1 És most, befejezem feljegyzésemet népem, a nefiták pusztulását illetően. És lőn, hogy a lámániták előtt meneteltünk.

2 És én, Mormon, írtam egy levelet a lámániták királyának, és azt kértem tőle, hogy engedje meg nekünk, hogy Kumóra földjére összegyűjthessük a népünket, egy Kumórának nevezett dombnál, és ott megütközhetnénk velük.

3 És lőn, hogy a lámániták királya megadta nekem azt a dolgot, amit kívántam.

4 És lőn, hogy elvonultunk Kumóra földjére, és a Kumóra domb körül vertük fel sátrainkat; és olyan föld volt ez, ahol sok víz, folyó és forrás volt; és reméltük, hogy itt előnyre tehetünk szert a lámánitákkal szemben.

5 És mire elmúlt háromszáznyolcvannégy év, népünk maradékát mind összegyűjtöttük Kumóra földjére.

6 És lőn, hogy miután minden emberünket egybegyűjtöttük Kumóra földjére, íme, én, Mormon, kezdtem megöregedni; és mivel tudtam, hogy ez lesz népem utolsó harca, és megparancsolta az Úr, hogy ne engedjem a lámániták kezébe kerülni az atyáink által továbbadott feljegyzéseket, melyek szentek, (mert a lámániták elpusztítanák azokat) elkészítettem hát ezt a feljegyzést Nefi lemezeiről, és Kumóra dombjában elrejtettem mindazon feljegyzéseket, melyeket rám bízott az Úr keze, azon kevés lemez kivételével, melyeket fiamnak, Moróninak adtam.

7 És lőn, hogy embereim most asszonyaikkal és gyermekeikkel figyelték a lámánita seregek vonulását feléjük; és azzal a rettenetes halálfélelemmel, mely a gonoszok mellkasát tölti be, azzal várták eljövetelüket.

8 És lőn, hogy harcolni jöttek ellenünk, és minden lelket borzalom töltött el, mert olyan nagy számban voltak.

9 És lőn, hogy karddal, és íjjal, és nyíllal, és fejszével és mindenféle harci fegyverekkel törtek népemre.

10 És lőn, hogy sokakat levágtak, igen, a velem lévő tízezremet is, és én sebesülten közéjük estem; és elhaladtak mellettem, és így nem vetettek véget az életemnek.

11 És amikor általmentek és levágták mind az embereimet, huszonnégyünk kivételével (akik között ott volt fiam, Moróni), és mi, akik túléltük embereink halálát, másnap, mire a lámániták visszatértek a táboraikba, láttuk a Kumóra domb tetejéről azt a levágott tízezret embereim közül, akiket én vezettem elöl.

12 És láttuk azt a tízezret is embereim közül, akiket fiam, Moróni vezetett.

13 És íme, Gidgiddóna tízezre is elesett, és ő is közöttük.

14 És Lámáh is elesett az ő tízezrével; és Gilgál is elesett az ő tízezrével; és Limha is elesett az ő tízezrével; és Juneám is elesett az ő tízezrével; és Kumeniha, és Moróniha, és Antiónum, és Siblom, és Sém és Jós is, mind elestek egyenként a tízezrükkel.

15 És lőn, hogy még tizen voltak, akik elestek kard által, mind a tízezrükkel; igen, méghozzá egész népem elesett, azon huszonnégy kivételével, akik velem voltak, és azon kevés kivételével, akik elszöktek a déli országrészekbe, és azon kevés kivételével, akik átpártoltak a lámánitákhoz; és testük, és csontjaik és vérük ott hevert a föld színén, otthagyatván azok kezei által, akik megölték őket, hogy ott rothadjanak a földön, és hogy szétporladjanak és visszatérjenek anyaföldjükbe.

16 És kín hasított a lelkembe, népem megölése miatt, és felkiáltottam:

17 Ó, ti szép emberek, hogyan hagyhattátok el az Úr útjait! Ó, ti szép emberek, hogyan utasíthattátok el azt a Jézust, aki tárt karokkal állt, hogy befogadjon benneteket!

18 Íme, ha nem tettétek volna ezt, nem buktatok volna el. De íme, elbuktatok, és én gyászolom veszteteket.

19 Ó, ti szép fiak és leányok, ti atyák és anyák, ti férjek és feleségek, ti szép emberek, hogyan van az, hogy el tudtatok bukni!

20 De íme, most már elmentetek, és kesergéseim nem tudnak visszahozni benneteket.

21 És hamarosan eljön a nap, amikor halandóságotoknak halhatatlanságot kell magára öltenie, és ezek a testek, amelyek most romlandóságban rothadnak, hamarosan romolhatatlan testekké lesznek; és akkor oda kell állnotok Krisztus ítélőszéke elé, hogy cselekedeteitek szerint megítéltessetek; és ha úgy lészen, hogy igazlelkűek vagytok, akkor áldottak lesztek atyáitokkal együtt, akik előttetek mentek el.

22 Ó, bárcsak bűnbánatot tartottatok volna ezen nagy pusztulás előtt, mely utolért benneteket. De íme, elmentetek, és az Atya, igen, a menny Örökkévaló Atyja ismeri mily sorsban vagytok; és ő az ő igazságossága és irgalma szerint tesz majd veletek.