1 És most, amikor a király meghallotta ezeket a szavakat, így szólt papjaihoz: El ezzel az emberrel, és öljétek meg; mert mi dolgunk vele, hiszen őrült.

2 És azok előléptek, és megkísérelték megragadni a kezeikkel, de ő ellenállt nekik és így szólt hozzájuk:

3 Hozzám ne nyúljatok, mert Isten lesújt rátok, ha kezet emeltek rám, mert még nem adtam át az üzenetet, aminek az átadására az Úr elküldött engem; s nem mondtam el nektek azt sem, amire megkértetek, hogy elmondjam; ezért Isten nem fogja megengedni, hogy most elpusztuljak.

4 De teljesítenem kell a parancsolatokat, melyeket Isten megparancsolt nekem; és mert az igazságot mondtam el nektek, dühösek vagytok rám. Továbbá, mert Isten szavát szóltam, őrültnek ítéltetek engem.

5 Most lőn, hogy miután Abinádi ezeket a szavakat elmondta, Noé király emberei nem mertek rá kezet emelni, mert rajta volt az Úr Lelke; és arca rendkívüli fényességgel ragyogott, éppen úgy, mint Mózesé a Sinai hegyen, míg az Úrral beszélt.

6 És Istentől kapott hatalommal és felhatalmazással beszélt; és folytatta szavait, mondván:

7 Látjátok, hogy nem áll hatalmatokban megölni engem, ezért befejezem az üzenetemet. Igen, és úgy látom, hogy az elevenetekbe vág, mert az igazságot mondom el nektek a gonoszságaitokat illetően.

8 Igen, szavaim csodálkozással, és ámulattal és haraggal töltenek el benneteket.

9 De én befejezem üzenetemet; és azután már mit sem jelent, hogy hova megyek, ha úgy lészen, hogy megszabadulok.

10 De annyit mondok nektek, hogy amit ezután tesztek velem, az mintája és árnyékképe lesz az eljövendő dolgoknak.

11 És most felolvasom nektek Isten parancsolatainak hátralevő részét, mert úgy látom, hogy azok nincsenek a szívetekbe írva; úgy látom, hogy életetek legnagyobb részében gonoszságot tanultatok és tanítottatok.

12 És most, emlékeztek rá, hogy azt mondtam nektek: Ne csinálj magadnak faragott képmást, vagy bármi olyan dologhoz hasonlót, ami fent az égben van, vagy ami lent a földben van, vagy ami a vízben van a föld alatt.

13 Továbbá: Ne hajolj meg nekik, se ne szolgáld őket; mert én, az Úr, a te Istened, féltékeny Isten vagyok, a gyermekekre hozván az atyák gonoszságait, azok harmadik és negyedik nemzedékéig, akik gyűlölnek engem;

14 És irgalmasságot mutatva azok ezreinek, akik szeretnek engem és betartják a parancsolataimat.

15 Az Úrnak, Istenednek a nevét hiába szádra ne vedd; mert az Úr nem fogja ártatlannak tartani azt, aki hiába veszi szájára a nevét.

16 Emlékezzél meg a sabbat napjáról, hogy szentnek tartsd meg azt.

17 Hat napon át dolgozz, és végezd el minden munkádat;

18 De a hetedik napon, az Úrnak, a te Istenednek a sabbatján semmilyen munkát ne végezz se te, se a fiad, se a leányod, se a szolgád, se a szolgálóleányod, se jószágod, sem az idegen, aki a kapuidon belül van;

19 Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget és a földet, és a tengert és mindent, ami azokban van; ezért megáldotta az Úr a sabbat napot, és megszentelte azt.

20 Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked.

21 Ne ölj.

22 Ne kövess el házasságtörést. Ne lopj.

23 Ne tégy hamis tanúbizonyságot a felebarátod ellen.

24 Ne kívánd felebarátod házát, ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé.

25 És lőn, hogy miután Abinádi bevégezte ezek elmondását, így szólt hozzájuk: Megtanítottátok ennek a népnek, hogy mindezen dolgok megtételén legyenek, hogy betartsák ezeket a parancsolatokat?

26 Azt mondom nektek, hogy nem; mert ha megtettétek volna, akkor az Úr nem küldött volna el engem, hogy bajt prófétáljak ezen népet illetően.

27 És most azt mondtátok, hogy Mózes törvénye által jön szabadulás. Azt mondom nektek, szükséges, hogy most még betartsátok Mózes törvényét; de azt mondom nektek, hogy el fog jönni az idő, amikor már nem lesz szükség Mózes törvényének betartására.

28 És továbbá azt mondom nektek, hogy nem egyedül a törvény által jön szabadulás; és ha nem lenne engesztelés, melyet Isten maga tesz népének bűneiért és gonoszságaiért, akkor elkerülhetetlenül el kellene veszniük, Mózes törvénye ellenére.

29 És most azt mondom nektek, szükség volt rá, hogy egy törvény adasson Izráel gyermekeinek, igen, méghozzá egy nagyon szigorú törvény; mert merevnyakú nép voltak, gyorsak a gonosz cselekedetekben, de lassúak abban, hogy az Úrra, Istenükre emlékezzenek;

30 Ezért adatott nekik egy törvény, igen, a cselekedetek és szertartások egy törvénye, egy olyan törvény, melyet napról napra szigorúan be kellett tartaniuk, hogy az állandóan Istenre és iránta való kötelességükre emlékeztesse őket.

31 De íme, azt mondom nektek, hogy mindezen dolgok az eljövendő dolgok mintái voltak.

32 És most, megértették a törvényt? Azt mondom nektek, hogy nem, nem mind értették meg a törvényt; és ez szívük keménysége miatt volt; mert nem értették meg, hogy egyetlen embert sem lehet megszabadítani, csakis Isten megváltása által.

33 Mert íme, nem prófétált-e nekik Mózes a Messiás eljövetelét és azt illetően, hogy Isten meg fogja váltani népét? Igen, és még minden próféta is, aki a világ kezdete óta prófétált – nem beszéltek-e többet vagy kevesebbet ezen dolgokat illetően?

34 Nem megmondták-e, hogy Isten maga fog lejönni az emberek gyermekei közé, és vesz magára emberi formát, és jár fenséges hatalommal a föld színén?

35 Igen, és nem mondták-e meg azt is, hogy véghezviszi a halottak feltámadását, és hogy őt magát el fogják nyomni és sanyargatni fogják?