133. Szakasz
Joseph Smith-en, a prófétán keresztül adott kinyilatkoztatás, az Ohio állambeli Hiramben, 1831. november 3-án (History of the Church, 1:229–234). E kinyilatkoztatás bevezetéseként azt írta a próféta: „Sok olyan dolog volt ekkor, amit az elderek szerettek volna megtudni, ami az evangélium prédikálását illeti a föld lakóinak, valamint a gyülekezést. Annak érdekében, hogy az igaz világosságban járjunk, és utasítást kapjunk a magasságból, 1831. november 3-án megkérdeztem az Urat, és a következő fontos kinyilatkoztatást kaptam” (History of the Church, 1:229). Ezt a szakaszt először függelékként adták hozzá a Tan és a szövetségek könyvéhez, és a későbbiekben kapott szakaszként sorszámot.
1–6, A szentek parancsot kapnak, hogy készüljenek a második eljövetelre; 7–16, Minden ember parancsot kap, hogy meneküljön Babilonból, jöjjön Sionba, és készüljön az Úr nagy napjára; 17–35, Ő ott fog állni Sion hegyén, a kontinensek egy földrésszé válnak, és visszatérnek Izráel elveszett törzsei; 36–40, Az evangélium visszaállítására Joseph Smith közvetítésében került sor, és ezt az egész világon prédikálni kell; 41–51, Az Úr bosszúállással sújt majd le a gonoszokra; 52–56, Megváltottjainak éve lesz ez; 57–74, Az evangélium elküldetik, hogy megszabadítsa a szenteket és elpusztuljanak a gonoszok.
1 Hallgassatok ide, Ó ti, egyházam népe, mondja az Úr, a ti Istenetek, és halljátok meg az Úr titeket illető szavát –
2 Az Úr szavát, aki hirtelen eljön templomába; az Úr szavát, aki ítéletet osztó átokkal sújtja majd a világot; igen, minden olyan nemzetet, amely elfelejti Istent, és közöttetek mind az istenteleneket.
3 Mert ő minden nemzet szeme előtt felfedi szent karját, és a föld szélei mind látni fogják Istenük szabadítását.
4 Készülj tehát, készülj, Ó népem; szenteljétek meg magatokat; gyűljetek össze, Ó ti, egyházam népe, Sion földjére, mindazok, akik nem kaptak parancsot a maradásra.
5 Menjetek ki Babilonból. Legyetek tiszták, ti, akik az Úr edényeit hordozzátok!
6 Hívjátok össze ünnepélyes gyülekezeteiteket, és beszéljetek gyakran egymással. És szólítsa minden ember az Úr nevét.
7 Igen, bizony, újra azt mondom nektek, eljött az idő, amikor hozzátok szól az Úr hangja: Menjetek ki Babilonból; gyűljetek ki a nemzetek közül, a négy szél irányából, a menny egyik végétől a másikig.
8 Küldjétek el egyházam eldereit a nemzetekhez, amelyek messze vannak; a tenger szigeteire; küldjetek idegen földekre; szólítsatok fel minden nemzetet, először a nemzsidókat, aztán pedig a zsidókat.
9 És íme, lássátok, legyen ez kiáltásuk, és az Úr minden néphez szóló hangja: Menjetek el Sion földjére, hogy népem határai kiszélesedhessenek, és hogy cövekjei megerősödhessenek, és hogy Sion eljuthasson a környező vidékekre.
10 Igen, jusson el minden nép közé a kiáltó szó: Ébredjetek, keljetek fel és menjetek, hogy találkozzatok a Vőlegénnyel; íme, lássátok, jön a vőlegény; menjetek ki, hogy találkozzatok vele. Készítsétek fel magatokat az Úr nagy napjára.
11 Ügyeljetek tehát, mert sem a napot, sem az órát nem ismeritek.
12 Akik tehát a nemzsidók között vannak, meneküljenek Sionba.
13 És akik Júdából valók, meneküljenek Jeruzsálembe, az Úr házának hegyeire.
14 Menjetek ki a nemzetek közül, méghozzá Babilonból, a gonoszság közepéből, amely lelki Babilon.
15 De bizony, így szól az Úr, menekülésetek ne sietséggel történjen, inkább minden dolog készíttessék elő előttetek; és aki elmegy, ne nézzen vissza, mert még utoléri a hirtelen pusztítás.
16 Hallgassatok ide, és halljatok meg, Ó ti, földnek lakói! Hallgassatok ide együtt, egyházam elderei, és halljátok meg az Úr hangját; mert ő minden embert felszólít, és mindenhol, minden embernek megparancsolja, hogy tartson bűnbánatot.
17 Mert íme, az Úristen elküldte az angyalt, kiáltó szóval az ég közepén át, mondván: Készítsétek az Úrnak útját, és tegyétek egyenessé az ösvényeit, mert közel van eljövetelének órája –
18 Amikor odaáll Sion hegyére a Bárány, és vele együtt száznegyvennégyezer, akiknek homlokára van írva az ő Atyjának neve.
19 Készüljetek tehát a Vőlegény jövetelére; menjetek, menjetek ki, hogy találkozzatok vele.
20 Mert íme, ott áll az Olajfák hegyén, és a hatalmas óceánon, méghozzá a nagy mélységen, valamint a tenger szigetein, és Sion földjén.
21 És hallatja hangját Sionból, és szól Jeruzsálemből, és hangja minden nép között hallható lesz;
22 És olyan hang lesz ez, mint a sok vizeknek hangja, és a nagy mennydörgés hangja, amely letöri a hegyeket, és a völgyek nem lesznek többé fellelhetők.
23 Parancsot ad a nagy mélységnek, és az visszahúzódik az északi földekre, és a szigetek egy földrésszé válnak;
24 És Jeruzsálem földje és Sion földje visszatér saját helyére, és a föld olyan lesz, mint a felosztása előtti napokban.
25 És az Úr, méghozzá a Szabadító, odaáll népe közé, és uralkodni fog minden test felett.
26 És megemlékezik az Úr azokról, akik az északi földeken vannak; és prófétáik meghallják hangját, és többé nem tartóztatják magukat; és lesújtanak a kősziklákra, és a jég elolvad jelenlétükben.
27 És országút emeltetik a nagy mélység közepén.
28 Ellenségeik zsákmányukká lesznek,
29 És a meddő sivatagokban élő víz forrásai fakadnak; és a szikkadt talaj nem lesz többé szomjúhozó föld.
30 És gazdag kincseiket Efraim gyermekei, az én szolgáim elé tárják.
31 És az örök dombok határai reszketni fognak jelenlétükben.
32 És ott, méghozzá Sionban, térdre ereszkednek, és dicsőséggel koronáztatnak meg, az Úr szolgáinak, méghozzá Efraim gyermekeinek kezei által.
33 És az örökkévaló öröm dalai töltik el őket.
34 Íme, ez az örök Isten áldása Izráel törzsein, és a gazdagabb áldás Efraim fején és társain.
35 És azok is, akik Júda törzséből valók, fájdalmuk után szentségben megszenteltetnek az Úr előtt, hogy nappal és éjjel, örökkön-örökké az ő jelenlétében lakjanak.
36 És most, bizony mondja az Úr, hogy ezek az áldások ismertek lehessenek közöttetek, Ó földnek lakói, elküldtem angyalomat, aki az ég közepén át repült örök evangélium birtokában, aki megjelent némelyeknek, és átadta azt az embernek, és aki sok mindenkinek meg fog jelenni, aki a földön lakik.
37 És ez az evangélium minden nemzetnek, és nemzetségnek, és nyelvnek és népnek hirdettetik majd.
38 És Isten szolgái elindulnak, hangos szóval mondván: Féljétek Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött az ő ítéletének órája;
39 És hódoljatok annak, aki megalkotta az eget, és a földet, és a tengert, és a vizek forrásait –
40 Az Úr nevét szólítva nappal és éjjel, mondván: Ó, bárcsak belehasítanál az egekbe, és leszállnál, hogy a hegyek elolvadjanak jelenlétedben.
41 És ez megválaszoltatik fejükön; mert olyan lesz az Úr jelenléte, akár az olvasztó tűz, amely ég, és mint a tűz, amely felforralja a vizeket.
42 Ó, Urunk, te leszállsz, hogy neved megismertesd ellenségeiddel, és minden nemzet reszketni fog jelenlétedben –
43 Amikor rettenetes dolgokat teszel, olyan dolgokat, amikre nem vártak;
44 Igen, amikor leszállsz, és a hegyek elolvadnak jelenlétedben, találkozol azzal, aki örvend, és igazlelkűséget cselekszik, aki útjaidban emlékezik terád.
45 Mert a világ kezdete óta nem hallották az emberek, és nem fogta fel a fül, és egyetlen szem sem látta, Ó Isten, rajtad kívül, hogy milyen nagyszerű dolgokat készítettél annak, aki reád vár.
46 És azt mondják majd: Ki ez, aki leszáll Istentől a mennyben, festett ruhával; igen, az ismeretlen vidékekről, dicsőséges öltözetbe öltözve, erejének nagyságában érkezve?
47 És ő azt fogja mondani: Én vagyok az, aki igazlelkűségben szóltam, akinek hatalmában áll a szabadítás.
48 És az Úr öltözete vörös lesz, ruhái pedig ahhoz hasonlítanak, aki a borsajtóban tapos.
49 És oly nagy lesz jelenlétének dicsősége, hogy a nap elrejti arcát szégyenében, és a hold visszatartja világosságát, és a csillagok lehullanak helyükről.
50 És hallatszani fog a hangja: Egyedül tapostam a borsajtót, és ítéletet hoztam minden népre; és senki nem volt velem;
51 És dühömben eltiportam őket, és haragomban rájuk tapostam, és vérük ráfreccsent ruháimra, és az egész ruházatomat bemocskolta; mert a szívemben lévő bosszúállás napja volt ez.
52 És most, eljött megváltottjaim éve; és említést fognak tenni Uruk szerető kedvességéről, és mindarról, amit reájuk ruházott az ő jósága, valamint szerető kedvessége szerint, örökkön örökké.
53 Minden sanyargatásukban sanyargatva volt. És jelenlétének angyala megszabadította őket; és szeretetében, és sajnálatában megváltotta őket, és viselte és hordozta őket a régi idők minden napján;
54 Igen, és Énók is, és akik vele voltak; és a próféták, akik előtte voltak; és Noé is, és akik előtte voltak; és Mózes is, és akik előtte voltak;
55 És Mózestől Illésig, és Illéstől Jánosig, azok, akik Krisztussal voltak feltámadásakor, és a szent apostolok, Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal együtt, ott lesznek a Bárány színe előtt.
56 És megnyílnak a szentek sírjai; és ők előjönnek, és odaállnak a Bárány jobb kezéhez, amikor ő odaáll Sion hegyére, és a szent városra, az Új Jeruzsálemre; és a Báránynak énekét fogják énekelni, nappal és éjjel, örökkön-örökké.
57 És ezen okból, hogy az emberek részeseivé válhassanak a kinyilatkoztatásra kerülő dicsőségeknek, az Úr elküldte evangéliumának teljességét, örök szövetségét, világosan és egyszerűen érvelve –
58 Hogy az erőtleneket felkészítse a földet érő dolgokra, valamint az Úr feladatára azon a napon, amikor az erőtlenek megszégyenítik a bölcseket, és a kicsiny erős nemzetté lesz, és ketten megfutamítják a tízezreiket.
59 És a föld erőtlenjei által az Úr kicsépeli a nemzeteket, Lelkének hatalmával.
60 És ezen okból adattak ezek a parancsolatok; a parancsolat szerint vissza kellett tartani ezeket a világtól azon a napon, amikor adattak, de most minden testhez jussanak el –
61 És ez az Úr akarata és gondolata szerint lesz, aki minden test felett uralkodik.
62 És annak, aki bűnbánatot tart és megszenteli magát az Úr előtt, örök élet adatik.
63 És azokon, akik nem hallgatnak az Úr hangjára, beteljesedik az, amit Mózes próféta írt, hogy kivágatnak a nép közül.
64 És az is, amit Malakiás próféta írt: Mert íme, eljön a nap, amely úgy éget majd, mint a kemence; és amikor minden kevély, igen, és mindenki, aki gonoszul cselekszik, olyan lesz, mint a tarló; és a nap, mely eljön, elégeti majd őket, mondja a seregek Ura, és sem gyökeret, sem ágat nem hagy nekik.
65 Ez lesz tehát az Úr válasza számukra:
66 Azon a napon, amikor az enyéimhez jöttem, senki nem fogadott be engem közöttetek, és kiűzettetek.
67 Amikor újra szólítottam, senki nem volt ott közöttetek, hogy válaszoljon; karom pedig egyáltalán nem rövidült meg annyira, hogy ne tudnék megváltani, sem hatalmam a megszabadításra.
68 Íme, dorgálásomra kiszárítom a tengert. Vadonná teszem a folyókat; bűzlővé a halaikat, és szomjúságtól haldoklóvá.
69 Feketébe öltöztetem az egeket, és zsákruhát teszek meg takarójuknak.
70 És ez lészen néktek kezeimtől – bánatban fogtok elszunnyadni.
71 Íme, lássátok, senki nincs, aki kiszabadítson titeket; mert nem engedelmeskedtetek hangomnak, amikor szólítottalak titeket a mennyekből; nem hittetek szolgáimnak, és amikor hozzátok küldettek, nem fogadtátok be őket.
72 Lepecsételték tehát a bizonyságot és bekötötték a törvényt, és ti át lettetek adva a sötétségnek.
73 Ezek elmennek a külső sötétségre, ahol zokogás, és siránkozás és fogak csikorgatása van.
74 Íme, az Úr, a ti Istenetek mondta ezt. Ámen.