18. Fejezet
Alma titokban prédikál – Elmagyarázza a keresztség szövetségét, és Mormon vizében keresztel – Megszervezi Krisztus egyházát és papokat szentel fel – A papok saját magukat tartják fenn és tanítják a népet – Alma és népe Noé király elől a vadonba menekül. Mintegy Kr.e. 147–145.
1 És most lőn, hogy Alma, aki Noé király szolgái elől elmenekült, megbánta bűneit és gonoszságait, és titokban elment a nép közé, és Abinádi szavait kezdte tanítani –
2 Igen, mindazt illetően, ami el fog jönni, és a halottak feltámadását illetően is, és a nép megváltását, mely Krisztus hatalma, és szenvedései és halála, valamint az ő feltámadása és mennybemenetele által fog megvalósulni.
3 És mindazokat, akik hajlandóak voltak meghallgatni szavait, tanította. És titokban tanította őket, hogy ez ne jusson a király tudomására. És sokan hittek a szavainak.
4 És lőn, hogy mindazok, akik hittek neki, elmentek egy helyre, melyet Mormonnak neveztek, és az a királytól kapta nevét, és az ország határán volt, és időnként vagy alkalmanként ellepték a vadállatok.
5 Most, volt Mormonban egy tiszta vizű forrás, és Alma oda ment el, mert a víz közelében volt egy sűrű cserjés, ahol nappal elrejtőzött a király elől, aki kerestette.
6 És lőn, hogy mindazok, akik hittek neki, odamentek, hogy hallják a szavait.
7 És lőn, hogy sok nap elteltével nagy számban összegyűltek Mormon helyén, hogy hallják Alma szavait. Igen, mindannyian összegyűltek, akik hittek szavának, hogy hallják őt. És ő tanította őket, és a bűnbánatról és a megváltásról és az Úrba vetett hitről prédikált nekik.
8 És lőn, hogy így szólt hozzájuk: Íme, itt van Mormon vize (mert így hívták), és most, mivel szeretnétek Isten nyájába jönni és az ő népének neveztetni, és hajlandóak vagytok egymás terheit viselni, hogy azok könnyűek lehessenek;
9 Igen, és hajlandóak vagytok gyászolni azokkal, akik gyászolnak; igen, és megvigasztalni azokat, akik vigasztalásra szorulnak, és Isten tanújaként állni mindig és mindenben, és minden helyen, ahol csak vagytok, méghozzá egészen halálotokig, hogy Isten megválthasson benneteket, és az első feltámadás részesei közé számláljanak, hogy örök életetek lehessen –
10 Most azt mondom nektek, hogy ha ez szívetek vágya, akkor mit tudtok felhozni az ellen, hogy az Úr nevében megkeresztelkedjetek, annak bizonyítékául őelőtte, hogy szövetségre léptetek vele, hogy szolgálni fogjátok és betartjátok parancsolatait, hogy még bőségesebben kitölthesse rátok Lelkét?
11 És most, amikor a nép ezen szavakat meghallotta, örömükben összecsapták kezeiket, és így kiáltottak fel: Ez a mi szívünk vágya!
12 És most lőn, hogy Alma vette Hélámot, ő lévén egyike az elsőknek, és ment és megállt a vízben, és fohászkodott, mondván: Ó Uram, töltsd ki Lelkedet a te szolgádra, hogy megszentelt szívvel végezhesse ezt a munkát.
13 És amikor ezen szavakat kimondta, rajta volt az Úr Lelke, és így szólt: Hélám, a Mindenható Istentől felhatalmazva megkeresztellek téged, annak bizonyságául, hogy szövetségre léptél vele, hogy őt szolgálod míg meg nem halsz, ami a halandó testet illeti; és az Úr kitölthesse rád a Lelkét; és adjon neked örök életet Krisztus megváltása által, akit a világ megalapítása óta előkészített.
14 És miután Alma elmondta ezeket a szavakat, Alma és Hélám is a vízbe temetkeztek; és felemelkedtek, és örvendezve jöttek elő, ki a vízből, eltelvén a Lélekkel.
15 És ismét, Alma vett egy másikat, és másodszor is bement a vízbe, és megkeresztelte őt, úgy, mint az elsőt, csak ő nem temetkezett ismét a vízbe.
16 És ily módon keresztelt meg mindenkit, aki elment Mormon helyére; és szám szerint körülbelül kétszáznégy lélek; igen, és megkeresztelkedtek a Mormon vizében, és betöltötte őket Isten kegyelme.
17 És attól az időtől kezdve Isten egyházának nevezték őket, vagyis Krisztus egyházának. És lőn, hogy aki Isten hatalma és felhatalmazása által megkeresztelkedett, azt az ő egyházához adták.
18 És lőn, hogy Alma, Istentől felhatalmazva, papokat rendelt el; méghozzá egy papot rendelt el minden ötven ember mellé, hogy prédikáljon nekik és tanítsa őket az Isten királyságára vonatkozó dolgokat illetően.
19 És megparancsolta nekik, hogy semmi mást ne tanítsanak, csak azon dolgokat, amiket ő tanított, és amit a szent próféták szája szólott vala.
20 Igen, méghozzá megparancsolta nekik, hogy semmit ne prédikáljanak, csak bűnbánatot és hitet az Úrban, aki megváltotta népét.
21 És megparancsolta nekik, hogy ne legyenek viszálykodások egymással, de hogy egy szemmel tekintsenek előre, egy hittel és egy keresztséggel rendelkezvén, szívüket egységbe és szeretetbe összefonva egymás iránt.
22 És ezt parancsolta nekik, hogy így prédikáljanak. És így Isten gyermekeivé lettek.
23 És megparancsolta nekik, hogy tartsák meg a sabbat napját, és szentnek tartsák meg azt, és azt is, hogy minden nap mondjanak köszönetet az Úrnak, Istenüknek.
24 És azt is megparancsolta nekik, hogy a papok, akiket elrendelt, saját kezükkel dolgozzanak, hogy eltartsák magukat.
25 És minden héten volt egy nap, mely arra volt kijelölve, hogy összegyűljenek a nép tanítására, és azért, hogy hódoljanak az Úrnak, Istenüknek, és emellett amilyen gyakorta csak tudtak, összegyűltek.
26 És a papok nem függhettek a néptől, hogy az tartsa el őket; hanem Isten kegyelmét kapták munkájukért, hogy megerősödhessenek a Lélekben, rendelkezvén Isten ismeretével, hogy Istentől való hatalommal és felhatalmazással taníthassanak.
27 Továbbá Alma megparancsolta, hogy az egyház népe adjon javaiból, mindenki aszerint, amije van; ha bőségesebben van neki, bőségesebben adjon; és akinek csak kevés van, attól csak keveset követeljenek meg, és akinek nincsen, annak adjanak.
28 És így adjanak javaikból, saját szabad akaratukból és Isten iránti jó szándékaiknak megfelelően, azoknak a papoknak, akik szükséget szenvednek, igen, és minden szűkölködő, mezítelen léleknek.
29 És ezt mondta nekik, mivel Isten parancsolta meg neki; és ők egyenes derékkal jártak Isten előtt, adván egymásnak fizikailag és lelkileg is, szükségleteik és igényeik szerint.
30 És most lőn, hogy mindez Mormonban történt, igen, Mormon vize mellett, az erdőben, mely Mormon vize közelében volt; igen, Mormon helye, Mormon vize, Mormon erdeje, mily szépek ezek azok szemeiben, akik ott jutottak el Megváltójuk megismeréséhez; igen, és mily áldottak ők, mert az ő dicséretét fogják énekelni mindörökké.
31 És ezek a dolgok az ország határán történtek, hogy ne jussanak a király tudomására.
32 De íme, lőn, hogy a király, mivel mozgolódást észlelt a nép között, kiküldte szolgáit, hogy figyeljék meg őket. Ezért azon a napon, amikor éppen azért gyülekeztek, hogy az Úr szavát hallgassák, felfedték őket a királynak.
33 És most a király azt mondta, hogy Alma lázadásra bujtogatja ellene a népet, ezért kiküldte seregét, hogy pusztítsák el őket.
34 És lőn, hogy Alma és az Úr népe értesült a király seregének jöveteléről, ezért vették a sátraikat és a családjaikat, és elmentek a vadonba.
35 És ez szám szerint körülbelül négyszázötven lélek volt.