, minden embert felszólítottak, hogy tartson bűnbánatot; és hitre tanították az emberek gyermekeit.

24 És lőn, hogy Járed napjai összesen kilencszázhatvankettő évet számláltak, és meghalt.

25 És Énók hatvanöt évet élt, és nemzette Methuséláht.

26 És lőn, hogy Énók járt-kelt az országban a nép között; és míg úton volt, leereszkedett a mennyből Isten Lelke és megpihent rajta.

27 És hangot hallott a mennyből, mondván: Énók, fiam, prófétálj ennek a népnek, és mondd nekik – Tartsatok bűnbánatot, mert így szól az Úr: Haragszom erre a népre, és ádáz haragom felgerjedt ellenük; mert szívük megkeményedett, füleikkel tompán hallanak, szemük pedig nem képes messzire látni;

28 És e sok nemzedéken át, azon nap óta, amikor megteremtettem őket, eltévelyedtek és megtagadtak engem, és saját tanácsaikat keresték a sötétben; és saját utálatosságaikban gyilkosságot eszeltek ki, és nem tartották be a parancsolatokat, amiket atyjuknak, Ádámnak adtam.

29 Hamisan esküdtek tehát, és esküikkel halált hoztak magukra; és poklot készítettem számukra, ha nem tartanak bűnbánatot;

30 És ez egy olyan rendelet, amelyet a világ kezdetén elküldtem, saját számból, annak megalapítása óta, valamint szolgáim, a ti atyáitok szája által rendeltem el ezt, méghozzá úgy, ahogyan az elküldetik a világba, annak széleiig.

31 És amikor Énók e szavakat hallotta, földig hajtotta magát az Úr előtt, és szólt az Úr előtt, mondván: Miért van az, hogy kegyet találtam szemedben, holott még ifjú vagyok, és az emberek mind gyűlölnek engem; mert lassú vagyok a beszédben; miért vagyok hát a te szolgád?

32 És az Úr így szólt Énókhoz: Menj, és tegyél úgy, amint azt megparancsoltam neked, és senki meg nem szúr téged. Nyisd ki a szádat, és betöltetik, és én szólást adok neked, mert minden test az én kezemben van; és én úgy teszek, ahogyan jónak látom.

33 Mondd ennek a népnek: Válasszátok azt ezen a napon, hogy az Úristent szolgáljátok, aki megalkotott titeket.

34 Íme, rajtad van Lelkem, ezért minden szavadat igazolni fogom; és a hegyek menekülni fognak előled, a folyók pedig elfordulnak irányuktól; és te megmaradsz bennem, én pedig tebenned; járj tehát énvelem.

35 És az Úr szólt Énókhoz, és azt mondta neki: Kend be szemeid agyaggal, és mosd meg őket, és látni fogsz. És ő így tett.

36 És meglátta a lelkeket, akiket Isten teremtett; és azokat a dolgokat is meglátta, amelyek nem voltak láthatók a természetes szem számára; és attól kezdve elterjedt az országban a mondás: Látnokot támasztott az Úr népének.

37 És lőn, hogy Énók elment a nép közé az országban, dombokon és magas helyeken állva, és hangos beszéddel kiáltott, tanúskodván cselekedeteik ellen; és minden ember megsértődött őmiatta.

38 És odajöttek, hogy hallgassák őt a magas helyeken, azt mondva a sátorőrzőknek: Maradjatok itt és őrizzétek a sátrakat, míg mi odamegyünk, hogy meglássuk a látnokot, mert prófétál, és furcsa dolog van ezen a földön; vadember jött közénk.

39 És lőn, hogy amikor hallották őt, senki nem emelt rá kezet; mert félelem szállta meg mindazokat, akik hallgatták őt; mert Istennel járt.

40 És odajött hozzá egy ember, akinek Mahijah volt a neve, és azt mondta neki: Mondd meg nekünk nyíltan, hogy ki vagy, és honnan jössz.

41 És ő azt mondta nekik: Kénán földjéről jöttem, atyáim földjéről, amely az igazlelkűség földje a mai napig. És atyám tanított engem, mind az Úr útjait illetően.

42 És lőn, hogy amint Kénán földjéről eljöttem a keletre lévő tenger mellett, látomást láttam; és íme, a mennyeket láttam, és az Úr beszélt velem, és parancsolatot adott nekem; ezért, ezen okból, hogy a parancsolatot betartsam, mondom el ezeket a szavakat.

43 És Énók folytatta beszédét, mondván: Az Úr, aki beszélt velem, ő a menny Istene, és ő az én Istenem, és a ti Istenetek, és ti az én testvéreim vagytok, és miért magatoktól vártok tanácsot és tagadjátok meg a menny Istenét?

44 Az egeket ő alkotta; a Föld az ő zsámolya; és annak alapja az övé. Íme, lefektette azt, és emberek seregét hozta annak színére.

45 És atyáinkat utolérte a halál; mindazonáltal ismerjük őket, és ezt nem tagadhatjuk, és még mindenek között az elsőt is ismerjük, méghozzá Ádámot.

46 Mert emlékezet könyvet írtunk magunk között, azon minta szerint, amit Isten ujja adott; és az a saját nyelvünkön adatott.

47 És amint Énók elmondta Isten szavait, reszketett a nép, és nem tudtak megállni a színe előtt.

48 És ő azt mondta nekik: Mivel Ádám elbukott, azért vagyunk mi; és az ő bukása által jött el a halál; és részeseivé tétettünk nyomorúságnak és jajnak.

49 Íme, a Sátán eljött az emberek gyermekei közé, és kísérti őket, hogy neki hódoljanak; és az emberek testivé, érzékivé és ördögivé váltak, és ki vannak rekesztve Isten színe elől.

50 De Isten tudatta atyáinkkal, hogy minden embernek bűnbánatot kell tartania.

51 És saját hangja által szólította Ádám atyánkat, mondván: Isten vagyok; én alkottam a világot, és az embereket, mielőtt testben lettek volna.

52 És azt is mondta neki: Ha felém fordulsz, és hallgatsz hangomra, és hiszel, és minden vétked megbánod, és megkeresztelkedsz, méghozzá vízben, az én Egyszülött Fiam nevében, aki telve van kegyelemmel és igazsággal, aki Jézus Krisztus, az egyetlen olyan, az ég alatt adott név, amely által szabadulás érkezik az emberek gyermekeihez, akkor megkapod a Szentlélek ajándékát, minden dolgot az ő nevében kérve, és amit csak kérsz, az megadatik neked.

53 És Ádám atyánk szólt az Úrhoz, és azt kérdezte: Miért van az, hogy az embereknek bűnbánatot kell tartaniuk és vízben meg kell keresztelkedniük? És az Úr így szólt Ádámhoz: Íme, megbocsátottam neked vétked az Éden kertjében.

54 Így terjedt el a mondás az emberek között, hogy Isten Fia kiengesztelt az eredeti vétekért, tehát a szülők bűneiért nem felelhet a gyermekek feje, mert ők épek a világ megalapítása óta.

55 És az Úr szólt Ádámhoz, mondván: Amennyiben gyermekeid bűnbe fogannak, éppen úgy, amikor kezdenek felnőni, megfogan szívükben a bűn, és megízlelik a keserűt, hogy értékelni tudják a jót.

56 És megadatik nekik, hogy felismerjék a jót és a gonoszt; ezért önrendelkezők, és én adtam neked egy másik törvényt és parancsolatot.

57 Tanítsd tehát meg a gyermekeidnek, hogy mindenhol, minden embernek bűnbánatot kell tartania, különben semmiképpen nem örökölhetik Isten királyságát, mert semmi tisztátalan dolog nem lakhat ott, vagyis nem lakhat az ő jelenlétében; mert Ádám nyelvén a Szentség Embere az ő neve, az ő Egyszülöttjének neve pedig az Ember Fia, méghozzá Jézus Krisztus, az igazlelkű Bíró, aki eljön az idők delén.

58 Parancsolatot adok tehát neked, hogy tanítsd ezeket a dolgokat szabadon a gyermekeidnek, mondván:

59 Hogy vétek miatt következik be a bukás, amely bukás halált hoz, és éppen úgy, ahogyan víz, és vér, és a lélek – amit én alkottam – által születtetek meg a világra és váltatok élő lénnyé a porból, éppen úgy újjá kell születnetek, víztől és a Lélektől, a menny királyságába, és meg kell tisztulnotok vér, méghozzá az én Egyszülöttem vére által; hogy minden bűntől megszenteltethessetek, és élvezzétek az örök élet szavait ezen a világon, valamint örök életet az eljövendő világban, méghozzá halhatatlan dicsőséget;

60 Mert a víz által tartjátok be a parancsolatot; a Lélek által igazultok meg, és a vér által szenteltettek meg;

61 Ezért adatott meg, hogy megmaradjon bennetek; a menny bizonysága; a Vigasztaló, a halhatatlan dicsőség békés dolgai; minden dolog igazsága; az, amely minden dolgot megelevenít, amely minden dolgot élővé tesz; ami minden dolgot tud, és minden hatalommal rendelkezik a bölcsességnek, az irgalomnak, az igazságnak, az igazságosságnak és az ítéletnek megfelelően.

62 És most, íme, azt mondom neked: Ez a szabadulás terve, minden ember számára, az én Egyszülöttem vére által, aki eljön az idők delén.

63 És íme, minden dolognak megvan a hasonlatossága, és minden dolog úgy lett megteremtve és megalkotva, hogy bizonyságot tegyen rólam, a fizikai dolgok és a lelki dolgok is; fent a mennyekben lévő dolgok, és a földön lévő dolgok, és a földben lévő dolgok, és a föld alatt lévő dolgok, fent is és odalent is: minden dolog rólam tesz bizonyságot.

64 És lőn, hogy miután az Úr beszélt Ádámmal, atyánkkal, Ádám az Úrhoz fohászkodott, és elragadta őt az Úr Lelke, és levitte a vízbe, és a víz alá fektette, és előhozta a vízből.

65 És így megkeresztelkedett, és leszállt rá Isten Lelke, és így született a Lélektől, és megelevenedett a belső emberben.

66 És hangot hallott a mennyből, mondván: Megkeresztelkedtél tűzzel és a Szentlélekkel. Ez az Atya, és a Fiú bizonysága, mostantól fogva mindörökre;

67 És annak rendje szerint való vagy, aki napok kezdete és évek vége nélkül való volt, az egész örökkévalóságtól az egész örökkévalóságig.

68 Íme, te egy vagy bennem, Isten fiaként; és így válhat mindenki fiammá. Ámen.