3. Fejezet
Mormon bűnbánatot hirdet a nefitáknak – Nagy győzelmet aratnak és saját erejükkel kérkednek – Mormon visszautasítja vezetésüket, és értük mondott imái hit nélküliek – A Mormon könyve felhívást intéz Izráel tizenkét törzséhez, hogy higgyenek az evangéliumban. Mintegy Kr.u. 360–362.
1 És lőn, hogy a lámániták mindaddig nem jöttek ismét harcolni, míg tíz további év el nem telt. És íme, én arra fogtam népemet, a nefitákat, hogy készítsék fel földjeiket és fegyvereiket a csata idejére.
2 És lőn, hogy az Úr így szólt hozzám: Hirdesd ennek a népnek – Tartsatok bűnbánatot és jöjjetek énhozzám, és keresztelkedjetek meg, és építsétek fel ismét egyházamat, és meg fogtok menekülni.
3 És én prédikáltam ennek a népnek, de hiábavalóan. Nem ismerték fel, hogy az Úr volt az, aki megóvta őket, és lehetőséget adott nekik a bűnbánatra. És íme, az Úrral, Istenükkel szemben szívüket megkeményítették.
4 És lőn, hogy miután elmúlt ez a tizedik év, mely összességében háromszázhatvan évet tett ki Krisztus eljövetele óta, a lámániták királya levelet küldött nekem, és tudatta velem: Arra készülnek, hogy ismét harcolni jöjjenek ellenünk.
5 És lőn, hogy a Pusztaság földjénél gyűjtettem össze népemet, egy olyan városban, mely a határvidéken volt, azon keskeny földsáv mellett, mely a déli földre vezetett.
6 És seregeinket ott helyeztük el, hogy a lámániták seregeit megállítsuk, hogy földjeinket birtokba ne vegyék; tehát magunkat ellenük teljes haderőnkkel megerősítettük.
7 És lőn, hogy a háromszázhatvanegyedik évben a lámániták lejöttek a Pusztaság városához, hogy harcoljanak ellenünk; és lőn, hogy ebben az évben megvertük őket, olyannyira, hogy ismét visszatértek a saját földjeikre.
8 És a háromszázhatvankettedik évben ismét lejöttek harcolni. És ismét megvertük őket, és sokat megöltünk közülük, és halottaikat a tengerbe vetették.
9 És most, ezen nagy dolog miatt, melyet népem, a nefiták tettek, kérkedni kezdtek a saját erejükkel, és esküdözni kezdtek a mennyek előtt, hogy megbosszulják testvéreik vérét, akiket ellenségeik öltek meg.
10 És megesküdtek a mennyekre, valamint Isten trónjára, hogy felmennek harcolni ellenségeik ellen, és kivágják őket azon föld színéről.
11 És lőn, hogy én, Mormon, ettől az időtől kezdve gonoszságuk és utálatosságaik miatt teljes mértékben megtagadtam, hogy parancsnoka és vezetője legyek ennek a népnek.
12 Íme, ezelőtt vezettem őket, gonoszságuk ellenére sokszor vezettem őket csatába, és szerettem őket, teljes szívemmel, Isten bennem lévő szeretete szerint; és egész nap imában töltöttem ki értük lelkemet Istennek; mindazonáltal, szívük keménysége miatt, hit nélkül.
13 És háromszor szabadítottam ki őket ellenségeik kezéből, és ők nem bánták meg a bűneiket.
14 És amikor mindarra esküdöztek, amit Urunk és Szabadítónk, Jézus Krisztus megtiltott nekik, hogy felmennek harcolni az ellenségeikhez, és megbosszulják testvéreik vérét, akkor íme, szólt hozzám az Úr hangja, mondván:
15 Enyém a bosszú, én fogok megfizetni! És mivel ez a nép még azután sem tartott bűnbánatot, hogy kiszabadítottam őket, íme, ki fognak vágatni a föld színéről.
16 És lőn, hogy teljes mértékben megtagadtam, hogy ellenségeim ellen menjek; és úgy tettem, ahogy azt az Úr megparancsolta nekem; és tétlen tanúként álltam, hogy kinyilvánítsam a világnak az általam látott és hallott dolgokat, a Lélek kijelentései szerint, melyek bizonyságot tettek az eljövendő dolgokról.
17 Nektek írok tehát, nemzsidók, és nektek is, Izráel háza, amikor a munka elkezdődik, hogy azon legyetek, hogy felkészüljetek az örökségetek földjére való visszatérésre.
18 Igen, íme, mind a föld széleinek írok; igen, tinektek, Izráel tizenkét törzse, akiket munkái szerint ítél meg majd az a tizenkettő, akiket Jézus Jeruzsálem földjén kiválasztott, hogy tanítványai legyenek.
19 És ezen nép maradékának is írok, akiket pedig majd az a tizenkettő ítél meg, akiket Jézus ezen a földön kiválasztott; és őket majd az a tizenkettő ítéli meg, akiket Jézus Jeruzsálem földjén kiválasztott.
20 És ezeket a dolgokat nyilvánítja ki nekem a Lélek; mindannyiotoknak írok tehát. És azért írok nektek, hogy tudhassátok, hogy mindannyiotoknak ott kell állnia Krisztus ítélőszéke előtt, igen, minden léleknek, aki Ádám emberi családjának egészéhez tartozik; és oda kell állnotok, hogy cselekedeteitek szerint megítéltessetek, hogy vajon jók vagy gonoszak voltak-e;
21 És azért is, hogy higgyetek Jézus Krisztus evangéliumában, mely ott lesz köztetek; és azért is, hogy a zsidóknak, az Úr szövetséges népének, más tanúbizonysága is lehessen amellett, akit láttak és hallottak, hogy Jézus, akit megöltek, volt maga a Krisztus és maga az Isten.
22 És szeretném, ha meggyőzhetném mind a földnek széleit, hogy tartsanak bűnbánatot, és készüljenek fel arra, hogy Krisztus ítélőszéke elé álljanak.