1 És most lőn, hogy Ammon és Limhi király tanácskozni kezdett a néppel afelől, hogy miként szabadítsák ki magukat a rabságból; és még az egész népet is összehívatták; és ezt azért tették, hogy ezen dolgot illetően megtudhassák a nép szavát.

2 És lőn, hogy nem tudtak más módot találni arra, hogy kiszabadítsák magukat a rabságból, csak azt, hogy veszik asszonyaikat és gyermekeiket, és nyájaikat és csordáikat, és sátraikat, és elmennek a vadonba; mert a lámániták olyan sokan voltak, hogy Limhi népének lehetetlen volt felvenni velük a harcot, gondolván, hogy kard által szabadítják ki magukat a rabságból.

3 Most lőn, hogy előlépett Gedeon, és megállt a király előtt, és így szólt hozzá: Most, Ó király, eddig sokszor hallgattál már a szavaimra, amikor testvéreinkkel, a lámánitákkal hadakoztunk.

4 És most, Ó király, ha nem találtál engem haszontalan szolgának, vagyis ha eddig bármilyen mértékben hallgattál a szavaimra, és azok szolgálatodra voltak, éppen úgy azt szeretném, ha ezen alkalommal is hallgatnál a szavaimra, és a szolgád leszek, és kiszabadítom ezt a népet a rabságból.

5 És a király megengedte neki, hogy beszéljen. És Gedeon így szólt hozzá:

6 Íme a hátsó ösvény, a hátsó falon át, a város hátsó részében. A lámániták, vagyis a lámániták őrei éjszaka részegek; ezért küldjünk egy kiáltványt ezen nép közé, hogy gyűjtsék össze nyájaikat és csordáikat, hogy éjszaka a vadonba hajthassák őket.

7 És parancsod szerint elmegyek és kifizetem a lámánitáknak az utolsó boradót, és részegek lesznek; és mi átmegyünk a titkos ösvényen a táboruk baloldalán, amikor ők részegek és alszanak.

8 Így asszonyainkkal és gyermekeinkkel, nyájainkkal és csordáinkkal elmegyünk a vadonba; és Silóm földje körül fogunk menni.

9 És lőn, hogy a király hallgatott Gedeon szavaira.

10 És Limhi király összegyűjtette népével a nyájaikat; és elküldte a boradót a lámánitáknak; és több bort is küldött nekik, ajándékként; és azok bőven ittak a borból, melyet Limhi király küldött nekik.

11 És lőn, hogy Limhi király népe éjszaka nyájaival és csordáival elment a vadonba, és Silóm földjét megkerülve mentek a vadonban, és Zarahemla földje felé vették útjukat, és Ammon és fivérei vezették őket.

12 És vették mindazt az aranyukat, és ezüstjüket, és értékes dolgaikat, melyeket csak el tudtak vinni magukkal a vadonba, és élelmüket is; és folytatták az útjukat.

13 És miután sok napig a vadonban voltak, megérkeztek Zarahemla földjére, és csatlakoztak Móziás népéhez, és az ő alattvalói lettek.

14 És lőn, hogy Móziás örömmel fogadta őket, és feljegyzéseiket is átvette, és azokat a feljegyzéseket is, melyeket Limhi népe talált.

15 És most lőn, hogy amikor a lámániták észrevették, hogy Limhi népe éjjel elment az országból, hadsereget küldtek a vadonba az üldözésükre.

16 És miután két napig üldözték őket, nem tudták tovább követni a nyomaikat; ezért eltévedtek a vadonban.