Szentírások
Ábrahám 1


Ábrahám könyve

Papirusztekercsekről fordította Joseph Smith

Olyan ősi feljegyzések fordítása, amelyek Egyiptom katakombáiból kerültek a kezünkbe. Ábrahám írásai, amelyet Ábrahám könyvének neveznek, és amelyeket saját kezével írt papirusztekercsekre, míg Egyiptomban volt. (History of the Church, 2:235–236, 348–351).

1. Fejezet

Ábrahám a pátriárkai rend áldásaira törekszik – Hamis papok üldözik Káldeában – Jehova megmenti őt – Egyiptom eredetének és kormányának áttekintése.

1 A Káldeusok földjén, atyáim lakhelyén, én, Ábrahám, láttam, hogy másik lakhelyet kell szereznem;

2 És mert rájöttem, hogy van számomra nagyobb boldogság, békesség és nyugalom, az atyák áldásaira törekedtem, valamint arra a jogra, amelyre el kell rendeltetnem, hogy szolgáljak abban; mivel én magam az igazlelkűség követője voltam, és arra vágytam, hogy olyan valaki legyek, aki nagy tudással bír, és még nagyobb követője legyek az igazlelkűségnek, és nagyobb tudással bírjak, és sok nemzet atyja legyek, a békesség hercege, és mert oktatásban szerettem volna részesülni, és be szerettem volna tartani Isten parancsolatait, jog szerinti örökös lettem, főpap, aki rendelkezik az atyákhoz tartozó joggal.

3 Ezt atyáim ruházták rám; az atyáktól érkezett, az idők kezdete óta, igen, méghozzá a kezdet, vagyis a világ megalapítása előtt óta mostanáig, méghozzá az elsőszülött joga, vagyis az első emberé, aki Ádám, vagyis az első atya, az atyákon át énhozzám.

4 Törekedtem a papsághoz történő kinevezésemre aszerint, ahogyan Isten az atyákat kinevezte, magjukat illetően.

5 Mivel atyáim elfordultak igazlelkűségüktől, valamint a szent parancsolatoktól, amelyeket az Úr, az ő Istenük adott nekik, és a pogányok isteneinek hódoltak, teljesen elutasították azt, hogy hallgassanak hangomra;

6 Mert szívüket gonosztevésre állították, és teljesen Elkenah istenéhez, és Libnah istenéhez, és Mahmakrah istenéhez, és Koras istenéhez, és a Fáraó, Egyiptom királya istenéhez fordultak;

7 A pogányok áldozatához fordították tehát a szívüket abban, hogy gyermekeiket felajánlották ezeknek a néma bálványoknak, és nem hallgattak hangomra, hanem megpróbáltak életemre törni, Elkenah papjának keze által. Elkenah papja a Fáraó papja is volt.

8 Mármost, ebben az időben a Fáraó, Egyiptom királya papjának szokása volt férfiakat, nőket és gyermekeket ajánlani fel az oltáron, amely Káldea földjén épült, felajánlásként ezeknek az idegen isteneknek.

9 És lőn, hogy a pap felajánlást tett a Fáraó istenének, valamint Sagríl istenének, méghozzá az egyiptomiak módja szerint. Mármost, Sagríl istene volt a Nap.

10 Méghozzá egy gyermek hálaadó felajánlását ajánlotta fel a Fáraó papja azon az oltáron, amely a Potifár dombjának nevezett dombnál állt, Olisem síkságának felső végén.

11 Mármost, ez a pap valamikor három szűzet ajánlott fel ezen az oltáron, akik Onitah leányai voltak, egy királyi leszármazottnak, közvetlenül Khám ágyékából. Ezeket a szűzeket erényességük miatt ajánlották fel; nem voltak hajlandók meghajolni, hogy fából vagy kőből készült isteneknek hódoljanak, ezért megölték őket ezen az oltáron, és ez az egyiptomiak módja szerint történt.

12 És lőn, hogy a papok erőszakot alkalmaztak, hogy engem is megölhessenek, ahogyan azt azokkal a szűzekkel tették ezen az oltáron, és hogy megismerhessétek ezt az oltárt, utalok az e feljegyzés kezdetén található ábrázolásra.

13 Ágy formájúra készítették, amilyen a káldeusok között volt, és Elkenah, Libnah, Mahmakrah, Koras istenei, valamint egy olyan isten előtt állt, ami a Fáraóhoz, Egyiptom királyához hasonlított.

14 Hogy fogalmatok lehessen ezekről az istenekről, kinézetüket az elöl található ábrákkal mutattam meg, amely ábrázolásmódot a káldeusok rahlínosnak neveznek, ami hieroglifákat jelent.

15 És amint reám emelték kezük, hogy felajánljanak és elvegyék az életem, íme, az Úrhoz, Istenemhez emeltem hangom, és az Úr hallgatott rám és meghallott, és eltöltött engem a Mindenható látomásával, és jelenlétének angyala mellém állt, és azonnal eloldozta a kötelékeimet;

16 És hangja hozzám szólt: Ábrahám, Ábrahám, íme, Jehova az én nevem, és én meghallottalak téged, és lejöttem, hogy kiszabadítsalak téged, és elvigyelek atyád házából, és minden rokonodtól egy idegen földre, amelyről nem tudsz;

17 És ezt azért, mert elfordították tőlem a szívüket, hogy Elkenah istenének, és Libnah istenének, és Mahmakrah istenének, és Koras istenének, és a Fáraó, Egyiptom királya istenének hódoljanak; lejöttem tehát, hogy meglátogassam őket, és elpusztítsam azt, aki kezet emelt rád, Ábrahám fiam, hogy elvegye az életed.

18 Íme, kezemnél fogva vezetlek majd téged, és elviszlek, hogy reád helyezzem nevem, méghozzá atyád papságát, és feletted legyen hatalmam.

19 Amint az Noéval volt, úgy lesz veled is; de a te elrendelt szolgálatod által ismerik meg nevemet a földön örökre, mert én vagyok a te Istened.

20 Íme, Potifár dombja a káldeai Ur földjén volt. És az Úr lerombolta Elkenah és az ország isteneinek oltárát, és teljesen elpusztította őket, és úgy lesújtott a papra, hogy az meghalt; és nagy gyász volt Káldeában, valamint a Fáraó udvarában; a fáraó királyi vér általi királyt jelent.

21 Mármost, Egyiptom e királya Khám ágyékából való leszármazott volt, és születése által részese a kánaánita vérnek.

22 E leszármazásból eredtek mind az egyiptomiak, így őriztetett meg a kánaánita vér ezen a földön.

23 Egyiptom földjét először egy nő fedezte fel, aki Khám leánya volt, és Egyiptus leánya, amely káldeusul Egyiptomot jelent, ami tiltottat jelent.

24 Amikor ez a nő felfedezte ezt a földet, az víz alatt volt, és ő ezt követően letelepítette azon fiait; így tehát Khámtól eredt az a faj, amely fenntartotta az átkot ezen a földön.

25 Mármost, Egyiptom első kormányát a Fáraó hozta létre, Khám leányának, Egyiptusnak a legidősebb fia, és ez Khám kormányzatának mintája szerint volt, amely pátriárkai.

26 A Fáraó, igazlelkű ember lévén, megalapította királyságát, és élete minden napján bölcsen és igazságosan ítélkezett népén, buzgón igyekezve tükrözni azt a rendet, amit az atyák alapítottak meg az első nemzedékekben, az első pátriárkai uralom napjaiban, méghozzá Ádám, valamint Noé uralma idején, aki atyja volt, és megáldotta őt a föld áldásaival, és a bölcsesség áldásaival, de megátkozta őt, ami a papságot illeti.

27 Mármost, mivel a Fáraó ehhez a leszármazási ághoz tartozott, amin keresztül nem tarthatott jogot a papságra, mindazonáltal a Fáraók szívesen igényt tartottak arra, Khámon keresztül Noétól, atyámat tehát félrevezette a bálványimádásuk;

28 Én azonban megpróbálom a következőkben felvázolni a kronológiát, magamtól visszavezetve a teremtés kezdetéig, mert kezembe kerültek a feljegyzések, amelyekkel mostanáig rendelkezem.

29 Mármost, miután sor került Elkenah papjának lesújtására, hogy meghalt, beteljesedtek azok a dolgok, amik Káldea földjét illetően hangzottak el nekem, hogy éhínség lesz az országban.

30 Ennek megfelelően éhínség uralkodott Káldea egész földjén, és atyám súlyosan gyötrődött az éhínség miatt, megbánta tehát azon gonosztettet, amit elhatározott ellenem, hogy elveszi az életemet.

31 De az atyák, méghozzá a pátriárkák feljegyzéseit, a papság jogát illetően, az Úr, az én Istenem, az én saját kezeimben őrizte meg; tehát a teremtés, és a bolygók, és a csillagok kezdetének ismeretét, amint az atyáink előtt ismertté vált, megőriztem egészen eddig a napig, és megpróbálok leírni néhányat e dolgok közül erre a feljegyzésre, utánam következő utódaim javára.